Esztergom és Vidéke, 1916

1916-05-25 / 40. szám

Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 40. szám. Csütörtök, május 25. SZER KÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. I t FŐMUNATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE S K -NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A jövő reménye. Az emberi és anyagi értéke­ket romboló háborúban a leg­természetesebb s a véres har­cok tartósságával s a nagy ál­dozatokkal kapcsolatosan foko­zódó érzése az emberi léleknek békevágya. Hiszen e rövid föl­di létünk megelégedése és bol­dogsága a béke alapkövén nyugszik. A háború borzalmainak is egy enyhítő, szelídítő vonása van, hogy a rövid háborúnak is célja a hosszú békének meg­szerzése. E gondolatot fűzték már a régiek is a háború fo­galmához e szólásmódban: si vis pacem, para bellum, — ha békét akarsz, készülj a háborúra. A békevágya ott él a győ­zőnek és legyőzöttnek lelkében egyaránt. S ha olvassuk, hogy a vereségek csapásait szenvedő ellenségeink nemzetlelkéből ki­kitör a béke utáni vágy, na­gyon jól tudjuk és érezzük, hogy derék vezéreinket diadal- útjukon is a mi békevágyunk kiséri. De a vágyunknak alapja nem a türelmetlen zúgolódás. Ami­dőn ilyen hosszúra nyúló vi­lágháborúban szövetségeseink­kel együtt annyi súlyos áldo­zatot hoztunk az Igazság mér­legének egyik serpenyőjébe, azt akarjuk — s ehhez fűző­dik békevágyunk, — hogy a másik serpenyőbe megfelelő ellenértékek kerüljenek. A zú­golódás hangjának el kell né- mulnia katonáink hősi önfelál­dozása, fegyvereink diadala mellett. S bármily erős is lel­kűnknek békevágya, ne feled­jük el, hogy a mi türelmünk hős vitézeinknek harci készsé­gét és kitartását növeli / A mi békevágyunk eredmé­nyekhez, a jövőre áldásos ér­tékekhez fűződik. Az ezekre vonatkozó remény éltetője ki­tartásunknak. Reméljük, hogy amidőn annyi áldozatnak részese nemzetünk, hogy amidőn katonáink vitéz­sége előtt nemcsak a magyar, hanem a velünk küzdő szövet­séges nemzetek zászlóit is meg kell hajtani, reméljük, hogy a várva-várt béke egy szebb, jobb és boldogabb jövőnek lesz kiinduló pontja. Hisszük, hogy nemzetünk a fegyverzaj elné- multával meg fogja kapni lét­feltételének jogait; reméljük, hogy a béke idejét nem a tör­vényes jogainkért való küzde­lem emészti majd fel, hanem hogy e küzdelem az ország anyagi boldogulásának fog szól­ni; s elvárjuk, hogy azok, akik e nemzet élén állanak, akiknek a kezében van az erő és a hatalom, e hatalmat arra hasz­nálják fel, hogy behegedjenek a háborúütötte sebek, hogy csil­lapuljon az áldozatokózta fáj­dalom s hogy ez az ország a gazdasági fejlődés olyan útjára lépjen, amely útnak határjelzői a szegény nép megélhetése és boldogulása. A háború eredményei közé fogjuk számítani azt is, hogy azok, akiket illet, el fogják is­merni, hogy a trónnak a leg­nagyobb erőssége a hűséges magyar nemzet, s hogy a jövő békéjének is egyik feltétele, hogy ezen az áldott földön egy erős, hatalmas, boldog Magyar- ország legyen. E remény él lelkűnkben, ez erősíti, fokozza türelmünket, kitartásunkat. Mert hogy tud tűrni, szenvedni és áldozatot hozni e nemzet hazafias közön­sége, azt fényesen bizonyította be e súlyos időkben. S itt kü­lönösen a hivatalnoki osztály­nak áldozatkész türelme váltja ki lelkűnkből csodálkozásunkat. Mert azoknak a polgártársaink­nak türelme, akiknél a megél­hetés eszközei szinte csodás módon megnövekedtek, akik az áldozatkövetelés nehéz napjai­ban lelketlen módón meggaz­dagodni tudtak, ezeknek a tü­relme nagyon érthető ; ezeknek a lelkében ne keressük a bé- Kevágyat. De a hivatalnoki osz­tály előtt, amely ugyanazzal a fizetéssel szenvedi a drágaság nehézségeit, hajtsuk meg leg­alább az elismerés zászlaját. Leg­alább tiszteletünk és elismeré­sünk legyen jutalma minden honfitársunknak, aki tűrni és szenvedni tudott a megpróbál­tatás legsúlyosabb napjaiban. A békevágya erősbödik lel­kűnkben, de mi csak a győze­lem békéjét óhajtjuk. Hálás szívvel gondolunk küzdő hős vitézeinkre; s míg a dicső béke angyala le nem száll közénk, remélve türünk és szenvedünk, de a kitartás erejében meg nem gyöngülünk ! Csukovits Sándor. Emléket az elesett hősöknek! Időtlen idők óta nem volt a halál ily nagy űr a földön mint napjainkban. Vérző, vonagló ember szívekből he­gyet rakott már trónusa előtt. Mi a front mögötti élők a nagy vérözönből mentsük meg a jövő szá­mára a megmenthetőt: a borzalom­ból a dicsőség gondolatát, a fájda­lomból a kegyelet érzését, az enyészet­ből az örökkévalóság álmát. Egy egész nemzet gyászának kell emléket emelni a nagy halott kopor­sója felett. Mert ki a háborúban fe­jezte be földi pályafutását az a nem­zetért hozta meg a legnagyobb em­beri áldozatot, az az áldozatával jo­got nyert az utódok hálás kegyele­tére, az a nemzet, az annak a vá­rosnak, megyének halottja, melyben bölcsője állt. A világháború messze kongó ököl­csapásai, méla bús hangot ütöttek meg városunk nehány kegyeletes szívű polgára lelkében is. Mindannyiunkért, a valamennyiünk szívéhez nőtt hazáért elvérzett hős védőinek, dicsőségteljes s fájdalmas emlékét sem az idő feledést hullató vén fája, se a közöny futó sivár homokja ne fedhese el soha! Égbe nyúló hatalmas emléket kí­vánnak emelni, az utánnunk jövendők lelki épülésére, hogy oda járhassunk hálatelt imával kegyeletünket leróni, hogy messziről láthasák a késői unokák és szívükbe fogadhasák a fájdalom és dicsőség szimbóluma­ként és őket is emlékeztesse mind­végig a hála és kegyelet köteles­ségére. * * * Esztergom város, Esztergom vár­megye és a házi ezred, a 26-ik gya­logezred elesett hős katonáinak em­lékét megörökítendő egyelőre egy szükebb körű előkészítő bizottság van alakulóban városunkban, mely­nek tagjai Meszleny Pál, Esztergom vármegye főispánja, Bleszl Ferenc az esztergomi takarékpénztár igaz­gatója, dr. Antóny Béla, Esztergom város polgármestere, Gróh István, az Országos magyar iparművészeti isko­la tanára és számosán városunk ve­zérszerepet vivő polgárai sorából. Az előkészítő bizottság egyik tag­ja a megindítandó mozgalomról je­lentést tett dr. Csernoch Jánosbiboros hercegprímásnak is, ki nagy érdek­lődéssel vett tudomást a kegyeletes tervről. Eínczinger Fereyic. A főapát városunkban. Dr. Hajdú Tibor panonhalmi főapát hétfőn vá­rosunkba érkezett a bencés székház hivatalos látogatására. Itt léte alatt egyszersmind látogatást tett a bibo- ros-hercegprímásnál a város egyházi és világi notabilitásainál. A herceg- prímás szerdán délelőtt a bencés székházban viszonozta a főapát lá­togatását.

Next

/
Thumbnails
Contents