Esztergom és Vidéke, 1915
1915-03-14 / 21.szám
POUTlHRIés TRRSRDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., íiOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D R- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÓRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. MYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Emlékezés. - A lélekdermesztő harci zaj közepete, mikor minden figyelmünk véreink élethalál-tusájára irányul, mi, az itthon levők térjünk egy percre — csak egy percre — magunkba s adjunk helyet szivünkben az ünnepi érzésnek és visszaemlékezésnek. Március Idusa van : a magyar szabadságnak, a magyar nemzet öntudatra ébredésének emléknapja! Máskor e napot ünnepi cerimóniák, zeneharsogás és díszbeszédek illették, és most e külsőségmind elmarad. Ámde azért március 15.-e még sem szürke hétköznap nekünk, hanem magunkba .szállásra hivó ünnep, melyen mostani válságos helyzetünkhöz képest bár hangtalan, de annál bensőségesebb ünnepi érzés ejti hatalmába lelkünket. „Esztertjom és íidéke" tárcája. Vízió. Valami csodás, fényes tünemény — Éáes hazánk égi Géniusza tán — Jelent meg nékem ép az éj felén • « • „ Ébredj" szólt,, vedd az irótollad' ésjegyezd" „Hazám, dicső hon, melyet vérpirosra fest Most a kegyetlen Marsnak vérecsetje, Küzd csak bátran, nem kétségbeesve; Mert tudd meg • élted új korszakba lép •' Nem hal meg soha-soha az a nép, Mely tiszteli múltját és belőle él; Olyan múltból, mint te, melynek jelszava: Hazámért élek ! Éljen a Haza ! Nem vakít tégeá nagyzás, szenvedélyCsak az igazságért fog fegyvert kezed Ha pedig a harcban igazság vezet, Tudd meg: a vége csak győzelem lehet! Igazság, szabadság: két sarkcsillagod, Melyet követtél s életet adott . • • Mely oly izzó fénnyel sugározta be Azt a nevezetes „Március-Iáusát • • . Mert számoára nem : mult: Március Idusa, Hisz 1 szelleme éltet most is tégedet: Folyjon a véred, akár a patak, Légyen a tested, akár csupa seb, Míg a jövőd ideálja marad Mindaz, amikre a mult tanított; Sújthat a menyköve, zúghat a szél, Dúlhat a förgeteg és a vihar: Igy is lehet ünnepelni, s nekünk most leghelyesebb csak is igy: szivünkben ünnepelnünk ! Minden nemzetnek van egy napja, melytől szabadságát számítani szokta; s mindenik hálás kegyelettel emlékezik vissza e napra. De egy sincs, amelyik a hálás kegyelet mellett akkora büszkeséggel tekinthetne szabadsága napjára, mint a magyar. Mig ugyanis Európa többi népei vérbe borították szabadságuk napját, addig a mienk ^derüs, ragyogó, felhőtelen, mocsoktalan, vértelen volt! Petőfi jogos önérzettel írhatta róla naplójában: „Szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak!" Igaz, hogy utóbb nagyon is sok vért kellett ontanunk ezért Élsz te, Hazám, amíg áll a világ!" Szólt . . . És eltűnt az égi látomás . Kettecskén. (Csöndélet.) Irta: Dr. Körösy Lássló. I. A csöndes ház ürességében nem maradt más, csak a csöndes bánat az elhagyatott idősebb házaspár csöndes társaságában.— kettecskén. Reájuk szakadt tehát a gazdálkodás minden terhe. Csöndes megadással el is végez-nek mindent. A gazda szorgalmasan kiszekerezi a trágyát a földjére, malomba viszi a gabonáját és rendbe tartja az istállót. A gazdasszony gondozza a teheneket és a baromtiakat; ügyesen kezeli a csűrt, az éléskamrát, a pincét meg a padlást. Minden áldott nap a templomba indulnak és buzgón imádkoznak a napért, de vérontásunk csak ragyogóbbá tette szabadságunk napját, mert istenadta legszentebb jogainkért vérzettünk. Nemzeti szabadságunk fája, melyet 1848 márc. Idusán ültettünk s amelyet önnön vérünkkel ápoltunk-neveltünk, immár megvastagodott s terebélyesre növekedett. A Gondviselés kifürkészhetetlen bölcsesége megengedte, hogy akkor, amikor már bő gyümölcsökkel kecsegtetett, idegen, hatalmas kéz fejszét emeljen törzsére. Elkövetkezett tehát a második, a nehezebb vérpróba ideje is számunkra, amikor újra bizonyságot kell tennünk arról, hogy a szabadságra valóban érdemesek vagyunk. íme a világos összefüggés szabadságnak napja s a mostani élethalálharcunk között: amit akkor elültettünk s hosszú magzataikért. Mind a három fiuk még legénysoron volt, mikor egymásután besorozták. A Pali huszonkét, a Gyuri huszonegy, a Pista húsz esztendős mindössze. Az első huszár, a második tüzér, a harmadik baka. Pali már huszárkáplár volt, a Gyuri ágyús még csak egy csillagot szerzett, Pista pedig a faluban feledte csillagát. A három katona, három helyről minden héten írt eddig haza. Az egyik a havas Kárpátokból, a másik a földúlt Galíciából, a harmadik a jeges Oroszországból. Bizony már jó csomóra nőttek ezek a kedves táborilapok. A szülők gondosan elrakosgatták ezeket a többször is elolvasott ákombákomos Írásokat. Azután minden hónapban hűségesen elmegy a Pali, a Gyuri meg a Pista áldásos csomagja a táborba. Van abban mosolygó füstölt kolbász, nagyszerű paprikás szalonna, zamatos főtt füstölt oldalas, illatos dohány, vidám pogácsa meg néhány sornyi honi áldás. éveken át nagyra neveltünk, most kell magunk számára végleg biztositanunk ledönthetetlen, örök kerítéssel. Kétségkívül emberfeletti küzdést ró e biztosítás vállainkra, de Isten segítségével éppen nem lehetetlent! Reményünk erős, bizodalmunk biztos lehet. Merítsünk ösztönt a további kitartáshoz a szabadságnapunkra való visszaemlékezésből, mely ha zajtalan is ezúttal, de önfeláldozó honszeretetünknek kell hogy erősítője és tettekre sarkalója legyen. Priscus. Esztergomi Tak.-pénztár Részvénytársaság. (Közgyűlési beszámoló.) Folyó hó 7-én tartotta városunk és vidéke vezető pénzintézete, az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság 70-ik üzlet évi közgyűlését Igy telnek a hosszú hónapok kettecskén. Mintha csak háromszázhatvanöt napjuk lenne. A csöndes házaspár azonban sohase panaszkodik. Nem a szomorúság sziklája nehezedik a kettecskében élőkre, hanem csak a bánat köde. Mert ha ködbe borul a falu, akkor az ő kedvük is ködös. Ha a hó esik, az ő szavuk is hideg. Persze ilyenkor, kettecskén három daliás magzatukon gondolkodnak. Hol fázik most a Pali, hol didereg a Gyuri, nem fagy-e le a Pista orra? Milyen lehet ilyenkor az ország sáncának, a Kárpátnak köde, a galíciai hó vagy a muszka jég ? De az a csöndes bánkódás is elolvad a jó fiuk hűséges heti levelezőlápjaiktól. Az idős asszony nem szokott sírni, a koros gazda pedig nem tud sopánkodni. — Igy köll már annak lennie, ha így rendölte a magyarok Istene! — Ez volt a szomorúság vilámháritója. Sőt még ráértek rokonaik vígasz-