Esztergom és Vidéke, 1916
1916-05-14 / 37. szám
o ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. május 14. ne jusson zsákuccába, mint hajdani rosszemlékű telepítéseink néhánya, mikor a földön futóvá lett telepes tulajdonába a haszonleső spekuláns került. Gróf Ápponyi Albert a nagy munkára az állam és a társadalom vállvetett közreműködését óhajtja. Meg kell mielőbb alkotni a Rokkantügyi Tanácsot. De ezen a vonalon nein lehet semmiféle politikai ellentét, mert becsületügyi kötelesség ésszerű megoldásáról van szó. A mi saját esztergomi rok kantjainknak adjon szülővárosunk hálája a saját tömérdek földjéből telepet. Ennél dicsőségesebb jutalmat és hazafiasabb ajándékot még nem szavazott meg egyik városunk képviselő testületé sem eddig. Figyelő. A Kárpátok. Dr. Balogh Albin, bencés tanár ünnepi beszéde a főgimn. ifjúság kárpáti ünnepélyen. M. t. K! KJl! Közismert mondás, hogy tűzben tisztül, tűzben próbál- tatik meg az arany. De a tűz, a vérvörösen lobogó, kínozva emésztő tűz nemcsak a bányák mélységeinek sárgán csillogó ércét veti próbára ; próbára veti ez az emberi lélek, a nemzeti élet mélységeinek értékeit, kincseit is : vájjon nem talmiak-e ? Úgy hogy szinte természeti szükségszerűség az a történelmi tény, hogy időről-időre megjelenik a kísérteties „Mene, Tekel, Ufarszin“ s vérrel, tűzzel égeti ki a népek sorából az alkotó géniusz nélkül szűkölködő, belső értékét vesztett nemzetet. — Ilyen folyamat kezdődött napjainkban is, midőn az isteni Gondviselés történelmet író szerepét profán erőszakkal maguknak követelő hatalmak a Habsburg-monarchiának s ezáltal az ezredéves Magyarországnak eltörlését tűzték ki célul. — A brutális kihívásra cs^k hadüzenettel felelhetett az az uralkodó is, kinek egyedüli vágya volt, hogy sírbahajló éveit csöndes, áldásos békességben fejezze be. Ősz királyunk hívó szózatára bokrétával, vidám dallal, lengő lobogókkal vonultak a magyar nemzet fiai a harcba, — De hiába a vitézség, a halálmegvető kitartás : az áruló kémszervezetben ellenünk cimboráló „jó barátok“ s a haditudományban akkor még gyakorlottabb, számban, fegyverben túlerős ellenség elől egyedüli menekvés a visszavonulás lett. S egyszer csak az orosz kozák lova magyar földre lépett, a véren szerzett, vérrel őrzött magyar haza földjére 1 Újjongott az ellenség a diadal mámorában ! A nemzet pedig látta, hogy itt az élet-halálküzdelem órája De megmutatta, hogy él és élni akar. A Kárpátok gerincén átlépő orosz tömegek a haza földjén várra találtak; várra, melynek páncélerődjeit nem lelketlen cementből rakták hanem élő, domború férfimdlekből, melyeket a belül hazáért dobogó szív tett acélnál keményebbé ! Jött a muszka erő, de dühös támadásai megtorpantak a honfiak ércfalán. Muszka támad : muszka bánja ; vívott a honvéd a vértől ittas földön és győzött 1 Dnkla, Uzsok, Hontonna, Limanova s annyi más, alig hallott név örök időkre vésődik be a történelem arany lapjaira s Szur- may, Hadfy, Boroevics, Fischer a diadalmas védelem babérkoszorújával övezik a Kárpátok őrének, a magyar katonának csatákban izzadt homlokát. Ám diadalmas csaták zajába halálmadár vészes hangja vijjog: Przernysl parancsnoka, melynek magyar védői a hős Tamásyval Szigetvár s Eger véres dicsőségét újították föl, éhségtől holtra fáradt seregével megadta magát. A rombadön- tött vár orosz kézre került, az ostromló sereg fölszabadult. —■ S most még nagyobb tömegekben, a közeli diadal reményétől szinte elbódult rohammal támadtak a Kárpátok ellen — hiába! Állt a honvéd hóban, fagyban, olvadásban s ha sok ezrekkel gyarapodott is Csaba vitéz sápadt, csillag úton csattogó hada: megőrlődött a cári milliók óriási hengere. S a kárpáti harcos védelme alatt már gyűltek a rejtett hadak Gorlice erdeiben, már készült az észbontó pergőtűz s éppen egy esztendeje, hogy diadalmas ragyogással kelt föl a támadó hadjárat győzedelmes napja. Futott az ellen s a győztes szövetséges hadak mélyen az ellenség földjén állították föl bevehetetlen sáncaikat : a világháború győzelme a miénk lelt! K. I. Kétségtelen, hogy a győzelem kivívásában óriási érdeme van a hadvezér)' zsenialitásnak s Hinden- burg, Mackensen, Kövess, Szurmay nevét örök hálával említheti minden honfi Németországban is, magyar földön is. A mérnöki technika csodás alkotásai, az öldöklő csatagépek, a chemia roppant hatású fegyverei, s a védelem pompás építményei ; a hadi tudomány mélységes búvárlata s eredményeinek szorgos utánjárással gyakorlati értékesítése: egytőlegyig mulhatlan föltétele a sikernek. De a siker kulcsa mégij mindig a népek millióinak egyéniségében, erényeiben, érdemeiben van. S a kárpáti harcok megmutatták, hogy hős katonáink egyénisége, vitézi erényei olyanok, hogy kellett győzniük / Nagy dolgokhoz nagy akarat, tűrő kitartás, ideális lélek szükséges. Nagy akarat, mely lehat a szív legtitkosabb redőibe, mely áthálóz minden idegszálat, mely minden akaratának megfeszítésére acéloz minden izmot. Akarni, erősen akarni annyi mint teremteni; teremteni, ha kell, magunkból jobb embert, ha kell, magunk körül más világot. Ez az az akarat, amely ha kell, inkább választ száz halált, mint gyáva megadást, vagy megfutamodást. És hogy hogyan akart a kárpáti honvéd ? : csak nézzük meg azt a seregszemlét, melyen így szólt a zászlóalj parancsnoka: „Bajtársak! A hívásnál tizen hiányoztak. Tudjuk, hogy nem adták meg magukat, hanem mikor utolsó töltényük is elfogyott, puszta szuronnyal védekeztek. Ha legközelebbi hívásnál újra hiányoznék valaki közülünk, tudom ugyanezt mondhatjuk el róla: az utolsó töltény, azután a puszta vas!“ K. I. Ilyen acél emberek voltak a mi kárpáti hőseink. Ilyen akarattal győzni kellett, mert csak győzni lehetett 1 A kötelességtudás, a kötelességteljesítés mártírja volt, aki életét áldozta a győzelemért. De nyugodt öntudattal hozta meg az áldozatot, mert a haldokló hős messze távolba látó szeme látta már, hogyan szakítja szét az erős akarat feszítő acélja a haza testére már-már ráfonódott orosz bilincseket, látta a pontos, megalkuvást nem ismerő kötelességtudás közeli diadalát. Ilyen akarat csak a célt látta: a haza fölszabadítását, a haza boldogságát. Akadály nincs előtte; nehézséget, fáradságot, csüggedést nem ismer ; a lélek aggasztó gondjainak is csak titkon ha áldoz s a testi szenvedés, az erőt emésztő nélkülözés csak még jobban megedzi a kitartásban. Verescsagin megfestette, hogy a Sipkaszorosban minden csendes. Csendes, mint a halál — ecsetjének tán utolsó vonásával a mindent elborító hó alatt temette a posztján felejtett muzsikot. — A kárpáti honvéd hóban, fagyban, sötét lelkű a pénz ördögétől megszállott uzsorások gonosz üzelmei következtében rongyos ruhával szintén őrt állt, szenvedett, nélkülözött; de ott nem pusztult, mert együtt virrasztóit vele az egész hadrakelt magyarság, mert ott állott mellette minden igaz magyar honfi, mert leváltotta, ha nem más, maga a királyi vérből származó hadvezér: József főherceg. A Sipkaszoros szomorú halottja a cári hódító, de alattvalóinak életével sem törődő hatalmi mámornak volt siralmas áldozata, ki mit sem tudott arról: miért kell neki elfeledve hóförgeteg alá temetkezni, míg urai, tisztjei danázva mulatnak. — A magyar katona ha ázva, ha fázva, ha viharban, ha hőségben, ha rohamra rohanva, ha az állást utolsó emberig tartva-tudja : miért az áldozat — a gyermekért, a családért, a hazai rögért, az ország, a nemzet életéért — s szívesen viseli az emberfe letti megpróbáltatásokat, mikor a lő- vészárok veszedelmeit és szenvedéseit testvériesen megosztja a pusztai parasztlegény, a kényelmes városi polgár s az aranygalléros főtiszt. És ha kérdezzük : mi képesíti a jómódhoz szokottat a nélkülözésre, az élettől duzzadót fiatal, sokreményű életének föláldozására, mi vitte úttalan útakon, hegyek gerincén, sza- kadékos parton, örvénylő vízben, földalatti aknajáratban, törékeny gépmadáron neki a bizonytalan jövőnek, neki a leskelődő halálnak? — Vagyont ott nem talál, hol az életet is olcsón mérik s a hírnév, dicsőség sem lehet magyarázat, mikor ezer meg ezer hősről nem szólnak színes újságcikkek s nehéz hantok alatt jól megérdemelt aranykereszt helyett durva korhadó fakereszt lett — ha lett — elfeledett hősisé- gük jutalma. A hőst k. i. lobogó lelke vezérli, viszi száz veszélyen, száz halálon át a diadalra 1 A göröngyhöz tapadó, anyagiakat hajhászó, a testnek rabként szolgáló ember nem lesz hős soha ! Harcok viharában talán megrendül, talán föltárnád jobb énje és megtér és fel- magasztosodik a lélek szabadságában pompázó igazi férfiakhoz. De nagy kérdés: ki élte fenséges kincsét szenvedélyek, bűnök rabbilincsébe kötözte, tud-e győzni önmagán, tud-e kardot forgatni s uralkodni, ki megszokta a rabság görnyedt- té törő láncait ? Ha tehát a kárpáti honvéd hős volt — pedig az volt: a hősök hőse 1 — bennük a lelkiség győzelmét kell látnunk. Nem szül gyáva nyu- lat Núbia párduca; s ezt úgyis mondhatnám : a kárpáti oroszlán nem lehetett silányságokba merült, fertőben fuldokló lelki roncs 1 — Csak erőtől duzzadó, éltető energiáktól nagy tettekre feszülő lélek dobogtathatta a kárpáti harcos hős szívét; csak megtisztult, az örök Erő forrásától merítő, imádságos lélek iz- mosíthatta karját; csak a Fönség előtt alázatban leboruló lélek egyenesíthette büszke ellenállásra egész testét és csak Isten akaratán meg- nyugvó, örök célját tisztán lató lélek adhatta meg neki az Önfeláldozó kitartást, a parancsot halálon keresztül teljesítő elszántságot. Ez hozta meg a magyar név, a magyar nemzet megismerését és megbecsülését, ez hozta meg a háborúban vállvetve harcoló szövetségeseknek itt-ott irigy, de mindenképen bámuló elismerését, a hatalmas német birodalom megértő barátságát s az ellenfél részéről a vörös ördög, a magyar katona rettegő félését s ez hozta meg végül, mert meg kellett hoznia, a győzelmet is 1 Es ebben van a nagy tanulság számunkra k. i.! Amit mi háborúnak nevezünk, voltaképen csak egy részlet, egy fölvonás, mely kíméletlen őszinteséggel, minden sebet és minden szeny- nyet föltárva vérrel és lángcsóvával mutatja be az ember, a nemzetek életét. A többi fölvonást békének nevezzük, pedig — ez is háború. Harc az egyénért, harc a nemzet életéért a népek öldöklő iramú versenyében. Hiszen a harctéren küzdő harcában is nemcsak érzelemmel, hanem tettel is részt vesz a hinterland minden polgára s munkája, nemes buzgalma vagy dologtalan- sága, sőt gonoszsága szerint ő is lehet hős és lehet gyáva, nemtelen áruló 1 S ha igaz, hogy a háború győzelméhez erős idegek kellenek : a béke háborújában, a mindennapi harc idegőrlő küzdelmében is csak az erős lélek állhat meg. És nemzetek sorsát saját fiai intézik: fel virágzik az, ha megvan bennüka kötelességtudás, az erős akarat, a tiszta, erős lélek : vagy ők a sírásói a díszétől, belső értékétől megfosztott, munkás géniusz nélkül lelketlen hullává semmisült nemzetnek. Fiúk! Tanuljunk a kárpáti hősöktől, míg nem késő; tanuljunk még ma 1 Ifjú életet, mindent áldoztak ők a hazáért, miérettünk, tiérettetek ! Vértanúi ők a haza szeretetének. Legyen hát sanguis martyrum semen Hungarorum, legyen az ő vérük magyarok magvává, akik tudnak küzdeni, akik tudnak szenvedni, akik tudnak áldozni a hazáért munkát, fáradságot s ha kell: életet, mert lélekben tiszták, erősek, nemesek. — A görögök Marathon vitézeinek s a Thermopylék hőseinek emléket emeltek, hogy ezeknek látása hasonló tettekre lelkesítse a késő utódokat ; a mi hőseinknek maga a természet Alkotója emelt nagyszerű emléket a Kárpátok gyönyörű koszorújában, melynek égbemeredő csúcsai oltárként csoportosulnak a nemes eszmék, a haza szeretet hőseinek hantja fölé. Zarándokoljunk lélekben ez Isten alkotta fönséges emlékműhöz s telítsük meg lelkünket a hősök lelki erejével, hogy modern, magyar Ant- heuszokként nem: Heraklesekként mi is diadallal vívhassuk meg a háború s a béke harcát egyaránt 1 S most Hozzátok fordulok, kiket a haza vagy már zászló alá állított vagy a közel jövőben fegyverbe szólít. Fiúk, a vér nem válhatik vízzé 1 Az a vér, „melyben benn lakik a lélek, amely vér nekünk szent vér, tüzes vér, hősies vér, mert magyar vér 1“ Ti is magyarok vagytok; magyarok, mint kárpáti elődeitek. Legyetek méltóak hozzájuk, a hősökhöz ! — legyen a ti lelkűtek „fenséges, keresztény, vértanúi lélek,“ legyen a fivéretek „a magyar szentek, a magyar hősök tradicionális, fönséges öröksége“ 1 — S emlékként ez ünnepségről véssétek szívetekbe ezt a néhány szót; A szemünk rajtatok, a
