Esztergom és Vidéke, 1916
1916-11-05 / 87. szám
191S. november 5. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 város értékes raktáraiban üdül már öt vaggon lekvár, négy vaggon aszalt szilva, rengeteg sajt készlet és száz mm. szinszappan. Miskolc város tevékeny polgármestere még a petróleumot is ked vező időben, az oláhok betörése előtt, szerezte meg. A tüzelőfa anyaga pedig jóval olcsóbb és bőségesebb, mint a közeli városokban. így fest ime Miskolc jóléte, amely már valóban példaszerűvé avatta, mert az ország minden tájáról ide . sietnek most az érdeklődő polgár- mesterek, vagy a megbízott városi hivatalnokok, hogy a közélelmezés rendszerét és a berendezéseket a helyszínén tanulmányozhassák. Szívből óhajtom, hogy az önálló törvényhatóságra nemsokára megérő szülővárosom derék új polgármestere szintén kövesse a régebben tevékenykedő miskolcit. Hazafias üdvözlettel F. S. HÍREK Cseveghetnénk sok mindenről. Örülhetnénk az ősznek, a közeledő télnek, a sok apró örömnek, mindennek, ha béke volna s nem háború. Ha nem élnénk oly időket, amikor szégyenleni kell magunkat a vértől iszonyodó állatok előtt, amikor megdől a hitünk, gyáva remegőkké válunk s rettegve 'halljuk, amint a háború szörnye fülünkbe ordítozza : vért, vért, minél több vért. Hogy hittünk az emberekben. Hogy hittünk a kultúrában. Az emelkedett, tisztult emberben, aki lélek, csupa szív, tűz, lángolás. Aki munkás, épít, alkot, Aki ápol, segít, gyógyít, akinek énjét áthatja a jótékonyság szent tüze s aki csak segíteni, jót tenni akar. És kitűnt, hogy mindent csak hazudtunk. Ámítottuk, áltattuk magunkat. Hamis festékeket, csillogó színeket kentünk az emberre. Hamis tükörbe néztünk, álmainkat valóságnak hittük. Pedig minden csak látszat, külszin volt. Az ember hazudta a kultúrát, s igazában az őserdő vadjainak szenvedélyét hordozta lelkében. Ölni, rombolni, törni akar s ezer eszközével eleget tesz eme hajlamának. Ölni akartak. Megtámadtak bennünket. Hazug szavakkal meg a felvadakat is ellenünk hozták. Nemcsak a pénzünket, a kenyerünket is elakarják rabolni. Csattogtatják ránk fogaikat és szomjazzák vérünket. Feltámadt ellenünk az egész nyugat, felvadak hordozzák zászlóikat s mig ez a félvad népekre emelkedést jelent, a művelt népekből összekovácsolt entente minden vadaknál mélyebre sülyedt. (%*) ☆ Gálfy alezredes távozása. Gálfy Béla alezredest, az esztergomi helyőrség parancsnokát, felettes hatósága e hét folyamán értesülésünk szerint Kolozsvárra helyezte át. Utódja még nincs kinevezve. Emléktábla a Csernoch János- úton. Az Esztergomi Sétahelyszé- pítő Egyesület a Mattyasóvszky bástya falában szép vörösmárvány emléktáblát helyeztetett el, amely az egyesület nagy jótevőinek nevét van hivatva megörökíteni. Az emléktábla nagyban emeli a környék szépségét és érdekességét. Sírok kivilágításának megváltása címén a kegyelet napján, Mindenszentek évfordulóján a cs. és kir. 26. háziezred elesett hőseinek özvegyei és árvái javára intézetemnél befizettek : Meszleny Pál főispán 100 kor., „Sötét sírok — égő szivek“ címén egy nemes szívű család három tagja 60 kor.-t ; továbbá 20 kor.-át: Reusz Ferenc, Havasi Jolán, Mattyasóvszky Kálmánná, Bleszl Ferenc, Feichtinger Blanka és Kuti Sándor; végre 10 koronát: Feichtinger Győzőné, Seyler Vilmos és özv. Pálfy Albertné. Befolyt tehát mindössze 310 kor., mely ösz- szeget, valamint a netán még érkezendő adományokat lesz szerencsém a Főispán úr Öméltóságával a háziezred parancsnokságának átnyújtani. Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári igazgató. A megyebizottsági tagválasztás. Dr. Helc Antal elhalálozásával a város I. politikai alkerületében megüresedett megyebizottsági tagsági helynek választás útján való betöltésére Esztergom vármegye törvény- hatósági bizottságé tudvalevőleg f. hó 15.-ét tűzte ki választási határnapul. Választási elnökül Magyary László megyebizottsági tag választatott meg. A választás f. hó 15.-én délelőtt 9 órakor kezdődik a városháza nagytermében és délután 4 óráig megszakítás nélkül tart. A választásban azon polgárok hivatottak részt venni, akik az 1914. évre szóló összeírás alkalmával az 'anyavárosban az 1. számmal jelzett háztól a 278. régi számú házig az országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékbe jogérvényesen felvétettekHalálozás. Porubszki József esztergomi vendéglős, a szigeti „Nyári vigadó“ népszerű tulajdonosa életének 62. évében f. hó l.-en délután elhunyt. Temetése pénteken délután 3 órakor folyt le Álmos-utca 4. sz. házából sokak őszinte részvételével. Az Esztergom-szenttamási és vízivárosi körnek lelkes tagja volt. A kör felolvasó-estélyein ő maga is többször fellépett és megérdemelt sikert aratott vidám költemények sikerült előadásával. Az erdélyi menekültek élelmezése e héten nagy gondokat okozott a rendőrségen, ahol ismét felállították a közöskonyhát. Éppen a legjobb időben érkezett Bény község lakóinak hazafias adománya a rendőrségre. Hat zsák burgonyát és fél zsák babot küldtek e napokban az erdélyi menekültek részére. A ma hazautazó menekültek eltávozása után még körülbelül 50-en maradnak városunkban. A halottak estéje Esztergomban az előző háborús évek hangulatában folyt le. A sírok kivilágítása sem maradt el teljesen. Az a buzdítás, amelyet dr. Csernoch János biboros- hercegprímás a világító anyagokkal való takarékosság céljából intézett híveihez, inkább a műveltebb körökben talált csak meghallgatásra. A temetőajtókban a tüdőbeteg katonák javára megtartott perselygyűjtés, mint értesülünk, szép sikerrel zárult. Gyászmise az elhunyt hősökért. Dr. Csernoch János biboros- hercegprímás halottak napján a főszékesegyházban ünnepélyes gyászmisét mondott a háborúban meghalt katonák lelkiüdvéért. A gyászmisén a katonaság, az összes hatóságok és hivatalok tisztikara képviselve volt. Ma mennek haza a menekültek. Az Esztergomban otthont talált erdélyi menekülteknek nagy örömmel várt, de szomorúan végződött napja volt november másodika. E napon kellett volna ugyanis körülbelül 450 menekültnek elindulnia hazafelé városunkból. Előző napokon minden holmijukat összecsomagolták és feladták a vasútra, mivel a rendőr- kapitány hirdetménye értelmében csakis egy-egy kisebb kézipodgyászt vihetett mindenki magával. November 1 .-én reggel 8 órakor az összes kölcsönadott bútorokat, ágyneműeket visszaadták a rendőrségen. Ugyanekkor az útra nyújtandó élelmet és pénzsegélyt is kiosztották közöttük. .Másnap már a kora reggeli órákban megindult zarándoklatuk a vasútállomásra, miután esztergomi ismerőseiktől, jótevőiktől érzékeny búcsút vettek. Az összes várótermek, folyosók, a perron és az állomás előtti tér velük volt telve. Különösen megható volt a sok apró gyermek nyugtalansága. Édesanyjuk avval vigasztalta a síró csöppségeket, hogy már nemsokára mennek haza, legyenek hát nyugodtan. A kis lelkek a „haza“ szóra megvígasztalódtak és megnyugodva nézték a tolató vonatokat és a körülöttük mozgó tarka néptömeget. Az esztergomi segélyző bizottság tagjai is teljes számban megjelentek az állomáson. A beszállás, az elhelyezés, sőt a leszállás sorrendje inévsor szerinti pontos összeállításban megvolt Pelczmann László segélyzőbizotísági tagnál, aki elkísérésükre is vállalkozott. Több távozni készülő menekültnél virágcsokor volt esztergomi virágokból. A szopósüvegtől a búcsúbeszédig minden a legtökéletesebb rendben volt már, mikor beütött a derült ég villáma ! Az állomásfőnökség kijelentette Unger Hugó rendőrkapitánynak, a segélyző-bizottság jelenvolt vezetőjének, hogy a vonat indítását felsőbb helyről letiltották. A hatás leírhatatlan volt. Sírás, átkozódás, kiabálás, követelődzés, káromkodás, jajgatás, hangos sóhajtások a menekültek soraiban, megdöbbenés és a jól befejezett munka teljes megsemmisítésének szinte vesékig ható kellemetlen érzése a segélyző-bizottság tagjainál, kik teljesen tanácstalalanul állottak a zsibongó nép között. Unger rendőrkapitány azonnal kocsira ült. Az alispánhoz és a polgár- mesterhez hajtatott, közölve velük a kellemetlen hírt. Majd telefonon a belügyminiszterhez fordult és felvilágosítást kért a váratlan intézkedés okai felől. Onnan röviden az a válasz érkezett, hogy a rendőrkapitány teljesítse a parancsot, az okokat pedig most ne tudakolja. Tegye meg az intézkedéseket, hogy a menekültek továbbra is a városban maradhassanak bizonytalan ideig. Az alispán felhatalmazása folytán a rendőr- kapitány még a dél folyamán intézkedett, hogy addig, míg menekültek újból lakásokat kaphatnak, a szenttamási fiúiskolában és néhány üresen álló házban elhelyezést nyerhessenek. Szomorú látvány volt a menekültek visszatérése. Még a leghiggadtabbak szemeiből is könnyek peregtek, amint a rendőrségen lakásukat tudakolták. Bútoraik és legszükségesebb felszerelésük híján szalmán, vagy a puszta földön kellett éjszakájukat tölteniök az összezsúfolt szobákban. A rendőrség az első dermesztő meglepődés elmúltával azonban már ismét a régi ügyszeretettel fogott neki a menekültek elszállásolási ügyének, a segélyző- bizottság pedig a hontalanok gondozásának. A háború felejthetetlen eseménye volt tehát a csütörtöki nap is Esztergomban. Szombaton délelőtt ismét értesítés jött a belügyminisztertől, hogy a menekültek vasárnap reggel 8 órakor hazautazhatnak. Ma hajnalban tehát újra megkezdődnek a csütörtöki előintézkedések a scgélyzőbizottságban, remélhetőleg azonban most már nem járnak oly kellemetlen csalódással, mint csütörtökön. Még jár a csavargőzös! A Magyar- Folyam és Tengerhajózási Rt. az Esztergom—Párkány—Kovácspatak közötti csavargőzös járatot továbbra is fenntartja mindaddig, míg csak a jég, vagy egyéb akadály nem kényszeríti a csavargőzöst a menetek beszüntetésére. Adományok a Segély-akcióra. A hadbavonultak visszamaradt családtagjai, de különösen apró gyermekei segélyezésére alakult bizottságnak havonként közel 1000 kor. kiadása van és így ez ideig 20.000 kor. fordíttatott e honmentő, hazafias akcióra. Sajnos a bizottság pénzkészlete már fogytán van, pedig éppen most, a reánk köszöntő téli időszakban lesz legégetőbb szükség a segélyre. Különösen fontosak tehát az újabb adományok, mert csak ezek segítségével lesz módunk a téli időszak szükségleteivel megküzd- hetni. Kétszeres köszönettel tartozom tehát Ö Eininentiájának, dr. Csernoch János hercegprímásnak, ki múlt hó végén 400 kor. újabb kegyes adományával, továbbá a mél- tóságos Főkáptalannak, mely nemes testület múlt hó elején ismét 300 kor. rendszeres segélyével volt kegyes minket támogatni. Ezeken fe- ül adakoztak még : Szvoboda Vince zebegényi igazgató-tanító 5 koronát és Pölczer Frigyes hadnagy, takarékpénztári tisztviselő 4 koronát. — Fogadják a nemesszívű adakozók leghálásabb köszönetünket. A Segélyző Bizottság nevében Bleszl Ferenc kir. tanácsos, pénzkezelő elnök.
