Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-28 / 8.szám

Egy perc s csak hamu ma­rad utána. A népek egymásnak feszi­tett ereje még tartja magát. Használjunk hadisegély postabélyeget. Csendes farsang. Régen, nagyon régen volt a magyarnak oly csendes és szo­morú farsangja, mint a mos­tani. Béke idejében a fiatalság szinte türelmetlenül várja az advent elmúlásával a vízkereszt elérkezését, hogy a bekövetke­zett farsangban tartandó mulat­ságokra a szükséges intézkedé­seket megtegye. Ilyenkor megdobbannak a leányszivek is félős vergődéssel, tiszta pirulással. Álmok suhan­nak keresztül a leányszobákon fényes lovagokról, akik aranyos hintóban jönnek el értük egy karneválos, behavazott téli es­tén. Ezúttal azonban ezek a szép álmok is elmaradnak. Most az ágyúk muzsikálnak vad indulókat a messze határa­kon túl. A lovagok, akik tán­colni szoktak, künn a lövőárkok­ban emlékeznek elmúlt farsan­gokról és a szép leányok he­jelentem alássan, még Feiglbaum Dolfi is velem szolgált, aki most vegyészmérnök és egy virágzó gyár igazgatója. Neki kérem már négy gyermeke van. De már Fellegvári Adolár a neve. Neki is végtelen öröme lesz, ha kedves századosunk­kal találkozik Azután kérem, jelentem még alássan, hogy Karikás Laci háziúr és boldog családapa és passzionátus ügyvéd, szintén velünk jön. — Milyen sok örömhír csődül ma reám, Marci öcsém! Kerítse csak mielőbb a szemem elé őket! Másnap már Gomba Albin mint daliás honvédhadnagy parolázott a történelem egykori szigorú tanárával. — Ugy-e fönséges az ilyen ta­lálkozás, kedves Albin öcsém? — Valóban életem legnevezete­sebb eseménye az, százados úr. Teljes szívvel és lélekkel sietünk azonban a honvédelemre, Minden, a mi eddig történt csak igénytelen epizód. Mi most eposzba fogunk bele százados úr! — Férfias beszéd ez. Albin öcsém! Homérosz és Vergiliusz hősei most ami ideálaink. A honfoglaló ősök fognak megihletni. A keresztes had­járatot leventéihez hasonlítsunk! Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos lelkes fiai és Ferenc Jóska királyunk hűséges hívei vagyunk. Nemzeti lobogó alatt küzdünk tehát mind­nyájan ! — Adja a magyarok Istene, hogy százados úr jelszavai megvalósulja­nak ! Mi azon iparkodunk, hogy tör­téneti eszményeinkhez méltóak ma­radjunk. lyett a halállal néznek szembe. Azok a leányok pedig, akik máskor mint bálkirálynők sze­repelnek, a katonáknak kötnek meleg ruhaneműt vagy a jóté­kony intézetek szolgálatában álva, a sebesültek ápolásával foglalkoznak. A mai viszonyok közöttnem is számíthatunk na­gyobb táncestélyekre a farsang alatt, legfeljebb rendeznek majd házi kissebb mulatságokat igen gyér számmal és a nyilvános­ság kizárásával. De ne is legyenek az idén fényesen kivilágítva a báltermek és ne csapongjon azokban a vidámság. Némuljanak el a zene­karok. A jelenlegi farsangban a virágok változzanak kenyérré ; a táncból legyen munkás ener­gia a társadalom, főként pedig vitézül harcoló katonáink javára. A selyem és ékszerek tömege helyett a jótettek és az adakozó bőkezűség varázsolja ragyogóvá a farsangnak színeit és örö­meit. Legyen az idén a íarsang olyan, mint a gyermekét táplá­ló anya mosolya: enyhe, derűs, meleg, világos, biztató. Akiknek módjukban van összejönni, ám jöjjenek össze, ürítsenek egy pohárbort; a fiatalok kereked­jenek táncra; az öregek beszél­gessenek a múltról, amely száz­szor szebb a jelennél |és bízza­nak a boldog jövőben. Az a farsang azonban, amely máskor kihivó mosollyal állott a nyilvánosság és nagy hangon Nemsokára szalutált Boronkay Árpád százados előtt Fellegváry Adolár hadnagy is: — Jelentem alássan századas úr, hogy négy fiam és feleségem lelke­sen elbúcsúzott tőlem. Most kato­násan meg kell állanunk helyünket. Bánjon velünk százados úr azonban atyai szigorral, ha a siker úgy pa­rancsolja. Az egykori tanár megindulva tartotta kezében egykori tanítványa hűséges kezét. — Nagy sikerre csak nagy elha­tározású katonák képesek. Adolár öcsém. Valóban büszke lehetek fér­fiasan gondolkodó tanítványaimra, akik most már bajtársaim, a magya­rok Istene szent akarata szerint. De vájjon van-e tudomásuk arról, kedves bajtársaim, hogy még két egykori tanár úr szolgál ami had­testünkben? Az egyik a magyar­irodalom fiatal tanára, a lelkes Ba­lassa Béla másik a matematika ki­váló tudósa, Balogh Sándor : Balassa Béla, lesz most ami Balassa Bálin­tunk. Sok remek hazafias költemény­nyel buzdította már eddig is az ifjúságot. Tyrteus és Petőfi tüze is fog tehát minket hevíteni a nagy harcok között . . . Másnap azután mikor a budapesti honvédség virágos kedvvel elbúcsú­zott a pályaház lelkes közönsége, a távozók legközelebbi rokonai, a vi­szontlátás hősi érzésével éljenezték a háborúba robogó virágos vonatot. (Vége. invitálta az embereket karjai közé, — ez a farsang az idén ne mutassa magát. Meg is va­gyunk győződve róla, hogy az egész országban csendes lesz a farsang. Mert mikor a csata­terek viziói úsznak itt a levegő­ben, özvegyek leikében megfa­gyott zokogás ül, árvák színte­len ajkáról fájdalmas panaszok kelnek: ebben a környezetben nincs helye a vidám farsangnak. A nemzet tragikus erőfeszítésé­nek nagy történelmi napjaiban visszatetsző sértés lenne a köz­érzület ellen a vidám mulatozás. De — mint már fentebb is em­lítve volt — nem is lehet. Hi­szen a fürge táncosoknak most a csatatereken van a helyük és ha a nőknek van vidám moso­lyuk a szomorúság ezen nap­jaiban, akkor pazarolják azt a sebesültek, árvák és özvegyek vigasztalására. Háborús ez az év minden izében és háborús volta abban is megnyilvánul, hogy hiába van még a farsang is, és akár­mit mond a naptári hagyomány, nem les£ farsang. Eddig csak Hamvazószerdán szoktuk Kar­nevált elsiratni, most már az elején megszólaltak a kimúlást hirdető lélekharangok. A íarsang az ifjú szivek tréfálkozó derű­jéből táplálkozott; ezek az ifjú szivek most is dobognak ugyan, de a farsangolás vígsága a mai világrengető események között elnémul, mert a táncok nem a fényárban uszó báltermekben, hanem a mérhetetlen csatatere­ken folynak és viharzanak. Ámde a csendes farsang miatt ne maradjon ki a jóté­konyság, amelyet farsang ideje alatt szoktak gyakorolni. Azt a farsangi jótékonyságot, ami máskor selyem suhogás és az ékszerek szemkápráztató villo­gása között juttatott adományo­kat a jótékonyságra, — a há­ború jótékonysága váltsa fel. A vagyonokat felemésztő báli toalettek árából milyen sok könnyet lehet letörölni, az ék­szerek roppant árából milyen kiapadhatatlan segélyforrás nyit­ható komoly társadalmi akció számára. Az idei farsang szomorú sorsáért csak az nyújthat némi vigasztalást, hogy a jövő évben, amikor kétségtelenül beáll a béke és a nyugalom, kellő kár­pótlást nyerhetnek a fiatalok, mert akkor a húsvét a legké­sőbbi terminusára, vagyis áp­rilis 23-ikára esik, ami azt je­lenti, hogy a jövő évi farsang 64 napig tart. Ne búsuljanak tehát a far­sang rajongó hivei. Amit az idén tartozó hazafias számba menő kötelességek miatt elmu­lasztottak, azt az ideális béke napjaiban, amikor a vidámság lesz majd hazafias kötelesség, — bőven helyreüthetik. Mert bízunk a magyarok istenében, hogy lesz még egyszer nagy és víg farsang a világon! ADAKOZZUNK az 1507 ágyra berende­zett 8 kórházban fekvő sebesültjeink javára! Az Esztergomi Kath. Kör közgyűlése. Csendesen, lassan gyülekeztek a kör tagjai az egyetlen megmaradt helyiségbe vasárnap délután 5 órára. A máskor oly hangos helyiségek most is tömve vannak, de harcba induló katonáinkkal, a hol a dal be­levegyül a családjáért remegő sóha­jába. A széksorok lassan, ritkán kez­denek ember vázisokkal tarkítani, de meglátszik mindenki arcán a hazáért való aggodalom, övéiért való rettegés, hisz alig van oly tagja az egyesület­nek, akinek ne állana valami hozzá tartozója a csata mezején, védeni őseink földjét, a mi hazánkat; védeni apostoli királyunkat. Amíg mindenki saját gondolatai­val mélyen el van foglalva, csende­sen, szinte észrevétlenül jött be Mattyasóvszky Lajos elnök patriar­chális alakja, de mintha lelke messze járva, mintha beszorult volna vala­melyik ostromlott kárpáti szoro­sunkba. Nem az erélyes elnök, nem a Lajos bácsi jött be, hanem ag­gódó — de hitébe vetett bizalommal eltelt hazafi. Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus­sal köszönté a kör közgyűlését és a megjelentek lelke, mintha más atmoszférába került volna — hisz oly ritkán halljuk e köszöntési for­mát ! Elnöki megnyitójában egy avult régi szellemet idéz fel, mely már oly régen elesett az érdekek harcában — a szeretetet, de az ő lelkében él ez a már csak fogalommá vált krisztusi ige, melynek szellemében végig megy a kör évén s mikor elér az ország felajánlásához, átérzi az Isten anyja közelségét Jézus szent­séges szivéhez. Hithű buzgó lelke magával ragadja a tagokat s kalau­zolja végig a szomorú de vigaszt­nyújtó évén. Hangján, előadásán meglátszik az aggember, de szelleme a régi, a kör bölcsőjét ringató édesatya serkentő danáját viszi lelkébe min­denkinek. Dombay Nárcisz a kör agilis tit­kára magasan szárnyaló évi beszá­molója már szinte meg sem lep senkit, hisz Dombay és a szép, lel­ket magával ragadó előadás elvá­laszthatatlan fogalom. Beszámolója magával ragad mindenkit a megtisz­tult keresztényi fogalmak régiójába, melyek a forró hazafiságtól szinte ragyognak s habár szükhelyiségbe

Next

/
Thumbnails
Contents