Esztergom és Vidéke, 1916

1916-10-01 / 77. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1916. október 1.

diktátorság Magyarországon is felállítassék.

A teljes hatalmú egységes vezetés minden bizonnyal sokban könnyíthetne nyomorúságainkon. De természetesen, csü- pán két esetben. Ha a választandó, vagy kinevezendő diktátor igazán rátermett : hozzáértő, becsületes, bátor és erőskezű egyén volna. És ha a függetlensége biztosíttatnék minden hatalommal, párttal és társadalmi osztállyal szemben.

Ezzel a két feltétellel kiván- va-kivánhatjuk, hogy a magyar élelmezési diktátor mielőbb megkezdje javító-gyógyító tevékenységét. Morc.

Régi jó idők.

Sohase beszéltek annyit a „régi jó idők“-ről, mint ezekben a mostani világtörténelmi hónapokban, években. A múlt az iszonyúan borzalmas, szinte az elviselhetetlenségig gondterhes, igen-igen sokaknak gyászos, de végeredményében mégis mindany- nyiunk részére győzelmes, diadalmas, dicső, mert erőnket, létjogunkat Isten és nemzetek előtt fényesen bizonyító jelenbe varázsoló, szelíd, kedélyes, delejesen vonzó képekben, melyeknek megvalósulását áhítva várjuk. S a múltnak, a „régi jó idők“- nek, melyeket ma sóhajtozva emlegetünk, a jelenbe való képzeletszárnyalása nem letűnt korok történelmébe behatóan, mélyen, mintegy szerelmetesen merült kivételes elmék szüleménye, akik daliás idők regényes keretét óhajtják vissza, hogy ebben élhetnének bizonyos költői lendülettel, a romantika édes zamatjával — s nem rendkívüli fantáziának bús, mert elbúsító szüleménye : ez a visszavágyódás általános valami, mint az évszak, a tavasz, a nyár, mely egyszerre mindnyájunké, külön-külön egyikünk részére se köszönt be vagy távozik. A „régi jó idők“-et mindannyian áhítjuk. És — s ez bizonyára gyarlóságunk mellett bizonyít — sóhajaink nemcsak a világháború okozta nagy, gyakran pótolhatatlan veszteségekért szállnak ég felé, hanem szivar-, cigaretta-, pipafüsttel együtt a vendéglői, kávéházi levegőbe is. Ez az : a vendéglői, kávéházi levegőbe.

Ahová búfelejtésül kedélyeskedni jártunk volt azelőtt, ott most sóhajtozunk. A hol eddig új pikáns pletykákkal, szaftos adomákkal kedveskedtek egymásnak az asztaltársaságbeliek, ott most azokról a szaftos virslikről ábrándoznak, melyeknek ára valamikor.. . hejh, valamikor ré- ges-régen, ki, tudja mikor ? — talán már két esztendő előtt ... 18 krajcár volt, harminchat fillér s ma? — ki tudja ? — ki mer ma egy pár virslit (magyarul) szafttal, rém modernül : mártással rendelni? Lehet, hogy „csak“ hatvan krajcár, egy korona húsz fillér, de hatba több, hátha zavarba jutsz kedves polgártársam, mert csak három-négy koronát hoztál magaddal egy kis „gáb- li“-ra s most szégyenszemre az órádat, a gyűrűdet kell esetleg ösme- retlen helyen zálogul hagynod, vagy régi stammhelyeden pirulva kell beváltanod, zavart tekinteteddel elnézést esedezve — fizetésképtelenségedet ! Ma, mikor egy liba drágább, mint valamikor (mikor is, édes Istenem ! mikor is, beh régen, már két éve, talán nem is igaz már !) egy borjú volt, sült malacq^t csak diadalmas postatolvaj, sikkasztó vagy hadseregszállító ehet! Ma, mikor a kofa az „úr“, kinek a hálóskosárral piacra menő nagyságos asszony akár kezet is csókol, hogy ne kelljen otthon a férjével éheznie, amiért csak' tiz koronát szánt ma főzelékre, tojásra, vajra, gyümölcsre ? A háború ! A háború!

De, ha nem is mindenből, de sok mindenből van bőven ebben a tej- tel-mézjel folyó országban ; s a termett körte, szilva, barack ára miért emelkedett száz és még több percenttel, hiszen ezeknek az egyszerű jámbor, de ízletes gyümölcsöknek csak nincs közük a — végleges győzelemhez? Mindenkinek áldozatot kell hoznia ! Nagyon igaz. De nőiért nem hoznak valami csekély áldozatot a termelők, az elárusítók is ? Miért nem érik be csak ötven százalék áremeléssel s csak tizenöt százalék haszonnal? Miért „nincs sör“ s ha nincs, miért — van ? Miért emelték horribilisán az árpalé árát s miért mondja a vendéglős : csak pohárral, korsóval nem lehet, nincs sör, de pohárral akár tiz-tizenöttel is ihatsz ? (Miért ? A poharazás több hasznot hajt neki s elvégre : ő humanista,

mind e szekatúrákkal egyszerűen le akar szoktatni téged az alkoholról.) S halljuk a kifakadást : legnagyobb

ellenségeink nem is a harctereken vannak, hanem itthon, mert azoknak elvégre is muszáj harcolniok, de ezek a mi véreink volnának, akik azonban botrányos, bűnös áremeléseikkel minket egyszerűen kiéheztetni akarnak s előbb-utóbb ki is éheztetnek. Nem adhatják olcsóbban? Akkor miből gazdagodnak meg oly gyorsan ? Talán az önzetlen áldozatkész hazafiságból ? Miért nincs szí- vük-lelkük arra gondolniok, hogy ha már százezren hullanak el értünk és értök s milliók néznek minden percben szembe a halállal, legalább az itthonlevők élhessenek s a jövendő nemzedéket, a gyermekeket nem is dúsan, nem is kellően, de legalább valamelyest tűrhetően táplálhassuk. Vagy a turáni átok, mely a magyart a magyar legnagyobb ellenségévé mételyezte, még most is végzetesen lebeg fölöttünk ; s külső ellenségeinket remélhetőleg már nem nagy idő múlva végleg legyőzve, belső ellenségeinket, önmagunkat nem leszünk képesek legyőzni ? . . . Régi, jó idők! Régi, jó idők ! Ezekben legalább a hús nem volt drága; ma csak az emberhús olcsó . . .

Új iskolaév küszöbén.

Kezdődik a háború jegyében im- máf a harmadik iskolaév s a hazafias magyar tanítói kart e nehéz idő is rendeltetése helyén találja.

Két háborús év alatt megfogyatkozott ugyan seregünk, hisz hányán vannak, akik vérüket ontották, életüket feláldozták ama nemes eszmékért, melyeket becsepegtettek a fogékony' gyermeki lélekbe s ime most ott pihennek messze hazájuktól, idegen földben ; hányán küzdenek még most is szent és igazságos ügyünk diadaláért s így : megfogyva bár, — de törve nem, újra munkához tat a haza napszámosainak serege. Kétségtelen, hogy e nehéz időkben nagy és súlyos kötelességek hárulnak ránk. Mennyire érezhető a gyerekeknél az apai szigor hiánya ! S az anyák ? Falun a földet művelik s városban is a nehéz megélhetési viszonyok miatt igen sok kenyérkeresetre van utalva ; a gyermek magára marad s így nevelése nagyon is elhanyagolt, ami ilyen körülmények közt nem csoda. A nevelés hiányát pótolni, amennyire csak lehet, elsősorban az iskola kötelessége. A hazafias tanító a gondjaira bízott gyermeksereget, fokozottabb mértékben mint valaha, saját családjának fogja tekinteni, pótolni fogja az apai szigort s kiegészíteni fogja az anya jóságos gondoskodását. Hogyan és mikép teheti ezt, hol és mikor van arra szükség, azt a körülmények határozzák meg; s akiben ég az igazi hazafiság és aki kötelességtudó, talál arra alkalmat és módot.

A gyermeknevelés és tanítás fontosságát nem tagadta soha senki. Kétszeresen fontos és valóban létkérdés azonban most, midőn a háború következtében annyi erő, any- nyi tehetség vész el. E veszteséget pótolni kell, mert különben tönkre megy az ország. Igaz, hogy nagy, nehéz és hosszas munka, d^ ha a gyermeknevelés minden faktora : család, egyház, iskola egymással karöltve megfelel kötelességének, az eredmény nem fog elmaradni. A hősök sírján új élet támad, emlékeik nyomán új, erkölcseiben tiszta nemzedék nő fel.

E magasztos munka oroszlánrésze a vallásos, hazafias tanítói karra vár; tudjuk ezt s ezért lelkesedéssel, teljes odaadással kezdjük az uj tanévet. Isten áldása legyen munkánkon !

Tanítónő.

Élj HÍREK. |gg

Vihar a városi közgyűlésen.

Mint lapunkban is jeleztük, pénteken délután 4 órakor részleges tisztújító közgyűlés keretében választották meg e város új rendőrfogalmazóját és az árvaszéki jegyzőt. Míg az utóbbi választása mindjárt a közgyűlés elején egyhangú közfelkiáltással történt, addig a rendőrfogalmazói állás betöltése rég nem látott viharos jeleneteket provokált. A közgyűlésről a következő tudósításban számolunk be:

A közgyűlés kezdete d. u. 4 órára volt kitűzve, de a városi képviselők már korán és szokatlanul nagy számban gyülekeztek össze, hogy megvitassák a választás esélyeit. Már akkor szájról-szájra járt a hir, hogy a kandidáló bizottság egyetlen’helybeli pályázót sem jelölt. A képviselők nagyrésze helytelenítette ezen eljárást, ami már a közgyűlés megkezdése előtt is izgatott szóváltásokra adott okot áz idegen és a helybeli pályázók pártjának vezéremberei között.

A közgyűlést a kitűzött időben dr. Antony Béta polgármester nyitotta meg és felkérte Rudolf, Bleszl, Magyary és Unger képviselőtestületi tagokat a választást vezető dr. Pe- rényi Kálmán alispán meghívására.

Mig a küldöttség tovajár, behozzák a fogalmazói állásra pályázók hatalmas kérvénycsomóját és elhelyezik az elnöki asztalon. Huszonhat testes instancia fehérük a komor háttérben. Most megnyílik az ajtó és Unger rendőrkapitány szertartásos bejelentője u'án a képviselők éljenzése közben foglalja el az alispán az elnöki széket.

„Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete annyira magas nívón áll, — kezdi meg a szót az alispán, — annyira intelligens, hogy e részleges tisztújítás megkezdésekor a szem előtt tartandó nézőpontokat e helyről most fölösleges előterjeszteni. Fölösleges felhívnom az i. t. képviselőtestületet a törvényes formák betartására és az ilyenkor olyannyira szükséges higgadtságra.

Ez alkalommal két állás töltetik be . A rendőrfogalmazói és az árvaszéki jegyzői állás. Először az árvaszéki jegyzői állás betöltésen kezdjük. (Helyeslés.) Hitelesítőkül és bizalmi férfiakul Brutsy Gyula, dr. Katona Sándor, Draxler Alajos és Hagara Antal képviselők kéretnek fel.

Az árvaszéki jegyzői állásra egyetlen pályázat érkezett be: Bárdos

Sándor esztergom-városi közig, gyakornoké, aki ezen állásra ^törvényes képzettséggel rendelkezik.“ Bárdos nevének kimondását a közgyűlés tagjainak harsány éljenzése követte s így az alispán a bizalom egyhangú megnyilvánulását látva, Bárdos Sándort az árvaszéki jegyzői állásra megválasztottnak jelentette ki. Bárdos a hivatali esküt nyomban le is tette az alispán kezeihez.

Az alispán ezután bejelenti, hogy a rendőrfogalmazói állásra 26 kérvény érkezett be. Kérdezi, kivánja-e a képviselőtestület a kérvények részletes ismertetését ?

— Nem kívánjuk, fölösleges, nem vagyünk rá kiváncsiak ! — hangzik zűrzavaros összevisszságban.

Az alispán felemlíti, hogy Esztergomból Adorján Gyula, továbbá Vérén János és Polgár Ottó pályáztak. Mint feligmeddig esztergomi, Vadas Aladár szintén beadta kérvényét. A pályázók közül Vadass, Antalffy- Zsiros és Váradi Arthur visszaléptek a pályázattól, így tehát csak 23 jelölt maradt. A kandidáló bizottság ezek közül, mint a legmegfelelőbbeket, a következő három jelöltet terjeszti választásra a képviselőtestület elé :

Első helyen Szikszay Sándor 43 éves rk. nős, családos, pozsonyi határrendőrségi fogalmazót. Van jogról 3 szemesztere, azonkívül rendőrtiszti és telekkönyvi vizsgája.

Második helyen Daday József 30 éves ref. nőtlen dési rendőrfogalmazót. Jogvégzettsége és államtudományi vizsgája van, ez utóbbi a statisztika híjával.

Harmadik helyen Barcsay Gergely 23 éves ref. IV. éves joghall-