Esztergom és Vidéke, 1915
1915-02-11 / 12.szám
Esztergom. 1915. XXXVII. évfolyam. 12. szám. Csütörtök, február 11. POLlTlhíRfés TRR5RDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D R * RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA m fa a ja m # A háborúban elesettek árváinak agyében. Esztergom vármegye és város közönségéhez. A most folyd országunk területi épségét és nemzeti létünket egyaránt érdeklő nagy küzdelem nemcsak óriási véráldozatot kivan, nemcsak nagy veszteséget jelent értékben, anyagban, — hanem következéseiben erősen zavaró kihatással van a társadalmi és egyéni élet azon területeire, melyek az egyének boldogulását, erkölcsi életét és ennek folytán az állam jövő fejlődésének gyökereit vannak hivatva védelmezni. Az anyagi javak pótlásáról az állam maga lehetőleg gondoskodik, de az utóbbi zavaró hatásók megszüntetésére egye„Esztojjom és Vidéke" tárcája, Levél. Ezentúl már innen a harctérről írok majd Magának leveletÜdvözletet küldök meleget, szépet S kérem, ne felejtsen el engemet. Amíg csak tudok, amíg csak — lehet Mindig adok majd magamról hírt, Hanem ha egyszer mégis elmaradna, — Akkor nekem is megásták a sírt. Baszkén halok meg. Hazámért teszem, De amire oly sokszor kértem, Mikor eszébe jutok néha — akkor, Ugye Édes — Imádkozik értem? Mária. A muzsika diadala. Irta: Somogyi Imre. (Vége.) Eta szive hangosan dobogott. Miért is nincs itthon az apja ? Kiszaladt Mari nénihez. A következő pillanatban kopogtak a ház ajtaján. dül már szervezeténél fogva sem képes; ennél a társadalom segítségét kénytelen igénybe venni. A modern állami életben ugyanis az állam biztosítja tagjainak a boldogulás általános föltételeit, de a helyes eszközök megválasztása az egyénre van bízva, kinek megfelelő irányítása a családból indul ki, mely az állam erkölcsi alapját képezi. A család vezetője, a vagyon szerző, a kenyérkereső, s kiskorú gyermekei nevelésének és jövő boldogulásának irányítója a családapa. Hány száz és ezer családot foszt meg a háború kenyérkeresőjétől és tanácsadójától ? Hány ezer, meg ezer magával tehetetlen kis gyermek marad gondozó, irányító nélkül nyomornak elzüllés veszélyének kitéve a társadalom nagy forMari néni kifelé indult és anélkül, hog> ajtót nyitott volna, várt. — Adhatnak nekem éjjeli szállást ? — kérdezte kívülről egy férfihang. — Nem tudom, ki vagy? — Molnár Pál a nevem, Rétságról jöttem, Nagymarosra megyek. — Nem ismerem — válaszolt az öreg asszony. — Hanem a ház mögött van egy csomó széna, dűljön le oda. — Köszönöm, maga nagyon kegyes I — felelte türelmetlenül a hang. — De ha nem nyitja ki az ajtót, betöröm. — Nyissa ki, Mari néni, — súgta Eta, ez megteszi amit mond. — Eredj a dolgodra — feleselt ki az öreg asszony — mert hivom a gazdát! Odakünn nevetés halllatszott. — Csak pár mérföldecske a város, ahová még tegnap bement. Kár, hogy nem találom itthon, ő is sajnálni fogja, — kinyitod az ajtót adta vén asszonya, vagy nem ? — Nem. — Úgyis jó. A két nő beszalad a szobába és pár perc múlva Eta előtt állott revolverrel a kezében délutáni kísérője. — Jó estét! — mondotta Eta. gatagában, a hol sokszor egy helytelen, elhibázott lépés is helyre nemhozható káros következményekkel jár az illető jövőjére. Kormányunk bölcsessége a hadi segéllyel, az özvegyek részére megállapított nyugdíj, kegy díj, illetve özvegyi segélydíjak szabályozásával lehetőleg gondoskodott azon anyagi javak megtérítéséről, melyek elmaradása a családot a hadbavonult kenyérkereső munkájának elvonása, vagy a hadban elesett segítőkezének elvesztése folytán sújtják. A harctéren elesett, a háborúban szerzett betegség folytán, vagy hadi fáradalmak következtében elhalt, végül hadifogságba jutott egyének kiskorú árváiról úgy gondoskodott a belügyi kormány, hogy azoknak nyilvántartásba vételét elLesz olyan jó megmondani, mit kivan ? — Vacsorát és ágyat. Azután egy lovat és ami pénz itthon van, — felelte a rabló nyugodtan. Miközben beszélt, a revolverét vizsgálgatta. — Vacsorát és ágyat kaphat. A lovat is elviheti. De pénzt ? Nincs egy fillér sem itthon. — Sose kerteljünk kisasszonykám! A maga helyén nem kezdenék ki ilyen tapasztalt fiúval. Ide vele, amit mondtam. — Nem adhatok ami nincs. — Akkor egy másik lovat is elviszek. — Azt megteheti. Ezalatt Mari néni behozta a vacsorát. A rabló — kinek orcájáról valami féligműveltség rítt le — kényelembe helyezkedett és revolverét maga elé téve, hozzáfogott az evéshez. Gyors, de mégis kimért tempóban, úri méltósággal evett. Mikor elköltötte, ráparancsolt a leányra, hogy most zongorázzon neki. Eta szó nélkül leült. Ujjai mesteri tudással futottak végig a billentyűkön. A rabló műértőleg figyelt. Ügy látszik, régen hallott már muzsikát és egész lelkével szomjúhozott reá. rendelte, s ezen kiskorúak öszszes ügyeit, valamint jövőjükről való gondoskodást, az árvaszékek különös figyelmébe ajánlotta. A most említett kiskorú árvák között sok van, kik a mellett, hogy vagyontalanok, anyjuk korábbi elvesztése folytán teljesen gondozó, gyámolító nélkül maradtak; még több akad olyan, kiknek bár anyjuk él, de az egészben, vagy részben keresetképtelen, avagy sok kiskorú gyermek maradván, nem képes valamennyi számára a lét legelemibb föltételeit sem megszerezni. A nyomortól és elzülléstől, való megmentése az ily kiskorú árváknak a fenkölt gondolkozású hazafias magyar társadalom nemes szivűségétől várja méltó és alkalmas megoldását. A gondoskodás legtökéleteEta egy Chopin-keringőbe kezdett és míg keze alól omlottak a melódiák, szőke fejében lázasan dolgozott a menekülésen. Egyszerre különös ötlete támadt. Ha letudná kötni ezt az embert a zenéjével amig, segítségért küld I . . . Hirtelen fölállt a zongorától, mintha most jutott volna valami eszébe. — Sajnálom, hogy a borról egészen megfedkeztünk. Pedig kitűnő burgundink van. Odalépett a pohárszékhez; ugy tett, mintha a kulcsot keresné. — A másik szobában lesz a kulcs — mondotta s anélkül, hogy a férfi válaszát megvárta volna, átment oda. Csakhamar visszatért. Közben azonban Mari nénivel Pistát, az istálóban alvó — illetve már ijedten hallgatódzó és szepegő — tizenhárom éves szolga-fiút elküldette lóháton segítségért a váci csendőrökhöz. Alig, hogy letette a bort a rabló elé, az újból megkérte, hogy játszék tovább. Ügy látszott, jobban szomjuzik a zenére, mint a borra. Eta nem kérette magát. Tudta, hogy egy jó óráig kell a fiúnak Vácig lovagolnia, onnan vissza egy másik óra. Szóval két óra hosszat kell mulat-
