Esztergom és Vidéke, 1916

1916-09-03 / 69. szám

1916. szeptember 3. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Roszival István dr. a nyitra- megyei Kisváradon született 1844. augusztus 4.-én. 1868. augusztus 2.-án történt íelszen- teltetése után stomfai káplán, 1870-ben pedig adminisztrátor lett. 1870-ben besztercei, 1886- ban perbetei, két év múlva tardoskeddi plébánossá nevez­tetett ki. Még mint beszter­cei plébánost választolta meg őt a stomfai kerület országgyű­lési képviselővé. Innentől kezd­ve négy cikluson keresztül volt tagja az országgyűlésnek. Utol­jára 1898-ban a várnai kerület küldötte őt a parlamentbe. Tar- doskeddre kerülvén, az egy­házmegye ezen tekintélyes plé­bániáján kifejtett egy esztendei működés után főszékesegyházi kanonokká neveztette ki őt Si- mor hercegprímás es az egy­házmegyei főtanfelügyelői teen­dők végzését bízta rá. 1891- ben a Boldogságos Szűz Má­riáról nevezett pécsváradi apát­sággal tüntette ki Őfelsége, 1893-ban pedig az esztergomi papnevelő intézet kormányzói tisztségét bízta reá új főpász­tora Vaszary Kolos hercegprí­más. 1900-ban nyitrai főespe­ressé, majd a fokozatos előlép­tetések során, a folyó évben őrkanonokká lett. 1913-ban dr. Csernoch János hercegprímás a hercegprímási szentszeki ta­nácsosságot adományozta ré­szere. Roszival dr. irodalmilag is működött. Hírlapi cikkein kívül nyomtatásban a zohori templom fölszentelésén mondott szentbe­széde és hittudori tetelei jelen­tek meg. írt költeményeket is. ■ Társadalmi életünknek is ked­velt tagja volt. Naponként meg­jelent a kath. kör helyiségében, élénken érdeklődött a közügyek iránt és gyakran résztvett a vá­rosi és vármegyei közgyűlése­ken. Jótékonyságával sok tisz­telőt szerzett magának. A mű­vészeteknek nemcsak anyagilag, de szellemileg is buzgó támo­gatója volt. Holttestét szombaton d. e. 9 órakor a főszékesegyházban ravatalozták fel és az ott mon­dott gyászmise után, Kisváradra szállították, hol ma helyezik örök nyugalomra a családi sír­boltban. Haláláról a megboldogult rokonai a következő gyászjelentést adták ki : „Tetszett a Mindenhatónak fe­lejthetetlen jó bátyánkat Roszival István dr. apostoli főjegyzőt, pá­pai preláiust, pécsváradi c. apá­tot, esztergomi kanonokot, herceg­prímási szentszéki tanácsost, volt országgyűlési képviselőt folyó évi szeptember hó 1.-én reggel 3A5 órakor hosszas, fájdalmas szenve­dés és a Szentségek ismételt áj- tatos felvétele után életének 73-ik, áldozópapságának 49-ik évében magához szólítani. A boldogult hült teteme folyó hó 2.-án dél­előtt 9 órakor fog a Főszékesegy­házban beszenteltetni és Kisvára­don a családi sírboltban folyó évi szeptember 3.-án a boldog feltá­madás reményében nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1916. évi szeptember hó 1.-én. Nyugodjék békében ! Mihály, János és Ferenc testvérei és a nagyszámú rokonság. “ Külön gyászjelentést adott ki a haláleset alkalmából az esztergomi főkáptalan is, ☆ A Duna. I. Napóleon a Dunát a folyóvizek királyának mondotta. Tud­ta, hogy miért illeti meg ez az el­nevezés. ZÖldelő partjaira csábította az embert. Az erdők vadjai édes vi­zét keresték. Halászok es vadá­szok lepték el környékét. A nomád nép pihenőt, a pásztornép legelőt és hűs italt keresett völgyeiben. A föl­det mívelők, a folyamén ti sik talaj­nak eresztették ekéiket. A kereske­dőnép folyása mellett építette közle­kedő útjait, s hömpölygő vizére rak­ta hajóit. Az európai hadak útja az ő folyásához volt szabva ősidőktől fogva. Eredésétől kezdve, a tengerig vásárokat csapnak vize mellett, köz­ségeket, városokat alapítanak ott. Országok sorsát .döntik el a hozzá kötött hadmíveletek, a táborok, a várak, amelyek tükörébe tekintenek. Szüntelenül folyó történelem ez a nagy viz, amelynek környékén a világrész legnagyobb háborúi, sors­döntő eseményei zajlottak le. Nagy, nagy politikai és katonai érték azok­nak a népeknek, akik környékét lak­jak, és azoknak, akik elérni akarják. Ahol királyi útja kanyarog, ott ara­nyat fizet a földmívelés, pezseg és lüktet a kereskedés, zakatol az ipar. Amelyik nép átölelve tartja partvi­dékeit, annak virágos a gazdasági élete. Nagy városok életadó gyöke­reit öntözi. Országok életének ütőere. Politikai alakulásoknak föltétele, fun­damentuma. Folyása mentén élő népeket összekapcsolja, közös érde­kek rokonjaivá avatja. Királyi mér­nöke a földnek, tartományoknak, ál­lantoknak, mely a határokat szabja. Az emberek gondolatának géniusza, mert fantáziájának alkotó geniejének szabja meg útjait. Ereje, roppant ősereje bármely géperőnél hatalma­sabb és olcsóbb. Nincsen Európá­nak több ilyen hatalmas folyama, amelynek nagysága és fontossága egyre növekedik, mint a Duna. Nincsen még egy ilyen folyam, ame­lyik Európa történetében akkora szerepet játszott v^lna, mint a Duna. S a tudósok, politikusok, kereskedők fölkelnek, hogy még nagyobbra nevel­jék eddig is bámulatos nagyságát. ' ☆ ☆ Afőszékesegyház harangjainak levétele. Lapunk legutóbbi számá­ban jeleztük, hogy szerdán kezdték meg a főszékesegyház három rek- virált harangjának levételét. A levé­tellel megbízott katonai munkásosz­tag tagjai mindenekelőtt a levételre kerülő harangok nyelvét szerelték le, majd a 40 métermázsás „Szent Adalbert“ harangot vették le koro­nájáról. Ez a munka is nagy farad­sággal járt, ennél azonban sokkalta súlyosabb feladat volt a harang fel- darabolása, amely csütörtökön egész nap tartott. Egész városban hallha­tók voltak a szüntelen kalapácsolá sok. A munka nehézsége miatt már- már fel akartak hagyni az eredmény­telennek látszó munkával, mert csü­törtök estére a harang fele sem volt még szétverve. Pénteken a pri­mási gépgyár 18 kg.-os kalapácsával láttak újból a dolognak, amellyel azután d. e. fél 10 óra tájban be tudták fejezni a szétdarabolást. Dél­ben már a társzekéren voltak a nagy harang darabjai. Az egyik, több mé­termázsa súlyú harangérc ledobása közben a torony párkányzata is meg­sérült, amit tegnap igazítottak hely­re. Délután a 20 métermázsás „Szt. István“ harangot szerelték le és a nagy kalapács segélyével délután 4 órára azt is sikerült darabokra törni. Egy óra múlva a 4'5 métermázsás „Szent József“ harang is lekerült a toronyból és ezzel városunkban be is fejeződött a két hét óta tartó ha- rangrekvirálás. Erdélyi menekülők városunk­ban. Eddig mintegy 78 erdélyi me­nekülő érkezett városunkba, akiknek szálláskérdése ugyancsak gondot oko­zott a városi elöljáróságnak. Eszter­gom bérbeadható, vagy üresen állott lakásait legnagyobb részben az itt bevonult katonák hozzátartozói lak­ják és igy a menekülőkkel nagy jó­indulattal foglalkozó rendőrség csak üggyel-bajjal, sok helyütt csak ideig­lenesen tudta a lakást biztosítani. A szállodák üres szobáit szintén menekülők foglalták le. A fővárosi lapokban megnyugvással olvastuk, hogy a szerencsétlen menekülők el­helyezését ezután e célra szervezett bizotság intézi és igy az első napok fejetlensége megszűntnek mondható. A városunkba jött erdélyi menekülők közül 27 nem szorul segélyezésre, 51 azonban teljesen vagyontalanul maradt akiknek élelmezését is a ren­dőrség intézi. A menekülők Brassó­ból és Szászvárosból valók. Az esz­tergomi közönség a megindult ada­kozásban dicséretreméltó buzgósá- got tanúsít. A városi hatóság szé­pen megszövegezett falragaszokon hívja fel a lakosságot a menekültek szeretetteljes segélyezésére. Beíratások a főgimnáziumban. Az esztergomi szentbenedekrendi kath. főgimnáziumban a javító és pótló vizsgálatok szept. 25—26.-án, a beíratások szept. 27—29.-én lesz­nek. A főgimn. igazgatóság. Bajok a gabonavásárlás körül. Egyes termelők gabonájukat a be­vásárlási igazolványokkal jelentke­zőknek nem adják el és azon hi- szemben vannak, hogy a gabonát később magasabb áron értékesíthetik és hogy házi és gazdasági szükség­letre a megengedettnél többet tart­hatnak vissza. Ezeket figyelmeztet­jük, hogy f. hó 15-ike után a házi és gazdasági szükségletre vissza nem tartható gabonát kötelesek a Hadi­termény részvénytársaságnak amúgy is átadni és így semmi célja sin­csen annak, hogy a gabonájukat visszatartsák. Sőt ily termelő annak a veszélynek is kiteszi magát, hogy pénzét csak késedelmesen kaphatja meg és a bekövetkezhető viszonyok változásával gabonáját jóval kisebb ár mellett értékesítheti. Házi és gaz­dasági szükségletre az előírtaknál I többet visszatartani nem lehetséges, I mert oly szigorú ellenőrzés és rek­virálás fog bekövetkezni, hogy az elrejtésekkel eredmény nem érhető el. Ez esetben a termelő az elkob­zással nemcsak gabonája értékét veszíti el teljesen, hanem emellett még mint kihágó, igen súlyos bün­tetésnek ki teszi magát. Az alispán­nak tudomására jutott, hogy a ter­melők egy része gabonáját -nem az előírt maximális áron adja el. Ennek megakadályozására a hatóságok ezentúl a legnagyobb gondot fordít­ják. Az alispán helyesnek tartaná, ha az I. fokú rendőrhatóságok a helyszínén meglepetésszerűen meg­jelennének es a tudomásukra ju­tott esetet azonnalelbirálnák az Ítélet tartalmát pedig azonnal köztudomá­súi adnák, hogy a közönség részére elrettentő például szolgáljon. Panasz tárgyát képezte, hogy egyes községi elöljáróságok a bevásárlási igazol­vánnyal jelentkezőket a vételnél akadályozzák. Igazolt eseteknél az engedetlenkedő elöljárókkal szem­ben a legszigorúbban fog az alispán eljárni. Megszűnt vonatjáratok. Eszter- gomból-Budapest felé d. e. 11 ó. 48 p. kor, Budapestről-Esztergomba pedig a 12 ó. 30 p.-kor induló sze­mélyvonatok a mai naptól kezdve megszűntek közlekedni. A tolvaj feleség. Pálinkás József győri lakost felesége, szül. Maszlak Julia meglopta és a pénzzel együtt elszökött. A győri rendőrség távirat­ban kereste fel a helybeli rendőrka­pitányi hivatalt, hogy az asszonyt, ha Esztergomban mutatkoznék, le­tartóztatva illetőségi helyére kisér­tesse vissza. Az 1877—1865.-ben született népfölkelők bemutató pótszem­léje. csütörtökön kezdődött meg Esz­tergomban^ városház nagytermében. Első napon az esztergomiak, pénte­ken és szombaton az esztergomi já­rás beidézett népfölkelői állottak mér­ték alá. Jövő héten Párkányba teszi át a sorozóbizottság működésének színhelyét. A francia és a német protek­ció. I. Egy szép verőfényes nap dé­lutánján egy francia tábornok sétál az egyik párisi körúton. Meglát egy fiatal, fess és egészséges önkéntest s megszóllitja : „Hogy van az, fia­tal barátom, hogy ön itt van és nem a harctéren?“ A fiatal ember mo­solyog, odahajol a tábornokhoz s a fülébe súgja : Protekcióból, Generális uram! II. Reims előtt egy lövész­árokban az egyik német tábornok egy öreg népfölkelőre bukkan. Az öreg egészen kopasz, hófehér a sza­kálla, szemüveg van az orrán, túl lehet már a hatvanon. „De öreg ba­rátom, hogyan kerül ön a frontra?“ kérdi a tábornok csodálkozva. Az öreg előrelép, elégedetten mosolyog s halkan mondja : Protekcióból, Ge­nerális uram ! FELKÉREM azon szülőket, kik leány- gyermeküket a tanítónőképzőelső osztályára magán úton előkészí­teni óhajtják, hogy 3—4 leányka eggyüttes oktatásának megbeszé­lése céljából felkeresni szívesked­jenek. Cím a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents