Esztergom és Vidéke, 1916
1916-07-09 / 53. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. A rendületlen bizalom széjjel fogja verni a felhőt s újra felhozza a napot! Dr. Pesthy Pál. Igazgatósági ülés az Esztergomi Takarékpénztárban. Azon nagy érdekösszeköttetésnél fogva, mely városunk és vármegyénk közönségét a Takarékpénztárhoz fűzi olvasóink mindenkor szívesen veszik a jeles intézetünknél efőfor- duló nevezetesebb mozzanatok közlését és így a múlt héten megtartott igazgatósági ülésről a következőkben adunk tudósítást : Bleszl Ferenc igazgató megnyitván az ülést jelenti, hogy az első negyedévi forgalom, a nagy világháború dacára kielégítő eredménnyel záródott. A pénztár forgalom SU millióval, a betét több mint egy millióval emelkedett, sőt a kölcsönök összege is némi gyarapodást mutat, a mi a mai viszonyok között a vezetőség különös agilitásáról tesz tanúságot. A Takarékpénsztár, mely minden országos és helyi intézmény lelkes támogatója belépvén a Pénzintézeti Központba, erről elnöklő Bleszl Ferenc igazgató a következőkben számolt be : Jelentem a tek. Igazgatóságnak, hogy a magyar kormány által 125 millió hozzájárulásával létesített Pénzintézeti Központ alapításában társaságunk is részt vett és pedig a szabályszerű 10 drb. 4.000 K-ás üzletrésszel, összesen 40.000 K részjegy tőkével, mely összeg 10 év alatt kamat nélküli részletekben fizetendő. A Pénzintézeti Központ a magyar pénzintézetek érdekeinek ápolására alapítattván, erkölcsi kötelessége a helyettes orvos állását és Madonnát. A tiszt egy levélre meredt. Mindennap kijusson valakinek a veszteség sora ? Hiába keresgéltem vigasztaló szót. Végre iparkodtam ilyen beszéddel megnyugtatni. — Valószínű, hogy az angolok az yperni eredeti Madonnát Havre-ba vitték. Az yperni Brenghel szintén odakerült, sőt a Van Eyck testvérek „imádása“ is. De ha reánk virrad a béke, még viszontláthatjuk Londonban vagy Ypernben. — Ha reánk virrad a béke . . . — ismételgette halkan a tiszt és összegyűrte a levelet. {Die Dame. Berlini illusztrált szép- irodalmi folyóirat. 1916. áprilisi füzetéből.) Fordította : Kőrösy Júlia. ☆ Torovic. Kiess Rihárd müncheni karcolata. A háború kitörése előtt igen sok alak Zürichbe menekült. Ezeket a müncheniek „Schlawiner“-nek nevezték. Pedig csak hosszúhajú, idegen országbeli hontalanok voltak. Bohémek? Dehogy. Cigányok. A szerb Torovic 1914. augusztus elején eltűnt Münchenből. A minap egy zürichi úr beszélte, hogy ez a bizonyos Torovic megminden intézetnek azt önzetlenül támogatni, Ezen álláspontra helyezkedve, az 1800 magyar pénzintézet közül már az alapítás előtt több mint 1200 lépett be a Központba. Az alapítók java része, — ezek között társaságunk is, — azon reményben iratkoztak be a központba, hogy annak, főkép anyagi támogatását alig lesz alkalmunk igénybe vehetni; tudva azonban azt, hogy a háború befejezése után sok pénzintézetnek lesz a Központ jótékony segélyére szüksége, a kisebb intézetek ügyeinek rendezése pedig a Központra nem szoruló intézeteknek is közvetett érdeke, minden helyesen gondolkozó pénzintézet sietett a Központ alapításánál az államot támogatni, ha másért nem, már csak azért is, mert bizonyos, hogy az, az ország hiteléletében előforduló zökkenések kiküszöbölésére és a hitéleti erkölcs művelésében és fejlesztésében ez idő szerint, a magyarországi viszonyok között a legszerencsésebb eszköznek mutatkozik. Egyben jelentem, hogy a Pénzintézeti Központ alapszabálytervezetének összeállítására a Pénzügyminiszter úr által kiküldött kisbizottságban intézetünk is képviselve volt és minekután e legszűkebb körű bizottságban az állam, az Osztrák Magyar Bank és a pénzintézeti szövetségek kiküldöttein kívül az egész országból csupán 3 takarékpénztári igazgató volt hivatalos, a Pénzügyminiszter úr ezen meghívását úgy intézetünkre, mint annak ez időszerinti képviselőjére nézve különös kitüntetésének lehet tekinteni. Végül jelentem, hogy igazgatónk, az e hó 1.-én tartott alakuló közgyűlésen a Központ igazgatósági-tagjának lett megválasztva. Ezek bejelentése után kérem mél- tóztassanak társaságunknak a Pénzintézeti Központba történt belépését, halt. Már régóta tüdőbajos volt különben. Torovic festőművész 1 Igaz, hogy Torovicnak hívták, de hogy festőművész lett volna, azt sokan kétségbe vonták. Hajdan mindennap egy órakor ebédután feketéjére kávéházba ment és ott vesztegelt éjfélután háromig. Mert a békés időkben a müncheni kávéházakat pont három órakor zárták be, Pompásan billiárdozott. Tarokkozni is jól tudott. De leginkább értett a pókerhez. Természetesen csak akkor, ha meg nem figyelték. Sokan azt hitték, hogy tisztességesen kártyázik. De ez a titokzatos kérdés örökös rejtvény maradt, mert sohasem vesztett. Végre mégis csak kiderült, hogy miből is áll tulajdonképen ez a Torovic. Egy antikvárius rendelésére régi mesterek miniatűréit festegette. Lemásolgatta tehát a hollandiai mestereket, a darnstadti iskolát, a régi francia művészeket . . . szóval a valódi miniatűröket. Ki hitte volna, hogy Torovic az ilyen egyo'dalú mesterségből egészen jól meg tudott élni ? {Die Dame. Berlini illusztrált szép- irodalmi folyóirat. 1916. áprilisi füzetéből.) Fordította: Kőrösy Júlia. valamint igazgatónknak az igazgatóságba történt megválasztását jóvá- hagyólág tudomásul venni. A IV. magyar hadikölcsön jegyzéséről elnöklő igazgató jelentése a következőkép szólott : Tisztelettel jelentem, hogy a IV. magyar hadikölcsön jegyzésénél intézetünk ismét hazafias készséggel működött közre ; ennek eredményeként az aláírásra kitűzött és ez év április 19-től május 23-áig terjedő időszakban intézetünknél, a társasági 800.000 K részesedés hozzászámítá- sával 1,519.050 K újabb hadikölcsön jegyeztetett. Ehhez számítva az első három magyar hadikölcsönre intézetünk által gyűjtött 3,107.900 K-át, jelentkezik összesen 4,626.950 korona. — Minekután pedig ez összeg betét- állományunk több mint 1U részét, társasági vagyonúnknak majdnem kétszeresét képezi, azon meggyőződésben élünk, hogy hazafias kötelmünknek teljes mértékben megfeleltünk és így a Haza létéért vívott, minden idők legnagyobb háborújában becsülettel helyt állunk. Jelentem továbbá, hogy a betéteket, a ÍV. hadikölcsönnél korlátlanul, tehát megszorítás és felmondás nélkül, a legnagyobb készséggel bocsájtottuk ügyfeleink rendelkezésére és munkát, időt nem kiméivé, a jegyzés minél sikeresebb eredménye képezte az egész idő alatt főtörekvésünket. Ezen célzatunkat teljes lelkesedéssel támogatta, a háború folytán felére olvadt tisztikarunk és hogy ez munka anyagnak mily tömegével küzdött meg, legjobban abból viiágiik ki, miszerint a jegyzés első szakának utolsó hetében május 1-től 6-ig több mint 1.200 naplótételünk volt, pénztárforgalmunk pedig ezen 6 nap alatt meghaladta a 6 millió koronát. A IV. hadikölcsön eredményes jegyzése, természetes intézetünk betét állományát is érintette, de távolról sem oly mértékben, mint azt a tekintélyes számok folytán következtetni lehetne, mert az első JA évi 1,127 000 K szaporulatból, főkép az április és május havi újabb betétek folytán, a hadikölcsön zárlatánál az arra történt nagy összegek kifizetése dacára, csak mintegy 200 ezer korona apadt. Hazafias örömmel kell jeleznem, a IV. hadikölcsön úgy Ausztriában, mint nálunk Magyarországon is ismét fényes eredménnyel záródott, mert arra egyedül nálunk közel 2 milliárd jegyeztetett és így az eddigi négy magyar hadikölcsönre 6 milliárd koronát fizettünk be, de különösen kiemelendő hűséges szövetségesünk, a nagy német nemzet lelkesedése, hol az eddigi 25V2 milliárdhoz az ez évi IV. hadikölcsön kibocsájtása alkalmával ismét 10.6 milliárd márka jegyeztetett, minek folytán a német birodalom az elmúlt 2 év alatt 36 milliárd márkát bocsájtott hadvezetősége rendelkezésére, ez pedig oly teljesítmény, mely példátlanul áll a világtörténelemben. 1916. július 9. Azonban az Osztrák Magyar monarchia e téren is méltó hatalmas szövetségeséhez és bár a IV. hadikölcsön végeredménye itt még ismeretlen bizonyosak vagyunk benne, hogy ez is fényes dokumentuma lesz áldozatkészségünknek és lelkes hazafiasságunknak. Kérem méltóztassanak a hadikölcsönökre vonatkozó jelentésemet tudomásul venni. Végül jelentés tétetett az eszter- gom-párkánynánai villamos vasút ügyében tett intézkedésekről és dr. Gönczy Béla igazgató-főorvosnak az igazgatóságba történt behívásáról, mit a jelenlevők örömmel vettek tudomásul. Itália tükre. Sok esztergomi és megyénkben család gondol szorongva mindennap az olasz harctérre. Közelről érdekelt felek vagyunk tehát, hogy hitszegő ellenségünket még közelebbről megismerjük. Azt már régóta tudjuk, hogy a forró vérű olaszokat könnyű szerrel csábították Itália vezérférfiai a szerencsétlen háborúra. Azt is tapasztaljuk immár, hogy a az olasz nép nem igen lelkesedik a hiábavaló hadjáratért, mert keservesen visszasírja a külföldi elriasztott vendégek sok millió líráit, a borravalóból élő nemzet első jövedelmi forrását. Ezt a tanulságos kijózanodást bizonyítja az egyik legnépszerűbb és függetlenebb olasz napilap, a Cor- riera della Sera minapi elfogulatlan nyilatkozata. Az élelmes cikkíró pompásan lefőzte a cenzúrát, mikor arról elmélkedett : miképen vélekednek a semleges svédek az olaszokról. Mert az élelmes Civinini Giusefo svéd messzelátón mutatja be nekünk saját józan eszméit. Azon kezdte a szókimondó, de diplomatikus publiciszta, hogy igen kevés svéd ismeri Itáliát ; de a ki már megismerkedett Olaszországgal, az elég kellemesen nyilatkozik róla. A többség azonban nem igen törődik Itáliával, mert az ország inkább a németekkel érez. Hivatkozott az író Eden-re, az upszalai egyetem híres tanárára,ki az osztrák-magyar vöröskönyvről és az olasz zöldkönyvről írt tanulmányában férfiasán és nyíltan kijelentette, hogy Itália a háború kitörése előtt olyan túlzott követelésekkel hozakodott elő, a milyeneket Ausztria és Magyarország legföljebb csakis balsorsú háború után lett volna hajlandó teljesíteni. Maga a svéd sajtó ugyan nem ócsárolja az olasz katona bátorságát, de sikereit sem dicséi i; épen azért sajnálja az áldatlan erőlködést és a hiábavaló vérontást. A svéd társadalom egyébként olyanformán nyilatkozik Olaszországról, hogy igen szerény anyagi erejével és szerénytelen követeléseivel összeütközve, elárulta szövetségeseit és
