Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-19 / 91. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. november 19. Kiskorúak megszabályozása. (Unger Hugó rendőrkapitányunkhoz.) Németországon és Ausztriában már régóta rendezték a háborús világ kicsapongó ifjai- nak állományát a végleges romlás előtt. Immár Budapesten is — a tizenkettedik órában — hasonló üdvös intézkedés történt. Székesfővárosunk rendőrkapitánya, Boda Dezső ugyanis szigorú rendeletet adott ki a kiskorúak kicsapongó mulatozásai ellen. Az utóbbi időben a serdület- len budapesti sihederek csoportosan előzönlötték a fővárosi legzajosabb éjjeli mulatóhelyeit, a duhajkodó tánctermeket és a cifra kéváházakat, ahol a szeszes italokat fogyasztó, denevér nőkkel dőzsöltek. A huzamos háború persze alaposan meglazította a főváros szülők cs aládi fölügyeletét, mert a napiéle1 legsúlyosabb gondjaival küzködnek. Ez a mindennapi életharc hanyagolta el a könnyű vérű fiúk nevelését.' A főkapitány, épen az utolsó percben, elrendelte végre is, hogy ezentúl szigorúan tilos a kiskorúaknak a nyilvános helyeken szeszes italokat kiszolgálni vagy az erkölcstelen éjjeli pillangókkal hancurozni. Csakis akkor komolyodott el ismét a jóságos úriasszony, mikor a háború kitörése után, az áldott. Elemérnek be kellett vonulnia. Tartalékos huszárfőhadnagy volt, mikor elbúcsúzott angyali feleségétől és szeretet anyósától. Karcsi is nemsokára sógorával osztozni készült. Hármacskán maradtak tehát a csöndes kastélyban. Az orosz harctérről állhatatosan jó hírek érkeztek a tábórilapokon. Az első háborús év vége felé egyszer csak elmaradt a rózsaszínű táborilap. És ekkor Karóla merész elhatározással ruhát és szerepet cserélt Karcsival, mert az ifjú önkéntes épen a harctérre készült csapatjával. A gödi kastélyban Karcsi égyelőre Karóla szerepkörét töltötte be. A vállalkozó szellemű Karóla pedig néhány nap múlva megérkezett a pesti huszárok állásához. A vidám fiút Halmy Elemér parancsnok saját századába, sőt tanyájára osztotta be. Nagyott nézett azonban a huszárparancsnok, mikor észrevette a vakmerő kalandot ; de ugyanabban a pillanatban még nagyobbat nevetett és leírhatatlan boldogsággal ölelte hatalmas karjai közé. Csak attól tartott, hogy az ő tüzes, háborús felesége huszáregyenruhájában még végletes bajba sodródhatik. De háborús ikrek szótárából hiányzott a baj. Az egyik szilaj roham után az ifjú huszár olyan dühösen 1 kergette a menekülő kozákokat, hogy szinte elveszett parancsnoka szeme elől. Az utóiért kozák elkeseredetten védelmezte életét karabélyával. Mikor az orosz golyó nem sodorta le a magyar huszárt nyergéből, az álmél- kodó kozákot már huszárkard küldte a másvilágra. A legújabb rendelet pontos megtartásáért elsősorban felelős valamennyi nyilvános mulatóhely tulajdonosa, bérlője vagy vezetője. A kiskorú csakis abban az esetben jelenhetik meg a felnőttek nyilvános helyiségeiben, ha szülei vagy hozzátartozói társaságában étkezés céljából érkezik oda, olyan vendéglőben vagy pedig kávéházban, ahol nincsen éjjeli mulatozás. A kiskorúak megszabályozá- sát célzó közérdekű rendelet ellen vétőket 100 K büntetéssel, vagy behajthatatlanság ellen megfelelő elzárással büntetik kivétel nélkül. A mi kritikus sorsú szülővárosunkra, Esztergomra is ráférne ilyen korszerű és célszerű rendőrségi intézkedés. Hiszen köztudomású, hogy minálunk számos kiskorú fickó valóságos betörő bandát szervezett, hogy kicsapongásra való pénzmagra tegyen szert. Városunk mai rendőrségének erélyességéről ismert feje, a bűn lejtőjére tévedt kiskorú if- jainkat üdvös rendelettel szintén megszabályozhatja, mielőtt a végromlás örvényébe zuhannának. A háborús világban nálunk szintén meglazult családi felügyelet miatt duhajkodó kiskorúak megmentését egyesegyedül csak rendőrségünk fejenek gonA kozák acélmag azonban mégis csak átlopózott a huszárdolmány karján. Ebben a pillanatban viharzott oda Elemér paripája, hogy véget vessen a veszedelmes alaknak. Ekkor már szivárogni kezdett piros vére diákos kezére. Elemér tüstént utána nézett a bajnak. Az orosz golyó csak a felsőkar bőrét horzsolta véresre. Vissza vágtattak a győztes táborba. Elemér bekísérte ifjú bajtársát alvilági helyiségébe, ahol egy ügyes szanitesz kötése rögtön megszüntette a vér szivárgását. Elemér ekkor azon agódott, hogy ha gyorsan be nem gyógyul a seb, akkor könnyen kórházba kerülhet, ami nem valami biztató fordulat. Mihelyt Karóla elszenderült a medve bőrös divánon, Elemér a vonatra készülődött, a szanitészra sürgönyt bízott, hogy azt a legközelebbi állomáson föladja. A sürgöny sürgősen azt parancsolta, hogy jelentkezzék nála rögtön, Karcsi, Karola hagyatékával. Elég diplomatikusan fogalmazta ezt a kritikus szöveget. Karóla felkötött huszárkarral járt ide-oda, mert fivérét várta, vagyis a huszárcsapat közvéleménye szerint : nővérét, az imádott parancsnok feleségét. Néhány nap múlva csodálkozva ámultak-bámultak a vitéz" huszárok maguk között, mikor a csudásan hasonló ikrekről beszéltek. Ekkor Karóla, Elemér kérésére ruhát és szerepet cserélt Karcsival. Hanem azért olyan kikötéssel búcsúzott imádott urától, és szeretett ikertestvérétől, hogy máskor is szerepet változtathasson, mert akkor menyországot talál még a pokol tornác,ában is. Dr. Körösy László. dós és szigorú óvóintézkedése biztosítaná. Ajánljuk tehát ezt a nevezetes napi kérdést derék rendőr- kapitányunk szíves figyelmébe. Egy olvasó. Hegyi háború. A hegyi háború a tudományok magas iskolája. Manapság már minden nagyobb hadsereggel biró államnak jól felfegyverzett és jól képzett hegyi csapatai vannak. Mert míg ezen kellékkel nem birt egy akármilyen nagy hadsereg, a legkisebb hegyi nemzettel sem tudott megbirkózni. Ma már a hegyihadsereg a szükséghez képest nemcsak gyalogságból áll, hanem kibővült a lehető legkülönbözőbb fegyvernemekkel, — úgyhogy bátran megállhatja helyét a legkopárabb hegycsúcson is. Az osztrák-magyar és a vele vállvetve küzdő német hadseregnek a kárpáti harcokban nemcsak a vadul özönlő orosz tömegekkel kellett megküzde- niök, hanem olyan ádáz hegyi hóviharokkal is, melyekről eddigi ismereteink nem tudtak, és melyek a lehető legnagyobb emberfeletti vitézséget, kitartást és bátorságot követelték. A kárpáti harcoknál még súlyosabb megpróbáltatásokat kellett kiáll- niok a montenegrói harcokban és a még mai nap is erősen folyó olasz offenzivában derék katonáinknak. Legújabban pedig, mint ismeretes, a román háború teszi kemény próbára erejüket. A világháború előtt kicsiny, mondhatnánk, gyenge csapataink voltak csak hegyiháborúra kiképezve. Az a néhány tiroli császárva- dászzászlóalj édes-keveset tudott volna tenni magában, dacára kitűnő kiképzésüknek. Felszerelésük azonban már korántsem volt olyan kitűnő ; mindössza hóköpeny és hócipők tették ŐKet a gyalogos csapatok felszerelésétől megkülömböztet- hetővé. Számtalan sok olyan felszerelési cikket kapnak ma a hegyekben küzdő csapataink, melyeknek a háború előtt hire-hamva sem volt. Gyalogcsapat, gépfegyver nélkül nem tökéletes egy modern háborúban. A szállítások pedig sokkal súlyosabb terheket rónak egy hegyi csapatra, mint a síkföldön harcoló csapatra. A bár külömböző, de azért valamennyi jól ismert szállító alkalmatosság itt mindmind csődöt mond. Majdnem kizárólag teherhordó állatokkal bonyolíthatják le a teherforgalmat. A nagy munka kisebbik részét azonban gépek végzik. A hegyi ágyúkat és gépfegyvereket apró részekre szedik és rakjak fel az öszvérek vagy hegyilovak hátára. Tudvalevő dolog, hogy a hegyes vidékeken való szállításokhoz nem ,minden fajta ló használható. Legjobban az alacsony növésű boszniai lovak váltak be. Száztiz-százhusz kilónál többet azonban a legerősebb hegyi ló sem bir ki. Szegény állatok ugyancsak kiveszik részüket a sok mindenféle cipelni valóból. Ágyun és gépfegyveren kívül ők szállítják a muníciót, világító eszközöket (fényszórókat), megfigyelő műszereket, távbeszélőket, gyógyitószereket, meg ki tudná felsorolni, hogy mi mindent. A hegyi train munkája rendkívül nehéz, mert szinte csiga- lassuságú a szállítás. A nehéz ágyuk részére vagy építettek vasúti síneket, melyeken köny- nyebb volt a felszállítas, mint a rossz és járhatatlan útakon, vagy pedig darukkal vonszolták fel a hegycsúcsára. A olasz hadseregben maguk a katonák vonszoltak fel egy-egy nehezebb ágyút. 3-4 századnak, vagyis öt-hatszáz embernek csurgóit a verejtéke, miglen elérték céljukat. így könnyebben megérthető az olaszoknak aránylag hegyi ütközetben teljesen váratlan óriási vesztesége, t. i. az ágyuk közelében mindig nagyobb mennyiségű embert fogtak el, mint más esetekben. Nem kevésbbé nehéz a meredek hegyekről a sebesülteknek leszállítása. Nem marad más hátra, minthogy a sebesülteket drótkötélpályán eresszék le ; vagy pedig, ami még sokkal veszélyesebb, szánkószerű hordágyra fektetik le a beteget és a hegy oldalán lecsúztatják, Ez utóbbi módszer a leggyorsabb, de a betegekre nézve semmi esetre sem tesz jó hatást és ezenkívül gyakran sze- rencséttenségek történnek. E néhány adatból is láthatjuk, hogy az olasz és oláh fronton harcoló katonáinkat csak a legnagyobb fokú dicséret, hála, köszönet és a legmélyebb csodálat illeti meg. jj_ g HÍREK Még mindig mennek a névtelen szürkék. Vígak, nem búsak. Bátrak, bizakodók, izzik a lelkűk, nem félnek semmitől. A halált semminek nevezem, amint semminek nevezünk mindent, amitől nem félünk, vagy amitől nem akarunk félni. Hiszen ki akarna meghalni. Melyik huszáros gyerek gondol a halálra s ezért melyik húszéves gyerek nem megy el bátran a harctérre. De melyik hat gyerekes apának nem sir a lelke a halál gondolatára, s melyiket nem nyomja földre a rettegés, a haláltóli félelem. Mennek a szürkék. Névtelen hősök milliói. Hosszú a soruk, mintha vége sem volna. Ilyen a háború is. Ezek a szürkék a láncszemek s e láncszemek elpattognak, leőrlödnek, elkopnak. S lesz belőlük sár, vér, föld keverék- i.bői készült sár. Ez a sorsuk. Gyúrják a földet, keverik a masszát, hegyeket építenek hullákból, pyra- misokat koponyákból s mindehhez a szürkék adják az anyagot, a szürkék, a névtelenek, akiket nem ismer — senki.
