Esztergom és Vidéke, 1916
1916-05-28 / 41. szám
Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 41. szám. Vasárnap, május 28. SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 4 ♦ t 4 Az iskolák háborús kiállítása. Városunk közönségét már hetek óta izgalomban tartja a tanulók készülődése a kiállításra, és sokan kíváncsian kérdik, vájjon milyen háborús kiállítást rendezhetnek azok, akik szerencsére nem is láttak harcot, s nem hallottak ágyúdörgést?! A jóakaratú érdeklődőknek előre is megmondhatjuk, hogy bár lesznek azon a kiállításon háborús emlékek, s azok között is a legszebbek : a tanulók gyűjtései, kézimunkái, adományai, melyekkel hős katonáink szenvedésén s itthon hagyottjaik iránti aggodalmukon igyekeztek könnyíteni, — mégsem az ily emlékek lesznek a kiállítás valódi tárgyai, hanem azok az írásbeli feleletek, rajzok és kézimunkák, melyekben a tanulók lelke visszatükrözi e világtörténelem legnagyobb háborújának hatását. És ezek biFÖMUNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTER SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA i zonyára érdekelni fogják a nagyközönséget, elsősorban természetesen a szülőket nemcsak azért, mert a mi társadalmunknak gyermekei mutatják meg lelkűket, hanem azért is, mert az érző és gondolkodó társadalom félő reménnyel tekint mindig gyermekeinek megnyilatkozása, szebb jövőt Ígérő fejlődése felé. De a kiállítás, bármennyi érdekességet és látványosságot szolgál is a szemlélőnek, mé gis csak anyaggyűjtés számK. jön a pedagógus számára, s éppen ez adja meg valódi értékét. A kiállítás anyaga biztos alapokon nyugvó tájékozást nyújt a tanulók felfogásáról, a bennük rejlő hazafias és erkölcsi erőkről, csakis a nagy események hatása alatt megnyilatkozó indulatairól, s mindezt könnyen érthető, primitiv formában, mert hisz a gyermek csak azt tudja visszatükrözni, amit leikébe átszűrt és feldolgozott. Ebből pedig haszna lesz a neveléstannak, a tanítás módjának, mert jobban hozzá tud férkőzni a tanuló eszéhez és szívéhez, aki azt előbb jól megismeri. De haszna lesz a társadalomnak, az egész magyar nemzetnek, mert az ezen úton megrögzített felfogások és ítéletek alapján megalkothatja jövő fejlődésének irányát és módját. Nem hiába ragadta meg Németország a nemzet jövőjének legfontosabb ütőerénél e kérdést, t. i. az iskoláknál! És mi, ha nem is indulunk német minta után, mert hisz előttünk van Budapest iskoláinak példája — elmaradhatunk-e attól a nemes áramlattól, mely kutatja a nemzet erőit, s ezek alapján tervezi meg a szebb, becsületesebb és életrevalóbb jövő Magyarországnak lelkűnkben lángoló képét? S ha a jövendő megalapozásához szükséges ismernünk az összes feltételeket és adatokat, elsősorban kel tisztában lennünk az anyaggal, a tanulók szellemi és erkölcsi erejével, mert egy nemzetet újjáalakítani csak iskoláin keresztül lehet. Az iskola ugyan eddig is megtette kötelességét, de gyermektanulmányaink alapján reméljük, hogy ezentúl nagyobb sikerrel működhetik, mert hisz hivatásunk és érdekterületünk is nagyobb lesz az eddiginél. De sok tennivalója van a nevelés és oktatás kiterjesztésében, hathatósabbá tevésében a társadalomnak, és államnak is, és mi éppen azért bocsátjuk kiállítási anyagunkat a nagyközönség szemléletére, hogy ezáltal közelebb hozzuk az iskolához, érdeklődését fölkeltsük, segítségét megnyerjük s így munkánknak szükségszerű részesévé tegyük. Mi nem a társadalom ellenére, hanem annak számára neveljük az új nemzedéket, természetszerűleg irányi„Esztsrgom és Vidéke“ tálcája. A San partján. A San partja mellől a levelek mennek Szép Magyarországba Hajdú Kelemennek... „Édesapám, lelkem, ne aggódjon értem, Megéri majd ám még az én hazatértem; Kívánom, az Isten éltesse és óvja -.. Leszek én maid újra fia, gondozója, Mink hát csak megvagyunk, csináljuk' a [— rajtát, — Pusztítjuk és verjük a csúf muszka fajtát, Ha rohamra megyünk, rákezdünk egy dalra S úgy visszük a zászlót bátran diadalra" Az öreg Kelemen, mikor ezt betűzi, Lelkében a bánat s öröm egymást űzi..- Várja is mindennap aggódva a postát, Nem érte-e baj még gyermekét, a JóskátJ De egy nyári este, amint ott rohannak, Odament a Jóska, hol már sokan vannak-.. Kern írhat már többet.. . posta ott nem [járja... Szegény öreg Hajdú pedig — tudom — várja. Megsajnáltam szegényt s írtam én helyette, Ha már a jó Isten fiát el is vette, Ne tudja az öreg, hogy a fia nem él, Szerezzen csak neki örömet a levél! S a San mellől most is a levelek mennek Szép Magyarországba Hajdú Kelemennek.-■ Harctér, 1915. II. 10. Hadnagy. SiSx Kárpáti tragédia. ív. (Folytatás.) Utánnyomás tilos. iMire a zászlóalj megérkezett, a magaslat oldalán már csak kisebb elkeseredett csoportok tartották magukat és az orosz áradat feltartóztathatatlanul borította el az egész magaslatot. A helyszínre érve Szirmay kapitány előre rontott. — Fiuk utánam — kiáltott harsány hangon, de alig tett néhány lépést, nagyot roppanva csapott le mellé egy gránát és darabokra tépte. Néhány vércsepp Kolossá arcára isi ráfröccsent, de úgy érezte, hogy annál a forró vércseppnél is jobban égeti az arcát az a pofon, amit elindulás előtt kapott. Átvette a parancsnokságot és vadul előre tört a biztos halálba, hogy mire a nap följön a saját kiömlő vére mossa le az égető szégyent az arcáról. — Fiuk utánam — kiáltott — ha egysem marad is közülünk, de muszkának egy lépéssel sem szabad előb- re jutni ! ! Nem tudni a legénységet a századosuk kiömlő vére vagy a tisztjeik rettenthetetlen bátorsága hatotta-e meg, mint a tigris, amelyik vért szagolt, elszántan törtetett előre. Mire a hajnal pirkadni kezdett, a többszörös túlerőt nemcsak hogy föltartóztatták, hanem a magaslat visz- szafoglalása után az ellenség frontját is áttörték és tekintélyes számú foglyot is ejtettek. Az utászok hozzáláttak a hullák eltakarításához, melyek néhol egész hegyeket alkottak, Kolossá pádig egy kis fedezékben irta a jelentést: Az 508-as magaslatot az ellenségtől megtisztítottuk és az első védelmi vonalukat áttörtük. Az ellenség vesztesége sebesültekben és halottakban 7—800 és 386 fogoly. Részünkről megsebesült 176 ember és elesett 73 ember.“ A jelentést még egyszer elolvasta és a küldöncnek átadta, aztán kelletlenül dűlt neki a fedezék nedves falának és elgondolkozott: — Még csak egy-két nappal azelőtt is mennyire tudott volna lelkesíteni egy ilyen eset, de most?... Hősnek tartanak, kitüntetnek, de mitér mindez?... Még itt sincs szerencsém. Mindenáron a halált kerestem és az kitért előlem. Gondolataiból egy szanitész zavarta föl, ki az izgalomtól elfúló hangon jelentette:
