Esztergom és Vidéke, 1916
1916-07-02 / 51. szám
XXXVIII. évfolyam 51. szám. Vasárnap, július 2 Esztergom, 1916. SZERKÉSZTÖ8ÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCC A 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. Esztergom—Párkány. A mathematikában meg a filozófiában egy-egy tétel igazságának bebizonyítására biztos módszerül alkalmazzák a tétel megfordítását. — Ha nem jutunk is mathematikai bizonyosságra, hasonló módszerrel próbálom igazolni ennek a két tételnek, vagy szerényebben gondolatnak helytállóságát: Esztergom jövője Párkány és Párkány s zerencséje Esztergom. Külön—külön a két testvér- város valósággal vérszegény alakulás : egymás nélkül nagyobb perspektíva egyik elé sem tárul. Esztergom vasútjával, mely mind Komárom, mind és főkép a íőváros felé kétségkívül inkább elvezető, mint gyűjtő csatorna; fekvésével, mely turistáknak, szemnek szép, szinte FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA festői, de ipari, kereskedelm gyűjtő medencéül kevéssé alkalmas (nincs hinterlandja!); Dunájával, mely a szigetek miatt, különösen pedig nagy vasúti vonal hiánya miatt kevéssé értékesíthető : gyors fejlődést magában nem igen igér. Párkány a maga háromezer lakosával, jórészt falusi külsejével, elhanyagolt Dunapartjával, sokhelyt mocsaras földjével s azzal, hogy távol a vasúttól igazi nagy közlekedést képtelen teremteni, tekintve hogy régi országos hírű vásárai is a dolog természete szerint mindinkább veszítenek jelentőségükből : hasonlóan a legjobb úton van, hogy eltemetődjék a kort meg nem értő magyar községek között, melyek maguk vetették el nagyszerű boldogulásuk feltételeit. A két várost a természet egynek szánta s fejlődni mindegyik csak a másik segítségével fejlődhetik, ha viribus uni- tis teremtik meg a nagy dunai metropolist, mégpedig ajelenben. A nagy háború hovatovább a hinterland háborújává válik, hol közgazdasági ententok és szövetségek szerveződnek, sietve biztosítani iparkodván a jövőt, ; döntő csaták sikerét munició : azaz a termelés, a nyers anyag tömegeinek előteremtésével ; mo- *■ ern várak: ipari, kereskedelmi centrumok létesítésével. Ismeretes, hogy hazánknak, Nyugat—Kelet országútjának nagyszerű jövő kínálkozik ; de ne feledjük, hogy szűkebb pátriánk a nagy Duna, Hamburg- Bagdad vonalának birtokában e nagyszerű jövő boldog részesévé válhatik, — ha fölhasználja a jelent. A jövőben — nagyon könnyen késő lesz. Hiszen magyar városok már most is külföldi újságok hirdetéseivel, összeköttetéseik lehető föl- használásával tülekednek a külföldi nagy tőke figyelméért, bizonyára nem hiába. De éppen azért jaj annak, aki nem eszmél idején : a nagy középpontok természetes, hogy fölszívják a környezet erőit s csak morzsáit adják vissza alamizsnául. Esztergomnak, az ősi királyi székhelynek, prímáéi városnak; úgyis mint vármegye székhelynek, a maga 18000 lakosával, katonai táborával, hadifogoly városával van föllépése, van súlya, van hitele idehaza is, külföldön is. Ha ezt latba veti, kell eredményt elérnie. Es egyesülés esetén mindez a súly — a magában ilyen föl„Esztergom és Vidéke“ tárcája. Százados úr!... Százados úr bocsáson el ha lehet Két kis napi szabadságra engemet) Az egyik nap a rózsámnak megmondom: Már ha engem nem szerettél, Jól tetted, hogy férjhez mentél Isten veled galambom ■' ■ ■ ■ A másik nap búcsút mondok anyámnak, Már miattam ne eméssze a bánat ; Harmadnapra a raporton itt leszek, S itt maradok mindörökké, Szabadságra haza többé Százados úr, nem megyek / ... Erdős Aladár. Munka és értelem. Elbeszélés. Lahor et prudentia. Ez volt sajátszerű jeligéje nemcsak a zsolnai nagybirtokos ősi nemesi címerének, hanem mindennapi tevékenységének is. A háromezer holdas elsőrendű földbirtokot tehát mai gazdája, Zsol- nay Elemér munkával és értelemmel kezelte. A háborús világban azonban több új földes úr azt tartotta értelmes munkának, ha mennél inkább kizsarolja a termőtalajt a rohamos meggazdagodásért. Zsolnay derék jószágigazgatója a harctéren dolgozott. Helyettesítette tehát életrevaló, tehetséges, szép nővére, ki már évek óta lóháton kísérte bátyját a gazdaság intézésében. A földbirtokos, mint tartalékos honvédkapitány vonult be és vesztette el néhány hónap múlva jobbkarját a harctéren. A kétségbeesett sebesült első vigasztalója és ápolója volt azonban a legendás nevű gróf Zichy Géza zeneművész, ki nemcsak megnyugtatta, hanem meg is mentette barátja életkedvét. Mikor Zsolnay hazatért, a vasúti állomáson már lóháton várta gazdáját az ifjú Katona Lilli kisasszony. Jókedve támadt, mikor a földesúr is jókedvvel szállott ki. Még mielőtt hintájába ült volna, jelentette, hogy az üvegházban most is százhúsz sebesült vagy üdülő tartózkodik, kiket nagy buzgalommal kezel az uradalmi orvos. A gőzmalom ugyan ritkán működik, de a termés elég szép. A kastély ebédlőjében már az üres elsőhelyre is terítettek az öreg inasok. Megjelent ott mindennap az uradalmi orvos, a kegyúri plébános és a kertész, ki a kastély kulcsára és gondnoka volt. Buzgó felesége pedig a megnagyobbított új gőzkonyhát kezelte néhány ügyes cseléddel. Boldogan fogadták a kastély régóta hiányzó jó szellemét, ki élelmes balkezével barátságosan szorongatta jólelkű bizalmas emberei hűséges kezét. A nőtelen és koros orvos jelentést tett a félesztendei kórházi statisztikáról. Ezernél több sebesült fordult már meg eddig a világos, a szellős és délszaki növényekkel díszített hatalmas üvegházban, melynek villamos világítása, vízvezetéke, gőzfűtése és fürdőhelyiségei rendkívül kedveztek a gyógyulás sikerének. Csak tizenkét halott került eddig az uradalmi temetőbe, külön parcellába. Majd minden héten felülvizsgáló törzsorvosok győződtek meg a kifogástalan fölszerelésről, ápolásról és ellátásról. Mind a tizenkét kioktatott béresleány egészen megfelelő ápolónő lett. A kézigyógyszertárat Budapestről egészítik ki. A hadikórház pénztárát minden szombaton délután Katona Lilli fizette ki abból az alapból, mely még most is tekintélyes. A galamfehér fejű plébános kinyilatkoztatta azután, hogy 1848-ban sokkal kevesebb honvédet adott az uradalom, mint a mostani nagy háborúban. A falu kétezerötszáz lakosából bevonult valami nyolcszáz, hol mint új katona, hol mint tartalékos vagy népfelkelő. Az itthonmaradt apátián családokat a jó öreg lelkiatyá látta el állami hadisegítséggel, vigasztalással és mindennapi tanáccsal. A műkertész azt hozta gazdája tudomására, hogy nemrégiben háromszáz métermázsa gabonát kellett eladnia az állami rekviráló hivatalnak, de azért még meghagytak száz métermázsányit a mi hadikórházunk föntartására. Ezt az anyagot megőrölte az uradalmi gőzmalom és a liszt a következő aratásig elegendő. Katona Lilli pedig arról számolt be, hogy mindeddig minden anyagi kellék bőségesen rendelkezésére állott, éppen azért sohasem zavarta semmiféle kérelemmel gazdáját a harctéren. A konyhát Gesztenyésné vezeti. A baromfit, tojást, tejet, vajat, túrót vagy vadhúst az uradalom szállítja a kórháznak. Gesztenyés pedig még kora tavasszal ötszáz süldő bárányt szállított az Alföldről. Ez a törzs havonként kiadósab- ban ellátta a konyhát. A huszonnégy tehén tizenkét borjából hatot a sebesülteknek szántunk, hatot pedig fölnevelünk. Burgonya még bőségesen van a vermekben. A pincében hat káposztáshordó, három uborka- és három paprikaedény áll a konyha rendelkezésére. A mindennapi kenyeret Gesztenyésné az új kemencében
