Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-28 / 8.szám

Egy perc s csak hamu marad utána. A népek egymásnak feszitett ereje még tartja magát. Használjunk hadisegély postabélyeget. Csendes farsang. Régen, nagyon régen volt a magyarnak oly csendes és szomorú farsangja, mint a mostani. Béke idejében a fiatalság szinte türelmetlenül várja az advent elmúlásával a vízkereszt elérkezését, hogy a bekövetkezett farsangban tartandó mulatságokra a szükséges intézkedéseket megtegye. Ilyenkor megdobbannak a leányszivek is félős vergődéssel, tiszta pirulással. Álmok suhannak keresztül a leányszobákon fényes lovagokról, akik aranyos hintóban jönnek el értük egy karneválos, behavazott téli estén. Ezúttal azonban ezek a szép álmok is elmaradnak. Most az ágyúk muzsikálnak vad indulókat a messze határakon túl. A lovagok, akik táncolni szoktak, künn a lövőárkokban emlékeznek elmúlt farsangokról és a szép leányok hejelentem alássan, még Feiglbaum Dolfi is velem szolgált, aki most vegyészmérnök és egy virágzó gyár igazgatója. Neki kérem már négy gyermeke van. De már Fellegvári Adolár a neve. Neki is végtelen öröme lesz, ha kedves századosunkkal találkozik Azután kérem, jelentem még alássan, hogy Karikás Laci háziúr és boldog családapa és passzionátus ügyvéd, szintén velünk jön. — Milyen sok örömhír csődül ma reám, Marci öcsém! Kerítse csak mielőbb a szemem elé őket! Másnap már Gomba Albin mint daliás honvédhadnagy parolázott a történelem egykori szigorú tanárával. — Ugy-e fönséges az ilyen találkozás, kedves Albin öcsém? — Valóban életem legnevezetesebb eseménye az, százados úr. Teljes szívvel és lélekkel sietünk azonban a honvédelemre, Minden, a mi eddig történt csak igénytelen epizód. Mi most eposzba fogunk bele százados úr! — Férfias beszéd ez. Albin öcsém! Homérosz és Vergiliusz hősei most ami ideálaink. A honfoglaló ősök fognak megihletni. A keresztes hadjáratot leventéihez hasonlítsunk! Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos lelkes fiai és Ferenc Jóska királyunk hűséges hívei vagyunk. Nemzeti lobogó alatt küzdünk tehát mindnyájan ! — Adja a magyarok Istene, hogy százados úr jelszavai megvalósuljanak ! Mi azon iparkodunk, hogy történeti eszményeinkhez méltóak maradjunk. lyett a halállal néznek szembe. Azok a leányok pedig, akik máskor mint bálkirálynők szerepelnek, a katonáknak kötnek meleg ruhaneműt vagy a jótékony intézetek szolgálatában álva, a sebesültek ápolásával foglalkoznak. A mai viszonyok közöttnem is számíthatunk nagyobb táncestélyekre a farsang alatt, legfeljebb rendeznek majd házi kissebb mulatságokat igen gyér számmal és a nyilvánosság kizárásával. De ne is legyenek az idén fényesen kivilágítva a báltermek és ne csapongjon azokban a vidámság. Némuljanak el a zenekarok. A jelenlegi farsangban a virágok változzanak kenyérré ; a táncból legyen munkás energia a társadalom, főként pedig vitézül harcoló katonáink javára. A selyem és ékszerek tömege helyett a jótettek és az adakozó bőkezűség varázsolja ragyogóvá a farsangnak színeit és örömeit. Legyen az idén a íarsang olyan, mint a gyermekét tápláló anya mosolya: enyhe, derűs, meleg, világos, biztató. Akiknek módjukban van összejönni, ám jöjjenek össze, ürítsenek egy pohárbort; a fiatalok kerekedjenek táncra; az öregek beszélgessenek a múltról, amely százszor szebb a jelennél |és bízzanak a boldog jövőben. Az a farsang azonban, amely máskor kihivó mosollyal állott a nyilvánosság és nagy hangon Nemsokára szalutált Boronkay Árpád százados előtt Fellegváry Adolár hadnagy is: — Jelentem alássan századas úr, hogy négy fiam és feleségem lelkesen elbúcsúzott tőlem. Most katonásan meg kell állanunk helyünket. Bánjon velünk százados úr azonban atyai szigorral, ha a siker úgy parancsolja. Az egykori tanár megindulva tartotta kezében egykori tanítványa hűséges kezét. — Nagy sikerre csak nagy elhatározású katonák képesek. Adolár öcsém. Valóban büszke lehetek férfiasan gondolkodó tanítványaimra, akik most már bajtársaim, a magyarok Istene szent akarata szerint. De vájjon van-e tudomásuk arról, kedves bajtársaim, hogy még két egykori tanár úr szolgál ami hadtestünkben? Az egyik a magyarirodalom fiatal tanára, a lelkes Balassa Béla másik a matematika kiváló tudósa, Balogh Sándor : Balassa Béla, lesz most ami Balassa Bálintunk. Sok remek hazafias költeménynyel buzdította már eddig is az ifjúságot. Tyrteus és Petőfi tüze is fog tehát minket hevíteni a nagy harcok között . . . Másnap azután mikor a budapesti honvédség virágos kedvvel elbúcsúzott a pályaház lelkes közönsége, a távozók legközelebbi rokonai, a viszontlátás hősi érzésével éljenezték a háborúba robogó virágos vonatot. (Vége. invitálta az embereket karjai közé, — ez a farsang az idén ne mutassa magát. Meg is vagyunk győződve róla, hogy az egész országban csendes lesz a farsang. Mert mikor a csataterek viziói úsznak itt a levegőben, özvegyek leikében megfagyott zokogás ül, árvák színtelen ajkáról fájdalmas panaszok kelnek: ebben a környezetben nincs helye a vidám farsangnak. A nemzet tragikus erőfeszítésének nagy történelmi napjaiban visszatetsző sértés lenne a közérzület ellen a vidám mulatozás. De — mint már fentebb is említve volt — nem is lehet. Hiszen a fürge táncosoknak most a csatatereken van a helyük és ha a nőknek van vidám mosolyuk a szomorúság ezen napjaiban, akkor pazarolják azt a sebesültek, árvák és özvegyek vigasztalására. Háborús ez az év minden izében és háborús volta abban is megnyilvánul, hogy hiába van még a farsang is, és akármit mond a naptári hagyomány, nem les£ farsang. Eddig csak Hamvazószerdán szoktuk Karnevált elsiratni, most már az elején megszólaltak a kimúlást hirdető lélekharangok. A íarsang az ifjú szivek tréfálkozó derűjéből táplálkozott; ezek az ifjú szivek most is dobognak ugyan, de a farsangolás vígsága a mai világrengető események között elnémul, mert a táncok nem a fényárban uszó báltermekben, hanem a mérhetetlen csatatereken folynak és viharzanak. Ámde a csendes farsang miatt ne maradjon ki a jótékonyság, amelyet farsang ideje alatt szoktak gyakorolni. Azt a farsangi jótékonyságot, ami máskor selyem suhogás és az ékszerek szemkápráztató villogása között juttatott adományokat a jótékonyságra, — a háború jótékonysága váltsa fel. A vagyonokat felemésztő báli toalettek árából milyen sok könnyet lehet letörölni, az ékszerek roppant árából milyen kiapadhatatlan segélyforrás nyitható komoly társadalmi akció számára. Az idei farsang szomorú sorsáért csak az nyújthat némi vigasztalást, hogy a jövő évben, amikor kétségtelenül beáll a béke és a nyugalom, kellő kárpótlást nyerhetnek a fiatalok, mert akkor a húsvét a legkésőbbi terminusára, vagyis április 23-ikára esik, ami azt jelenti, hogy a jövő évi farsang 64 napig tart. Ne búsuljanak tehát a farsang rajongó hivei. Amit az idén tartozó hazafias számba menő kötelességek miatt elmulasztottak, azt az ideális béke napjaiban, amikor a vidámság lesz majd hazafias kötelesség, — bőven helyreüthetik. Mert bízunk a magyarok istenében, hogy lesz még egyszer nagy és víg farsang a világon! ADAKOZZUNK az 1507 ágyra berendezett 8 kórházban fekvő sebesültjeink javára! Az Esztergomi Kath. Kör közgyűlése. Csendesen, lassan gyülekeztek a kör tagjai az egyetlen megmaradt helyiségbe vasárnap délután 5 órára. A máskor oly hangos helyiségek most is tömve vannak, de harcba induló katonáinkkal, a hol a dal belevegyül a családjáért remegő sóhajába. A széksorok lassan, ritkán kezdenek ember vázisokkal tarkítani, de meglátszik mindenki arcán a hazáért való aggodalom, övéiért való rettegés, hisz alig van oly tagja az egyesületnek, akinek ne állana valami hozzá tartozója a csata mezején, védeni őseink földjét, a mi hazánkat; védeni apostoli királyunkat. Amíg mindenki saját gondolataival mélyen el van foglalva, csendesen, szinte észrevétlenül jött be Mattyasóvszky Lajos elnök patriarchális alakja, de mintha lelke messze járva, mintha beszorult volna valamelyik ostromlott kárpáti szorosunkba. Nem az erélyes elnök, nem a Lajos bácsi jött be, hanem aggódó — de hitébe vetett bizalommal eltelt hazafi. Dicsértessék az Ur Jézus Krisztussal köszönté a kör közgyűlését és a megjelentek lelke, mintha más atmoszférába került volna — hisz oly ritkán halljuk e köszöntési formát ! Elnöki megnyitójában egy avult régi szellemet idéz fel, mely már oly régen elesett az érdekek harcában — a szeretetet, de az ő lelkében él ez a már csak fogalommá vált krisztusi ige, melynek szellemében végig megy a kör évén s mikor elér az ország felajánlásához, átérzi az Isten anyja közelségét Jézus szentséges szivéhez. Hithű buzgó lelke magával ragadja a tagokat s kalauzolja végig a szomorú de vigasztnyújtó évén. Hangján, előadásán meglátszik az aggember, de szelleme a régi, a kör bölcsőjét ringató édesatya serkentő danáját viszi lelkébe mindenkinek. Dombay Nárcisz a kör agilis titkára magasan szárnyaló évi beszámolója már szinte meg sem lep senkit, hisz Dombay és a szép, lelket magával ragadó előadás elválaszthatatlan fogalom. Beszámolója magával ragad mindenkit a megtisztult keresztényi fogalmak régiójába, melyek a forró hazafiságtól szinte ragyognak s habár szükhelyiségbe