Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-25 / 16.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI SS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

r KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nemzeti önállóságunk ügye a vármegyéken. Nemzeti önállóságunk eszményi kérdését tárgyalják most sorban vármegyéink. Majd minden törvényhatósági bizottságnak azonban első dolga, hogy saját harcoló fiainak szavazzon megérdemelt elismerést. Hasonló nemes és buzdító szokás az is, hogy vármegyéink jegyzőkönyben örökítik meg hazánk összes harcosainak hősi magatartását, most mindannyian halálfélelem nélkül, a legnagyobb szenvedéseket és nélkülözést panasztalanul tűrte, vérüket ontják hazánk igazságáért, dicsőségéért, sőt boldogulásáért is. Legutóbb Somogy, ez a tősgyökeres dunántúli magyar „Esztergom és Vidéke" tárcája. Baka nóták. i. Édes anyám . . • Édes anyám, de szeretnék Honvédbaka szeretője lenni, Édes anyám igaz szívvel Honvédbakát tudnék csak szeretni. Édes anyám a faluban, Minden lánynak honvéd a babája; Édes anyám egyedül csak Én vagyok az elhagyatott, árva. II. Odahaza . . . Odahaza kis falunkba Szomorúság járja, Minden lánynak könnytől ázik Virágos párnája. Ne sírjatok barnahajú Kökényszemü lányok, Fog még a nap biborfénnyel Mosolyogni rátok. Budapest, 1915. febr. 8. Fikó Sándor, népf, honvéd. megye járult hozzá lelkesen Abauj-megye átiratához nemzeti önállóságunk ügyében. Valóban lélekemelő a somogyiak hazafias fölbuzdulása. Mikor a lelkes közgyűlés elfogadta az abauji indítványt hálás szívvel babérkoszorút iont saját fiainak homlokára, azután tárgyalták, magyar őszinteséggel, a nemzeti önállóságunk kérdését. Ezt most nem a politikusok, hanem derék vitézeink hozták napirendre. Az ő titáni küzdelmeik büszkén hirdetik valóban világszerte, hogy nemzetünk összes fiai osztály, vallás és íaj különbség nélkül, testvéri egyetértésben harcolnak hazánk oltalmáért és becsületéért. Az ősi magyar vitézség ragyogó nimbusza pedig újra föltámadt és azt nemcsak nemKulacs és dohányzacskó. Irta: Somogyi Imre. Ott, ahol a Sió vize simontornyai és pincehelyi szöllőhegyek alatt elkanyarodik, filoxerás korunkat előzőleg napirenden volt a magyar barátkozás. Nem voltak régi öregeink restek, hogy felkeressék a szomszéd faluk ismerőseit . . . Jólesett nékik egymás bajait kölcsönösen elpanaszolni; örömükre szolgált, ha kacagtató humorukkal egymást felelevenítették. A hangadók közé tartozott Krisztus és Péter bácsi. Igy ismerte már őket a vidéken mindenki. Mindaketten nyugalomba vonult kántorok voltak s a véletlen sors úgy hozta magával, hogy mindaketten egy faluban ütöttek sátort. Régi ismerősök voltak már ők a nélkül is, de hogy a véletlen ennyire összehozta őket, ismeretségük a legszorosabb, legbensőbb barátsággá fejlődött. Jókedvben, humorban és korban egyenlők voltak; nem különböztek hangban sem, mert hangszálaikat a zeti történelmünk, hanem a világtörténet is megörökíti. Törvényhatóságaink hivatása ma, hogy királyhüségünkért, áldozatkészségünkért, sőt véráldozatainkért a nemzeti önállóságot szerezze meg jutalmul az országnak. Magyarország hatalmi súlyának emelkedésével valósuljon meg, diadalaink után, a király és a nemzet között a legszentebb bizalom, hogy örökre elnémuljon minden centralisztikus vagy főderalisztikus bécsi törekvés. Ezt pártkülönbség nélkül, minden jó hazafi akarata ma. És nyíltan hirdeti hatalmas szövetségesünk, hogy a magyar-nemzet ezredéves fönmaradását egyes-egyedül fényes hadierényeinek lehet tulajdonítani, melyek ma is hatalmasan megnyilatkoznak. Gondviselésszerű a bakator leve körülbelül egyenlő időn át nedvesítette. Ahol csak megfordultak, sziporkázott a pezsgő jókedv szülte éle, dalba csapott az eleven kedély. Tisztelve szerette a két öreget a környék minden tagja. Nem múlhatott el nélkülök egy búcsú, egy lakodalmi ünnepély, de még egy-egy disznó halotti tora sem. Téli estéken pedig a szöllőhegyeken valóságos vándoréletet éltek: minden este más-más pincében látták őket vendégül. Ilyenkor azután — jó bor mellett, nótaszó és pislogó mécs mellett éjfélig elkvatterkáztak, melyet mindig az ott rögtönzött jó vacsora és halk beszélgetés, víg anekdotázás előzött meg a barátságos, meleg pincei ivószobában. Péter bácsi kitűnő bariton, Krisztus bácsi nem alábbvaló basszus hangja hires volt messze földön. A nagyheti passzió éneklésével kettőjük düettja távolról vonzotta az ájtatos hallgatókat. Péter bácsi ugyanis a Péter apostol ingadozó jellemének aposztrofálója és Krisztus bácsi érces hangjával a fenséges szenvedés hivatása lesz tehát ismét Magyarországnak, hogy továbbra is az európai kultúra erős védőbástyája maradjon. Valóban megérdemli hazánk, hogy a monarchia nagyhatalmi érdekében is üdvös nemzeti önállóságot kapjon jutalmul a háború után. Valamennyi megyénk szép példát vehetne Somogy hazafiságától. Dr. Kőrösy László. Lángpallós Európa egén. Dante modern pokla elevenedett meg a földön. Verescsagin háború apotheosisát mosta fegyverekdicsőitik. Macedóniai Nagy Sándor, Xerxer, Leonidás, Bonaparte Napoleon és a világhódító hősök szellemei a világtörténelem megsárgult lapjait még egyszer átnézik, melyet béketűrésében előtűnő Jézusnak személyesítője szokott volt lenni. Innen nyerték megtisztelő neveiket is. Egyébként azonban Péter bátyánknak Dohányos János és Krisztus bátyánknak Boros István volt becsületes halandó földi neve. Ennek dacára egyenlő dohányosok azaz pipázók és egyenlő borszeretők voltak. Egyik a másik nélkül nem is volt elképzelhető, mert ahol megjelent az egyik, nem hiányzott a másik. Együtt szoktak leggyakrabban felrándulni — mint mondám — a szöllőhegyekre és a sziklás ormok közé ékelt, hepe-hupás utcasorokat képező présházakba, hol a gohér, burgundi és baraktor leve forrott. Két-három falut is bejártak egy nap, ha neki lódultak. Sokszor pedig egy hét múlva sem keveredtek haza. De valahányszor kimentek Vémediből, s Pincehelyt útba ejtették: a görbői hegyoldalt el nem kerülték. Ott lakott vala Vigyázó András, Pincehely közsék tenoristája, illetve kántora. András,bácsi kántor uram kapuja mindig tárva állott előttük. Bármere