Esztergom és Vidéke, 1916
1916-08-27 / 67. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. augusztus 27. főállatorvost az ucca közönsége védelmezte. Az uccai affér szereplőit azután a negyedik kerületi kapitányságra kisérték, hol az eljárás rögtön meg is indult. A főhadnagy pedig az esetről külön jelentést tett a katonai hatóságnak“. Dr. Ráthonyi Zoltán szintén a képzelődés áldozata, mert ellenfele azt hitte róla, hogy mint civil, ha bemutatkozás nélkül megszólítja, már az is megsérti. Holott a fővárosi társadalmi életben épen a katonatisztek szoktak legelőzékenyebbek lenni. A képzelődés egyéb kórjele még az a kietlen és visszautasító modor valamint a véletlen érintésnek inzultálássá magyarázata. Ez a meghibbant lelkiállapot alkalmazta azután a legközönségesebb sértegetés szótárából szedett kifejezést, melyet a fővárosi állami állatorvos kereken vissza címzett. Hogy milyen hős a hősköd- ni szerető fővárosi villamos kö- könség, azt az a véres botrány bizonyítja, hogy a szekerész főhadnagy világos napon, a főváros eleven uccáján, kivont Az odalent lebzselő bakák tárt ka-, rokkal fogadták a vakmerő bajtársukat, ki nagyszerű Ívben, az alvilágba repült. Azonnal megszűnt azonban a viharzó nevetgélés, mikor a főhadnagy is beugrott közéjük, mert ugyanabban a pillanatban robbant föl odakint dühösen sihongva, rettentően jajveszékelve, haragosan káromkodva és menydörgő hangón megpukkadva az orosz gránát. Fehér szegélyű fekete füst felhőben tört az ég felé a kimúlt szörnyeteg lelke. A lövészárokból kiles- keledő bakákat elkerülte a veszedelem. A főhadnagy pattant ki először az elhagyatott kedves tanya felé. Persze az egész nyáj a pásztora után loholt. Még a komondor altisztek is megjuhászodva bámultak arra a hatalmas tölcsérre, melyet az orosz gránát vájt épen azon a helyen, a hol a főhadnagy az imént olyan nagyszerű előadást tartott az-ő hálás tanítványainak. A makrapipa néhai tulajdonosa ekkor már töredelmesen és hálásan tekintett a főhadnagy jóságos arcára. , — Látod Pista ! — szólt a lecke — ha be nem taszídak hevenyeben a födözékbe, akkor az orosz gránát biztosan letaszított volna téged a halát országába. De hogy ne sajnáld tovább azt a makrapipádat, amelyiket a te rózsád küldött születésednap- jára, én sem sajnálom ezt a kis tajték pipámat, melyet édes apám küldött a minap. Fogadd hát a mai nap emlékéül Pista. Fogadjatok azután pedig nekem édes fiaim mindnyájan szót, mert itt édes atyátok helyettese maradok mindaddig, míg mindnyájan haza nem kerülünk a mi igazi édes apánkhoz. Dr. Rörösy László. karddal törhetett egy fegyvertelen budapesti polgárra. A világváros polgári közönsége egyszerűen kicsavarta volna az ok- vetetlenkedő katonatiszt kezéből az egyéb célra szolgáló kardot. Minden kardaffér azonban nyilvánosságra kerül, holott a mindennapi elintézetlen illetlenségek változatos epizódjait csak a szemtanuk ismerik. Ez a javíthatatlan pesti neveletlenség, mely kihívó pökhendiséggé fajult a termő melegágya mindazoknak a szégyenletes botrányoknak, melyeknek a derék budapesti főallatorvos esett áldozatául. A pesti különleges illemtan szerint csak ismerős pestivel nem szabad gorombáskodnunk, mert a többi mind gyanús és korlátolt vidéki lehet. Ezt a páratlan illemtant, bizonyára ismerte mar az idegen országbeli szekerész főhadnagy, mert valóban alkalmazkodott is hozzá, mikor egyenesen a Balkánon érezte magát, ahol nem feltűnő az ilyen uccai kardaffér. Kérdések-kérdésemarad azonban vájjon ez a komoly nagy háború elüzi-e azokat a szégyenletes budapesti uccai erkölcsöket, melyek fájdalom — ezidő szerint gyönyörű székes- fővárosunk legrikítóbb szégyenfoltjai. Dr. Körösy' László. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyző Hivatal átvételi különítménye IV., Váczi-ucca 38. Nem korlátozzák a felmentéseket. A kormány félhivatalosa, a Budapesti Tudósító utján kijelentette, hogy a felmentéseket korlátozni nem szándékozik, mert ezek a szakminiszterek szorgos és minden körülményeket latolgató véleménye alapján a katonai hatóság által intézteitek el és mert a kormány nem találta helyesnek e szisztémát megváltoztatni. Annyiban igazat adunk a miniszterelnöknek, hogy a katonai hatóság nem önként im tézkedett, csupán azt tette, amit a polgári hatóságok neki tanácsoltak. A katona ért a harcászathoz, de nem ért és ha ért is nem szívesen foglalkozik a politikával. S minthogy a felmentésből nálunk politikát csináltak, a katonai hatóság igen helyesen nem is ártotta magát ez ügybe, amiért is az alábbiak nem reá vonatkoznak. Mert fölállítjuk ama tételt, hogy senki egyáltalában nem nélkülözhetetlen. íme a bizonyíték : Ugyebár ma a hadviselés szempontjából a legfontosabb ember Conrád báró, ami vezérkari főnökünk, de elvégre ő is halandó ember. Tegyük fel, hogy ma meghalna, mi történne, — semmi. Helyét elfoglalná más tábornok és csak ott lenne a háború, ahol ma van. Tehát még maga Conrád báró sem nélkülözhetetlen. Moltke, a nemregiben elhunyt vezérkari főnök sem volt nélkülözhetetlen, mert távozása után nem szűnt meg a német győzelmek sorozata. Tirpitz, a legzseniálisabb német tengernagy nyugalomba vonult. Nem volt nélkülözhetetlen, mert pár hétre rá a skagerraki diadal következett. Nem nélkülözhetetlen a miniszter sem, mert jön másik s azért nem dől rosszabbra a háború. Igen. most csak egy a nélkülözhetetlen a katona, a hős, aki életével, vérével, küzd, szenved és meghal. Nélkülözhetetlen aki katonai szükségleteket lát el : Az a lőszergyári munkás, aki a muníciót gyártja, az a bányász aki a szenet termeli, az a szabó, aki a katonai kom- miszkabátokat varrja, az a földműves, aki szánt, vet arat, hogy a hadseregnek kenyere legyen. Szóval mindazok nélkülözhetetlenek, de csupán azok, kik a hadsereg szükségleteiről gondoskodnak, mert ezek munkáját el kell végezni, ezek nélkül háború el sem képze hető. Az sincsen befolyással a világháború sorsára, hogy a hivatalnokokat massal kell helyettesíteni. Akad elég ember még a testileg gyöngébbekből, a katonaságtól elbocsájtottakból. Nem nélkülözhetetlen az a bankfiú sem de a gabonás könyvelők sem, hisz direkte nevetséges a mai állapot. A földmíves, aki a gabonát termeli, a földet megdolgozza, hogy egyáltalán nőhessen, az nem nélkülözhetetlen és mégis annak apraja-nagyja és öregje ma künn van a lövészárokban és harcol. De a huszonnégy- éves, egészséges bank fiú, csupán azért, hogy összeírja a Haditermény részére ezer számra menő protezsált kollégájával együtt, kinek 'mennyi termett és mennyi jár neki érette, az már nélkülözhetetlen. Csekély 2000 korona havi fizetéssel végzi a fentemlített írtozatos munkát és kénytelen a lövészárok egészséges levegője helyet a kávéház füstös atmosz- pheráját magába szívni. Vagy Siófokon üdül, pezsgőzik és pofozkodik. Az orfeumokba jár s kabarékban él. Persze az ő munkáját nem végezhetné el 70 éves nagyapja, vagy 15 éves húga, olcsóbban és mindenesetre jobban és pontosabban, mint ő. Háború előtt senki sem mondotta volna, hogy villamos kalauznak nő is jó és ime a háború tapasztalatai azt is bebizonyították. Hát bizony a háború tartamára a nő beválna sok más hivatásra is, csak próbálni kellene. Egy színtársulat féríitagjai egytől-egyig felmentett katonák, még a pesti kabaré tagjai is. Már bocsánatot kérek, ez urakhoz semmi köze a művészetnek. De azért a kultuszkormány „az összes körülmények szorgos méltatásával“ proponálja e „művészek“ felmentését. Mondják, hogy van Magyar- országnak elég fia, jut is, marad is. Ám igaz, de akkor talán nem kímélnék a 24 éves bankfiúkat, hanem elsősorban a bimbózó ifjúságunkat, országunk jövőjét és az egészen öregeket, a nagyapákat. Ezt tessék a magyar szent István korona országa kormányának „szorgos, de nagyon is szorgosan“ méltatni. Oroszország nyomora. A romlatlan magyar jellem nem ismeri, sem a kárörvendezés, sem a bosszúállás sportját. Legnagyobb hadseregű ellenségünk nyomorát tehát egészen más szempontból nézzük. A hollandiai Sunday Times c. semleges napilap pétervári tudósítója rendkívül érdekes adatokat közölt Oroszország nyomoráról : — Valótlannak látszik pedig szin- igazság, — hogy - a dús marha- tenvés/.tésű Oroszországban mainap- sag már erzekeny hiány van húsban. A Don-melléki rasztowi kerületben pl. a nép nagy része már régóta egyedül kenyérrel és burgonyával táplálkozik, mert marhahúst heten- kint csak egyszer-kétszer árulnak. Nemsokára meghonosodik tehát a hústalan hetek rendszeresítése húsjegyzékkel. Mar arra is számítanak a nagy Oroszországban, hogy nemsokára az egész nemzet hús nélkül marad, mert az orosz hadsereg az idei nyá- <ri offenzivájára százezer marhát rek- virál. Pétervárott, az orosz birodalom fővárosában szintén rendkívül Ínséges viszonyok vannak. Tojást azelőtt tizennégy fillérért árultak. Ma pedig egy tojás ára egy korona és húsz fillér, a mi pénzünk szerint. Idézi- a hollandiai lap oroszországi munkatársa a Novoje Vremja c. elterjedt orosz újság javaslatát. Azt tanácsolja ugyanis vezércikkírója, hogy a kormány, a munkáshiány miatt, iparkodjék géperővel dolgoztatni. De ki tartaná rendben a gépeket és ki ne tudná, hogy a faszén tízszer drágább, mint a háború előtt ? Azután hol lehelne ma Oroszországon a motoros ekék számára szükséges nyersolajat megszerezni ? Panaszkodik az orosz sajtó, hogy senkisem törődik a legsúlyosabb bajokkal. Sehol sincsen munkás. Az
