Esztergom és Vidéke, 1916

1916-05-07 / 35. szám

dás: nosce te ipsum! Ismerd meg önmagadat! Kötelesek vagyunk előbb megismerkedni hazánk nevezetességeivel, mint a külföld látványosságaival. Ne nézzük le fürdőhelyeinket ezentúl, hanem költsük el a jövendőbeli szórakozásaink sok millió koronáit idehaza. A külföldi idegenforgalom elsősorban udvarias viszonzása eddigi külföldi szerelmünknek. De másodsorban mégis rendkivüli vivmány, mert nemzeti erkölcsi értékünk emelkedését látjuk benne. Országos és helyi föllendülést jelentene tehát idegenforgalmunk városunkban is megvalósulása minden vonalon. Dr. Kőrösy László. Imperializmus és felelősség. Romain Rolland, kiváló francia író ki tavaly legkomolyabb jelöltje volt a Nobel-békedíjnak, hatalmas munkát írt a jelen háború okairól s okfejtésében arra a végső követkesztetésre jutott, hogy a borzasztó világfelfordulásnak legfőbb oka az imperializmus volt. Ez őrjítette meg szerinte nemcsak az angolokat és németeket, hanem a többi fegyverre kelt népeket is, saját honfitársait, a franciákat sem véve ki, mert végső elemzésben mindegyik vagy terjeszkedni akar, vagy leverni azt, akiben tertozott, hogy nem bánt nagyon szigorúan az embereivel, sőt azt is suttogták róla, hogy, némelyiket még meg is siratta, ha elesett; de a mogorvaságát megőrizte itt is.) A falu lakói, kik talán csak anynyit ismertek a világból, mint amenynyit a portájukról megláttak, most szétrebbenve 'mesze idegenben barangolnak és olykor-olykor a bizonytalan reménytől fátyolos szemükkel kérdőn pillantanak bérces hazájuk felé. Az elhagyatott, félig rombadölt házak között szinte feltűnő fehérséggel emelkedett ki a paplak. A tetőn a gránát által ütött rés gondossan bevan fedve zsúppal. A faluban csak az ezred ütközet vonata tartózkodott és Vollmann az élelmező-hadnagy a paplakban ütötte föl a tanyáját, ahova a zászlóalj tisztjei is — bár Vollfnann hadnagy nem nagy örömére — beszállásolták magukat. Kevés idő múlva az egész tisztikar öltözetüket otthonias kényelembetéve, nem sok ügyet vetve arra hogy idegen háznál vannak — az asztalon kiterített térkép fölé hajolva, élénken tárgyalták a stratégiai helyzetet. A pap pedig tisztes távolból nézte őket mig a felesége és hajadon leánya a tiszti szolgák rendelkezéseinek igyejeszkedésének akadályozóját látja s gyűlöli. Hogy a világoseszű francia mennyire fején találta a szöget, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kellemetlenül érintett honfitársainak kakasmérge elől Svájcba volt kénytelen elvonulni, ahol mai napig tartózkodik, újabb s újabb könyvekkel bizonyítva a maga igazát. Minden kornak megvan a bogara, vagy nevezzük modernebbül: a vesszőparipája. Volt idő, nem is oly nagyon régen, mikor a nacionalizmus túlzó heve tartotta hatalmában Európa nemzeteit. Majd a szocializmus államfelforgató ideáin kaptak a népek mindenfelé. Legújabban pedig az imperializmus vált általános népszenvedéllyé. Magyarul talán mértéktelen hatalmi terjeszkedő vágynak nevezhetnők ezt a kevésbbé erkölcsös törekvést, mely a világhatalmak vetélkedése nyomán — a rossz példa mindig vonzóbb levén a jónál — a közepes, kicsiny sőt legkisebb államok népeit is hatalmába ejtette, amire Montenegró eléggé szembeszökő példa lehet mindenki előtt. Valóban, ha a dolog mélyére tekintünk, nem tagadhatjuk el, hogy az imperializmus volt az a gyújtőerő mely a világháborút tűzét felidézte és azt még mindig éleszti-táplálja. Kétségtelenül a mi monarchiánkba jutott belőle legkevesebb, de azért minden bizonnyal önámítók vagy álszenteskedők volnánk, ha egészen érintetlennek vallanók tőle magunkat. keztek eleget tenni a vacsora készítés arányában. Olyan szerényen szinte félénken zajtalanul, mint valami árnyék jártak keltek a házban mintha nemis ők volnának a ház urai, hanem csak olyas kegyelembefogadottak. — A békeidőbeli jókedv, megelégedettség helyett, valami nehéz szomorúság nehezedett a kis pátriárkára. A zongora billentyűit is finom porréteg lepte be, mintha valami mély gyász eltiltotta volna tőle a ház dalos madarát Annuskát. Nem sétál most arra minden reggel a nyurga, pelyhedző állú tanító sem, hogy az ablakon át kicsengő dal melódiáiból lopjon magának, hogy titkon epedő szerelmét — mint a langyos nyári esték a tikkadó füvet a hűs harmattal —föl frissítse vele. A megszokott, szinte elmaradhatlan esti sétáik helyett most szomorúan szótlan húzódtak meg fészkükben; lisz olyan idegen volt ott künn minden. A hacsak ablakaiból nem fogadhatták a tiszteletteljes köszöntéseket s az utcán nem szólították meg a lelkiatyát alázatosan közeledő hívők, hogy ügyes-bajos dolgaikra tanácsot kérjenek. A ház ablakaiból az orgonavirág csokrok és mosolygó szőke Ancsa-fejek helyett a kitört ablakoBármikor és bárhogyan fog végződni a háború, nemcsak Európa, hanem az egész világ érdeke, hogy az imperializmus hydrafeje bármilyen herkulesi erővel, de elpusztítassék. E tekintetben a jövő teljesen igazolni fogja Rollandot. A harcban álló nemzetek máris átlátnák bűnös passziójuk gyászos kudarcát s kész örömmel engesztelődnének, mert hisz a küzdelembe tagadhatatlanul mindegyik torkig beleunt, sajnos azonban, egyideig még ennek ellenére sem lehet békekötés. Hogy miért, azt már Rolland nem állapítja meg, de egyébként nem nehéz kitalálni. A főakadály nyilván csakis a felelősség, vagyis jobban mondva: a felelősség réme azokban a még mindig polcon levő lelkiismeretlen államférfiakban, kik mint a telhetetlen faji imperializmusnak megtestesítői és irányítói népüket a háborúba mondhatlan könnyelműséggel belevitték s most felelősségük tudatában remegve-remegnek az ismert herostratesi sorstól, amely pedig minden jel szerint útol fogja őket érni. Sokan azt gondolják, hogy csak még egy nagy győzedelem és — vége a háborúnak. Szó sincs róla: ez a nagy győzedelem a mostani harcoló mód mellett már aligha fog elkövetkezni; sőt ha elkövetkeznék, talán csak nyújtaná a háborút. A béke ügye csupán azon fordul meg, mikor telik be azoknak az imperialista államférfiaknak tragikuma, akik jelenkon az elhagyott házakból a pusztulás mefisztó pofája vigyorgott ki mindenütt. Ha egyik vagy másik nyugtalan hivő visszatért is pusztuló vagyonkája romjait megnézni: lopva mint valami árnnyék közeledett mintha nem igaz uton járna és anélkül hogy megpihenne tovább megy. Ha megkérdezték az öreg lelkiatyát: miért nem szedi ő is sátorfáját és miért nem megy békésebb biztosabb helyre; szomorúan révedező hangon mondotta: — Nekem jó példával kell elöljárnom. De hova is menjek innen ? Harmincnegyedik esztendeje lakom itt, hozzá vagyok itt nőve minden röghöz minden fához amelyek szememláttára nőtek terebélyesekké; szóval mindenhez ami itt körül vesz. Ha akármit közülük elvennének, ugy hatna, mintha valamely végtagom amputálnák, hátha még az egésztől el kellene válnom ... A „málhás állatok" (ugy hivják a harctéren becéző néven a tisztiszolgákat) elkészültek — ezúttal a papcsalád nő tagjai közreműködésével — a harctéri viszonyokhoz képest valóságos fejedelmi vacsorával, amit Ibrahim büszke önérzettel szervírozott. (Foly. köv.) Németh Pál. leg már nem annyira elámított nemzetükért, mint a saját bőrűkért harcolnak. Príscus. Jegyzések a negyedik hadikólcsönre. Városunk és vármegyénk lakossága ősrégi hazafias hírnevének megfelelőleg nemcsak a harcmezőkön, hanem a háborúhoz szükséges hadiköltségek előteremtésében is lelkes készséggel igyekezett a veszélyben forgó haza megmentésére. Örömmel láttuk, mikép sietett az első három hadikölcsönnél mindenki, gazdag és szegény vagyonát és filléreit a Haza oltárára helyezni. Most pedig a negyedik hadikölcsön kibocsájtása alkalmával kétszeres megnyugvással tapasztaljuk, hogy a hazafiúi lelkesedés és áldozatkészség fokozott mérvben nyilatkozik meg. A hadikölcsön jegyzésének kedvező eredményét főkép jóhirű pénzintézeteinknek köszönhetjük, melyek követve a kor hivó szavát korlátozás nélkül bocsájtják a legnagyobb összegeket is a lelkes közönség rendelkezésére. Vidékünkön e téren is régi Takarékpénztárunk viszi a vezető szerepet, hol az igazgatóság hazafias működése folytán a IV. hadikölcsönre már ez ideig is egy millió koronán felüli kölcsön jegyeztetett és így maga ezen intézet eddig már több mint négy millió korona hadikölcsönt szállított be az állampénztárba. Az Esztergomi Takarékpénztárnál ez alkalommal nagyobb összeget jegyeztek : Maga a Takarékpénztár 600.000 K. Esztergom vármegye összesített árvatára 65.000 K. a Főkáptalan nyugdíj alap 50.000 K. továbbá jegyeztek : 20.000 K. beretei Marton Géza és Bayer Károlyné, 15.000 koronát: Csomor István Nagyölved. 12.350.koronát: Boll János pozsonyzávodi plébános hivei. lO.OOO.-koronát: Bogisich Mihály püspök, Brutsy János Czobor Gyuláné, Mikolás Vincéné, Mihalek János, Hübner Antalné és Porgeszßela. 8.000.-koronát: Schwarz Dezső és Lusztig Mórné. 7.000.-koronát: dr. Wertner Mór. 6.000.-koronát: Machovits János, Angyal Dénes, Iványi Gézáné és Pilisy Pal. 5.500.-koronát: Varga András Kisújfalu. 5.000.-koronát: dr. Rosszival István, dr. Hulényi Győző, Mattyasovszky Kálmánné, Kerschbaummayer Károly, Kulcsár Károlyné, Gedeon Kálmánné,Majer Imre Párkány, Büchner Antal, Fábry Verona, Cseicsner János, Matus Magda, Matus Gyula, Hajts Teréz Süttő, Böhm Pál Szálka és Benedikovich Jusztina Nagyszombat: 4.500. koronát: Bajóthi templom 4.400.-koronát: Bitter János Párkány 4,000.-koronát: Meszéna Ferenc és Bajnai Templom. 3.500.-koronát: Bátorkeszi zárda alap. 3.000.-koronát: Csupor István, Seyler Károly, Hammer Emilia, Érsekkéty község, Roszkopf Károly, Schönbeck Mihályné, Cserép Ignác és neje és Henning János. 2.500.-koronát: Háber János és dr.