Esztergom és Vidéke, 1916
1916-09-24 / 75. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. szeptember 24. az emberiség sinyleni, s a mi lelkiismeretünk tiszta lesz, mert mienk volt az igazság, velünk az Isten is, mienk lesz a győzelem is. Csorna Dénes. A magyar nyelvérzék művelése. Régi példaszó: Nyelvében él a nemzet. A nemzeti nyelvben lakik az az erő, amely a nemzeti egység kialakítására törekszik. A mai nagy idők világosan és kétségtelenül bebizonyították a nemzeti egység fontosságát. Ebből fakadnak a harci sikerek és a haladás tényezői. Köztudott dolog, hogy a nyelv éltetője, vezetője, fejlesztője : a nyelvérzék. Ezt kell tehát elsősorban ápolnunk és fejlesztenünk. Mert látjuk a veszedelmeket, amelyek nyelvérzéket lépten-nyomon, de különösen Budapesten íenyegetik. A külömböző idegen hatások folyton módosítják a magyar nyelvérzéket. A magyar nyelv elveszti ősi jellegét, sajátságát, törvényszerűségét. A vidék még annyira- menynyire védekezik az idegen hatások ellen. Itt még meglehetősen tiszta, szeplőtelen a magyar nyelvérzék. A mai háború, azonban melyben külömböző nyelvek érvényesülnek, — többé- kevésbbé rontó hatással lesz a magyar nyelvérzékre. Ezért fokozott éberséggel kell őrködnünk a magyar nyelvérzék felett. A munkát a családban kell ahol aranyföveny közt tündöklött a Te édes arcod. Néztem azt és nyitott szemmel álmodtam végig a leggyönyörűbb álmokat. Te magad vagy legszebb álom, az én egyetlem álmom, mely keserít és megvigasztal egyszerre. És tudod-e, hogy mit tudok még? — Sírni! A könnyeimet is mind Néked hoztam el. Legtöbb azonban, olyan van, amit nem is láttál. Mikor legszebb dalaimban, beleringatom szerelmem csöndes bánatát: apró meséimben megjelenítem a kis poéta szomorú sorsát : — gyönyörű álmaimban meglátom, megsejtem a reális alaptól eltért kis buta hű szív — vissza-visszatérő kínos vergődését — mindig oda rögződik szemeim köré, az érzelmek harmata —- nehéz könnyeim. S húllnak, húllnak . . . végig szántják széles barázdával bús arcom, — megáztatják összekulcsolt két kezemet, — megenyhítik a szívem szomorúságát. Tudom, hogy meguntad már a fehér poéta fehér szerelmét, — de azért újból jövök hozzád, — mert bár régi hangon írtam, a szívem tele van friss reménnyel, melyet a te jóságod megértő bizalma fakasztott ki újra. kezdenünk és az iskolában íoly-> tatnunk. Számos család, különösen az úgynevezett úri családok elébe vágnak ennek a műveletnek. Kétféle ilyen rossz szokással találkozunk a családban. Van olyan család, amely mindenek előtt valamely idegen nyelvre tanítatja a gyermeket. Viszont akad olyan család is, ahol a gyermek egyszerre többféle nyelvet tanul. Például : tanulja a magyart, a németet és a franciát. Mind az előbbi, mind pedig az utóbbi eset káros a magyar nyelvérzék tökéletes kifejlesztésére. Nyilvánvaló, hogy a nyelv a gondolat kifejezésének az eszköze. Mindenki valamely nyelv keretei között gondolkozik ; még pedig azon nyelv keretei közt, melyet legjobban tud. Tehát az anyanyelven. Az anyanyelv az első, melyet az életben tanulunk. Ennek van a legszilárdabb, a legbiztosabb nyelvérzéke. Ha tehát a gyermek a magyar nyely helyett más, idegen nyelv kereteiben, tanul beszélni, akkor az a más, idegen nyelv lesz a gyermek anyanyelve is. Ennek lesz a legszilárdabb nyelvérzéke is. A későbben megtanult magyar nyelvnek sokkal gyengébb lesz az alapja, mint az előbb elsajátított anyanyelvnek. Ha pedig a gyermek többféle nyelvet tanul egyszerre, akkor a külömböző nyelvérzékek folytonosan viaskodnak egymással. A magyar nyelvérzék nem tud kifejlődni. Ezeknél fogva ajánlatos, sőt szükséges, hogy a gyermek előbb a magyar nyelvet tanulja meg tökéletesen; és csak aztán térhetünk át valamely idegen nyelvre. Csak így biztosítjuk a magyar nyelvérzék tökéletes kifejlődését, a nemzeti érzés terjedését s a nemzeti egység kialakulását. Az iskola is akadályokat gördít a magyar nyelvérzék kellő érvényesülése ellen. A középiskola inkább a nyelvek iskolája, mint az élet nevelője. A magyar, német, latin, görög és francia nyelvek zavaróan hatnak egymásra Ezért ajánlatos, sőt szükséges, hogy az idegen nyelvek csak a felsőbb osztályokban kapjanak helyet. Itt a magyar nyelvérzék már eléggé szilárd. Le tudja küzdeni az őt veszélyeztető idegen elemeket, amelyek belé akarnak olvadni. A nyelv tisztassága érdekében Németországban, sőt Ausztriában is már megindult a mozgalom. Nem ártana tehát, hogyha mi is foglalkoznánk ezzel az eszmével! Szobolovszky István, Háborús értesítőink. I. Érseki tanítóképzőnk. Dr. Sebők Imre, az új igazgató számolt be először a tanévről. Kiinda Károly, ki két tanéven át vezette az intézetet, igazgatói címet érdemelt. Siposs Antal az intézet régi hittanára az udvardi plébániára távozott. Helyét dr. Madarász István főszentszéki jegyző töltötte be. Tanítóképzőnk a szükséges tananyagot gondosan elvégezte, sőt még gazdasági munkában is gyakorolta ifjait. Meglátogatták, nemcsak a fővárosi múzeumokat, hanem a hercegprímási uradalmakat is. A tanév jún. 3.-án végződött. A képesítővizsgálatok elég jól sikerültek. A 102 tanuló közül csak kettő kénytelen. az osztályt ismételni. A szegénysorsú tanítójelölteket a főpapság gyámolította. A segítőegyesület már közel 28.000 K-ra gyarapodott. A Mária Kongregáció és önképzőkör serényen tevékenykedett. A győzelmes béke első áldása lesz új tanítóképzőnk megépítése. II. Fögi m n áziu műnk. Az értesítőt dr. Molnár Szulpic igazgató állította össze. Első önálló értekezése Vaszary Kolozs bíboros hercegprímás arcképével. A színes jellemrajzot a kegyelet meleg stílusán dr. Balogh Albin bencés-tanár írta. Erős harcot kellett vívnia a derék, tanárikarnak a nyomasztó háborús viszonyok közt a rendes sikerért. Az ifjúság háborús kérdésekkel foglalkozott egyesületeiben. A magyarirodalom tanára Gyóni Géza harcidalait méltatta, mikor a magyar vitézség részét ismertette a világháborúban. A mennyiségtanban a háborús piaci árak, az új Balkán-expressz sebessége és 3072-es mozsarunk került szóba. A földrajz a kárpáti harcok jelentőségét fejtegette azután a szorosokat, a szerb háború állomásait és a hadifogolytáborok témáit ismertette. A fizika a fényve.ítőkről tárgyalt. Külön Kárpát-ünnepet is rendeztek és háborús emlékeket gyűjtöttek. Hősihalált halt az intézet növendékei közül 10, megsebesült 15, hadifogoly lett 7. A harctéren küzd 94. Kiképzés alatt van 40 ifjú. 32 erdekes arcképet közölt róluk az értesítőjük. A gimnazisták jótékony célokra gyűjtöttek és segítő cserkész-csapatot szerveztek. A diákmisék a nemzeti himnusszal és a békeimával végződtek. A háborús gyermek-tanulmányi és pedagógiai kiállításról külön cikk számolt be. Tizenhárom bencés tanár és három világi működött. A segítő-egyesület 43.412 K vagyonnal rendelkezett. A Diák-asztal vagyona 51.205 K. 11 alapítvány, 8 ösztöndíj, tömérdek jótétemény, adomány és jutalom serkentette az ifjakat. A szegényebb sorsú tanulók majdnem 15.000 K támogatásban részesültek. A letűnt tanévben 347 rendes és 48 magán tanulót vettek föl. Osztály vizsgálatot végzett 355. Illetőség szerint Esztergom megyei vagy város : 220;' Bars, Hont és Nyitra külön- külön 20, Budapest pedig 16 ifjút adott be. Az elég jó háborús aratás szerint jelesül végzett 23, jól 93, elégségesen 189 ifjú. Egy tárgyból elégtelen volt 25, kettőből 16 és háromból 9. III. Főreáliskolánk habár állami segítségben részesül a legmostohább sorsra jutott. Az intézet tevékeny igazgatója, Grúsz Ede Rajmund igazi háborús értesítőt szerkesztett. Nagybecsű értekezését dr. Walter Gyula püspök írta a „Háború és az iskola“ címen, melyet már lapunk olvasói is élveztek. A folytonos ideiglenes állapotok sanyarúságairól nem tárgyalunk bővebben, mert azt hisszük, hogy ez a iortura már nem sokára véget ér. A háborús világban a tanítás normális menetét sem lehetett egészen föntartani. Hat tanára vonult a harctérre. Az összes iskoláknak kérdő iveket küldtek ilyen fő címen. Milyen a háború hatása az iskolára ? A tanárok a háború aktuális vonatkozásait előadásaikban értékesítették. Az ifjak pedig háborús emlékeket gyűjtögettek. Összesen 129 tanuló végez hadi- szolgálatot, kik közül tiz már hősihalált halt. Az itthon maradt realisták majd 1000 K-át gyűjtöttek jótékony célokra és a leány magántanulók közel 200 drb. hadi ruházati részletet készítettek. Az iskolai segítő egyesület a lezajlott tanévben is helyt állott. Két háborús esztendő nevezetes eseménye marad a háborús gyermek tanulmányi kiállítás. Obermüller Ferenc tanár valóban megérdemelte az elismerést. A segítő-egyesület vagyona már több 7000 K-nál, de még mindig fogyatékos. Főpapságunk, tikarékpénztárunk hét ösztöndíj és néhány jólélek segített a szegénysorsú fiúkon. A főreáliskolai önképzőkör főképen az iskolai ünnepeken érvényesült. Az érettségire öt tanuló jelentkezett. A tanév végén 154 realista volt 20 magántanulóval. Az osztályok látogatását a következő számok mutatják be egytől-nyolcig: 38, 29, 06, 29, 11, 10, 12, 9. A tanulók jóreszt városunk és megyénk fiaL (Dr.—ó.) j hírek. |@ Megyek az uccán, lassan botorkálok és úgy elgondolom magamban — Istenem, hát megint ősz van, szomorú, sárga ősz, borongós, bús napok. Ázott, csata- kos az ucca, a lámpák homályos sárgán égnek, a fák, mint átlumpolt éjszakák letört lovagjai, olyan rongyosnak, csapott hajúnak látszanak. Hát megint ősz van — futnak, rohannak a napok, hosszúak az esték, a nappalok rövidek, úgy züllik, ro;.gyosodik a természet, mint a lecsúszott cigánybanda vékonypénzű prímása. És tele a város más vidékek bús magyarjaival, akiknek a leikébe visz- szasír az erdélyi ősz bája, akiknek a keze görcsösen ökölbe szorul s akik ájtatos imádkozói a félhomályú templomoknak. Más emberek. A lelkűk, a hitük, a gondolataik is mások. A ruhájuk rongyos, de talpig magyarok. Székelyek. Búsak. Szomorúak, nagy a bánatuk. Messze székely ország határai sírnak utánuk. Szerte szaladt a gúlya,
