Esztergom és Vidéke, 1916

1916-10-08 / 79. szám

POUTWRfés TRRSflDFIlMfLRR

Esztergom, 1916.

XXXVIII. évfolyam 79. szám.

Vasárnap, október 8.

SZERKÉSZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMŰNATÁRSAK:

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTER SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Egy-két szó a moziról.

Nemrégiben történt, hogy a dán államügyész egy bűnesettel kapcsolatban hevesen megtámadta a mozit, mint a bűnözési hajlam melegágyát. A sok bűnügyi, detektív dráma, a sok sikamlós história nemcsak az idegeket teszi próbára — nem számítva, hogy művészetet nem éppen sokszor nyújtanak, — hanem az üldözött, a gyönge iránt, aki ez esetben a bűnös, hamis részvétet kelt s a túlzottan romantikus hajlandóságú felnőttben és még inkább a természeténél fogva ilyen gyermekben a Rinaldo Rinaldini szabású modern hősök babérjai után való, minden mással, — becsület, tisztesség, törvény — tisztelet, felebarátiszeretet, erkölcs és vallás — nem törődő, betegesen lázas vágyat ébreszt.

Nagyon is helyénvaló tehát,

ha a mozidarabok egyrészt kellő előzetes kritikának, mondjuk : cenzúrának vettetnek alá, de még inkább, hogy a látogatókra vonatkozólag valami szabályzat készüljön. Felnőttek kizárásáról természetesen szabályrendeletben szó sem lehet, erről legfeljebb a bűnöst elitélő bíró intézkedhetnék. Azonban a kiskorúak eltiltása, illetőleg csak megállapított programmá gyermek,- diákelőadásra bocsátása nagyon is megokolt. S éppen Esztergomban, hol olyan sok nagyreményű csemete nem tudja a külömbséget az enyém- tied között, ahol a szerencsére kisebb tolvajlások, a sokszor pusztán rombolási kedvből származó kártevések, a sem Istent, sem embert nem tekintő káromkodások és durva, sértő viselkedések napirenden vannak : bizony nagyon elkelne — ha még nem volna készen — egy

mozi-szabályrendelet, amilyen nemcsak külföldön, hanem hazánkban is számos városban érezteti már áldásos hatását. Mert enélkül bizony nagyon könnyen járhatunk úgy, hogy : csak a keserű gyümölcsök láttára fogjuk sajnálni az elvesztegetett időt, amikor a gyermekek bűnözési hajlama már megerősödött, elhatalmasodott.

Magam láttam előkelő moziban, mely büszkén viselte műsorán az „0 cs. és kir. fensége udv. szállítója“ címet, olyan darabot, melynek láttára a kissé szigorú apját meggyilkoló fiú szörnyű tettét gyerekek-ifjak hangosan helyeselték: „Megérdemelte !“ — Azt hiszem, elég világosan intő példa arra, hogy a mozi-ügyet rendezni, szabályozni kell, hogy nagy fontosságú népművelő hatását ne az erkölcsök rombolására, hanem az erkölcsi, kulturális és nemzeti

erők meggyökereztetésére, meg- izmosítására érvényesíthesse.

Mert való igaz, hogy a mozi ma már az újsággal vetekedő hatalom. Az érdekes természeti fölvételek, a híresebb moziszi- nészek : Ásta Nielsen, Psilan- der Valdemár, Duci bácsi stb. csakúg}' csődítik a közönséget a mozikba, melyek a színházzal szemben immár óriási fölényben vannak. Az aránytalanul csekély beíektetés mellett könnyű és olcsó a kezelésük, bárhol felállíthatok s a nézők a színházi áraknál hasonlíthatla- nul olcsóbb áron több darabot élvezhetnek egy este folyamán. Természetes tehát, hogy számuk napról-napra nő s a kon- kurrencia mellett is busás hasznot hoznak. És hozzátehetjük, hogy a háború alatt még jobban, majdnem hatványozottan, mint azelőtt : a mozik látogatottsága szinte abnormisan meg„Esztsrgora és Vidéke“ tárcája.

Üzenet az Úrnak.

'Beteg vagyok nagyon Uram, ■Gyógyíts meg hát engemet: Beteg szívvel, bús lélekkel Élnem tovább nem lehetVihar verte meg a lelkem S összetépte szárnyamat,

És e tépett bús léleknek Vigaszt még a hit sem ad.

A szívem meg összetörve,

Rajta virraszt a ború :

Uram hidd meg. hogy ez a szív Még nem volt ily szomorú ■ ■ ■

fíogy mi fáj, azt tuáod Uram ; Adj hát gyógyírt énnekem,

8 kötözgesd be gondos kézzel Fájó, sajgó sok sebem■ .

Gyógyíts a hit erejével:

Fíitre szomjúhozom én,

Mert a hitem szertefoszlott Akárcsak hiú remény■

Rajtad kívül senki sincs, ki Pártfogolna engemet;

Alázattal kérlek Uram Szánd meg bűnös gyermekedEmelj fel a lét sarából,

Tisztítsd meg a telkemet —

Mert a hitnek hajlékába Belépnem csak így lehet ■ ■ Fikó Sándor.

Az áldott jó férj.

(Folytatás.)

Mióta az öreg asszony eltakarodott a háztól, Méhész Bálint még jámborabb lett. A faluban sok szó is esett róla, hogy milyen áldott jó férj lett belőle. Míg az anyósa élt addig se volt meg vetni való, de mégis csak el-elment a korcsmába néha; meg hallották a feleségével is porolni, de azóta egy rossz szót se szólt a feleségének. Csakhogy ép a tenyerén nem hordja, mindig a kedvében jár, mindig az asszony akarata érvényesül. Már arról is esett szó, hogy az az asszony nem érdemel olyan jó férjet és Méhész is okosan tenné, ha egy kicsit keményebben fogná az asszonyt, mert ha az asszony korlátlan úr a háznál, annak előbb utóbb rossz vége lesz. Már • voltak is akik többször látták Bodor Jóskával sétálni a szöllök alatt.

Volt ugyan Méhésznek ellenvetése is, úgy néha bizonyos dolgok iránt, de ilyenkor az asszony rászólt: Hát már elfelejtetted, már nem tudod mit tettél ? Ettől aztán mindjárt olyan lett mint a kezes bárány.

Egy napon, Méhész épen a csongrádi vásárról tért haza ; rossz vásár volt és egy nappal előbb tért vissza, mint ahogy rendesen szokott. Mikor a tanyába vezető útra befordult, a kocsi zörgésre a szobában egy pillanatra világosság támad, mintha gyufát gyújtottak volna, aztán ismét sötét lett. Éjjel volt, olyan homályos nyári éj, mint új holdkor szokott lenni. Méhész tovább figyelte az ablakot, látta, hogy azon valami alak bújik ki és hirtelen eltűnik a kukoricásban. Méhész nagyot sóhajtott, úgy érezte, hogy a szíve táján valami erős kéz szorongatja. Amikor a kocsi az udvarra ért, az ’asszony nem jött ki, mint máskor, csak a béres és a szolgáló cammogtak elő, szemeiket álmosan dörzsölve. Mikor Méhész a szobába ment, az asszony úgy tett, mintha akkor ébredne. Nyújtózott és nagyokat ásított.

— Ki vót nálad ? —■ kezdte a szót Méhész.

— Ki ? . . . Hát senki, ki lett vóna, no szépen vagyunk még gyanu- sítsz.

Durcásan vetett magán egyet és a fal felé fordult. Méhész folytatta :

— Láttam mikor az ablakon kiugrott, olyan Bodor Jóska féle alakja vót.

Az asszony félig kifelé fordult és nagy nyugalommal szólt:

— Jól láttad mer az vót. . .

— Hát nem félsz az Istentől — szolt csendesen Méhész — a férjed megcsalod, hűtlen vagy, nem félsz, hogy a bűnődért az Isten sújtani fog.

Az asszony fölfortyant.

— vÉn ... én féljek az Istentől, én követek el bűnt; hát az nem bűn amit te tettél, megfőj . ..

Tovább nem tudta folytatnia, az ember nagy tenyerét az asszony szájára .tette..

— Psz ! Ne olyan hangosan, a cselédek meghallják.

Az asszony kiszabadította a száját.

— Én is úgy akarom, hogy meghallják, aki gazember pusztuljon, tudja meg a világ, hogy te f. . .

A hang elakadt a torkán, az ember újjai körül fonták és mikor elengedték már nem mozdult.

Mikor az orvos kijött a halottat megvizsgálni, az már át volt öltöz-