Esztergom és Vidéke, 1916
1916-09-10 / 71. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. szeptember 10. az, akinek ez a szerkesztői üzenet szól, mindenesetre más téren is hozzájárulni kíván majd ahhoz, hogy a következetesség útján haladva, mindinkább nehézkesebbé tegye a mindennapi szükségletünket kielégítő cikkek árainak felhajtását és ezen utóvégre nincs mit csodálkozni. Ha akad egy sajtóorgánum, mely nem riad visz- sza ilyen tanácsadástól, miért ne akadna valaki, aki azt hűen követi. De, hogy közönségünk nem ébred tudatára annak a mérhetetlen felelősségteljes idők komolyságának és nem iparkodik minden rendelkezésre álló eszközzel meggátolni a hiénarendszer képviselőinek további garázdálkodásait, ez már a mi hibánk és önként is maga után vonja a „szerkesztői üzenetek“ ilyén híradását. Mindenesetre kérdéses, vájjon a cenzúra engedelméveí látott-e napvilágot ez a „szerkesztői üzenet“, de helytelen, sőt szigorúan elítélendőnek tartjuk mindama eljárást és az ezt előmozdító útbaigazítást, vagy tanácsadást, mely maga után vonja a büntető törvénykönyvvel való összeütközést. Hiszen ez a példa eléggé mutatja, mint iparkodnak minálunk az árakat mesterséges úton felhajtani, mennyire nem átalják még azt a módot sem, hogy a nyilvánosság igénybevételével egészen bátran és leplezetlenül adjanak ilyen „bölcs tanácsokat,“ viszont sajnálatos körülményként kell leszögezni azt a tényt, mennyire hiányos a mi igazságszolgáltatásunk, amikor megengedhetőnek tartja az üzérkedésnek eme fajtáját, mely a ki a laposcsőrű madarakat. Közben a városi úr Ujjongva fogadkozott, hogy ő ilyet még sohasem látott s csak úgy ragyogtak a szemei a boldogságtól. És izgatottan kérdezgette, mi lesz az ő kacsáival, amelyek a Dunaágba hullottak. A főerdész mosolyogva bíztatta, hogy mind meglesz az utolsó szálig. Aztán kivezette vendégét a folyó partjára, ahol nem volt nád, s ahol végig lehetett tekinteni a víz sima tükrén. Egy csónakos ember éppen egy lelőtt kácsa után evezett, s nemsokára ladikjába is emelte a vizes zsákmányt, majd kikötött a parton és jelentette, hogy húszat összeszedett, de nyolc még a parti nád között lappang. Ezeknek csak a szárnya van ellőve, s mihelyt lepottvan- tak a vízre, nyomban bemenekültek a sűrűbe. A kutyák azonban majd megkeresik. És csakugyan a három vizsla törtetve indul a nádnak. Ök már tudják, mi a teendőjük. Néhány perc múlva hét kácsa a többi mellett hever a ladikban. A nyolcadikat nem találják. Az okos Bandi újra nekivág a nádnak, s mikor csaholni kezd, a másik kettő is utána rohan. Egyszer csak a vízre mutat a csónakos, ime a kácsa, úszik befelé, Bandi meg utána. Hanem a madár jobban bírja, elhagyja a kutyát. A csónakos „szerkesztői üzenet“ észrevétlen rovatába burkolózva, ártatlan ibolya gyanánt húzódik meg a sajtóban. Egy kölni törvényszéki bíró nemrégiben a következőket mondotta ki Ítéletében: „Büntetendő 1 a kereskedelemben minden olyan közvetítés, amely nélkül is lehetséges lenne a termelőnek és a fogyasztónak egymással vóló érintkezése és amely közvetítő kereskedelem pusztán a maga hasznáért betolakszik a termelő és fogyasztok közé és ezzel előidézi az árak emelkedését.“ Ezt a .jogszabályt minálunk is törvénybe kellene foglalni, ki kellene irtani az árfelhajtó üzérkedésnek minden csiráját és a kötelességtudás önérzetével bízvást nem maradna el az ennek nyomán fakadó javulása a helyzetnek. A német példára való hivatkozás már szokássá vált és nem ártana ilyenek után talán minálunk is a német hatóságok egyik legújabb rendeletét életbeléptetni. Az árdrágítás és élelmiszerhamisítás miatt hozott Ítéletek a marasztaló ítélettel sújtott cég kirakataiban kifüg- gesztendők és nyolc napig közszemlére ott tartandók, Mikor fog ugyan elérkezni az ideje annak, midőn nálunk ilyen eszközökkel sietnek majd a fogyasztók megmentésére. Ellenségeink vesztesége. Tízmillió katona életbe került két év óta ellenségeink háborúja. Minthogy mi az első év után elért offenzív sikereinket defenzív védesegíteni akar, ' gyorsan mozgásba hozza az evezőket, s iparkodik a kácsa elé, aki hirtelen a viz ala bukik, mikor észreveszi a kettős veszedelmet. És vagy száz lépésnyi távolságban bukkan fel újra. A ladikos ember fölszedi a kifáradt kutyát, utána indulni akar a menekülő madár után, de a szelídlelkű plébános visszaparancsolja. A csónakos kelletlenül fordul meg, de hirtelen gondol egyet és sietve tart a part felé. Vissza visszanéz oda, ahol a kacsa úszik, s bizonyára azt forgatja ravasz elméjében, hogy csak menjenek el az urak, majd eszik ő is kácsapecsenyét. Mikor a társaságot elszállítja a Dunaág másik partjára, félszemmel oda-oda- tekint, ahol a sebzett madár eltűnt, s egyet hunyorítva megjegyzi, hogy jó vacsorája lesz a rókának .. . A puskás urak egy tarló mellett ballagnak a főerdész házához. A tarló tele van fácánokkal, amelyek a szomszédos ligetből, a Fácánkertből jöttek ki s most hogy emberek közelednek, sietve röppennek vissza a bozót sűrűjébe. A vadásztársaság is a ligethez ér s mindenki tele tüdővel szívja az erdő édes illatát... (Vége.) Haugh Béla. kezésre változtattuk, a mi háborúnk jóval kevesebb emberáldozatot követelt. Rémségesen tombol azonban az orosz, az olasz, a francia és angol offenziva a döntő sikerért. Egy kopenhágai katonai szakkimutatás került nyilvánosságra ellenségeink veszteségeiről a két esztendős háború után. Anglia vesztesége, betegein kívül saját hivatalos lisztáik szerint : 11.555 halott, 19.343 sebesült, tiszta vesztesége volt, 3.462 eltűnttel összesen 34.360. Ha pedig a legénységi állomány veszteségét sztatisztikázzuk, akkor Angolország szárazföldi hadseregének : halottja . . 188.464 sebesültje . 512.465 eltűntekben 107.534 vesztesége 808.463 Franciaország nem szokott hivatalos veszteségi értesítéseket kiadni. Számontartó szakértők szerint azonban volt: halottja . . . . 870.000 sebesültje . . . 2,080.000 betege .... . 624.000 foglyokban . . 400.000 vesztesége . . 3,974.000 Olaszország vesztesége tizennégy hónap alatt : halott . . 105.000 sebesült . 245.000 fogoly . 55 000 vesztesége 405.000 Oroszország csak az első négy hónapról adott ki veszteségi kitnutatásokat. A városok és zemsztvok azonban számon tartották az adatokat. Ezek szerint 1916. febr. 1-ig volt: elesett ............ . . 900 000 sebeiben elhatt . . 187 000 betegségben elhalt 63.000 sebesült . . . . . . 2,936 000 beteg ...... . . 985.000 fogoly............ . . 2,000.000 vesztesége . . . . 7,071.OOP Az orosz tiszti létszámból elesett 108.000. Febr. 1-től aug. 1-ig az összes veszteség 8,500’000. Ebből vagy meghalt 1,494.000. Belgium 50.000 halottat, 110.000 sebesültet és 40.000-foglyot vesztett. Szerbia vesztesége 110.000 halott, 140.000 sebesült és 200.000 fogoly. Németország vesztesége körülbelül annyira becsülhető a dán szaktudós szerint, mint a franciáké. Rólunk, Törökországról és Bulgáriáról nincsen kimutatás. Ellenségeink vesztesége tehát a megdöbbentő világtörténeti adatszerint halottakban és sebesültekben ketéc alatt tiz milióra emelkedett Akárhány viruló országnak sincs ennyi lakósága. Figyelő. Az uzsora általános letörése. Nagy fontosságú és régóta várt rendeletet intézett a belügyminiszter a polgármesterekhez és alispánokhoz, A belügyminiszter e rendeletével általános fölhatalmazást ad a városok polgármestereinek és a vármegyék alispánjainak, hogy mindennemű élelmi és nélkülözhetetlen életszükségleti cikknek az árát előzetesen kikért kormányhatósági intézkedés nélkül makszimálhassák. A városok már hosszabb idő óta sürgették a rendelet kibocsátását, hogy gátat vethessenek az élelmiszerekkel és ruházati cikkekkel eddig jobbára zavartalanul uzsoráskodó vállalkozó, gazdák és kofák visszaéléseinek. A belügyminiszter most alkalmat ad arra, hogy ezek az üzelmek, amelyek miatt a városok lakossága két év óta szenved, megakadalyoztassanak. -Az eddigi kormányintézkedések nem vezettek a kellő eredményre, mert bízva az emberek józanságában, nem adták meg a legerősebb és leghatásosabb fegyverek egyikét és mert köztudomás szerint nem volt elég erő és energia, hogy az üdvös rendeleteket végre is hajthatták volna. A belügyminiszter nagyfontosságú rendeletét az alábbiakban ismertetjük: A rendelet általános fölhatalmazást ad a város első tisztviselőjének, hogy mindennemű élelmicikkeknek és nélkülözhetetlen szükségleti cikkeknek az árát előzetesen kikértjkormány- hatósági jóváhagyás nélkül makszi- málhassa. A rendelet szerint az eladó, akár kereskedő, vagy kofa legyen az, köteles az általa forgalomba hozott élelmi, vagy életszükségleti cikknek az árát a közönség’ által latható helyen föltüntetni, továbbá arra is kötelezhetők, hogy a birtokukban levő készleteket értékesítsék a hatóság által megállapított makszimális áron. Az 1915-ben kiadott belügyminiszteri rendelet csak az esetben engedte meg az élelmiszerek makszimálását, ha ahhoz előbb a belügyi kormány hozzájárult. A korlátozott fölhatalmazást a mostani rendelet teljesen megváltoztatja és módot nyújt a polgármesternek arra, hogy a szükséghez képest mindennemű elelmicikkeknek és a fontosabb életszüksegleti cikkeknek, így például a tűzifának, ruhának, cipőnek az árát makszimálja. Rendkívüli nagy horderejű a belügyminiszteri rendelet ama intézkedése is, hogy az eladók kötelesek a készletüket értékesíteni s spekulációból nem halmozhatnak fel árukat. Eddig ha a kofának nem tetszett a makszimális ár, betakarta kosarát és elhagyta a piacot. Ezután ez is megszűnik s a kofákat kötelezni fogjak arra, hogy amit a piacra hoznak, azt ott el is adják. Az élelmiszeruzsora csökkentését célozza a miniszteri rendelet ama intézkedése is, hogy nemcsak az üzletekben, hanem a piacon is kötelesek az eladók kifüggeszteni az árjegyzéket. A kávéh ízbajáró közönség érdekeit is megvédi az uj kormányrendelet fölhatalmazása, amelyek alapján a kávéházi cikkek árai is makszi- maihatók. Az uj kormányrendelet előrelátha-
