Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-04 / 10.szám

hajthatja városaink s azok lakossága előtt, mint az emberszeretet* az áldozatkészség kifogyhatatlan tárházai előtt az elismerés zászlaját. Városaink nélkül mi lenne a háborúval, lehetne-e gondolni is annak kedvező eredményét ? Bizonyára nem egyedül a városok azok, melyek a sziveket megacélozzák, csüggedőkbe lelket, bátorságot öntenek kiapadhatlan szeretetük gyakorlásával. Itt találnak sebesültjeink egészséges, száraz, meleg, világos kórházakat, itt találnak gyógyírt fájó sebeikre, itt találnak kedves ellátást, itt tér viszsza karjaikba az erő hazánk s mindnyájunkért való küzdelemre. Városaink örömmel hozzák meg áldozataikat, mert tudják, hogy ők mint a kultúra, ipar és kereskedelem gócpontjai lehetnek csak abban a helyzetben, hogy viszonozzák a társadalomnak s az ország lakosságának azt a szeretetet, mellyel csüngnek városainkon. Régi igazság, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. Ezt a pénzt a városok nélkül összehozni lehetetlen volna mert feltéve, hogy a hadi kincstár rendelkeznék is a háború viseléséhez szükséges erőforrással, a háborúval kapcsolatos kiadásokat a városok támogatása nélkül mégis képtelen volna viselni. Nincs tán város, amelynek lakossága a jótétemény terén ne áldozott volna százezreket s miliókat. A városok ezen áldozatkészsége a magyar nemzeti eszme melegágyából táplálkozik, mert egyedül a városoknak van meg az a felszívó képessége, mely képes kultúrájánál fogva átplántálni a legkülönbözőbb nemzetiségbe is azt a hon szerelmet, mely meggyőzi, hogy e földön kivül nincs számára hely. Ha végiglapozzuk a statisztika évkönyveit árról győződünk meg, hogy amig a Varosok 40—50 év alatt teljesen megmagyarosodtak szívben és lélekben, addig a falvak még mais idegenek a hemzetiség-lakta vidéken számunkra. Tehát a kormánynak a jövőben mindent el kell követnie, hogy a városokat erősiíse, hogy minél több bástyája legyen nemzeti védelmünknek. Lehetővé kell tenni, hogy a fejlődésnek indult nagyobb községeink városi szervezetet nyerhessenek, hogy önkormányzatuk tágabbá tételével kultúrájuk, iparuk, kereskedelmük emelkedhessek, s gondoskodhassanak mindazokról a tényezőkről, melyekkel jólétüket megalapozhatják. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a telepítés kérdését sem, minden feles nagy és kötőt birtokot meg kell szüntetni, meg kell váltani és idegenbe szakadt véreinket reátelepíteni, s kinlévő földnélküli testvéreink közt olcsó törlesztés mellett felosztani, mellőzve az uzsorára törekvő parcellázást. Különösen fontos a telepítés kérdése a nezetiség-lakta vidéken, mert csak ilyen vidéken csaphat fel láng, mely 1000-éves hazánkatelhamvasztja ide kellenek erős színmagyar községek, városok, hadd abszorbeálják az idegen elemeket. A háború sok tanulságra lesz alkalmas s meg fogja értetni a kormánnyal, hogy nyelvében él a nemzet; s minden elnyomási szándék nélkül bele kell csepegtetni e haza minden polgárába a nemzet tradícióját, jelenét s jövőjét s meg kell vele értetni, hogy független, szabad és nagy csak akkor lehet, s lakosai csak ugy boldogulhatnak, ha válvetve küzdenek e honért, mely őket dajkálta s elfödi. Ki kell vívni a nemzet szabad rendelkezési jogát minden téren, meg kell valósítani a nemzeti magyar hadseregei, amely legerősebb támasza nemcsak a dinasztiának, hanem a monarchiának is. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre tiadsegéíyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. HÍREK. Kórházlátogatás. Meszleny Pál főispán, özv. Frey Ferencné, özv. Reviczky Gáborné, Vimmer lmréné úrnők és Reviczky Gábor dr. főispáni titkár hétfőn meglátogatták a Vörös kereszt párkányi fiókkórházat és az ott ^tapasztalt tisztaság, rend és a sebesültekkel való családias bánásmód annyira megnyerte a tetszésüket, hogy legnagyobb megelégedésüket nyilvánították a kórház vezetőségének a felügyelő úrnőknek és az ápolóknak. Gyászhír. Zibrinyi Gyula dunamocsi plébános, kit Esztergom katholikus társadalmi köreiben jó szivéről és aranyos kedélyéről előnyösen ismertek hosszú betegeskedés után mult hó 29-én Dunamocson elhunyt. A boldogult 37 esztendőn át élt nemes hivatásának, s buzgó lelkipásztori működésével méltán érdemelte meg hivei szeretetét, mely impozánsan nyilatkozott meg a 31-én végbement temetés alkalmával. Lelkiüdveért az engesztelő szentmiseáldozatot Számord Ignác pápai káplán, óvónőképző intézeti igazgató — az elhunytnak unokatestvére — vasárnap d. e. 11 órakor -mutatta be a zsúfolásig meg telt mocsi plébánia templomban. A temetést, melyen három falu népe és a nagyszámban megjelent kerületi papság vett részt, Zlattnyánszky János, muzslai plébános végezte fényes papi segédlettel. Állandó bíráló választmány f. é. február 11 én a vármegyei főjegyző hivatalában ülést tart az 1915. évre megállapított legtöbb adót fizetők ellen beadott felebbezés tárgyában. Halálozások. Nagy csapás érte lapunk kitűnő tollú belső munkatársát Fülöp Ferenc járásbirósági hivatalnokot, ki jelenleg a 26-ik gyalogezredben szolgál. Édesanyja, Fülöp Sándorné szül. Degovits Terézia f. évi január 41-én alig pár napig tartó szenvedés után életének 55 ik, boldog házasságának 36-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 2-án ment végbe a szentgyörgymezői halottasházból meleg részvét mellett. A gyászbaborult család a közetkező gyászjelentésben tudatta a nagy veszteséget ; „Fülöp Sándor férj, Sándor és Ferenc t fiai, Fülöp Sándorné szül. Szabó Évica menye, Fülöp Sanyika és Editke unokái és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a felejthetetlen jó feleség, édesanya, anyós, nagyanya és rokon Fülöp Sándorné szül. Degovits Terézia folyó évi január hó 31-én, rövid szenvedés után, életének 55-ik, boldog házasságának 36-ik évében lelkét Teremtőjének visszaadta, A megboldogultnak hült teteme folyó évi február hó 2-án délután 3 órakor fog a szentgyörgymezei halottasházból az örök nyugalomra helyeztetni. Engesztelő szent mise-áldozat folyó 'évi február hó 3- án reggel fél 8 órakor fog a szenttamási kápolnában a Mindenhatónak bemutattatni." — Bargel Mthály volt helybeli vaskereskedő, január 31-én, hosszas betegedés után 47 éves korában elhunyt. Temetése f. hó 2-án volt a kir városi temető kápolnából nagy részvét mellett. — Egyházi János életének 75-ik évében meghalt. Az elhunytat f. hó 2-án helyezték örök nyugalomra a kir. városi temetőben. Jégpálya megnyitás. A tornaegyesület szigeti kerti műjégpályája tegnap megnyílt. A jégpálya látogatására vonatkozó értesítések a szokott helyeken vannak kifüggesztve. Egy ifjú hős haláláról. Ami édes fiaink, feledhetetlen testvéreink, kedves barátaink, ismerőseink, kik a hazáért mindnyájunkért ontottátok drága magyar véreteket — de szerte szórt benneteket a halál pásztázó kaszája! Észak és dél, az ország két nagy faluszéli temetője, vájj' merre is szálljon gondolatunk, ha követni akarja lelketekkel ölelkező lelkünk a Ti jeltelen sírjaitokat ? . . . Oh, be sokan kivül kerültetek az árkon, ennek az édes hazának ennek a hosszú, zivataros századokon keresztül hon fivérrel áztatott nagy temetőnek mesgyéjén, — amelyet „ . . . sóhajtva köszönt ..." a költő; de sokan avatjátok szentté és honivá keveredő poraitokkal a külföldnek idegen göröngyeit. Szomorú hírt hozott a posta hozzánk alábbi gyászjelentésben. „Fájdalomtól meg tört szívvel, de a Mindenható bölcs végzésében megnyugodva tudatjuk, hogy forrón szeretett s felejthetetlen fiunk testvérünk, unokánk s rokon Tóth Lajos felsőtúri kántortanító, 26. gy. ezredbeli őrvezető az északi harctéren 'Szulanova mellett vívott harcban hősiesen küzdve 1914. évi nov. 24-én,életének 25. évében az ellenség golyójától találva dicső halált halt. Lelkiüdvéért az engesztelő szent mise áldozat Felsőtúron, 1915. febr. 4- én 9 órakor lesz az úrnak bemutatva. Felsőtúr, 1915. január hó Kapa Antal, Bruttsy Anna nagyszülők, Tóth Ignác, Kapa Mária szülők, Soki József sógora. Tóth Ignác felsőtúri plébános. Tóth Rozália, férj. Soki József, Tóth Teréz testvérei. Pénzküldés a táborból. 1915. január elsején fontos újítás lépett életbe. A hadvezetőség megengedte, hogy a hadrakelt sereg tagjai a táborból tábori postautalványon pénzt küldhessenek haza. Ezzel az intézkedéssel általános óhajnak tettek eleget, mert a táborból igen sokan szerettek volna pénzt hazajuttatni, de mivel polgári postahivatalok sok helyen nem működtek, erre alkalom nem volt. A postautalványon való pénzküldést a legénység is igény be veheti. Ugy a legénység, mint a tisztikar számára rendelet szabja meg, hogy valaki hónaponként egy vagy több címre mennyi összeget tehet postára. Egyegy tiszt, hadnagytól kapitányig, hónaponként összesen négyszáz koronát küldhet el tábori postautalványon, ha ennél többet adna fel, vizsgálat indul meg, hogy a pénzt honnan szerezte meg. Süttő-London. Az esztergommegyei Süttő olyan messze van Londontól mint mondjuk — Makó Jeruzsálemtől és csak reminiscenciából került e két név egymás mellé. Most, hogy az ember folyton olvas külföldön élő magyarokról kik hadi fogságba kerültek, vagy internáltattak, emlékezetembe idéződik vissza, hogy négy év előtt Angliában utazva felkerestem földimet, dr. Schönfeld Victort, aki Süttön született és miután tanulmányait Magyarországon befejezte, több közbeeső állomás után Londonba került angol rabbinak. Nem tudom, milyen sorsra jutott a háború következtében, mindenesetre az ellenséges területen rekedt földeink iránti rokonszenvnek vélek tolmácsa lenni, ha néhány szóval megemlékezem róla, a kinek volt bátorsága nekivágni a világnak és lemondva minden előnyről, a mit az atyafisági viszonyok esetleg itthon nyújtanak, saját erejére támaszkodott és már eddig is küzdött ki magának némi positiót, mert alig 30 éves korában egyik londoni hitközség megtette papjául. Dr. Schönfeld angolul tartja hitszónoklatait, a hittani órákon angol nyelven tanít, szeretettel beszélt szülőfalujáról, de az angolországi viszonyokba már beleélte magát és ottani sorsával, legalább akkor, meg volt elégedve. Feltehető, hogy mint lelkészt a háború alatt is megkülönböztetett bánásmódban részesítik. A süttőiek büszkék lehetnek tehetséges falubelijükre. A postai árvizbélyegek árusításának megszüntetése. A mult esztendők árvízkárosultjainak felsegélyezésére kiadott postai árvizbélyegek általános árusítását a kereskedelemügyi miniszter ez év január havának végével megszünteti. A közönség azonban a birtokában levő árvizbélyegeket küldemények bérmentesítésére további intézkedésig akadálytalanul használhatja. A postai értékcikkárusítók készleteiket a postahivataloknál, hova utalva vannak,hadi segély-bélyegekre cserélhetik ki febuár 20-ig. Kémek. Megbizható helyről arról értesülünk, hogy nagyszámú kém lepte el a monarchiát. A közönség jól teszi, ha minden gyanús arcot megfigyel, esetleg értesíti a hatóságot. A kémek legkülönbözőbb foglalkozásban jelentkeznek. Különösen ajánlatos az óvatosság a szállásadásnál. Muszkát fogtak a börzsönyiek. Az irtás pusztára egyik erdővéd bekísért egy oroszt az elmúlt héten a főnökének lakására, de mert az be van vonulva, felesége ugy intézkedett, hogy vigye le a községi bíróhoz és erősen lelkére kötötte, hogy vigyázzon a muszkára. Az erdővéd szót is fogadott főnöke feleségének és beállíott a községi bíróhoz a fogoly muszkával. A biró megvakarta fületövét és valamit mormogott a börzsönyiek ősinyelvén s kapta magát becsukta a muszkát cserépzsindelyes padlására. Persze a biró elfelejtette, hogy a községet azzal gyanúsították meg már régen, hogy felette megszokott állani az eső, amit a muszka nyilván nem tudott, mert bizony nem állott meg, hanem szépen kiszedte a tetőt és ... . odább állott. A sebesült katonák élelmezése. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a kórházi ápolásban levő sebesült és beteg katonák az ápolás tartalma alatt naponkint és fejenkint