Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-14 / 13.szám

Esztergom, 1915. XXXVII. évfolvam. 13. szám. ;Vasárnap, február 14. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., rlOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FOUTIKRIés TRR5RDRLMILRR FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Győzelemről győzelemre. Ez a tudat lelkesítse még azokat is, kiket a szerbiai őszi balesemények megszomorítottak Lengyelországban megroppant az orosz nagyerő. Szilézia, Pózén és a kárpátok ellen bejelentett oflenzivája összeomlott. Nem egy ponton, nem egy vonalrészen, hanem egész vonalom győzött és győz a német s osztrák-magyar hadak felsőbbsége. A visszavonuló ellenséget mindenütt üldözzük s tudjuk, hogy a világtörténelem legnagyobb tragédiája játszódik le az északi harctéren. Naponkint hozza a harctéri tudositó, hogy szövetséges hadseregeink nem csak Galíciában és Bukovinában, hanem saját hazájában püfölik az orosz sáska hadsereget. S a tehetetlen sáska had „Esztertjom és Vidéke" tárcája. Az igazi babér. Irta: Dr. Kőrösy László. Vannak olykor-olykor olyan végtelen távolba szálldogáló érzéseink, mintha valóban mellettünk volna az, akire olyan erősen gondolunk. Telepathia ennek a különös meszszeiátásnak a tudományos neve. Édes sejtelem pedig ami szótárunk szerint. Mert csak érezzük, de nem értjük; akárcsak a megszokott jótékony álmot. Rendesen valami válságos helyzet teremti ezt a rendkívül lelkiállapotot. Ilyen ritka lelkiállapota lehetett Harmath Bence hősünknek, aki már nyolc hónap óta nem találkozott két érdekes női ismerősével. Az egyik Budapesten szórakozott, a másik falun lakott, maga a hős pedig már hét hónap óta a harctéren a kietlen orosz határon. A budapesti fiatal özvegy asszony volt első komoly női ismerőse, mikor még jogegyetemi tanulmányait végezte. futva menekül győzelmes hadseregeink támadása elől. Egyik város a másik után, egyik erőd a másik után jut szövetségeseink kezébe. Az ántánt egész vonalán a félelem, a rettegés szele ver hullámokat a háborgó szivekben A háború eseményei fel-feltornyosuló hullám vonalakban fejlődnek ki szemeink előtt. Egy egy magasra csapó hullám akár mennyire is mutatja erőképét, mégsem mindig a maga erejét bizonyítja,hanem azét a nagyobb erőét, amely felfelé nyomja. A háborúban azé a végső győzelem, aki nem egy hullámra, hanem az egész hullámtömegre képes nyomást gyakorolni. Bizonyos, hogy ezzel az erővel a mi szövetséges hadseregeink rendelkeznek. A harctéren ezideig lefolyt események mind-mind azt bizonyítják, hogy Isten igazságos A tétlen, szép, fiatal özvegy nő valóban gondtalanul élte világát egy négyemeletes ház remek jövedelméből. Ezt a négyemeletes házat valami félkegyelmű ember hagyta reá özvegyére, alig félévi házassága után. Ebben a közúti, jól tejelő palotában lakott Harmath Bence is és így könnyen megismerkedett a feltűnő szép háziasszonnyal. A bájos özvegy az első emeleten uralkodott öt szobában. Ugyanannyi cseléd szolgálta ki. Szerette a társaságot. De még inkább a hízelgőt. Harmath Bence csakhamar észrevette, hogy a szép asszony inkább ünneplő udvart, mint udvarlót óhajt, mert mindenkivel egyformán bánt. Kedvelte a zenét és az élceket. Csinosan zongorázott és szívesen fogadta a legfrissebb budapesti adomákat. A hízásnak induló hölgy azonban gondos háziorvosa tanácsára — kinek az apósa különben a házban trafikus volt — cigarettázni kezdett és így a füstölni szerető urak gárdája még inkább meggyarapodott. Egyszer négyszem között, azt mondotta a fiatal doktor júrisznak : — Hallja Bence, engem csakis ügyünket nem hagyja elbukni. Szent és méltó háborúnk felett az ántánt hatalom nem fog diadalmas halotti tort ülni. Pár nap óta valami igézet van a háborús képben, valami bűvös, mely lebilincseli érzéseinket. Mint a nyílt a véres seb, ugy tátong a* világ legnagyobb örvénye, melyet mi hasítottunk az orosz moloch testében. Napok óta rohan bele a sáska had, de még most sem végzett vele a százezeres halál. Izenként törik le róla a nagy erő, nincs is sejtelmünk még róla, milyen méretű az a pusztulás, amely az orosz hadsereget üldözi. Nem is tudja ma még senki sem teljes jelentőségében felbecsülni az északi készülő nagy győzelmet. Szövetséges hadseregeink mondhatni máris leverték az oroszokat, de hogy agyon ütötték-e avagy csak megegyetlenegy úr érdekel Budapesten. Találja el, ki az ? Bence gyorsan végig gondolt az ünnepelt asszony lovagjainak végtelen hosszú névsorán, de hamarjában mégsem volt képes kisütni, hogy ugyan ki az a választott? Erre a tétovázásra ezt mondta az arrogáns úrnő: Ugy látszik, hogy a maga boldogulása is csak ilyen megfejthetetlen rejtvény marad. Persze a romlatlan gavallér nem gondolt rögtön arra, hogyha valahol ég a kunyhó, akkor ropog a nád, ha pedig érdekel valamely szépaszszonyt valaki, az is csak közelében lehet. Tehát a szép Putifárné nem tett szert a szerény József vallomására. Mikor Harmath Bence már teljesen elkészült tanulmányaival, elbúcsúzott szép háziasszonyától, aki ismét jelentőségesen így nyilatkozott: — Hallja Bence! maga még mindig nemtalálta ki, hogy kicsoda azaz egyetlen úr, aki engem érdekel ? — Most már sejtem, asszonyom. — És még mit sejt, Bence ? — Azt kérem, hogy mi már nem találkozunk többé. szédítették azt a jövő héten fogják bebizonyítani. Szövetséges hadseregeink vezetőségének minden bizonnyal számolnia kell a szörnyeteg szivóságával és ha azt a rettentő csapásaival fejtől lábig meg is szibbasztotta, azért mégis tovább üti és veri, hátha nem A halt meg, csak tetszhalott csupán. A győzelemnek egész képét természetesen még nem ismerjük, de amit látunk az is elég annak megértéséhez, hogy a világtörténelem legnagyobb csatáját vívjuk északon; és ez feltétlenül a mi szövetséges fegyverünk végső győzelméhez fog vezetni. Mi hiszük és reméljük ezt a végső győzelmet, amelyet a külföldi lapok már jósolnak. Az orosz vonulás is minden mozdulattal és minden, megnyilatkozással azt árulja el, hogy a cár vezérei tisztában vannak seregeik tehetetlenségével. — Ugy-e nősülni akar? — Még korán lenne. — Talán külföldre készül? — Még nem érek rá. — Pedig tudja meg, Bence, hogy én föltétlenül reflectálok magára. Mert maga azaz egyetlen férfiú, akit kifogástalannak tartok. Szerezzen tehát valami babért, mert én szeretném, ha az uram hős is lenne. II. Harmath Bence szülővárosában ügyvédi irodát. nyitott. Sokáig a kezdet nehézségeivel küzdött. Mikor már jobb sora lett, megismerkedett a második nővel, Tornyai Erzsikével. A ritka szép leány a szomszéd faluban lakott, ahol az atyja földbirtokos és bérlő volt. A derék bátyja, Tornyai Béla pedig irodájában gyakornokoskodott. De annyira megkedvelte kedves munkatársát, hogy szívesen kirándult egy ízben vele szüleihez. Erzsike nem tartozott a mai föltűnő látványosságokhoz. Tökéletes ellentéte volt azonban Harmath Bence első nő ismerősének. Mert vidám, kedves, szerény, romlatlan, tevékeny, művelt, házias és vallásos.