Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-30 / 8 .szám

Józanodó ellenségeink. „ Vannak, akik nem hisznek többé a győzelemben."" Ezt vallotta a „ Temps" szerint Moroi Compére képviselő a párizsi szociáldemokraták gyűlésén. A francia szociáldemokrata-pártban, amelyben két csoport alakult, az egyik ugyanis nem hisz többé a győzelem lehetőségében, a másik pedig nem akar békét Franciaország győzelme nélkül. Ismeretes a francia szociáldemokratapart harcias szelleme. Ez a párt nem átallotta a meggyilkolt Jaurés ravatala mellett barátait abba a minisztériumba küldeni, amely reváns-politikájával btt Jaurés gyilkosa. Márói-holnapra elfeledték elveiket és eszményeiket a nemzetköziek, az antimilitáristák, a szociáldemokraták stb. s mind annyian Németország tönkretételéről keztek ábrándozni s nem riadtak vissza semiféle rut eszköztől sem, amely őket e terv kivitelében segíthette. S mindennek ellenére oly állásbeli embernek, mint Compére Morelnek kell beismernie, hogy elvtársai között van olyan két csoport, amelyeknek egyike nem hisz többé a. győzelemben. S minden harci vágy, sovinizmus s az eléggé ismeretes háborús francia célok megvalósítására irányuló törekvés mellett hozzáteszi, hogy: azonnal a békét kellene választani, vagy legalább is nem szabad elzárkózni a „békehírektől" mihelyt kitudódnék, hogy Franciaország és szövetségesei nem rendel— Jaj de szép most Manczykám. Igy-ilyen haragos, rózsapiros arccal. Lángokat lövellő, parázs szemekkel. Manczyka hevesen kikapta kezét a fiú kezéből. — Eh, ne bókoljon itt nekem. S hagyjon nekem békét, ilyen közönséges gondolkodású katonával nem állok szóba se. Aki a lenge szellőcskétől is megijed, nehogy náthát kapjon, az nem katona. No szegény Magyarország ! A katona csak mosolygott. Egyéb megjegyzése nem volt a lányka kifakadására. Manczyka tovább folytatta. — Igen. Maga is itt kussol a kályha mellett. Suhogó szoknya ár nyékában Persze, hogy jobb és szebb dolog ez, mint, a havas világot, szemlélni közvetlenül s bokáig, meg térdig érő hóban róni a szenvedés országutját. Persze, nincs mindez ínyére az ilyen anyámasszony kato nának. Szeretné Manczyka, ha én is osztályosa lennék ennek a komisz életnek, ha nem muszáj ? — Hogy szeretném-e ? Hm ! Ki kérdi ezt manapság ? Ugy-e senki kéznek a győzelemhez szükséges katonai, pénzbeli és gazdasági erőkkel. Azon a gyűlésen, amelyen ezeket a szavakat mondták, résztvettek a francia kormány tagjai: Guesde, Sembat, Thomasz miniszterek, továbbá Vandervelde belga miniszter is. Ök bizonyosan tiltakoztak volna ilyen kijelentések ellen, ha ma maguk is nem kétkednének mar annak a győzelemnek biztosságában, amelyről hivatalosan még mindig ugy nyilatkoznak, mint valami dogmáról. Annál inkább el kell ítélni magatartásukat, hogy a dolgok és a valóságos helyzet tudatában folytatják a háborús politikát s országukat a tönk szélére viszik. Persze olyan embereknél, akiknél még ilyen súlyos helyzetben is a pártérdek a fő, és akik a békéről beszélve a reakciót készítik elő, lelkiismeretről nem lehet szó. Tetteik egyedüli oka és eredete a felelősségtől való félelem és a pártérdek mérlegelése. Franciaország népének a harctéren el kell véreznie egy elveszettnek ismert ügyért, mert Franciaország jakubinus szociáldemokrata miniszterei attól tartanak, hogy ellenkező esetben pártjaikat a reakció elsöpri. Ezen a jelentőséges gyűlésen azt is indítványozták, hogy a németországi szociáldemokrata vezérekkel tanácskozzanak, mint már eddig is megtették Longuet és Renaudel francia vezérek Berstein és Kautsky német vezérekkel. Ha a francia sovinisták ezekre Itt nem határoz a szeretném vagy nem szeretném. — Hm. Igaza van. — Np ugye ? De sajnos a mai fiatalság legtöbbje félti a bőrét. Bor sódzik a háta már attól a gondolattól is, hogy esetleg meg kell mutatni, mi csergedezik ereiben, bátor és forró vér, vagy langyos limonádé — Hm! — Hiába hümmöz. Ez nem elégséges az üdvösségre. A muszkák ettől a hümmözéstől aligha már Pesten, Bécsben meg Berlinben nem korzóznának. — Hm! —• Igen, kedves katona uram. Kezdünk lanyhulni. Egészséges, tett erős fiatal emberek itt lebzselnek az asztfalt országútján. — Kényelmes módban. Ezerféle érvekkel ágálnak a harctérre menés ellen. Nohát szégyen, gyalázat ennyire elpuhulni. — Mesés a fantáziája édes szentem, azt mondhatom. — Igen, csak gúnyolódjék. Persze, az igazságot sose szereti hallani az ember. De lesz majd fordított világ is. Parázs mulatság lesz az. (Folyt, köv.) Fülöp Ferenc. építik utolsó reményüket, kik" nek irányzatát s nagyzási hóbortját ismerjük, ugyancsak csalódhatnak. Ez ülés beszédeiből tehát megtudtuk, hogy Franciaországban is ismerik a harctéri helyzetet. A hazugságok szövedéke ketté szakadt s e szakadáson keresztül jutónk a béke útjára. biztosítani fogja a tavaszi gazdasági hadjárat sikerét és az alispán gondoskodni fog an ól, hogy a tavaszimezőgazdasági munkák elöl minden akadály elgördíttessék. A tavaszi mezei munkák. • Rohamosan közeledik az a nagyjeletőségű időszak, amely a magyar mezőgazdákat fontos és a nemzeti érdekeit érintő erőpróba elé fogja állítani. A közeledő tavaszi időszakban a tavaszi gazdasági munkák várakoznak a magyar mezőgazdákra, akik már eddig is megmutatták, hogy lelkiismeretesen és felelőségük tiszta tudatában végzik a vállaikra rótt feladatokat. Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter az alispánhoz leiratot intézett, amelyben hazafias lelkesedésére hivatkozva, felhívja figyelmét a legközelebb meginduló gazdasági hadjárat sikerének biztosítására. Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter leirata a következőket mondja : Nagyjelentőségű erőpróba ele fogja állítani a magyar mezőgazdákat a tavaszi gazdasági munkálat. Jól tudja a miniszter azokat a nehézségeket, amelyekkel a mezőgazdáknak meg kell küzdenie azért még sem szabad kishitünek lenni, hanem erős akarattal kell a feladat megoldásához hozzálátni. Annak a meggyőződésnek ad kifejezést a miniszter, hogy az alispán és a törvényhatóság és a község minden tisztviselője mindent elkövet arra nézve, hogy a tavaszi munka rendben történjék s az őszi vetések pótoltassanak. Felhívja ezért az alispán figyelmét az előzőleg életrekeltett járási és községi intézőbizottságokra, ezeknek a feladata, hogy a gazdasági munka tervét falvankint megállapítsák. Ez a bizottság már a téli napokban gyűjtsön össze mindenkit, számot kell vetni azzal, hogy mi hiányzik még. Van e elegendő munkaerő, van-e vetőmag. Meg kell állapítani, mit kell vetni és ültetni, elvégzi e mindenki a maga dolgát Ahol hiányzik az igáserő a község lakosainál, ott egymást kell segíteni a lakosoknak. Akik elvitt lovaikér pénzt kapnak, azoknak állatot kell beszerezni. Ha a szántatlan földek megmunkálása másképpen nem lehetséges, felhatalmazást ad a miniszter az alispánnak a személyes szolgálat és szolgáltatás elrendelésére. Reméli a miniszter, hogy minden férfi, nő és gyermek kiveszi a részét a nemzeti termést biztosító munkából. A járási és községi intéző bizottság bölcseségétől függ, hogy senki ne vonja ki magát a munkából. Reméli, hogy az alispán hazaszeretettel irányított lelkes munkája Az ifjúság háborús erkölcse. Romlik a ifjúság erkölcsi élete. Ez a szomorú megállapítás a háború óta mindjobban aggasztja a pedagógiai köröket. Züllenek a fiatalkorúak, kávéházban, mulatókban éjszakáznak, könnyüvérü nők társaságában dorbézolnak. A gyermekbiróságok munkája rohamosan szaporodik, a bűnösök egyre nagyobb percentje kerül ki a fiatalkorúak közül. A legszomorúbb adatokon felül is kétségbeejtő az ifjúságnak az az erkölcsi sülyedése, amely még nem ütközik a büntető törvénykönyv szakaszaiba, de az odavezető lejtőre sodorja. . Hivatalos körök már hoszszabb ideje foglalkoznak e kérdés tanulmányozásával és megállapították, hogy a serdülő ifjúság romlása szoros összefügésben van a háborús helyzettel. A családfő bevonulása, az anyának kenyérkereső munkája meglazítja a családi élet kapcsát, a fejlődésben levő gyermekek egyrésze felügyelet nélkül marad, sokan közülük váratlanul őnnálló keresethez jutnak és költekező életmódot folytatnak. A helyzetet kétségtelenül súlyosbítja az, hogy tizennyolc éves fiúk, akik normális időkben meg az iskolai fegyelem korlátai között éltek, most mint katonák, különös helyzetbe jutottak. Pénzt keresnek, mértéktelenül költekeznek, zajosan járják be az éjszakai mulatókat. Ez az életmód természetesen hatással van fiatalabb iskolatársaikra is, kik még nem érték el azt a korhatárt, hogy hadi érettségit kaphattak volna, de valami távol sincsenek attól. Kedvet kapnak ők is az önnálló, iskolai fegyelemtől független életre, kártyázásra, biliárdozásra a kávéházban, szórakozásra az éjjeli mulatóhelyeken. Szinte leküzdhetetlen hajlamot éreznek a könnyelmű életre, „tudomány szomjuk" apadóban van, komoly olvasmányok alig kötik le figyelmüket. Erélyes, de egyutal okos intézkedésekre van szükség, hogy az ifjúság erkölcsi nevelése ismét a helyes irányba legyen terelhető. Adakozzunk a tüdőbeteg katonáknak!