Esztergom és Vidéke, 1916

1916-09-07 / 70. szám

Esztergom, 1916.

XXXVIII. évfolyam 70. szám.

Csütörtök, szeptember 7.

SZERKÉSZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : j

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $

TELEFON 21., *

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4

KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI .

ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 4

FŐMŰNATÁRSAK :

DR RÉTHEI PR1KKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

*

T

*

t

4

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EOY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTER SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Háborús tapasztalataink.

Tanulságok nélkül szél csöndes életünk volna. Jórészt azonban .már mindnyájan megismerkedtünk a fájdalom töviseivel épen úgy, mint az öröm virágaival. Tapasztalhattuk tehát, hogy a fájdalom sokkal tovább vendégeskedik nálunk, mint a folyton futkározó öröm.

Megismerkedhettünk azután az élet örök iskolájában a csalódás keserves tudományával. Pedig csalódni szintén fájdalmas. De csalódás nélkül még senki fia sem született és halt meg.

Az élettapasztalatokat nem az iskolában tanultuk, hanem az élet szigorú egyetemén. Kárunkon okulni épen olyan üdvös, mint hibáinkon vagy fájdalmunkon diadalmaskodni.

Jo könyvben és jótársaságban mindenkoron fölüdültünk. Külföldi utazásainkat pedig egy évi fáradozásunk jutalmának értékeltük. Ismereteinket és tapasztalatainkat azután toliunkkal szívesen aprópénzzé váltottuk.

De tapasztaltunk-e már háborús világot is? A königréci gyászos vereségünket már egy év múlva alkotmányunk újjászületése feledtette el. A bosz- nia-hercegovinai okkupáció, ha vérbe is került, de sikerrel végződött. Ezt a két hadjáratot még elegen ismerjük. Az 1370- 71-es francia-német valamint az orosz-japan haboiút épen úgy madártávlatból szemléltük, mint az évekig tartó vérengző bal- Káni csatákat.

Mai háborúnkat azonban már nemcsak saját nemzeti életünk és vérünk árán vívjuk, mert létünkről van szó, ezt tehat

már mindnyájan érzékenyen át is érezzük sőt átszenvedjük. Tudjuk, hogy életkérdésünkről van szó. Alig akad olyan család, ahonnan valakit el nem szólított a háború.

Nincsen egyetlen egy percünk, melyet nem szentelnénk harcos honfitársaink szent hivatásának, végtelen fáradozásának, keserves szenvedéseinek.

Világhíressé vált már a magyar katonai erény, az ősi magyar virtus. Mit tapasztalhattak a mi hős honvédőink két-há- rom év óta? Mit tanulunk mi egy nap alatt ? Amit még eddig sohasem. Lemondás feledtette a bőséges esztendők kiváltságos kedvezményeit. A nélkülözéshez pedig épen úgy hozzászoktunk, mint derék har- harcosaink a virrasztáshoz.

Rendületlenül hisszük azonban, hogy háborús tapasztalataink megedzik nemzetünk erkölcsi erejét, megnemesítik lelkünket és megtisztítanak minket hagyományos hibáinktól.

Amilyen fölháborító ma minden erkölcsi vagy anyagi visz- szaélés maradjon olyan következetes ez a háborús erényünk a békekötés után is. Becsüljük meg azokat, akik becsületesen védték meg nemzeti létünket; de azokat szintén, kik idehaza enyhítették a háború kiszenvedéseit.

Tapasztalt katonáink még tapasztaltabb gazdák vagy iparosok lesznek idehaza. Adja az ég, hogy háborús tapasztalatainkat a mi igazságos ügyünk diadalának szivárványa aranyozza meg a béke áldásos korsz lkában.

Dr. Kőrösy László.

Szeretetadományokat kér a Hadsegélyző Hivatal átvételi kü- lönítménye IV, Váczi-ucca 38.

A jövő tél

lesz ránk, itthonlevőkre nézve a közélelmezésben és ruházkodásban eddigi háborús teleink közt a legnehezebb. Ez korántsem rémlátó pesszimista prófétálás, hanem olyan állítás, melynek realitása — divatos kifejezéssel szólva — holtbizonyos.

Az idei termésünk, ha jobb volt is egyben-másban a tavalyinai, csupán helyenként felelt meg a nagy várakozásnak. Burgonya, hüvelyesek és kukorica dolgában meg általában jóval alatta maradunk a múlt évi hozamnak. És hozzá termésünkre ezutal már nem pusztán a monarkia lakossága tart jogos igényt, hanem az egész középponti szövetség. Ehhez járul továbbá, hogy a ruházkodásbeli legszükségesebb ipari cikkek eddig is példátlanul magas ára a közel jövőben köny- nyen érthető okoknál fogva biztosan emelkedni fog még.

Szóval: a jövendő tél a nagy célért való önmegtagadásunk- nak és türelmünknek a szó legszorosabb értelmében való fő próbaideje lesz.

S vájjon mi következik ebből?

Az-e, hogy most már ősi magyar módon : fatalisztikus, semmittevő belenyugvással várjuk kikerülhetetlen sorsunkat ?

Nem. Ez nem következik. Keleti természetünk ugyan köny- nyen hajlik az efféle lomha beletörődésre ; ámde józan eszünk, önérdekünk tudatos számbavétele azt diktálja, hogy előre tegyünk meg mindent, ami a várható válságos telünket elviselhetőbbé teszi.

Katonaságunkról — igen helyesen — bizonyára gondoskodni fogunk idejében. Az itthon levő őstermelő lakosság helyzete is van annyira szerencsés, hogy előre beszerezheti magának a télrevalókat. Még iparos és kereskedő osztályaink sorsa sem oly kedvezőtlen, hogy ne láthatnák el időben

magukat a legszükségesebbekkel. De ott van a gyenge fizetésből élők nagy tömege, a szegény tisztviselő osztály : a magyar intelligenciának legszá- 1 mottevőbb eleme ! Miből és hogyan készüljön ez elő válságos telünkre ?

Annyi tény, hogy az állam a jelen körülmények közt akkora segítséget nem adhat neki, mellyel biztosítani tudná normális egzisztenciáját. Időnkénti háborús segélyekkel és előlegekkel enyhítheti ugyan szükségét, de a jövő eshetőséggel szemben nincsen módjában kellő védelmet nyújtania neki.

Ezen a szerencsétlen osztályon kétségkívül csakis a váro- rosok segíthetnének egy kis jóakarattal és áldozatkészséggel.

Városaink vezetőségeinek tagadhatatlanul módjában lenne a télre szükséges élelmi és ipari cikkeket már most oly mennyiségben beszerezni, amely elegendő volna a tisztviselő osztály (s természetesen a többi városi ínségesek) téli egzisztenciájának biztosítására. Ebben a minden dicséretre méltó gondoskodásban bizonyára kellő támogatást nyernének az államhatalom részéről ; de ha nem nyernének, még akkor is eleget tehetnének a maguk erejéből.

Sajnos, eddig kevés magyar város vezetőségéről olvastuk, hogy ez irányban kezdeményező lépéseket tett volna; de azért némely helyeken már történtek megfelelő intézkedések.

Erősen hisszük, hogy városunk fiatal, tevékeny s előrelátó polgármestere, ki a háború eddigi folyamán már Szentendrén is megmutatta, hogy fel tudja fogni és tettekkel szolgálni a polgárság igazi érdekét, nálunk is elkövet majd mindent arra, hogy a gyors léptekkel közeledő harmadik s legnehezebb háborús tél nyomorúságát Esztergom lakossága:, főleg tisztviselői osztálya minél kevésbbé érezze. Csémy.