Esztergom és Vidéke, 1916
1916-10-22 / 83. szám
1916. október 22. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 herhordó szerszámmá vált a falusi kas, melyben a hadiasszony részletekben szállította haza a hátán a tengeri csővet meg a burgonyát. A répát, a tököt már zsákokba gyömöszölve, hol vállukon cipelték, hol két kerekű Kun László-laftikán. A dunaparti élelmes parasztasszonyok az erdei mohát és a mezei gyógyító növényeket már a háború előtt is zsákokban szállították a gőzhajón Budapestre. A néhai fütyülős rongyszedő zsidók ma máshol végzik szolgálatukat. Talán a katonai lókupecek között, ahol legkisebb a veszedelem és legnagyobb a rebah. A háborús világban a szomszéd mezőváros zsidó kisasszonyai, hajadon fővel, de egy-két üres zsákkai házalják végig falvainkat. Néhány óra alatt már néhány korona arán erősen megtömött rongy zsákot szállítottak vállukon a gőzhajó- állotnásra. A mai háborús idők eredeti mozijelenetei között ez a fajta zsákolás is mulatságos látvány. A hajdani szájas falusi házalókat, kik inggombtól ollóig, gyújtótartótól levélpapirosig száz meg száz szem- revaló mozgópiacot cipeltek szemtelen tolakodással, mainapság elzüllött vigécek pótolják olyan különleges szappannal vagy gyertyával, mely valamivel későbben párolog el a levegőn, mint a kiskaliberű csalók. Nagyobb jelentőségre tett szert a zsák, mikor az ára is nagyszerűen emelkedett. Sok millió zsák került ugyanis a harctérre homokos üteg fedezékül vagy gabona, liszt és zab szállításra. Azért szökött föl tehát annyira az otthon maradt zsák ára, mert a javarésze elszökött. Azelőtt a főváros milliomosai vagy azok majmai első bútor darabuknak tartották ékes Wertheim-szekré- nyüket. A mai nábobok és parve- nük éléstáruk lisztes zsákjaival, rizs, dió vagy cukorzsákjaival hencegnek egymás közt. A híressé vált zsák fia a zsákocska. Nem sokkal erősebb a tarisznyánál. Azokban a bizonyos zsákocskában lakik a magyar közép- osztály jóléte egy-két kiló élelmiszerrel. A tarisznya maga falusi örömek szállítója. A katonai kenyérzsák pedig minden h arcos legbizalmasabb cimborája. Végül még megemlékezzünk azokról a korlá.olt honfiakról, kik már a háború első heteiben zsákocskákba gyűjtötték az ezüstpénzt métermá- zsaszámra és elraktározták ruhaszekrényeikbe. Ezek az együgyű zsákolok azt hitték, hogy a papírpénz csődje után ők lesznek a bizalmas házibankárok. Pedig már meggyőződtek arról, hogy elrejtett kincsük nem kamatozik egyebet titkos szégyennél és el nem titkolható ostobaságnál. Dr. Kőrösy László. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyző Hivatal átvételi kü= lönítménye IV., Váczkucca 38. HÍREK Akinek szíve van, olvassa el. Daliás termettel, acél idegekkel, ró- zás arccal, mint köznyelven mondják, makk egészséggel mentek el, ki Galíciába, ki Oroszországba, ki a Doberdóra, ki az oláh ellen. Egy ideig állták a harcot. Szenvedtek annyit, mint egy egész falu népe. Áztak- fáztak, a tél vize bakkancsukba fagyott, áthültek, mint az édesanyjától megfosztott alig pelyhes madárfióka a tavaszi hűvös éjszakában. Erejük fogyni kezdett, mint a rossz gazda búzaföldje. Egyszer csak kiesett a fegyver a kézből Ha- zaküldték őket. A daliás termet megrokkant. Meggörnyedtek, mint a falu öreg anyókája, megfakultak, mint a háború rossz posztója, a rózsás arc lehalványodott, beesett, mint a rossz altatómesék ijesztő banyájáé. Szemeik tűzben égnek, mintha a szenvedély parázsa akarna lángra lobbanni bennük, pedig a sorvasztó láz füti azt a tüzet. Olyanok lettek szegények, mint a leégett gyertyaszál. Nagyokat lobban, de minden lob- banás árokugrásszerű lépés a kimúláshoz. És ha hozzányúl a kéz az utolsókat össze-vissza lobbanó gyertyavéghez, amint igazítani akar rajta, megpei^selődik, az utolsókat vibráló láng megéget bennünket, ha nem vigyázunk. Ezek a szegény, szánalomra méltó hős, lábon haldokló testvéreink is perzselik a környezetüket, a borzalmas tüdővész csiráit hullatják reánk, akiket nem morzsolt meg a háború. Szinte fáj kimondani — hát mennyire fájhat őnekik — hogy veszedelmesek reánk nézve. Észre sem vesszük a kezdést, egyszer csak a mi szemünkben is kigyullad a halál- jegyesi láng es mi is megkezdhetjük a gyorsította menést a temető felé. És Istenem hányán, hány ezren tértek igy haza a dicsőség árkaiból, hányán vannak már közöttünk, azokon a helyeken, ahol az emberiség e szerencsétlenjeit iparkodnak megmenteni az életnek. Szent, hazafias, és emberbaráti kötelesség, de kinek-kinek hite is parancsolja, hogy gyorsan, két kézzel siessünk a megsegítésükre. Áldozatkészségünkkel alkalmat adjunk nekik, hogy a tudomány megállítsa bennük a sorvadást, visszaadja őket a munka életének. A teljes szánalomraméltó tüdőbeteg katonákat segítenünk kell, hogy az egészségeseket meg ne fertőzhessék, hogy a magyar nép tovább ne pusztulhasson. A legszebb, legirgalmasabb háborús cselekedetet végzi az, aki anyagi tehetségéhez mérten felkarolja a hős tüdővészeseket. Ezt az irgalmasságot akarjuk gyakorolni a gyász napján, amikor mindenki imában rójja le adóságát halottal iránt. Esztergom közönsége ne feledje el leróni az adósságát ezen a napon azok iránt, akik közös szent ügyünkért íródtak be a halál jegy esi siralmas anyakönyvébe. Az idei halottak estéjén az esztergomi temetők ajtajában más évekhez hasonlóan ott lesznek a gyűjtő perselyek, amelyekben a József kir. herceg szanatórium egyesület javára adott kegyeletes pénzadományokat gyűjtik egybe. Az ellenőrzést városi közegek fogják végezni. Kérünk mindenkit, hogy ejtsen egy-két fillért jó szívvel ezen urnákba ! Hercegrímás a királynál. A király dr. Csernoch János biboros- hercegprímást pénteken déli 12 órakor hosszabb külön kihallgatáson fogadta. A bíboros főpásztor szombaton érkezett vissza bécsi útjáról városunkba. A királyi tanfelügyelő köszöneté a napközi otthonok ügyében. Dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, a vármegye kir. tanfelügyelője figyelemmel kísérve a harctéren küzdő hősök hozzátartozóinak és a hadiárváknak ügyét, miután személyesen is meggyőződött Esztergom város napközi gyermekotthonainak áldásos működéséről, a következő levelet ntézte az esztergomi hadi jótékony- sági akció pénzkezelő elnökéhez, Bleszl Ferenc kir. tanácsoshoz: Esztergom vármegye kir, Tanfelügyelője. 1660 . * • Nagyságos Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári Igazgató Urnák, a hadiárvák Segélyző egyesülete Elnökének, Esztergom. Midőn Nagyságod hazafias áldozatkészségét és a harctereken küzdő hőseink hozzátartozóinak és árváinak támogatása és gyámo- lítása körül kifejtett tevékenységét napról-napra látom, kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn Nagyságodnak e nagy napokban hálás köszönetét mondok. Áldja meg jó szívéért a Magyarok Istene. Nagyságod sok árva és özvegy könnyeit letörölte, a könnyek kedvesek az Ur előtt és megjutalmazza Nagyságodat boldog megelégedéssel, egészséggel és hosszú élettel. Fogadja Nagyságod mégegyszer hálás köszönetemet és engedje • reménylenem, hogy szíves támogatását és gondoskodását továbbra is fogják érezni azok, akik megfogyatkozott nemzetünk jövő reményei. Esztergom, 1916 október 17. dr. Pacséri Károly s. k., kir. tanácsos, tanfelügyelő. Bleszl Ferenc az illetékes helyről jött elismerő sorokra a következő választ küldötte a kir. tanfelügyelőnek: Esztergom, 1916 október hó 19. Nagyságos dr. Pacséry Károly urnák, kir. tanácsos és tanfelügyelőnek Helyben. Kedves meglepetéssel vettem Nagyságod e hó 17.-i becses sorait, melyben a hadbavonult hős vitézeink apró gyermekei részére feniartott napközi gyermekotthonok körül kifejtett szerény működésemet valóban érdemetlenül tetszik méltatni. A napközi gyermekotthonok gondozása és kezelése körül az igazi érdem az otthonok vezetőié, nevezetesen a két külső ovodabeli kedves nővéreké, valamint a Bottyán utcai otthonban működő Szvoboda Román úr és nejéé, kik közül különösen az utóbbiak érdemelnek méltó elismerést, azon fáradtságot nem ismerő, lelkes szeretetter és kiváló nagy buzgalommal végzett nagy munkáért, melyet a legrészletesebb pontossággal és e mellett utolérhetlen takarékossággal immár a harmadik éve végeznek. Ennek becses tudomásulvételét tisztelettel kérve és Nagyságod kedves figyelmét ismételten hálásan megköszönve vagyok kiváló tisztelettel Bleszl Ferenc s. k., kir. tanácsos, a napközi-otthonok pénzkezelő elnöke. A napközi gyermekotthonokra vonatkozó ezen udvarias levélváltásból is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a harctéren küzdő esztergomi hősök gyermekeinek és a hadiárváknak ügye a napközi otthonokban a legjobb kezekbe van letéve. Azon jótékony pénz és természetbeni adományok, amelyeket a jószívű közönség ezen otthonok javára juttat, „a legrészletesebb pontossággal és utolérhetetlen takarékossággal\kezel- tetnek s így közönségünk a legtisztább bizalommal viseltethetik mindazok iránt, akik önként vállalt nemes munkával immár harmadik'esztendeje kitartóan munkálkodnak a jövő reményeinek, a háborúban apjuktól megfosztott gyermekek ellátása ügyében. Agyonvert földmíves. Esztergomban, Rudnay-Sándor-tér 23. sz. alatt lakott Dejcző Mihály 53 éves földmíves, aki szerdán reggel gyanús körülmények között meghalt. A rendőrség dr. Áldori Mór kir. tanácsos, városi tanácsorvossal megvizsgáltatta a halottat. Az orvos a halott fején baltacsapásoktól eredő sérüléseket talált, mire a rendőrkapitányság táviratilag kérte a komáromi kir. ügyészségtől a hulla törvényszéki boncolását. A boncolás megállapította, hogy az egyik ütés a koponyát betörte és csontszilánkokat juttatott az agyba. A házbeliek azt vallják, hogy Dejcző kedden éjjel részegen jött haza és az udvaron kiabált. Mire kimentek hozzá, a szekér mellett a földön fekve találták Dejczőt, fején a sebekkel. Azonnal a házba vitték és sebeit borogatták reggel bekövetkezett haláláig. Orvost azért nem hivattak hozzá, mivel máskor is megtörtént, hogy a gazda részeg állapotában sérülésekkel jött haza. A rendőrség a házban tartott kutatás alkalmával egy véres és egy másik, bűnjelként szolgálható baltát talált a házban. Ezek éle és háta éppen a sebbe illett. A nyomozást a rendőrség befejezte s egyúttal súlyos gyanuokok következtében két családbelit le is tartóztatott, akiknek kihallgatása erősen folyik. Az erdélyi menekültek ügye. Azon nálunk levő erdélyi menekültek, akik saját költségükön akarnak felszabadított otthonukba visszatérni, kellő igazolványokkal felszerelve bármikor visszamehetnek. A közellátásra szorulók egy-két hét múltán a rendes e célra beállított vonatokon fogják elhagyni Esztergomot és környékét. Itt említjük meg, hogy a dorogi bányatársulat egy vaggon szenet küldött Esztergomba a menekültek részére, amelyért Unger Hugó rendőr- kapitány [mondott köszönetét a társulat vezetőségének. A rendőrkapitány legutóbb nagyobb mennyiségű
