Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-20 / 65. szám

1916. augusztus 20. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 juknak is becses szolgálatot tesznek. Mezőgazdának, iparosnak, ke­reskedőnek, a haza minden dol­gos fia leányának át kell hatva lenni hivatása fontosságától, vállvetve kell munkálkodniok, hogy betömjék a réseket, gyó­gyítsák a sebeket, miket a há­ború közgazdaságunkra ejtett. Spectator III. Hétköznap krumpli, ünnepnap burgonya. Ez volt az étrendünk az utolsó időkben. Hústalan napokon ettünk krumplit hús nélkül. Húsos napokon meg ma­gában ettük a krumplit. Vagy ha már meguntuk és egy kis szeren­csés véletlen folytán drága pénzen hozzájuthattunk, akkor meg burgo­nyát ettünk. így ment ez napról-nap- ra. Megszoktuk már és elfogadtuk ezt az állapotot. Amilyen szépen elélde­géltek az emberek a kőkorszakban, a bronzkorszakban, épen úgy elten­gődnek most a burgonya-korszakban. De amilyen szépen elmúlt a kő- és bronzkorszak, olyan szépen véget ér a burgonyakorszak is. Soha ember nem merte volna hinni, hogy következik egy jobb kor, mely után uralomra, zsarnoki hata­lomra vergődik a lenézett, tótnak való eledel, a kisegítő étel, a krumpli, amely a háború alatt elsőrendű fő­étellé lépett elő mindennemű borjú, marha és szárnyas húsokat is meg­előzve a rangsorban. Soha sem mertük volna hinni, hogy olyan tiszteletteljesen fogunk feltekinteni a magasban székelő drá­gasággal körülvett krumplira, mint san gondozott park árnyas lombjai között. Néhányan a szigetre vezető híd mellett épült csinos kápolnában ájtatoskodnak. Mások a sz. Szűz lurdi szobra előtt, vagy az Ízléses kivitelű régi kereszt lábánál röpíte­nek buzgó fohászokat az egek magas­ságai felé. Kevesen élvezik még a park legszebb részletének, a fasor­nak kellemeit. A város védelmére készült, több kilometer hosszú Vág- parti töltés úgynevezett Riviera-sétá- nyán szórványosan játszadoznak len­ge öltözetű benszülött apróságok és kipirulva fürödnek a feljebb-feljebb hágó nap tüzes sugarai árjában. Tíz óra körül kezdetét veszi az élénkebb mozgalom. Sűrű egymás­utánban haladnak az utcákon és a park árnyas fái alatt a festői ruhá­zatú leányzók által vezetett gyalog- hintők. amelyekben az óvatosan be- göngyölgetett betegek a fürdőkből szállásaikra vonulnak. Kipihenve, fel­üdülve özönlenek nem hosszú idő múlva a hűvös sétányok felé, ahol a zene hangjai mellett fesztelenül, kedé­lyesen szórakozva várják a fehér asztalokhoz hívogató tam-tamok messzire csengő szavát. Alig ürültek ki a mokka-csészikék, ■ már szervezkednek a kisebb-nagyobb karaváncsoportok, hogy „indulatba jöjjenek" a körülfekvő községek, vár­romok, vagy más oly pontok felé, amelyek természeti szépségek által tűnnek ki. Idejüket azonban mindig úgy oszt­ják be, lépteiket akként irányítják, hogy hat órára visszatérjenek és ne mulasszák el azokat az élvezeteket, ez időkben. Úgy nézünk fel rá, mint­ha legalább is fán termett volna. De termett volna bárhol, ma érték, ma kincs a krumpli. A burgonya után való vágy és kereslet olyan nagy, hogy ha egy-két napra megakadt a burgonya forgalom, egyszerre, mint­ha csak valami rémhír száguldana végig a városon, mindenki elképedt és csudálkozva kérdezte : — hogy mi lesz most. A burgonya háborús jelentősége úgy megnövekedet, hogy életbevágó komoly kérdésként kell foglalkoznunk vele. A burgonya ma a legfontosabb tápszer. A szegény ember számára úgyszólva az egyetlen. Mégis csak érdemes volt Amerikát felfedezni. Mi lett volna belőlünk, ha az új világból át nem hozzák hozzánk a méltóságos burgonyát? ☆ £ Fejedelmi adomány a napközi gyermekotthonoknak. Az eszter­gomi Főkáptalan közismert jótékony­ságának és hazafiasságának csillogó bizonyítékát adta múlt pénteken, amidőn Őfelsége, szeretettel övezett királyunk 86-ik születése napján 1000 K nemes adományával gyarapította a harctereken küzdő hőseink elha­gyott kis gyermekeinek napi ellátá­sára fenntartott három napközi gyer­mekotthonunk pénztárát. — A feje­delmi adományt dr. Fehér Gyula pápai praelátus, városunk nemesszívű jóakarója juttatta alulírott kezéhez és midőn az összeget ezennel nyugta­tom, kötelességem arról is megem­lékeznem, hogy a Főkáptalan jószívű intézői a háború kezdete óta havon­ként 150 K-t küldenek hozzám és így a most érkezett 1000 koronán felül az elmúlt 24 hónap alatt még 3,600 K-t áldozott Főkáptalanunk a Haza oltárára. — Ez alkalommal számolok be arról is, hogy a nap­amelyekkel Thalia választottjainak művészi előadásai kedveskednek. Vasárnapokon a Vöröskeresztegy­let képviselőinek buzgólkodásából háborús jótékonysági ünnepségek rendezetnek, amelyek a város és a vidék előkelőségeinek áldozatos köz­reműködése folytán egy-egy alka­lomma 10 — 12.000 koronát jövedel­mező, a sebesültek, a hadi árvák, vagy özvegyek javára. Aminő nemes versengést fejtenek ki a fürdőzök az ünnepségek óhaj­tott sikerének biztosítása körül, ép oly gondos figyelmet tanúsít a ren­dezőség a telep fürdői jellege, a be­tegek érdekei iránt. Mihelyt az alkonyat szárnyain le­száll az est, elhalnak a zene akkord­jai. Elsimulnak a sétamozgalmak hullámai. Eiül minden nesz. Lecsil­lapodik minden zaj. Kiki nyugalomra vonulhat anélkül, hogy megzavarása miatt aggódnia kellene. Az éj sötét leplével néma csend borul a városra. A háborítlan pihenés üti fel békés tanyáját. A telep egyetlen pontja képez ki­vételt. A „Tűnél“, vagy „Alagút“, amelynek mélységei felett a Royal- Szálló három emelete őrködik. Tá­gas, Ízlésesen berendezett helyiségei akkor élénkülnek meg, amidőn má­sok. elnémulnak. Termeiben akkor ragyog fel a villamos lény napja, midőn más falak között leáldozott. Külön házi törvényei vannak, amelyek e fényűzést megengedik és a pezsgős élet minden mozzana­tát szabályozzák. Justinián kódexe, Werbőczy hármas könyve nem is­közi otthonokra és a segélyakció egyéb apró tételeire ez ideig már 17.548 K-t fizettem ki és hogy a gyermekotthonokra már csak 3,000 K áll rendelkezésre. Mivel pedig ha­vonként közel 1000 korona költsé­günk van és mivel bizonyos vagyok benne, hogy városunk közönsége nem fogja elhagyni a hősök kis ár­váit, már előre is jeleznem kell, hogy a napközi otthonok javára nemsokára újabb gyűjtést kell ren­deznünk. — Ép ez okból kétszere­sen jól esett a kérés nélkül ma, ked­ves meglepetésként érkezett 1000 K nagylelkű adomány, melyért ez úton mondok a Segélyző bizottság nevében hálás köszönetét. — Eszter­gom, 1916. augusztus 19.-én. Bleszl Ferenc, pénzkezelő elnök. Szabadságon. Dr. Antony Béla polgármester e hét elején két heti szabadságidejét megkezdette. Helyet­tesítésével Rothnagel Ferenc gazda­sági tanácsos bízatott meg. Adakozások a Segélyakcióra. Hadrakelt vitézeink hátra maradt csa­ládtagjaik segélyezésére az elmúlt két hónap alatt adakoztak.: Az Esz­tergomi Főkáptalan a ma külön he­lyen nyugtatott 1000 koronán felül, a július és augusztus hónapokra egyenként 150 K-át, összesen 300 K-át, Brühl József prel. kanonok az eddigi 1,120 K nemesszívű adomá­nyához ismét 100 K-át, Havasi Jo­lán pedig korábbi adományait 20 K- val gyarapította. Fogadják a nagy­lelkű adakozók hálás köszönetünket. A segélyakció nevében Bleszl Ferenc, pénzkezelő elnök. A király születésnapját Eszter­gomban ezidén is ünnepies hangu­latban ülték meg. Csütörtökön este meri azokat. Magasabb szentesítés­sel sincsenek ellátva. A megrögzött szokás mindazáltal oly jogerővel ru­házta fel, hogy a legkészségesebb engedelmeséggel hajolnak meg in­tézkedései előtt a serlegek hő tisz­telői. Örömmel róják le azon súlyos kötelezettségek adóját, amelyeket a törvények egyes szakaszai előírnak. A nagyon szigorú 8. §. például, amely — az eredeti nyelv nehéz­ségei miatt kevésbbé sikerült for­dításban — így hangzik: „A kan­csók — más kihámozás szerint: a palackok ürítése mellett állhatatosan ki kell tartani“ oly szíves teljesítés­ben részesül, mint aminőt az a tör­vénysorozat remél, amely az új adók­ról készül! Nem törődnek a t. föld alatt já­rók a veszélyekkel, amelyeket az ősrégi szabványok a zsebek és tár­cák kisebb-nagyobb tartalékaira nézve .rejtegetnek. Az olykor-olykor elő­forduló balesetekkel szemben, ame­lyek némi öntudat-elhomályosulások, egyensúly-zavarok, lépés-eltolódások alakjában 'lépnek fel, néma lemon­dást, szótalan önmérsékletet tanusí tanak. Megszívlelik és nem feledik a gyön­géd célzást, amely a kijárat mellett függő nagy táblán olvasható : „Kéret­nek a t. c. látogatók, hogy az Alagút elhagyása után a parkban nyugodtan viselkedni szíveskedjenek.“ a katonazenekar takarodóval és lam- pionos menettel járta be a város uccáit. Több ház ablakát ki is világí­tották. A középületek és számos ma­gánház lobogódíszt öltött. Folyó hó 18.-án d. e. 9 órakor a főszékesegy­házban ünnepi istenitisztelet volt, amelyet dr. Rajner Lajos félsz, püs­pök, ált. érseki helytartó tartott fé­nyes segédlettel. Az istenitiszteleten dr. Perényi Kálmán alispán vezeté­sével a vármegye, Rothnagel Ferenc polgármester-helyettes élén a város főbb tisztviselői, valamint a gyalog­ezred tisztikara egész legénysége és nagyszámú hivőközönség vettek részt. Délben a katonatiszti ét­kezdében díszebéd volt, melyre köz­életünk több kiválósága is hivatalos volt. Színház. Tegnap este folyt le Markovics Margit színtársulatának bemutatkozó előadása a nyári szín­körben, melynek lefolyásáról jövő számunkban emlékezünk meg. Ma két előadás is lesz „Nagy Augusz­tusi Kabaré“ címmel. A délutáni 4 órakor, az esti fél 9 órakor kezdő­dik. Ezeken kívül még kedden este lesz előadás, amelyen Schönherr Ká­roly 5 felvonásos klasszikus drámája, a „Nőstényördög“ kerül bemutatóra. Hősi halál. Fejes Béla 19 éves esztergomi fiú, aki a nyitrai m. kir. 14. honvéd gy. ezred 2. száza­dában szolgált, július hó 5.-én has­lövés következtében hősi halált halt. Esztergomban lakó szülőit a halál­esetről Nitsch Arthur ezredlelkész vi­gasztaló hangon megírt szép levél­ben értesítette. A hős esztergomi fiút Zaturcy községtől délre, Wolhyniá- ban, a Wladimir-Volinsky—Lucki műút mellett temették el. Sírján név­vel ellátott kereszt van. Becsülete­sen hozta meg hazájáért és a kirá­lyáért a legnagyobb áldozatot és baj- társai őszinte könnyei mellett távozott az örökkévalóságba, hogy a hősök jutalmát elnyerje. Máriacelli zarándoklat. Eszter­gomból f. hó 11.-én Máriacellbe hét­száz tagból álló nagy zarándoklat indult, melyet Foltin János bajóti plébános és Kaiser József esztergomi lakos vezettek. A zarándokok három napig tartózkodtak a hires kegyhe­lyen és csütörtökön érkeztek vissza felejthetetlen emlékekkel. A gyorsvonat alatt. Izgalmas eset történt szerdán reggel Köbölkút közelében. Bitter Ferenc, a Boron- kay-féle sárkányíalvai uradalom tej- kihordója tejeskannákat vitt a vasút mentén és nem vette észre a gyors­vonat közeledtét. A vonat Bittert elütötte és oly súlyos sebeket ejtett rajta, hogy eszméletlen állapotban szállították a Kolos-kórházba, hol f. hó 17.-én d. e. fél 10 órakor kiszen­vedett. A háborús bérkocsi díjszabály- zát. A legutóbbi városi közgyűlés határozata alapján egybeállított új háborús bérkocsi díjszabályzat neve­zetesebb tételeit az alábbiakban kö­zöljük : A kétfogatú bérkocsiknál az első félórára, vagy azon belül a vá­rosban 2'10 K, előre fogadva egész

Next

/
Thumbnails
Contents