Esztergom és Vidéke, 1916

1916-06-08 / 44. szám

Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 44. szám. Csütörtök, június 8. POLITIKAI és TfíRSR SZER KÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: • LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Népünk gazdasági jólétéről. A jólét fegyvereivel ajándé­kozza meg a nemzet hálája mindazokat, kik hazájuk jólé­téért küzdenek a harctéren vagy idehaza saját földjükön. A Magyarországi Szövetke­zetek Szövetsége minap a lel- készkedő papság előtt fejtette ki földműveseink gazdasági ok­tatásának iránynyelveit. Gróí Majláth József elnök megnyitó beszédében kinyilat­koztatta, hogy a gyakorlati szö­vetkezeti tanfolyamokat az üd­vös külföldi példák szerint mi- nálunk is mielőbb meg kell ho­nosítanunk. Őseink fizikai erő­vel hódították meg hazánkat, nekünk pedig ma szellemi erő­vel kell föntartanunk azt, hogy Magyarország a magyarokká maradhasson. Épen azért a fa­lusi nép jólétének megteremté­se országunk mentsvárát jelen­ti. A nevelés melegágya a csa­lád, virágos kertje a népiskola, gyümölcsöző tere azonban nem­csak a társadalom, az egyház hanem az egész nemzet, mert kertészei a szülők, papok, tani- tók és az állam összes tényezői. Dr. Czettler Jenő tanulságo­san fejtegette, hogy a szövet­kezés nem végső cél, hanem csak eszköz, melynek csak ad­dig van létjogosultsága, míg önzetlenül a magyar nép jólé­tét szolgálja. A szövetkezésnek mindamellett legtágasabb tere nyitnék falvainkban nemcsak gazdasági bajok orvoslására, hanem kulturális és közegész­ségügyi tevékenységre is. Mert az agyonterhelt közigazgatás mellett a szövetkezeteknek kel­lene a leghivatottabb szervező­nek lennie. Érdekes eszméket fejtegetett dr. Nagy Emil a jövő birtok­politikai programmról. Alapesz­méje szerint az összes nagybir­tokokat, melyeket a kisbérlők megművelnek, szövetkezeti bér­letek alapján kellene hasznosí­tani. A parcellázásnál minden­esetre előnyösebb volna a szö­vetkezeti kisbérietek alakítása, mert a mai világban képtelen­ség tőke nélkül okszerűen gaz­dálkodni, a tulajdonjogi par­cellázás pedig a föld vételárá­ban megfosztja a kisgazdákat minden tőkeerejétől. Herceg Eszterházy hitbizo- mányából negyvenezer holdat engedett át szövetkezeti kisbér­ietekre. Ezek a bérleti szövet­kezetek eddig kifogástalanul mű­ködtek, mert pontosabban fizet­tek, mint a nagy- és középbér­lők. A földet nem okszerű egy­két évre bérbeadni, hanem né­hány évtizedre, mivel akkor a kisbérlő nem szorul a talaj kizsarolására. Az állam hivatása volna ha­zánk összes földterületeiből megállapítani azokat a birtokré­szeket, melyek kisbérleti keze­lésre alkalmasak. Ezeket a ki­jelölt területeket azután várme­gyék szerint lehetne nyilván­tartani és arra kötelezni a nagy- birtokosokat, hogy azokat ne adják nagybérletbe, hanem ok­szerű kisbérietekkel haszno­sítsák. A magyar föld legszebb dol­ga mindenesetre a sikeres mun­ka, melyet a verseny szokott fokozni. Az új reform már azért is sürgős, mert a hábo­rús világban igen sok nagybir­tokosunk kénytelen volt házilag kezelt földjeit nagybérlőkre bizni. Vegyük azután tudomá­sul, hogy a nagytőke nemso­kára az ipari és kereskedelmi jellegű földbérletre, mint kitü­nően jövedelmező üzletágra spekulál. Sőt már alakulóban van olyan bank, mely óriási tőkével, óriási arányú nagybir­tokok nagybérietére készülődik. Ilyen körülmények közöű az állam elsőrendű érdeke Ma­gyarország legéletrevalóbb ele­mét. a magyar parasztosztályt, gazdasági megerősödésében tá­mogatni és fejleszteni és ezen az egészséges alapon idővel a jövő Magyarország modern nem­zeti fajpolitikai otthonát kiépí­teni. A nagy idők már valóban megérlelték a nagytömegű ma­gyar új életre ébredését, mikor a lövőárkokban az úr és a pa­raszt egymás mellett dolgozott ásóval meg kapával, a mi a földműves munka legnagyobb tisztességét bizonyította. Népünk gazdasági jóléte egyébként mindnyájunk javára válnék. Figyelő. Az esztergomi iskolák háborús kiállítása. Amikor egy-egy múzeumlátogató a diluviális ember kőszerszámainak gyűjteményéhez ér, legtöbbször közönnyel halad el olyan tárgyak előtt, amelyek felfedezésük idején a szakemberek ezreinek érdeklődését vonták magukra és új tudományos megállapítások okozói voltak. így nézhetett igen sok látogató a me­gyeházán f. hó 1.-én megnyílt gyer­mektanulmányi és pedagógiai kiállí­tás egyes tárgyaira is, amelyek pe­dig a hozzáértőket annyira lebilin­cselték, hogy nem győztek örömük­nek, megelégedésüknek kifejezést adni a kiállítás eszméjének megpen- ditéseért és annak szerencsés meg­valósításáért. Az összes esztergomi iskolák há­borús gyermektanulmányi és peda­gógiai kiállításán oly gazdag anyag halmozódott fel, amelynek tudomá­nyos feldolgozása évekre terjedhető munkát adhat a gyermektanulmányo­zóknak. Hogy mégsem volt teljes a „nyersanyag“, arról a szervezők nem tehetnek ; hogy gyorsan, aránylag kevés idő alatt kellett az adatokat előteremteni, az pedig csak előnye a kiállításnak, mert nem volt idő sok „mesterséges“ kiállítási tárgyat ter­melni. Azt kellett beszolgáltatni, amit a gyermek maga produkált, minden javítás, hozzátoldás, szépítés nélkül. A vármegyeház nagyterme két ol­dalán deszkafalakon es előttük szé­les rajzolóasztalokon volt felhalmoz­va a tulajdonképeni kiállítási anyag. Hatalmas betűk hirdették, hogy a be­járattól jobbra a pedagógiai, balra a gyermektanulmányi csoport kiállítá­sát láthatni. Kezdjük az utóbbin, mely mindjárt a bejáratnál kezdődött és tartott a nagyterem egész hosszában. E helyütt a gyermekek rajzai és kézimunkái voltak csoportosítva há­rom adott téma megjelölésével. A rajzok témái: 1.) Rajzoljátok le a csatát! 2.) Hogyan gondoskodnak a sebesültekről ? 3 ) Hogyan képzelitek a békekötést ? E három kérdésre válaszoltak a rajzok. Természetesen lehetetlen volt a beérkezett összes gyermekrajzokat kiállítani. Csakis a jellemzőbbek fog­laltak hát helyet a deszkafalakon az életkorok megjelölésével, míg a többiek bekötve szintén hozzáférhe­tők voltak az érdeklődő számára. Három évestől a 16 éves korig láthattunk itt különböző elképzelé­seket a három kérdésre vonatkozólag. Érdekes volt megfigyelni a gyerme­kek rajzain, hogy ők a háború mily lényeges részének tekintik már a re­pülőgépeket. A sebesültekről való gondoskodás a legnagyobb százalék­ban kórházakban folyik le a rajzo­kon. Bő tere nyílik itt a gyermekek­nek a díszítő ösztön megnyilatkozá­sára. A színes takarók egyike-mási- ka Ízléses színharmóniát árul el ké­szítője részéről. A békekötést tár­gyaló rajzok talán a legérdekeseb­bek. Egy kis gyermek szerint a Ba­zilikának mind a három tornyán nemzeti zászlók fognak lengeni, egy másik szerint szántani fognak újra a mezőn, a legtöbb rajz azonban az asztal mellett tanácskozó királyokat, hadvezéreket ábrázolja, akik elé az asztalra a gyermekek (9 éves koruk­tól kezdve) már borosüvegeket is raj­zoltak . .. A rajzok alatt Ízlésen elrendezett kézimunkák nagyjában hasonló tár­gyú ak. Az agyagmunkák között a lövészárkokban fekvő, vagy guggoló katonák, a famunkák között az ágyúk és hordágyak, a papírmunkák közt a páncélos vonatok, kórházak meg a repülőgépek jellemzik tipiku­san a gyermekek gondolatkörét. A háborús dolgok közül a hajó­kat, a tengeri csatákat ábrázoló rajzok és kézimunkák külön csopor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents