Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-29 / 85. szám
ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. október 29. Temetőink fényűzése. A komor háborús világ, épen jókor, vétót mond annak a fényűzésnek, mely eddig nem a kegyelet fényétől ragyogott, hanem a hivalgó nagyzástól és kérkedő hiúságtól káp- rázott. Az ó-keresztények az első három században, az első vértanuk sírjai mellé, a katakombákban, mindössze egy-egy iparművészeti öröklámpát gyújtottak hedves halottjaiknak. A középkorban sem pazaroltak annyi világi pompát és tékozló fény űzést, mint napjainkban városi te metőink, a mi a szegénysorsú családjainkat keserítette el. Temetőink halottaknapi fényűzése tehát erkölcsi szempontból már na gyón is szabályozásra szorul. A nemes érzésű és jóizlésű úricsaládok jól tudják, hogy drága halottaink országába, — ahol mindenki egyforma — nem illik semmiféle kirívó tüntetés, melyet főképen a hirtelen meggazdagodott parvenük szoktak űzni. Ez a föltünési viszketeg érzékenyen sérti a halottak ünnepének szent komolyságát, bántja a jóizlé süeket és fölháborítja a puritán lelkű temetőlátogatókat. Az idei halottak ünnepe legyen tehát végre erélyes mementója minden ízléstelen visszaélésnek és minden bántó túlzásnak. Mindenkinek van halottja. Minden kedves halottunk sírján virulhat a szeretet virága. De az őszinte nefelejcs, a szerény őszirózsa inkább illik a halottak csöndes kertjébe, mint a pazar kamélia, vagy egyéb rikitó virág. A temető világi életünk és túlvi- lági létünk határa. Templomi kegyelettel, levett kalappal szabad csak oda belépnünk és nem léha szórakozásért. Eleink szent helynek tartották a temetőt, mely rendesen a templom udvarára került ; azért nevezi ma is a német Kirchhof-nak, Európa legelső temetőiben sötétzöld ciprusok vagy komoly túják, bánatos szomorúfűzek, vagy sóhajtozó szomorú rózsafák diszlenek. Ezek valók a temető külön flórájába és nem a csinált virágok Ízetlenségei. Az egyszerű siremlék fejezi ki legőszintébben a mi kegyeletünket Az egyház szelleme ugyan megengedi, hogy a jómódúak síremléke művészi is lehet, de azt már nem tűri, a mi ellenkezik az egyházi művészet kánonjaival. Az idei halottak napja, mely az ország elesett hőseinek halottas ünnepe is, minden fölösleges fényűzés ellen erélyesen tiltakozik. De nem tiltakozik benső kegyeletünk és örök szeretetünk virágai ellen. Ne kerüljön ezentúl temetőinkbe élőkoszorú helyett műkoszorú, élő virág helyett tákolt papiros csinált- virág és élőkegyelet helyett látványossági láz. Forró imánk, szívünk mélyéből fakadó fohászunk többet ér a halottak országában minden cifra illumi- nációnál. Egy szál őszirózsa többet jelent, mint egy egész üvegház kivonulása. Egy csöpp forró köny- nyünk szentebb a mi drága sírunknak egész raj lámpásnál, egész illúziónál, vagy egy véka műgyémántnál. Fogadjunk szót engedelmesen az idén a háborús idők komoly szavának és főpásztorunk nyájához inté zett pásztori levelének és akkor a jövőben már nem fog temetőinkben az egyszerűség diadala után a föltünési fényűzés tobzódni. Dr. Kőrösy László. Négyszemközt. Négyszemközt szokták nálunk a leglelketlenebb üzelmeket és a legfölbáborítóbb visszaéléseket tenyészteni. Négyszemközt nyújt ugyanis egymásnak a szabadon lézengő haramia önző kezet, a harmadik tiszta kéz megkárosítására a mai áldatlan haszonlesés, a telhetetlen kapzsiság és az égbekiáltó visszaélés szomorú korszakában. A mi magyar népünk megveti azt, a mit suba alatt sütnek ki ketten. Mi pedig titkos bűntársnak tartunk mindenkit, aki négyszemközt bujkálva károsít meg minket. Ez a mai négyszemközti divatos, csempész érzi, hogy a mit a harmadik tud; az már nem maradhat titok. Épen azért irtózik ez a négyszemközti jú- dásság a nyilvánosságtol, legyen az akár közgyűlés, akár országgyűlés, akár sajtó. Az ezerszemű nyilvánosságnak sok millió keze van. Ez a hadsereg azonban már megundorodott az áskálódó vakondotoktól. A mai hazaárulás járványa ellen immár megindult a fenyítő eljárás. A milyen joga a nyilvánosságnak ellenőrizni azt, a mi közérdekű, olyan kötelessége a közönségnek is megkövetelnie, hogy a mai háborús tehervise- ésében, kivétel nélkül, mindenki egyformán részesedjék. A kivételes jólét ma nem lehet egyéb a tolvajlásnál. Országgyűlésünkön is szóba terült ez a mai járvány. Az élelmezés mizériáiról igen sok okos észrevételt olvastunk. A maximálás kijátszásáról nyilatkozott azután gróf Tisza stván miniszterelnök, mikor az ellenzék tartalmas bírálataira válaszolt, mert ekkor jelentette ti nyíltan, hogy a mai élelmezési visszaélésekben maga a tözönség is ludas. Közbeszólt erre egy ellenzéki hang, nogy be kellene csukatni mindakettőt. A miniszterelnök kinyilatkoztatta, hogy passzióval becsukatná őket, ha nem lenne a vevőnek és az eladónak az a közös csalafinta szokása, hogy a tiltott adásvételt négyszemközt intézi el. A fogyasztó közönség nélkülözését és szenvedését a kormány redukálni akarja. De ezen a vonalon reánk is számít. A mi közönségünknek már szintén tudnia kellene, hogy a közélelmezés érdekében kiadott rendeletek megtartása épen olyan kötelességünk, mint katonáink hazafias kötelessége a harctéren küzdeni és győzni. Az új közélelmezési hivatal kezdi végre a tűrhetetlen visz- szaélések kigyomlálását. A földművelésügyi-, a kereskedelmi- és belügyminisztériumban több osztály szaktisztviselői szolgálták eddig a közélelmezés ügyét. Ezeket a gyakorlott szakerőket az állam egyesíti, hogy a közélelmezés szolgálata ezentúl egységes legyen. Ez a közérdekű jóléti kérdés azonban nem pártkérdés. Mindenki hivatott az országos közügy segítésére, mert olyan számottevő tanács keletkezik, melynek jószemű tagjai a vidéken is meggyőződhetnek arról, hogy miképen hajtják végre a rende- ieteket az összes helyi hatóságok. Párt különbség nélkül szervezkedik tehát ez az új megváltó intézmény és akkor teljesedik gróf Károlyi Mihálynak az a mondása, hogy elég erkölcsi és anyagi erőnk lesz háborúnk győzelmes befejezésére. Dr. Kőrösy László. •»»• -»»- ♦» ♦» -♦» -»♦- -» Közgazdaságunk jövője. Békekötés után közgazdaságunknak kétségkívül hatványozott tevékenységet kell majd kifejteni. Még a háború előtti serény munkálkodásnál is fokozottabb erőfeszítésre lesz szükség különösen a következők körül : a honvédelem felfrissítése, a közlekedési eszközöknek a békés követelményeknek megfelelő karbahe- lyezése és kibővítése, a háború kitörése miatt abbahagyott építkezések bevégzések és az új építkezések, az ipari műhelyeknek nagyobb igényeket szolgá'ó átalakítása, az okszerű gazdálkodás helyreállítása, a marhaállomány kiegészítse a külkereskedelem megélénkítése, a tengeri hajózás újrafelvétele, a kikötők kijavítása, a háborúdulta községek újraépítése és a szövetségeseinkkel kezdődő békés együttmunkálkodás fokozása. Ennek az óriási munkaprogratnm- nak a keresztülviteléhez megfelelően nagy munkaerő szükséges. A frontról visszatérő munkaképes harcosok nem fognak munka nélkül maradni. A munkabérek leszállítására jó soká gondolni sem lehet- Egyúttal nagyon meg fog nőni a nyers- és az ipari segédanyagok iránti kereslet. Az árúciklek árúcsökkenése e nagy kereslet miatt kizártnak tartható; a kereslet már azért is emelkedni fog, mert mindenkinek az lesz az igyekezete, hogy készleteit mindenesetre szaporítsa, — a háborúban beállott anyaghiánynak erre a visszahatására feltétlenül számolni kell. Minthogy pedig a háború után következő nemzeti munka — mint már említettük — még a háború előtt megfeszített munkánál is nagyobb lesz : szükségessé fog válni, hogy az összes szakerők gondos együttműködést fejtsenek ki közgazdasági tevékenységünknek helyes irányba való terelése céljából. S*ok függ természetesen a béke- szerződés feltételeitől, a ki- és bevitel módozatainak megállapításától. Kérdés : kívánatos-e, hogy külföldi árúk akadálytalanul, óriási mennyiségekben özönöljenek be az országba ? Azt hisszük pénzügyi érdekeink megkívánják, hogy a bevitelt a kivitellel összhangba hozzuk, mert különben árkatasztrófanak tesszük ki magunkat. Bizonyos, hogy azok, akik a háborún nyerészkedtek, a nagy nyereségükkel megnövekedeit tőkéjüket élénk közgazdasági tevékenység kifejtésével kamatoztatni vágyakoznak és ezek részére a nyersanyagok behozatala igen kívánatos, aminthogy egyébiránt kívánatos iparunknak is, de mégis vigyázni kell arra, hogy a behozatalt megfelelő, vagy legalább is megközelítő kivitellel ellensúlyozhassuk; •. Hogy a háborús áraknak rohamos esésére nem számíthatunk, az ugyan kevéssé vigasztaló kilátása kevesbbé módos és a szegény .emberek számára ; ámde magára az egész közgazdaságra nézve az nem szerencsétlenség, mert a magas árak a termelést és s kereskedelmet élén- kebb tevékenységre ösztönzik. Félni csak attól kell, hogy a vállalkozási kedv spekulációvá fog fajulni, amint ezt, fajdalom, már a háború alatt is tapasztaljuk. Talán nincs is már oly messze az az idő, amikor a békés munka nagyobb fáradalmai várnak reánk, amikor mindenkinek a maga helyén meg kell mutatnia, miként tud a saját és a haza jólléte érdekében dolgozni. Jó lesz erre minél előbb előkészülni, mert a hazáért nemcsak meghalni, de élni is kell tudni. Gazda hírek Dr. Robitsek Ferenc az uj esztergomi kanonok. Őfelsége az esztergomi főkáptalanban dr. Roszival István prelátus-kanonok halálával megüresedett őrkanonoki stallumra dr. Walter Gyula ozeroi vál. püspöknek, a főszékesegyházi főesperességre Bogisich Mihály pristinai vál. püspöknek, a barsi főesperességre holtok Lénárd prelátus, mesterkanonoknak előléptetését jóváhagyván, a foko
