Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-10 / 62. szám

POUT!HR lés TRRSRDRLMILRR Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 62. szám. ______________Csütörtök, augusztus 10. SZ ERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. A gyűlölet hősei. A kőnigréci csatában ellen­felei voltunk a poroszoknak, de nem ellenségei. Azért sikerült később a mi őszinte és hatal­mas szövetségünk. A mai világháborúban azon­ban nemcsak elkeseredett ellen­séggel állunk szemben, hanem a gyűlölet hőseivel. Az angol ádázabban gyűlöli a németet, mint az orosz. A francia is dü­hösebb a németek gyűlöletében, mint az olasz. Az angol gőg valóban tragi­kusan összeütközött a német önérzettel és a francia hiúság a német erővel; mert az orosz és az olasz inkább koncra por- tyázik, mint gyűlöletre. Anglia tehát még ma is össze akarja tiporni fejére nőtt rokonát és Franciaország azért dühöng, hogy a harctér nem Németor­szágon van. Pedig épen Franciaország érzi már a vég kezdetét. Mert míg a verduni óriási mérkőzést a németek a nehéz tüzérségükkel intézik, addig a halálra szánt franciák egy-egy erődöt egész tábori hadsereggel védnek mind­addig, míg a romokkal együtt el nem pusziul a védelem. És a Temps mégis engesz­telhetetlen gyűlölettel így nyi­latkozik a németekről : — Csakis akkor lehetne tar­tós békénk, ha Németországot teljesen leverjük; mert a né­met militárizmusz épen olyan veszedelmes, mint a német állami szervezet. Azért vagyunk kötelesek'jövőnkért nemcsak a német katonai szervezet,hanem a német nemzet ellen Célet-haíál- Iwcot vívnunk. Hogy Német­országnak lehetetlenné tegyük hadviselését, aranykamráikra keli I FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRJKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTER SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA t t 4 t * * 4^ rátennünk a kezünket : kény­szerítve őket, hogy térítse meg háborús költségünket és adja át nekünk azokat a milliárdo- kat, melyeket évről-évre hadse­rege fejlesztésére költené. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy évszázadra megkössük a kezét, mert nem viselhetne háborút. A béke tehát pénzügyi béke lesz, a kártérítés vagy vissza­fizetés békéje, v^gy pedig — semmi! A gyűlölet hőseit és szájhő­seit már csak fegyvereink ere­jével lehet kijózanítanunk. Mi valóban megelégszünk eddigi vívmányainkkal. Megőriztük a Kárpátok bástyáit az oroszok betörései ellen megbüntettük Szerbiát aljas merényletéért és nem engedtük át az olaszt a monarhia határain. Ha egészen leszámoltunk ellenségeinkkel, nem marad meg a gyűlölet lelkűnkben. A szertelen gyűlölet hőseiről azonban senkisem írt jellemze- tesf jb könyvet, mint Bülov her­ceg, a németbirodalom egykori kancellárja „A német politika'4 címen. Nem ítélkezik sem az uralkodókról sem a kormányok­ról, hanem inkább a külső po­litika rúgóit ismerteti és a jövő alakulását kutatja! — Nekünk azért rokonszen­ves Bülov herceg eddigi állam- férfiúi működése, mert a né­met, az osztrák és magyar szö­vetséget a nemrég elhunyt Szö- gyény Marich László berlini diplomatinkkal együtt vállvetve erősítette. A nagyháború ez az érde­kes emléke természetesen ellen­ségeink sajtóját is foglalkoztatja, mert Bülov épen Angliát tartja leggy űlölködőbb ellenségünknek, mely — Bismarck szerint — nem is igen óhajtotta, hogy szeressük. A franciát engesztel­hetetlen s az oroszt megbizha- tatlan ellenségnek tartja, mert a cár inkább személyekre, mint elvekre támaszkodik. Bülov herceg nem azt kér­dezi, meddig tart még a háború, hanem inkább azt, hogy a bé­kekötés után helyreáll-e ismét a nemzetközi érintkezés ? A gyű­löletet a mai nemzedékből már alig lehet kiirtani ; de a jövő ivadékaira inkább számíhatunk. Addig is elégedjünk meg az­zal, hogy Ausztria és Magyar- ország kapcsolata hűségben és megértésben folytonosan gya­rapodni fog a békekötés után. Mert a kozépeurópai szövetsé­get már megalakította a hábo­rúnk, melyet nem voltak képe­sek a gyűlölet hősei sem meg­hiúsítani sem megcsorbítani, mert az még mindig Bismarck és gróf Andrássy Gyula szelle­mében fejlődik tovább. Dr. Kőrösy László. Pap János levele a túlvilágról. Carissime Amice! Mikor az esztergomi árnyékvilágot elhagytam megígértem,hogya menny­ország!) >1 tubak'alan tudósítást kül­dök becses lapjanak. Summa summarum végre letörlesz­tettem a purgatóríum szanatóriumai­ban valamennyi polgármesteri szarvas­hibáim bűnhődesét. Cinizmuszomat azonban tizenhá­rom esztendeig szappanozták sanyar- gó lelkemről a szenteltvízes tisztító szellemek. A purgatórium egyik szakaszában találkoztam Bottyán apóval, aki azon­ban nem akart engem tudomásul venni, mert palotáját koptatták az én sáros hivatalos csizmáim. Pedig még néhány száz esztendeig tart az ő penitenciaja'. . . Mindennap hétszer gyóntam Reve- rendissime Domine Pompás Bará­tunknak, a ki épen Besze Jánost kül­dötte pompásán imáit elvégezni. Dei gratias Amice ! mert az égbe könnyebb volt purgatóriumból fel- szállnom, mint anno dazumál az esz­tergomi temetőbe leszállni. Szent Péter kedélyesen hátbavá- gott és átadott engem védőszentem- nek, olajbafözött Szent Jánosnak. Az ő védőszárnyai alatt kezdtem meg azután Amice a mennyország sok millió stációját végigjárni, míg néhány száz év múlva méltó leszek arra, hogy az én Uram Istenem szí­ne elé járulhassak. Imádság a mi eledelünk és öröm­könnyünk az italunk, ha jó isme­rőssel találkozunk. Itt minden ha­landó egyforma. A király lelke mel­lett láttam a parasztét. Nagyon sok magyar vitéz lelke érkezett egyenesen oda, hol mi most a mennyország útjait egyengetjük, hogy még hamarább eljussanak Szent István király elé, ki őket Magyaror­szág Védőasszonyához és onnan a magyarok Istenéhez vezérli. Ora et labora, Amice ! (Imádkoz­zál és dolgozzál !) — Ez az én mennyországi üzenetem. Tudják meg ám azt is a magyar Sionban, hogy eddig még egyetlen egy olyan esz­tergomi cívissel sem találkoztam a purgatóriumban, kiknek egész földi életükben csak ez volt a bibliájuk : ede, bibe, lude, post mortem nulla voluptas ! (Egyél, igyál, kártyázzál, a halál után nincs gyönyörűség.) De nem volt szabad már egyelőre ennél többet írnom néhai szülővá­rosomba. Mert Szent János megfogta a fülemet és hivatalosan figyelmez­tetett napi kötelességem folytatására. Majd máskor folytatom, Amice 1 Búcsúznak a harangok. (B. Gy.) A magyar népiéleknek finom húrjait számtalan hangulat, jelenség, szin, érzelem tudja nemessé, tisztánzengővé hangolni. A nép köl­tői lelke kifogyhatatlan az ezerfele motívumban. Az élet, a nehéz, szor­gos, mhnkás elet öröme, keserűsége mind kristályforrásává tud lenni a dalnak, nótának, a poézisnek s ön­tudatlan intuíciót szül a magyar nép- lélek ezer szinpompáju viraga kifa- kadásának. Most elbúcsúzik a harangoktól. A kisfalú édesszavú csiiingelő csen­gettyűjétől, amelynek „Ave Mária“- ját oly átszellemült, imádságos lélek­kel hallgatták az aggok, gyermekek, bánkódok, szerelmesek a rácsos ke­rítés előtt, piros muskátlis ablakok alatt a kispadon. S amint szelid nyári alkonyatkor a leáldozó nap biború-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents