Esztergom és Vidéke, 1916
1916-09-14 / 72. szám
POL/Tim és TfíR5F Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 72. szám. Csütörtök, szeptember 14. SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL : Á SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ $ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FÖMUNATÁRSAK: i DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dk KÖRÖSY LÁSZLÓ $ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : ♦ LAISZKY JÁNOS $ MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTER SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Esztergom liszttel való ellátása. Liszttel való ellátásunk dolgában a közel múltban — tehát olyan időben, amikor már új lisztnek is kellett lenni nagyon is jogos panaszok merültek fel. Ha már most, a nyár végén ilyesmi történhetik, mi lesz velünk ezután ? Biztosítva lesz-e eléggé az az új aratásig mindennapi kenyerünk ? Nincs kétség benne, hogy az államhatalom, illetőleg a tőle megbízott közigazgatási apparátus valahogy csak gondoskodni fog rólunk. Ám ép az az aggasztó, hogy csak valahogy.. A magyar közigazgatás ismert hagyományos lassúsága nem sok jóval biztat. Ebben egyebeken kívül a legutóbb szerzett keserves tapasztalatunk a legékesebb tanúbizonyság. Kaptunk lisztjegyeket, természetesen meghatározott időre szólókat. Ámde megfelelő lisztmennyiséget nem kapott a város. Ergo időhöz kötött lisztjegyeink érvénytelenné váltak. Elég hosszéi koplalásunkért utóbb nem nyertünk semmiféle kárpótlást. Ilyen kellemetlenség után vájjon jó reménységgel lehelünk-e jövő ellátásunk iránt. A legújabban kiadott általános rekvirálási rendeletig kétségtelenül meg volt a lehetőség reá, hogy beszerezzünk annyi gabonát, amennyi városunk szükségletét egy évre íedezi. Ámde még ebben sem volt szerencsénk. Kiemeljük, hogy éppen nem városunk vezetőségének gondatlansága folytán. Ez megtett, amit lehetett : járt, futkosott mindenfelé; de igen kevés eredménnyel. A szükséges 130 vaggon gabona helyett tudomásunk szerint eddig csak mintegy harmincat tudott beszerezni. Ez bizony felette sajnálatos dolog éppen minálunk, hol nagy uradalmak vannak a megyében. A legsajnálatosabb pedig, hogy még a városunkhoz annyira közel álló uradalmak is rideg elutasító álláspontra helyezkedtek velünk szemben ! Ha még tudja Isten mily tömeg gabonáról lett volna szó, vagy ha olcsóbb áron kértük volna, megértenők a dolgot. De se egyik, se másik eset nem forgott fenn. így hát bizony — mi tűrés — tagadás benne — igen keserű a pilula, melyet a város egész polgársága lenyelni kénytelelen. Nem marad más számunkra, mint a bizonytalanság érzése, amelynél rosszabb a mai időben nem igen juthat osztályrészünkül. Most már csak a szerencsés véletlen segíthet rajtunk. Csakhogy ez vajmi sovány reménységet nyújt a fenyegető éhséggel szemben. Morc. Békés feladatok. A praktikus gondolkozás nélkülözhetetlen kelléke az előrelátás, a jövőre való előkészülés és mindazoknak az intézkedéseknek szükségessége. melynek valószinüeknek látszanak. Kétségtelen, hogy a béke napjaiban változott, a háború előtti és természetesen a mostani háborús viszonyoktól lényegesen eltérő viszonyok fognak beállani. Nem tartozik e rövid cikk keretébe, hogy mily morális változásokat szül a háború és fog még szülni, erre csak annyiban kell utalni, hogy az erkölcsi világ kialaku'ása nem csekély mértékben függ az anyagiaktól, a közélet morálja tehát szoros összefüggésben áll a létfeltételekkel. Foglalkozzunk tehát annak fejtegetésével, miféle gazdasági feladatokkal leszünk kénytelenek megküzdenie a rendes viszonyok beálltával. Ne higyjük, hogy abban az órában, amelyben a háború lidércnyomásától megszabadulunk, gazdasági életünk minden átmenet nélkül oly sima pályára fo g futni, amelyen a munkagépezet akadályokba nem ütközve rohamosan fog haladhatni- Sőt, éppen ellenkezőleg, számolnunk kell azzal a biztosan beálló körülménnyel, hogy a háborútól megrít- kított munkaerőkre óriási feladatok fognak várni, melyeknek megoldása alól munkabíróembernek nem lesz szabad magát kivonni. A fokozott tevékenységet természetesen ész és tervszerűen kell kifejteni,, ha azt akarjuk, hogy megfelelő sikerhez vezessen. Gazdasági életünk három főtényezőjére a mezőgazdaságra, az iparra és a kereskedelemre, egységes irányelvek mellett különböző módon végrehajtandó kötelességek hárulnak. Sokat foglalkoznak most a gazdasági körökben a kötött birtok kérdésével. Bármiként intézzék is el ezt a fontos kérdést, emellett nem szabad megfeledkezni ama másik, nem kevésbbé fontos kérdésről sem, hogyan használjuk ki jobban, céltudatosabban az áldott magyar föld termőképességét meg lehetne kétszerezni. Németország földje gyengébb minőségű a mienknél, mégis okszerű megművelés által sikerüli hozamát annyira fokozni, hogy holdankinti hozama felülmúlja a mienket. Köszönheti ezt Németország annak, hogy siet elfogadni minden bevált újítást, hogy mezőgazdasági kitűnő gépeket használnak és műtrágyázással pótolják a föld termőképességének gyengéit. Nálunk a nagybirtokosok nem zárkóznak el a német példa követése elől, bárha sok mindent kell tenniök, hogy a német mezőgazdaság okszerűségét utolérjék. Kisgazdáink meg csak immel- ámmal kullognak nagybirtokosaink mögött. Gazdálkodásuk a modern gazdálkodástól annyira elmarad, hogy főleg ennek az elmaradottságnak tu- lájdonítható hozamfogyatékosságunk. Ezen háború után feltétlenül változtatni kell. Iparunkat tőkeerősebbé kell tenni. Nagy figyelmet kell fordítani a házi iparra, mely hivatva van arra, hogy hogy az év nagyobbik felében munkahiányban szenvedő mezőgazdasági munkásoknak kereseti alkalmat szolgáltasson. Még ennél is több figyelmet kell fordítani a műiparra, hogy kivételképes színvonalra emelkedjék és ezzel is gyarapítsa a nemzet jólétét. Óriási feladatok várnak a magyar kereskedelemre, melynek eddigi szűk kereteiből ki kell lépni. A kereskedőnek nemcsak az a feladata, hogy keressen, nem szabad megelégednie azzal, hogy eleget keres, sőt esetleg keres annyit is, hogy vagyont gyűjt- hessen. Ha a kereskedő hivatását íg3^ fogja fel, akkor is lehetséges ugyan, hogy működésével — persze akaratlanul — előmozdítja az ország jólétét, de ezzel az önző felfogással nem szolgálja hazáját úgy, amint azt tőle megkívánható. A kereskedő igazi hivatása magasabb rendű. Kipuhatolni és kihasználni kell mindazokat a bevételi forrásokat, amíg egyuttalj hazájának erőforrásaivá válnak. Ezeket az országhatárokon túl kell megtalálnia. Fájdalom a kicsinyesség átka alól kereskedőink nem tudnak szabadulni. írtóznak foglalkozni a sablontól eltérő tervekkel, sajnálnak ezek mérlegelésére időt fordítani, amelyet mindennapi apró cseprő üzletecskéik lebonyolításától kellene elvonniok, nemhogy még talán pénzáldozatokra is szánnák magukat. A mi kereskedőink így értelmezik az óvatosságot, amelyet — igaz — sohasem szabad szem elől téveszteni. Ez a szűkkörű, szűkkeblű felfogás kihívja az összehasonlítást a külföldi, különösen a német kereskedő munkálkodásával. Ne higyjük, hogy a német kereskedők könnyelmű játékos módjára mennek bele minden kínálkozó vállalkozásba. Nagyon alaposnak kell lennie a kilátásnak, hogy a vállalkozás jövedelmezőbb lesz, ha a németkereskedő azzal foglalkozni kezd. De ezután nem sajnál tőle sem időt, sem pénzt. Már előzetes munkálatok, a tájékozás arra nézve, hogy biztos-e a vállalkozás jövedelmezősége, rendkívüli áldozatokat követeinek. Vagyonokat fektetnek a németek oly vállalkozásokba, melyeknek — kevés kivételei — búsás kamatait csak évek múlva élvezhetik. Ezzel azonban nemcsak saját vagyonukat szaporítják, hanem a közjóllét emeléséhez hathatósan és öntudatosan hozzájárulva, hazákjuknak is becses szolgálatot tesznek. Mezőgazdának, iparosnak, kereskedőnek, a haza minden dolgos fia leányának át kell hatva lenni hivatása fontosságától, vállvetve kell munkálkodniok, hogy betömjék a réseket, gyógyítsák a sebeket, melyeket a háború közgazdaságunkra ejtett. k. N. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyzö Hivatal átvételi különítménye IV, Váczi-ucca 38.
