Esztergom és Vidéke, 1915

1915-09-26 / 76.szám

tantestület férfi tagjait — bizonyos lealázás érte. Még az a szerencse, hogy két kimutatáson szerepel a drágasági pótlék, mert igy talán nem tudja meg a vámszedő, helypénzszedő, hogy egyenrangban van ata nitósággal, amit ugyan én nem res telek, mivel nem én állítottam az esztergomi tanítókat egysorba ezekkel. V. I. Háborús vidámság. Magyar muszka valóban ritka holló a sok százezer hadifogoly között. A mi u. n. magyar muszkánk — igazság szerint — örmény származású volt. Nem szívesen indult verekedni, mert már az első lem bergi csatában elfogatta magát. Azóta az egyik fogolytáborunkban megta nulta a lakatosságot és a magyar szót. Egyik látogatójával igy beszélt erre a kérdésre : — Jó a háború ? — Háború nem lehetni jó. Orosznak nem jó. Nekem sem jó. Csak kozáknak van jó. — És miért épen a kozáknak ? — Kozáknak lova, pénze lenni. Kozák lovat kapja, pénzét lopja. — Hát szabad lopni ? — Nem szabad. De lopja, aki tudja. — És hogy érzi itt magát ? — Jól. Tudni magyar. Keresni pénz. Háború elmúlni, én itt maradni. — Csakhogy elviszik ám ! — Nem. Mi egy ember, tiz, száz, ezer ? Ki keresi engem ? — Hát itt akar maradni Magyarországon ? — Igen. Sok kozák, sok verés. Nem szeretni se kozák, se verés. Legjobb itten ! — Az óvatos őr. A déli harctér tüzérezredese autón sétált a szerpentin uton a hegy ormára. Társaságába fogadta egy magyar haditudósítónkat. Nem sokára váratlanul egy katona állott a gépkocsi elé és igy szólt. — Jelentem alázatosan ezredes urnák, a falun tul nem lehet menni, mert ott már lövöldöznek az olaszok. — De hol a falú ? Hol az ágyúdörgés ? — kérdi türelmetlenül az ezredes. — Miért nem lehet tehát tovább menni ? Kit zavar ez a lövöldözés ? Az őr mosolyogva felelte : — Ezredes urnák bátorkodtam alázatosan jelenteni, mert én úgy gondoltam, hogy nagy kár volna ezért a szép autóért. A népszerű tüzérezredes, aki nem igen ismert tréfát, szintén elnevette magát, szivarral jutalmazta az óvatos őrt és tovább siklott a veszedelmes oromra. Négylevelű lóhere. A Temps hüledezve jelentette olvasóinak, hogy egy francia hazafi négylevelű lóherét talált és azt a köztársaság elnökének ajánlotta föl. Igaz, hogy az államfő szerencséje összefügg az állam szerencséjével. De miért nem küld az a hazafias polgár Joffre vezérünknek valami lyukas garast, vagy valami kicsi fityegő szarvacskát tengernagyunknak ? Aki hisz a babonában az nem mellőzheti az ilyesmit a diadal érdekében. Hanem ki hisz Poincaré szeren cséjében, ha azt állandóan viseli a bűbájos jelvényt ? A lövőszer pótlása valóban sokkal többet érne annál, mintha összes harctereik teli lennének négylevelű lóherével ! Veszedelmes ismertetőjel. Az oroszok nemcsak a galíciai, hanem az orosz-lengyelországi zsidók házát földig lerombolták. Egy kivallatott orosz fogoly igy nyilatkozott a zsidóházakról : — Kérem alássan minden zsidóház kapuján ott fityeg a keresz tényekre szórt átkok sárgaréztokja Kujon. HÍREK. Érseki tanítóképzőnk új igazgatója. Rendkivüli időnkben rendkívüli esemény az új kinevezés. Dr. Csernoch János biboros hercegprímás a Guzsvenitz. Vilmos halálával megüresedett esztergomi érseki tanítóképző intézet igazgatói állására dr. Sebők Imrét nevezte ki. Az új igazgatónak már régi erdemei vannak. A budapesti II. ker. érseki főgimnázium megteremtésében épen olyan szerencséje volt, mint az új intézet, vezetésében. Az új fővárosi gimnázium Rákóciánum-'mternatusának minden tagját nemcsak vallásos és hazafias, hanem európai szellemű leven: tévé avatta. De nem egyedül pedagógiai, hanem irodalmi sikerei is elsőrend üek. „ Öt világ részen keresztül" és „Szaharában" c. illusztrált utazásai élményeit pompás magyarság, mesteri megfigyelés, tanulságos és élvezetes előadás jellemzi. Hozzájárult az első ifjúsági folyóirat, a Zászlónk országos népszerűségének megteremtéséhez is. Alteregójával a szelemes és tevékeny Izsóf Alajossal vállvetve dolgozott a nemzet jövőjének biztosításán ! Sőt az északi harctéren is üdvös szolgálatot teljesített, midőn mint tábori lelkész buzgólkodott. Ekkor irta szines tárcáit, melyek közül néhányat szerencsénk voit lapunknak is közölnie. A ki közelebbről ismeri dr. Sebők Imrét, a budapesti származású, fiatal és tehetséges egyházi férfiút, az nem csak vallásos és hazafi is szelleméért, érfias jelleméért, kristálytiszta életéért, európai műveltségéért, szeretetreméltó szerénységéért, de választékos humoráért is becsülte és szerette. Az újjászervezendő érseki tanítóképzőhöz tehát nem is lehetett volna szerencsésebb egyéniséget találni. Epen azért üdvözöljük rendkivüli örömmel dr. Sebők Imrét a Magyar Sionban! • Szabadságon. A főreáliskola igazgatója, Grusz Ede, megrendült egészségének helyreállítása céljából hosszabb szabadságra ment. A szabadságólt igazgatót Gedeon Endre dr. helyettesíti. A Kolos közkórházban eine lyezett harctéri sebesültek részére a következő adományok érkeztek Valter Gyulától 2 drb. könyv, Ke nyérmezői fogolytábor tiszti étkezdéjétől folyóiratok, Eggenhofer Ernőnétől 1 kosár alma, Schupplernétól 6 kgr. zöldbab, Siska Gyulától 1 pár mankó. Érkezett ezenkívül a korház Röntgen alapja részére Neurihrer Lászlótól 100 korona. A szives ado mányokért ez uton mond köszönetet a kórház igazgatósága. Óriási tüz Esztergomban. Csütörtökről péntekre virradóra úgy fél három óra tájban a posta előtt álló katonaőr észrevette, hogy a szomszédságban lévő Brenner, „Vörösrák" kereskedésének padlásán tűz van. Még jóformán fel sem birta kelteni a házbelieket, mikor már az Arany János utcai rész a kapu felett egészen tűzben állott, mely rövid egy-két perc alatt az egész padlásra átragadt. A házbeliek a veszedelem láttára az adlakon menekültek a veszedelem elől a Kossuth Lajos utcára, mert tudatában voltak, hogy a felhalmozott robbanó anyagok életüket is veszélyezteti. A kapu alja, az udvar, a padlás és pince, egy óriási raktár volt, melyre a régi nagykereskedő cégnek normális viszonyok között is szüksége volt és most, mikor katonai szálító is^, egyúttal, kénytelen volt raktárában az árukat a túrzsúfolásig felhalmozni, különösen gyarmatárukkal, melyekhez hozzájutni most oly nehéz. Cukor, kávé, rizs, bab, vetőmagvak, kencék, petróleum, benzin, lőpor, gyertya, gyufa, mind oly menynyiségben volt raktározva, hogy szinte félelmetesek voltak. Míg az elsők jó tápot adnak a tűznek, az utóbbiak már veszélyesek is, de ezer szerencse, hogy ez utóbbiakat már nem érte* ott a vörös kakas. A veszély színhelyén megjelent tűzoltóság a katonasággal együtt azonnal az udvaron és raktárban lévő robbanó folyadékok kiguritásához látott, ami sikerült is, éppen a veszély tizenkettedik órájában, mert a derék emberek már saját életük veszélyeztetésével vitték ki az utolsó benzines hordót a kapu alatt égő gyufa-ládák között. Ezalatt a padlás és a raktárban szabadon pusztított a fékevesztett elem, melynek már csak a szomszéd épületeken lehetett gátat vetni, de menteni a veszedelemből semmit. A Brennercsalád régi értékes bútorait, összegyűjtött ékszereit, a hangyaszorgalmú család vagyonát, ami a szobákban volt az ablakon át mentették meg, mig a kint levő üzleti vagyon szemük láttára pusztult el. • Ezen izgalmas mentési munkálatnál súlyos baleset is történt. Holubec Gyula káplár, amint egy bútordarabot emelt ki az ablakon, a leszakadt párkányzat reá zuhant, aminek következtében súlyos láb- és bordatörést szenvedett, amihez még borzalmas égési sebek is járultak. Ezenkívül még két katona szenvedett többé-kevésbé súlyos égési sebeket. A tűzoltóság és a katonaság emberfeletti munkáját mintha gúnyolták volna a magasra csapó lángok, melyekbe többször tompa robbanás Ís vegyült, magasra csapva fel az égő zsarátnokot. A tűz pusztított, mindent feltartóztathatlanul és a pusztulás színhelyén még délben is füstölgő halmok voltak. Az udvaron egy nagy szomorú fekete domb emelkedik, melyben elégett és ezreket érő áru van eltemetve. A kárt megállapítani most még alig lehet és csak hozzávetőleg 140—150 ezer koronára becsülik, melyet tetemesen emelni fog az üzletben beállt zavar. A tűz okát, mint mindig, most is nehéz megállapítani. A házbeliek a házban elhelyezett villamos transzformátort okozzák, mely már egyszer majdnem tüzet csinált, de ezzel szemben Lipovniczky, a telep üzemvezetője indokoltan kizártnak tartja ezt. A nagyon súlyosan érintett családnak persze ez mind nem vigasz,, mert fáradságos és szorgalmas munkájuk gyümölcsét látják elpusztulva s a kormos romokba csak az általános részvét vihet be némi fehérséget. Pénzverés egy év alatt. Az osztrák-magyar kormány memorandum alakjában összefoglaló jelentést adott ki az osztrák közigazgatásnak működéséről a háború első esztendejében. Az érdekes jelentésből kitűnik, hogy 1914. július 1.-től 1915. június 30.-ig terjedő üzleti évben a a wieni főpénzverőben összesen 99,127,000 ércpénzt vertek, Körmöczbányán pedig 28,175,528 darabot 12, 717,715 korona értékben. Miért olyan egyforma a dió?! Egyik szőlőbirtokos szőlőkunyhóba zárt egy zsák diót, melyet már nem birtak hazahozni. Másnap az érte küldött cseléd azzal jött haza, hogy a dió eltűnt, pedig az ajtó zárva volt. A rendőrség a bejelentett lopást addig kutatta, amíg a cseléd sógornőjénél meg nem találta a padláson száradni a diót. A sógornő ugyan váltig erősítette, hogy a piacon kilónkint vásárolta össze, hanem a dió teljesen egyforma volt, de teljesen egyforma volt a hazahozott dióval is. Mi a vége ? Beismerés és letartóztatás. Pénzküldés hadifoglyaink részére. Azon összeköttetés, melyet az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank létesített az ellenséges államokban levő hadifoglyoknak szóló pénzküldemények minél biztosabbá és gyorsabbá tételére, rendkívüli módon megkönnyíti Esztergom város, vármegye és a szomszédos vármegyék ama lakosságának helyzetét, akik hadifogságban levő hozzátartozóik sorsán aggódnak. Az Iparbank ugyanis egyes fővárosi nagybankok magas díjtételeitől eltérően rendkivül jutányos díjtételek mellett juttatja el (bankutalás révén) a pénzküldeményeket rendeltetésük helyére, mert nem tartja