Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-24 / 7.szám

Valaki elmegy a harctérre s szomorúak, búsak lesznek azok, akik csak lel­kükkel kisérik őt a végtelen veszély rengetegein keresztül. Csak az tudja, hogy mi a há­ború, aki egyik lábával már erre az útra lépett, aki nem érzi, mi az öröm, csak a bú­bánat és fájdalmas tehetetlen­ség kábítja el tompító nyomá­sával ... Sok most a csendes félho­málya szoba, melynek máskor oly édes éjfélét most kinos zo­kogás tölti be és sokan vannak most fájdalmas anyák, akiknek lelke tehetetlenül vergődik a ránknehezülő bajok súlya alatt. És még nagyobb miért lett az élet, s céltalanabb a feltett kérdés mint azelőtt, mert mire feleletet kapnánk, már alulról szagolhatjuk az ibolyát s mi a föld alatt nyugvó csendes hul­lák csendben vigasztalhatjuk egymást . . . De nem illők most e gon­dolatok s ki törődhet most a fájdalommal, gyengéket tör ketté a vad vihar esztelen haragja, porfelhőket kavar az élet útjain s mi fürdünk a máskor oly gyűlölt porban, tőle várjuk lel­künk megtisztulását, mint más­kor az országutak gondatlan verebei. így csendben elgondolva, napsugár töri át a rengeteg kö­döt s eddig sohasem ismert gyönyörű képeken ragyog a nap előretolakodó fénysugara. Mennyi bája, szépsége lett egyes szavaknak, mily magasra verekedtetek magatokat ti, szi­vünkhöz nőtt kedves testvé­reink . . . S e vihar legyen a mi nagy megtisztulásunk, feledjük a sö­tét bajokat s csak remélve, csak bizva ne lássunk mást, mint az újra született: trikolórt. * * * Dr. Csárszky István kanonoki installációja folyt le tegnap délelőtt a székesegyházban szokásos fénnyel, melyet csak emelt a nagyszámú intelligens közönség, a kiket az in­stallált szimpatikus egyénisége von­zott e szép aktushoz. Magunk ré­széről is őszinte szívből üdvözöljük Őméltóságát magas, díszes állásában. Katonai kitüntetés. A hivata­los lap legutóbbi száma közli, hogy Őfelsége Plöckinger Ferenc főhad­nagyot, számf. a 26-ik gy.-ezredben, beosztva a vezérkarnál, a 13. dan­dár parancsnokságnál, az ellenséggel szemben vitéz magatartása elisme­réséül a legfelső dicsérő elismeréssel tüntette ki. Angyal kellett az égben. Far­kas Piroska, Farkas Jenő jónevű kékfestő 9 hónapos kislánya f. hó 21-én este felszállott az égbe, hogy imádja az örök Urát a földön levők helyett is. A bánatos család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: „Farkas Jenő és neje szül. Kölb Lujza, valamint gyermekük Lujzika és az összes rokonság nevében fáj­dalomtelt szívvel jelentik, hogy fe­lejthetlen gyermekük, illetve nővér­kéje Piroska folyó hó 21-én este 7 órakor 9 hónapi földi lét után. el­hunyt. Drága kis halottunk hűlt te­teme folyó hó 23-an délután 4 óra­kor fog a belvárosi sírkert kápol­nájából az örök nyugalomra he­lyeztetni. Helyettesítés. Nóvák János baj­nai jegyző 47 évi szolgálat után nyugdíjjazásaig szabadságot nyert. Helyetteséül Taby László bajnai al­jegyző bízatott meg az esztergomi főszolgabíró által és aki tegnap már a hivatali esküt le is tette. Hősi halál. Vojtás Gyula Sel­mecbányái városi tanító, egyéves ön­kéntes a 26. gy.-ezredben, az északi harctéren szerzett súlyos sebe kö­vetkeztében, életének 26-ik évében a helybeli vöröskereszt tartalékkór­házban elhunyt. Új tagok az ipartanácsban. A legutóbbi közigazgatási ülésen a vármegyei ipartanácsba Pelcmann László esztergomi jónevű szabómes­ter és Meizler János vendéglős a vendéglősök szakegyletének elnöke választatott meg rendes tagokul; póttagokul pedig: Waldvogel József asztalos mester és bútorkereskedő és Kubányi Sándor bádogos mester. A győri ipar és kereskedelmi kamara részéről a vármegyei ipartanácsba Magyary László esztergomi kályha­gyáros és ipartestületi elnök és Schrank Béla likőrgyáros rendesta­gokul küldettek; póttagokul pedig Renner Gáspár párkányi téglagyáros és Kitzinger József esztergomi gyer­tyagyáros. Halálozások. Fekete Ferenc az Esztergomi Kerületi Munkásbiztosító Pénztár pénztárosa folyó évi január hó 20.-án este 7 órakor, rövid szen­vedés útán, életének 64.-ik és boldog házasságának 20.-ik évében elhunyt. Temetése 22.-én pénteken d. u. 4 órakor volt a kir. városi temető-ká­polnájából nagy részvét mellett. A halálesetről az Esztergomi Kerületi Munkásbiztosító Pénztár külön gyász­jelentést adott ki, melynek az elhunyt igen tevékeny és ügybuzgó tisztvise­lője volt hosszú éveken át. — Ka­kula Márton folyó évi január hó 19 én, rövid szenvedés után, életének 47.-ik, boldog házasságának 7.-ik évében meghalt. Temetése f. hó 22­én délután 3 órakcr volt a vízivárosi temető-kápolnájából. Hadifogságban. Kecskeméthy János magánzó, lapunk külső mun­katársa fia, Dezső népfelkelő hadnagy október óta életjelt nem adott maga felől. Felesége valamint szülei a kétségbeesés szélén állottak már, mikor végre január 16-án levél ér­kezett Kecskeméthy Dezső hadnagy­tól, melyet még november 30 írt. Ivangorod környékén esett sebesülten hadifogságban és innét Irkuckba szállították a Bajkál tó mellé, tehát Budapastől légvonalban számítva 7000 km. távolságra. Képzelhető, hogy a teljes bizonytalanság helyett, megnyugvás szállott aggódó hozzá­tartozói lelkébe. Polgárőrség tagjai sorában újab­ban ismét 15 tag lépett be Szent­györgymezőről. Már ideje volt végre, hogy az őrszolgálatban részt vegyen ezen kerület földmíves népe is, mert bizony eddig egyetlenegy szent­györgymezei földmíves sem volt tagja a polgárőrségnek, a mi bizonyos megütközést váltott ki a polgárőrség tagjai között. Itt említjük meg azon körülményt is, hogy bevonulás miatt nagyon megcsappant az őrség száma és annak dacára kénytelen a parancs­nokság folyton panaszkodni a mu­lasztások miatt. Szinte érthetetlen, hogy meglett emberek, mily játékot tudnak űzni adott szavuk és foga­dalmukból. Adományok a katonák meleg­ruhájára. Melegruhara szívesek vol­tak adakozni: Schiffer Ferenc pr. kanonok 100 K. Koszorú megváltás címen az Esztergomi Kerületi Mun­kásbiztosító Pénztár Fekete Ferenc számtiszt elhalálozása alkalmával 30 K-át. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. Balog Jánost szerdán délelőtt temettek el ieljes katonai pompával. Virágokkal borított koporsóját óriási embertömeg kisérte teljes részvéttel a meggyilkolt hozzátartozói iránt és méltán, mert a szegény áldozatot csatatéren elkerülte a halál, itt kel­lett fiatal életét befejeznie. Mely részvéttel volt a gyászoló tömeg Balogék iránt, olyan elkeseredett hangon beszélt Szabó Pistáról — no meg a törvényről és valljuk csak meg, nem egészen méltatlanul. Adományok a sebesült kato­nák részére. Sebesült katonáink ré­szere az elmúlt héten beérkezett ado­mányok a következők : özv. Perger Mártonnétól 1 drb. malac, (a főgim­náziumi sebesültek részére süttetett meg), özv. Reviczky Gábornétól 10 kgr. aszalt szilva, Német Adolftól 2 liter tej, Parcsami Henrik főgimn. tanártól 2 drb. naptár, Porgesz Bélá­tól tea, s állandóan magyar és né­met újságok, Szalay Esztertől 200 drb. cigarettát, Csernák Emiiné állo­másfőnöknétől (Lábatlan) az ottani község jólelkű közönségétől gyűj­tött 180 drb. bot, a tanítóképző nö­vendékeitől Miklósy István koszorú­jának megváltása cimén 21 K. 32 fillér, Graeffel János prael. kananok­tól 40 K. párnahuzatokra, a Henning féle drogériától gyűjtésképen, 6 K, 72 fillér, Fődi Félix főtrafikjától 1 K. 41 fill, gyűjtés, ugyancsak persely­gyűjtésképen, a Korona kávéháztól 4 K. 56 fillér, Brühl József prael. kanonoktól (a közp. Vörös Kereszt­nek) 100 K. Fogadják a nagylelkű adakozók hálás köszönetemet. Esz­tergom, 1915. január hó 23. Peré­nyiné. Simor János ucca torkolatánál lakó szerencsétlen háztulajdonosok és lakók, eddig egész nyáron át só­hajtoztak a tél utan, mert ilyenkor jutnak csak miazma mentes levegő­höz, lévén itt a kórházból vezető­csatornának két nyelője, mely ugyan a zápor levét nem bírja elnyelni, de annál jobban lehel, még pedig oly dögletes levegőt, amilyen a gyepmes­ter telepén ismeretlen fogalom. Az idei enyhe tél nem hozta meg a sze­rencsétlen lakósoknak a várt ered­ményt, mert a csatorna szívós ma­kacssággal önti mélyén rothadó anyagok orfacsaró bűzét. Természe­tesen ez nem újság, legfeljebb annyi új van a dologban, hogy télen is kénytelenek ezen miazmás levegőt szellőztetéssel beengedni lakásukba és így állandóan tűrni egy elhibázott rossz csatorna egészségtelen kigő­zölgését. Ha már tudott a város siegíteni az egészségellenes vágó­hídon, a határban levő dögtér he­lyett hamvasztót építeni, talán némi intézkedést megérdemelnének ezek a szerencsétlen adózó lakósok is. Felhívás a magyar hazafias közönséghez. Ghillány Imre báró földmívelési m. kir. miniszter egy meleghangú, hazafias felhívásban hivja fel a magyar közönséget a liszt és gabonával való takarékos­kodásra. Mint ismeretes ellenségeink közül azok a kiknek rabságában áll az öt világrész, a kik más verejtékes kenyerét fogyasztják, más nemzetek vérét ontják, míg ők maguk sziget­országukban kényelmesen élnek — kiakarnak bennünket és hű szövet­ségesünket hosszú hadjárattal éhez­tetni. Habár Magyarország éléskam­rája is közép Európának, mégis takarékosságra int az előrelátó mi­niszter és ha kérelem alakjában fordul is a magyar közönség azon részéhez, mely saját őrlésű lisztjét fogyasztja, tehát nem a már kormány rendelet következtében őrlött vegyes lisztet vásárol — feltétlen kötelessége mindenkinek megszívlelni a felhívást. Takarékosságunkkal, önmagunknak nemártunk és hazafias kötelességet teljesítünk, mert a mit megvonunk önmagunktól, azokért vonjuk meg a kik a mi nyugalmunkért, hazánkért vérzenek. Ne mi együk meg min­dennek a javát, hanem adjuk azok­nak a kik emberfeletti küzdelemben harcolnak értünk ! „Ma, aki ke veret­len tiszta buza, vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik s aki rejtegeti a gabonát, a mire a maga házában és gazdaságában nincs okvetlen szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét." Tehát ne csak azok vegyék ki küzdelem­ből a részüket akiket a mar kiadott kormány rendelet kötelez erre, hanem azok ís legyenek részesei a haza­mentésnek és hozzanak áldozatot akiket még rendeletileg nem kötelez­tek erre. Adakozások a segély-aktióra. A jelenlegi véres világháborúban hősi halállal kimúlt esztergomi vité­zek özvegyei és árvái javára az el­múlt héten adakoztak : dr. Wiplinger Ödön, takarékpénztári ügyésszé tör­tént megválasztása alkalmával tiszte­letere tervezett bankett megváltása feljében 100 koronát, továbbá Szecs­kay Kornél ügyved 10 koronát. Fo­gadják a nemesszivű adakozók a segély-aktió elnökének leghálásabb köszönetét. Tizenkilenc éves ifjak össze­írása. A 19 éves ifjak személyi ada­tainak összeírása most folyik. Nem más ez, mint szokásos évi összeírás egyszerű kiegészítése. A statisztikai adatok egybeállításánál ugyanis szük­séges minden egyes a népfölkelői korba belépő ifjúnál azt tudni, hogy mi az iskolai képzettsége és mi a foglalkozása. Ezen adatoknak össze­gyűjtése nincsen semmiféle összefüg­gésben a mostani háborús viszonyok­kal. Ujabb moratórium rendelet. A negyedik moratórium rendelet ugyan még csak e hó végén jár le, a kormány mégis már ma kiadta az újabb, az ötödik moratórium rende­letet, amely február 1-én lép életbe és két hónapra szól. Az új rendelet majdnem teljesen a negyedik mora­tóriumi rendelet keretében mozog. Belügyminiszteri leirat az anyakönyvi hivatalhoz. A mozgó­sítás óta a harctéren elesett katonák nevét nem vezették be az anya­könyvbe. Most érkezett azonban a belügyminisztériumtól egy rendelet, amelynek értelmében nem a halál okát kell beirni az anyakönyvbe, ha­nem azt a rövidke kis, de sokat je­lentő mondatot, hogy „a hazáért hősi halált halt." Gépészek felmentése a kato­nai szolgálat alól. A földmivelés­ügyi miniszter leiratot intézett az ösz­szes vármegye főispánjaihoz, amely­ben közli, hogy közönséges munká­sokkal nem helyettesíthető, népfelke­lésre kötelezett, minősített gazdasági gépkezelők (gépészek) föltétlen szük-

Next

/
Thumbnails
Contents