Esztergom és Vidéke, 1916

1916-07-30 / 59. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. július 30. érték csökkenése, úgy hogy nagy ritkán van manapság ke­resztény embereknek oly nagy vagyonuk, melyet gyermekükre hagyva, és kizárólag ennek ka­mataiból, bármily szerényen is megélhessen. Óvatos, előrelátó szülő tehát bizonyára azon lesz, hogy leány- gyermekét is taníttatja, nem pe­dig mint eddig tették, úgyszól­ván az általános műveltség szempontjából, idegen nyelvek, zenére, szépművészetekre, vagy pedig a háztartás különböző ágazataiban alaposabban kiké- peztetni, hanem elsősorban súlyt fog helyezni arra, hogy leányá­nak olyan iskoláztatást fog adat­ni, mellyel, ha szükséges, ke­nyerét megkereshesse. Itt első­sorban a tanárnői, tanítónői és óvónői pályák jönnének tekin­tetbe. Ámde ezek olyannyira túlzsúfoltak, annyi protekció és annyi várás kell hozzá, míg egy szerény kis falucskában is állást nyerhet, hogy bizony nagyon gondolja meg a szülő, mikor leányát ezen pályára adja. Vol­na azután a postamesternői, postakezelőnői és egyáltalán a különböző állami hivatalokban újonnan felállított kezelőnői állások. Csakhogy itt is nehéz a bejutás, nagyon csekély a fi­zetés és megerőltetett munka, a postánál pláne éjjeli munkát is kivánnak. Vagyonosabb szü­lők leányaikat az egyetemre is küldhetik, csakhogy a tanári szakra szól ugyanaz sőt hat- ványozottabb mértékben, mint a tanítónőire, mert kevés az állás. Az orvosi pálya nézetünk szerint nőnek nem való, mert ezzel nem oldjuk meg a szo­ciális kérdést. Mert a lateiner nő elveszi egy férfi kenyerét, de meg annak a nőnek a ke­nyerét is, kit ezen férfi feleség­ként eltartani hivatva lenne. Maradna a kereskedelmi pálya. Ám a bankok és nagy üzletek, hol nők alkalmazást nyernek, legritkábban vannak keresztény kézen és hogy mások miképen gondolkoznak, utalni kell csak a szabadkai apácazárda női ke­reskedelmi tanfolyamára melyet a nem keresztény kereskedők bojkottáltak, kijelentvén, hogy ez intézet végzett növendékeit nem alkalmazzák. De az önálló kereskedelemben már nagyon jó jövőt jósolhatunk a keresz­tény nőnek. Ha van egy kis vagyona, hisz sok nem kell hoz­zá, hány ferfikereskedő kezd csekély tőkével és boldogul. Ne feledjük, hogy a lányok általá­ban élemesebbek, számítóbbak mint a fiúk. Kevesebb igényük van, kisebb haszonnal érhetik be és így versenyképesek. Uta­lok újból a háború tapasztala­taira, hány asszony vezeti had- bavonult férje üzletét és a mos­tani nehéz viszonyok között, majdnem jobban prosperál,mint­ha férje itthon lenne. De ha nincs tőke, van számos iparág, nevezetesen a finom iparágak ahol nem erőt, de ügyességet követelnek, ott a leányok kitü­nően prosperálnak. Ilyen, hogy egynéhány példát felhozzak fog­technikus, órás, látszerész egyál­jük, nemsokára visszahull a — mocsárba. A mivel együtt automatice szűnik meg a bukovinai vesze­delem is. (t. gy.) Keresztény leánynevelés. A nagy világháború, sok egyéb társadalomtudományi kérdés mellett, aktuálissá tette a leánynevelési problémát is. Már ezelőtt is nehéz volt. Az ifjaknak részint a mostoha gaz­dasági viszonyok, különösen a mai keresztény középosztályban megnehezítették a családi tűz­hely alapítását, másrészt a val- lástalanság és a vele mindig karöltve járó erkölcstelenség az egész úgynevezett művelt nyu­gaton, tehát nálunk is, szaporí­totta azok számát, kik nem nő­sültek, mert ledér életüket így kényelmesebben folytathatták. Hozzájárul még a polgári há­zasság törvénybeiktatása óta, még maga a házasság sem nyugtathatta meg a leánygyer­mek szüleit ennek jövőjéről, mert hisz a polgári bíróság e házasságot oly könnyen felbont­hatja s gyermeküknek csekély tartásdíjat Ítélhet meg, hogy ebből bizony nem élhet meg egyedül sem, hátha még gyer­mek is van, akinek tartására az árvaszék rendszeresen 15—40 kor. havi tartásdíjat szokott megítélni a mai drága időben. Hozzájárul ehhez még a pénz­leánykánál. De legalább megkímél­hette özvegy édes anyját minden na­gyobb fáradozástól. Bizalmas barátnőjénél találkozott ezután, a Meteor véletlenül egy csi­nos fiatal gróffal, ki szülei nevében zongoraleckék adására kérte föl a zongora tanárnőt palotájukba, két kisebb nővére oktatására. A fiatal gróf, mint zenekedvelő, elragadtatással társalgott a remek énekesnővel és barátságosan fölaján­lotta önzetlen pártfogását szép jövője érdekében. Amanda azonban, ki már ismerte a budapesti veszedelmek el­len védekező villámhárítókat, meg­köszönte a gavallér gyanús jóindu­latát ellenállhatatlan udvariasságával és okosságával. De a fiatal gróf folytatta az offen- zivát és meglátogatta a Meteort sa­ját lakásán, ahol feszengve vette észre az igazi szegénység összes tü­neteit. Ekkor ékesszóval ajánlotta a művésznő anyjának, hogy szerződ­jék az operához, mert az igazgatója közeli rokona. A jó asszony szerényen de mégis határozottan kijelentette, hogy egyet­len leányukat, még férje életében, inkább egyházi énekesnőnek szán­ták, mint a nagyvilág művésznőjének. A tolakodó Mecénás tehát kényte­len volt egyelőre visszavonulni. De nemsokára megjelent a Korvin-lakás- ban más szerepben. Mert a fiatal gróf egy hires bécsi impresszáriót küldött a Meteor meghódítására. A bőbeszédű, aranyfogú, gyémánt rak­tár fényes szerződést kínált a mű­vésznőnek, ha anyjával azonnal Bécsbe telepedik. Ez a remek terv azonban hajótö­rést szenvedett az erény kis szikla­szigetén. A bécsi úr meghökkenve párolgóit el. Pedig gőgős diadal ér­zettel érkezett nem régen a gróf ismert hetyke gépkocsiján. Most már a posta intézménye is fegyverré változott, mert a meteor nagyszerű ékszer dobozt kapott a gróftól, de a csomagot, érintetlenül vissza utasította. A leleményes ud­varló azonban nem rettent vissza attól a hódító módtól sem, hogy mindennap friss virágbokréta érkez­zék az első virágkereskedésből a meteor tiszteletére. A vissza utasí­tott virágok után pedig már nem maradt meg egyéb emlék az ellen­állhatatlannak címzett titkos imádó­tól, mint az üldözés néhány kelle­metlen tövise. Az Eötvös uccai kis lakásban eb­ben a szerény, de szeplőtelen szen­télyben már érezni kezdték a mű­vészvilág viharfelhőinek nyomasztó torlódását kicikázni. Ekkor váratlanul valami rettene­tes esemény történt. A nyári estén, ugyanis a zongora tanárnő lakásán fölborult a petróleumlámpa, mert onnan kétségbeesve, sikoltás közt rohant ki az égő öreg úrnő, mikor Amanda épen hozzájuk igyekezett A meteor nem érezte, hogy saját kezeit égette össze mikor a leros­kadt öreg asszony lánggal lobogó ruháját ojtógatta. Azt sem érezte az életmentő jólélek, hogy saját hajko­ronája is lobbott vetett, mikor a la­kosok vizes edényekkel valóban siet­tek feléje. A meteor ekkor letűnt a kíváncsi­ság egéről, mert sokáig nem tudta a kórházban, hogy mi történt vele. Néhány szomorú nap után, végre édes anyjára ismert először, mikor eszméletéhez tért. Az összetört asszony örömköny- nyekkel simogatta szegény leányát ott, ahol nem volt éppen bepólyázva. Végre azután megtudta Amanda a rentettő valóságot. A vakmerőén udvarló fiatal gróf fölborította a zon­gorán világító lámpát, mely láng­patakkal árasztotta el a megriadt lakást. Megbűnhődött ugyan a bűnős fiatal ember, de keserves emlékeket szerzett az ártatlan Ella és édes anyja is a katasztrófából. Néhány hónap múlva azután megjelent a kórházban a zongora- művésznő és anyja. Mindkettőről az égés után maradt forradások mo­nogrammjait, de a hálás öröm be­tűit is le lehetett olvasni. Összecsó­kolták és ölelgették az álmélkodó lábbadozót. És ekkor értesült a letűnt Meteor, hogy miért vesztette el a lelketlen fiatal gróf mind a két szeme világát és hogy miért nem jó, ha a kezdő művésznő túlságosan szép. Pedig akkor még nem nézett a tükörbe az egykori ünnepelt Meteor és a jö­vendőbeli szende egyházi énekesnő. Dr. Kőrösy László. talán műszerész, címfestő és ha­sonló foglalkozású ágak. Buda­pesten de egy kassai zárdában is kísérleteztek, hogy úrilányo­kat szakszerű gazdatisztekké ne­veljék s bár a látszat határo­zottan ellene szól, mert gazda­tisztnek parancsolnia kell tudnia, szóval erély kell, de a gya­korlatban fényesen beváltak, nevezetesen olyan helyeken, hol a kertészetet és a barom­fitenyésztést nagyban űzik. Ezek­hez pedantéria kell s ebből a nőben rendszeresen több van mint a férfiban. Nem lehet e cikkecskének feladata, mind azon pályákat felsorolni és bírálni, melyen le­ányok az élet nehéz küzdelmei­ben megállhatják majdan helyü­ket. Csak figyelmeztetés akart lenni a szülőknek, hogy kiki saját társadalmi és vagyoni ál­lását, gyermekének hajlama és képességéhez képest fontolgassa e kérdést és valamely irányban válasszon, mert ma nem elég az asszonynak azt tudni, ha esik álljon az eresz alá, hanem az élet zuhatagában is helyt kell tudni állania és saját erejéből önönmagát, de esetleg még gyermekeit is eltartani. Dohányt, szivart, cigarettát a sebesiiít katonáknak! Sebők Zsigmond művei. (Irodalmi levél.) Több oldalról fölkértek nemeslelkű olvasóink, hogy közöljük Sebők Zsig­mond összes műveinek jegyzékét. Szives-örömest kiegészítjük ezzel a közérdekű szolgálattal múltkori jel­lemrajzunkat, midőn Sebők Zsig­mond elsőrendű kiadóinak bibliogra- fiai adataiból ezt a tartalmas soro­zatot összeállíthatjuk. Megdicsőült földink három-négy évtized alatt harmincnál több önálló szépirodalmi munkát irt öt kiadójá­nak, Magyarország legszebb közön­sége számára. Ennek a nagybecsű irodalmi ha­gyatéknak az egyik része a nagykö­zönségnek való elbeszélő mű, a má­sik része pedig ifjúsági irodalmunk dísze. Valamennyi Esztergom-városi vagy vármegyei művelt családi köreink összes tagjai, a felnőttek tehát épen úgy, mint a serdülő gyermekek egy­formán gyönyörködhetnek Sebők Zsigmond számukra írt remekeiben. Az összes harmicnégy mű ára száznegyen-százötven korona mind­össze, ennélfogva bármelyik művelt családunk vagy jó Ízlésű egyesületi könytárunk elég jutányosán megsze­rezheti a soha el nem avuló alkotá­sokat. Ez a jó befektetésű irodalmi szerzemény, valóban valóságos csa­ládi irodalmi kincstárat vagy pedig egyesületi könytári aranybányát je­lentene. Könnyebb áttekintésül tartalom

Next

/
Thumbnails
Contents