Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-23 / 32. szám

remtőinek létszáma. De annál végzetesebb árakat követeltek a legújabb párizsi kreációkért. Mondd csak Ginám, miért fizessünk ma is ellenségeinknek, akik gúnyosan lekicsinylik a naiv magyar nők szokatlan ragaszkodását és még szokatlanabb tékozlását ? Ime, van már Magyarországon is párizsi színvonalon álló tehetség és izlés. Hála az égnek, hogy maga Budapest teremtett válságos helyzetünkben igen hazafias, igen praktikus és igen üdvös intézményt. Már meg is kezdődött a divatcikk munkások szakszerű szervezése, a művészi szabászat gyakorlása után a legújabb tanfolyam a fővárosi Iparrajziskolában. Alig fogott hozzá nemes hivatásához, máris pompás új ruhatermek keletkeznek az ország legidőszerűbb műhelyeiből. Lesz tehát nemsokára önálló magyar divatunk! Csak önálló bizalmunk is meg legyen hozzá ! Én, Ginám, ezentúl nemcsak magam és rokonaim, hanem összes barátnőim józan pártfogását mozgósítom régi vétkeink megvezekléséért, hogy necsak a Fővárosi Iparrajziko lát támogassák, hanem a másik korszerű fővárosi intézményt is, mely a női kalapkészítő tanfolyamot vezeti. Egészen új keresetforrás kínálkozik tömérdek jóizlésű, szorgalmas és megbízható kenyérkereső nőink könynyítésére. Tehát már most egyesegyedül rajtunk múlik Ginám, hogy magyar szívvel és lélekkel karoljuk föl mindkét új magyar budapesti intézményt, hogy országossá gyarapodjék és a békekötés után ne szoruljunk semmire, a mi idegen. Székesfővárosunk legelső divatkereskedői istápolják tervező iparművészeinket nemcsak anyaggal, hanem állandó megrendeléssel is. Ha már férjeink, fivéreink és fiaink hazánk jólétéért ontják drága vérüket nekünk sem szabad többé szünidőnket külföldön töltenünk. Járuljunk tehát saját ötleteinkkel és gondolatainkkal mindkét magyar női divatintézményünk gyámolításához

1 és akkor méltó hitveseik, aráik vagy leányaik maradunk nemzeti szabadságunkért, nemzeti önállóságunkért és nemzeti jólétünkért küzdő hőseinknek ! Ölel és csókol Ginám, Aí.-od. Asszonyokrólasszonyoknak. A világháború eseményei sorában figyelemreméltó az a tény, hogy például Szerbiának Montenegrónak sőt Belgiumnak még az asszonynépe is rá volt kényszerítve arra, hogy a lövészárokbeli fáradságos munkát és szenvedést megossza a férfiakkal. Nem mint vöröskeresztes hölgyek jutottak el az asszonyok a tüzvonalig, hanem azért mert a férfiak elfogytak. Segíteni kellett tehát a harcoló katonáknak torlaszok emelésében, védművek építésében, kocsiknak, ágyúknak a sártengeren való keresztüljuttatásában, nehéz őrszolgálatban. Hogy ez mit jetent a nő fizikuma vagy pedig társadalmi elhelyezkedése szempontjából, azt csak az tudja elképzelni, aki a szenvedéseket végigélte. Mi egyenesen fel akartuk szabadítani az asszonyainkat a háború szenvedéseitől. Se az asszony se a gyermek, — a jövő generáció — ne tudja azt, hogy most háború van. Ezt akarja elérni még az államhatalom is ezért bevételeinek igen tekintélyes részét hadsegély formájában juttatja el az asszonyokhoz és a gyermekekhez. Ezen fáradozik a társadalom is, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy amely országból az asszonyokat is kipusztította a végzet, ha leigázták, azt többé a régi formájában feltámasztani nem lehet. Mindezekből világosan következik az, hogy a mi asszonyainknak valamennyire hálásaknak keil lenniök. A háborúban ő reájuk csak a kikerülhetetlen munka vár. Egyébként maradtak a régi viszonyok között, éppen ezért simolniuk kellene az adott helyzethez és tartózkodniuk kell minden olyan dologtól ami a nemzetnek amúgy is túlságosan igénybe vett erőit fogyasztja. Itt van a többek között a ruházkodás kérdése. Sokan panaszkodnak és jajdulnak fel, hogy a fényűzés nemhogy alábbhagyott volna, hanem inkább megnövekedett. E réven pedig ezrek és ezrek vándorolnak ki az ellenséges külföldre. Nemcsak a jobbmóduak pénze vándorol drága ruhára, hanem még a hadsegélyek nagyrésze is. Igazán megbecsülni való és jelentős tehát az a mozgalom, amely a közelmúltban indult meg s amely hadat üzent a fényűző ruházkodásnak. Minden asszonynak meg kell jegyezni azt az aranyigazságot^ hogy a ruha nem teszi szebbé, legfeljebb föltünőbbé azt aki magára veszi. Az igazi szépség a legegyszerűbb ruhában is kitűnik. Ez a véleménye minden férfinek s aki ellenkező véleményen van, az csupán a női nem alacsonyabb szellemi nívóját akarja beigazolni. Holott nyilvánvaló, hogy a női nem értelmi színvonala semmivel sem alacsonyabb mint a férfiaké. Erre az értelmi színvonalra appelálunk amikor arra kérjük aszszonyainkat, hogy a ruházkodásban legyenek takarékosak és egyszerűek. Ezt kívánja a mai szomorú helyzet és az ország anyagi érdeke. HÍREK. Boldog ünnepeket I A világháború számtalan nagyhete után a második húsvét napja virrad fel felettünk. A naptárban pirosbetűs, a templomokban allelujás, a természetben napsugaras, madárdalos nap ez, de a családok szentélyeiben éppen olyan könnyekkel, sóhajokkal, szorongatásokkal teli, mint akár egy Nagypéntek. Kedves olvasóinknak ez alkalommal mégis azt kívánjuk, hogy teljen meg e napon szívük sok reménykedéssel, Isten és felebarátunk iránti erős szeretettel és mindenekelőtt törhetetlen hittel, mert „jönni kell és jönni fog egy jobb kor, mely után most buzgó imádság epedez nemcsak százezrek, de százmilliók ajakán !" Boldog húsvétot kedves előfizetőinknek, munkatársainknak és minden olvasónknak ! Lapunk legközelebbi száma a húsvéti ünnepek miatt jövő vasárnap f. hó 30.-án fog megjelenni. aj a szivem. 3£á%unk elöíí virágaik a\ akácfa, j3jmoi s^öni oda járok alája: Tftaiával 6eSorííja a fefkem, 3£ogy a szívem fáj, a%t is elfelejtem. j£[moi szövök, édes áímoi aíaíía, Virágait mind-mind én rám huflatja: J£isért a mull minden hervadt emléke, {Beteg szívem csak úgy sajog 6eféje^uifasd-huffasd akácfa a virágot, borulj rám, hogy ne lássam ä világot: — Juttass, ringass, Boldogító s%ép álom, 3£ogy a szivem, szegény szivem ne fájjon . • • Fikó Sándor. Ember, ki jársz kopott, kifényesedett civil ruhában, lukas cipőben, korgó üres gyomorral, tedd félre a tépelődést, a gondot és a háborús gyötrelmekbői eszmélj fel egy pillanatra. Nézz magad köré és figyelj! Látni fogsz fehér hajú katonákat, amint nehéz, lassú lépésben vonszolják magukat. Az arcuk komor, a gond ült ki rajtuk. Elhagytak otthont, földet, üzletet, hivatalt, hitvest, gyermeket. Most semmi mások csak haptákoló katonák. Csukaszürkéken odább ifjú gyerekeket látsz. Az arcuk sima, a kedvük vidám. Dalosak ők a harckeverők, szemükből az ifjúság tüze lobog. Már nem gyerekek, már katonák. Aztán gyűrött uniformisban felkötött karral, vagy bicegő lábbal amott akik mennek, azok a vérrel adózott katonák. És mindenüvé ahová tekinteted ér, katona tűnik a szemedbe. Mindenütt, mindenki csak katonát látott. És helyesen volt igy, mert 9 katona ma minden. A katona ma a nemzet, az élet, a jövő, És mégis a nagy katona sokaságban, a szürke uniformisok között észre vettek téged, kopott, kifényesedett ruhában, lukas 1 Egy készülő színműből. talpú cipőben, korgó üres gyomorral járó civil ember. Aki a háborúban felszaporodott munkától meggörnyedten, a koplalástól sápadtan, az élet gondjaitól fáradtan, emelkedett lélekkel bizol a jövőben, a magyarság erejében, az elmaradhatatlan győzelemben. Aki tűrsz, szenvedsz itthon a nagy drágaságban, mig egyesek tollaskodnak körülötted. Aki kenyeret is alig tudsz venni, de azért meleg szívvel adod oda filléreidet a hazának, mig mások pezsgős dáridók mellet, önmagák mulatságára szórják a pénzt, amelyet ez a véres háború szállított nekik. Te sápadt, kopott, kifáradt civil ember, te vagy az, aki itthon bizakodó lelkeddel, vak hiteddel, szived vad magyarságával fentartod az életet. Te szegény lihegő, pária, hőse vagy te is ennek a nagy háborúnak ! A hangosak, a hivalkodók mellett, mikor a munkából kidőlve kenyérjegy után szaladgálsz,megnyúlik a szerény fal mellé lapuló alakod. Itthon te küzdesz, a harctéren a fiad, vőd, testvéred. Az élet százszorosan nehezebb számodra. De a megélhetés nehéz gondja eltörpül, felejtesz mindent, mert messze bizonytalanban egy fiatal élet jár, akiért nem tudsz elég sokat aggódni, remegni, te szegény civil, te ember! Míg csendben húztad az igát gondoltak rád is polgárember. A jó, öreg magyar királyod figyelte a háború terhe alatt vaió görnyedésedet és megesett a szive rajtad. Egy kis csillogó ajándékot küld neked. Vigyáz rá érdemtelen el ne vigye tőled, csak a te melledet ékesítse joggal: a polgári hadiérdemkereszt. Áthelyezés. Gyapay Miklós csendőr főhadnagy szakaszparancsnoki minőségben Trencsénben helyeztette tt át. Uj hivatalát az ünnepek után foglalja el, A távozóban városunk uri társadalma rokonszenves egyéniséget veszít el. Utódja még ismeretlen. A bencések a fővárosban. Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát április hó 13.-án írta alá a fővárossal kötött szerződését a Zuglóban felállítandó bencés-plebánia, főgimnázium és internátusra vonatkozólag. A nagyszabású épület a Thököly-út végén lévő közúti villamos vasút szomszédságában, a Hajcsár út mentén, négy ücca által határolt telektömbön lesz elhelyezve, abból a telektömbből kiszakítva, melyet a főváros az Andrássy-családtól vett meg városfejlesztési célokra. Ez a hely, a főváros egyik legegészségesebb és a Rákosvölgye közelében kies, szép vidéke. Körülbelül olyan magasan fekszik a Duna szintjétől számítva, mint a budai vár, tehát magas fensikon. A főváros vállalta a plébánia templom építési és fenntartási költségét, melyet egy millió koronára számítottak ki, az összes patronátusi terhekkel együtt. Az új plébánia területét az erzsébetvárosi és a kőbányai plébániák területéből szakítják ki. Mihelyt a szer-