Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-21 / 6.szám

Áldjon meg Isten százszor Téged, Hintse rózsákkal teli élted S nagyörömünkre jöjjön haza, Vitéz fiad — Te édes Anya ! Mig ily jó, édes anyák élnek, Gyönyörűség e földi élet: S ily jóságot megjutalmazva, Add Isten, hogy — győzzön a Haza ! Ssendrői yőzsef. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre Hadsegélyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. HÍREK. A bűn bölcsője. Valahányszor egy-egy megrázó­tragédia játszódik le, a jobbérzésű közönség mindannyiszor megbor­zadva jajdul fel, de alig domborodik fel az áldozat sírja, már a legtöbb­ször magával az eseménnyel sem törődünk, annál kevésbé kutatjuk azokat az okokat, melyek méhük­ben hordják a tragédiákat. Talán a legtöbb ember az alko­holnak tudja be a bűntényeket, mely majdnem rendszerint közvetlen oko­zója is a cselekménynek, de szerin­tem az alkohol hatása is már csak okozat, melynek tulajdonképeni oka — a nevelés hiánya, vagy a rossz­nevelés. Távol legyen tőlem, hogy köz­népünket általában támadjam, mert akkor igazságtalan lennék nagyon sok tisztességes család iránt, de az igaz, hogy oly erkölcsi züllést látunk városunk falai között, mely ritkítja párját. Késelés, lopás, vagyonron­gálásról akár állandó rovatot is vezethetünk még a mostani nagyon nehéz időkben is és mindennek az oka az otthoni rossz nevelés. Oly trágár kifejezésekhez van szokva né­pünk apró gyermeke, hogy jobbérzésű ember megborzad tőle és undorral fordul el, mert ezekről már aligha mondana az Ur„ . . . mert övéké a mennyek országa," az anya pedig ha meg nem toldja még cifrábbal leg­feljebb nevet rajta. Hogy a remény­teljes csemete lop mindent ami ke­zeügyében esik, abban a szülő legfeljebb csak életfolytonosságot lát, hogy az iskolásfiú már bicsakkal fenyegetődzik, virtuskodásnak mi­nősíti, de képes a miniszterig menni, ha ez ily dolgokért az iskolában megfenyítik a dédelgetett csemetét, mert hát „ha nem ad neki enni, ne is bántsa" és vonatkozásba hozza az Istent a tanítóval, persze azután az az eredmény nem lesz meglepő, ha 10 — 12 éves fiú szájából a legocs­mányabb jelzőkkel halljuk emlegetni a — várbeli Szűzmáriát. Az apa ma­gával viszi serdelő gyermekét aki versenyt fújja atyjával a füstöt, melybe már a bor, pálinka és sör­gőze is belevegyül és ez a gőz oly alkalmas a tekintély elhomályosí­tására, de alkalmas Szabó Pisták nevelésére is. Persze az már azután az apának sem tetszik, ha az ő vagyo­nához nyúl az aranyos fiú, mert már máséhoz nem fér, hogy teljék passzióira ; hanem azon nem ütközik meg, ha serdülő fia a — vén Iste­nit — emlegeti, vagy anyját tiszteli meg egynéhány díszes jelzővel és azt meg éppen nem találja valami különösnek ha 17—18 éves suhanc reggel jön haza részegen ordítva. Az így felnőtt suhancnak most már ha valamit elkövet, éreznie kellene a törvény súlyos kezét, de hát éveiben kiskorú, gazságaiban ha vén, is a biró tehetetlen vele szem­ben, sőt, hogy meg ne legyen szé­gyenítve a verekedő, tolvaj ifjú úr; még a nevét sem szabad nyilvános­ságra hozni. Igazán különös! A közpályán működő férfiakat a leg­erősebb kritikával lehet illetni, ha­nem egy bicskás, tolvaj suhanc, az ne bánts virág, mert hátha olyan is meg tudná róla fényes tulajdonságait aki szolgálatába akarja fogadni. Vi­lágért sem kritizálom meg a tör­vénytervezőjének jószándékát, de a humanizmus is lehet bűn, ha túl­hajtják és csak nevel a bűnre, kö­zelebb visz a börtön, az akasztó­fához, mint a hogy Szabó Pistát is az otthoni rossz nevelés és a huma­nizmus jutatta a hadbíróság elé.. Esztergomnak leghírhedtebb le­génye volt már suhanc korából Szabó Pista. A rendőrségnek állan­dóan baja volt ezzel a vásott suhanc­cal, mert nem volt verekedés, ablak­beverés, melyben aktív részt ne vett volna Pista gyerek Ha valamit elloptak, már Pistit vették elő s nem is bűn­telenül, de annál többször büntetle­nül menekült meg, míg végre egész hosszú bűnlajstrommal mégis csak felkerült a szép jövőnek elébe néző Szabó Pista Komaromba az ügyész­ség elé, a hol azután végre az Arok-ucca nem csekély megkönnyeb­bülésére néhány havi börtönre ítél­ték. Hanem, mint a legtöbb gonosz­tevő, úgy megjuhászodott a törvény­szék börtönében, hogy feltételes szabadlábra helyezték és Szabó meg­kezdte katonai szolgálatát. A kikép­zés után elvitték a harctérre, ahol annyira megjavult, hogy káplárrá léptették elő s kitüntetést is kapott. Egyszer csak egy fogolyszállítmány­nyal hazakerült Szabó, mellén a kitüntetéssel. Ugy látszott megvál­tozott, de bizony a látszat csalt és ismét bevált a régi közmondás „ku­tyából nem lesz szalonna." E hó 17-re virradó éjjel a Korona kávé­házban mulatott és még a kávéház­tulajdonosa előtt nagyban fogadko­zott, hogy az ezüstérem mellé egy mást is akar hazahozni. Talán, ha reggel kellett volna a harctérre vo­nulnia, nem került volna a hadbí­róság elé és nem tett volna tönkre egy fiatal életet. Vasárnap 18 án a Háromszere­csen vendéglőben mulatott Szabó több katonatársával, de már 1 negyed 10 órakor este átvonult az egész társaság a Fürdő kávéházba. Az úton valamin összeveszett unoka­testvérével Balog Jánossal, aki már másodszor jött megsebesülve a harc­térről haza mint káplár, és Szabó káplár hirtelen Szabó Pistivé válto­zott ; kirántotta bajonettjét és Szatz­lauer cukrászdája előtt szíven szúrta Balogot. Szegény fiatal ember, mi­alatt az éppen arra haladó Horváth Rezső belvárosi káplán papiköteles­ségét teljesítette a haldoklónál — az kiadta lelkét. Az ellenséges golyó, szurony kímélettel volt iránta és unokaöccse a bestiális Szabó Pisti végzett vele dicstelenül. Az áldozat már temetőben álmodja a dicső­harcokat, a gyilkos pedig remegve áll az igazságos hadbíróság előtt. A rendőrség tegnapinap folyamán közölte a hadbírósággal Szabó Pista egész bűnlajtsromát; mely szerint még most is folyamatban van ellene több rendbeli bűnfenyítő eljárás a komáromi kir. törvényszék előtt. Elhunyt tábori főpap. Grúsz László pápai praelátus és kamarás, szepesváraljai c. püspök, bécsi tá­bori főpap hosszas betegség után Bécsben f. hó 18 án meghalt. Az el­hunyt főpapban Grúsz Ede főreális­kolai igazgató testvér bátyját gyá­szolja. A főgimnáziumi igazgató be­tegsége. A főgimn. igazgató beteg­ségében, mint értesülünk, örvendetes javulás állott be. A láza teljesen el­múlt úgyhogy operálása mihama­rabb megtörténhetik; s lehetséges, hogy két hét múlva már gyógyultan fog visszatérni Esztergomba. Itt em­iitjük meg, hogy pannonhalmi főapát dr. Molnár Sz. házfőnöki és igazga­tói teendőinek végzésével a betegség idejére Serédi Dénes tanárt bízta meg. Háziezredünk újévi gratulá­ciója. Klempa 26. gy. ezred őr­naggyá az újév alkalmából Szod­fridt József győri főispánhoz a kö­vetkező sorokat intézte: „A 26-os ezred az újév alkal­mából legjobb szerencsekivánatait küldi Méltóságodnak a harctérről. 1915. január 1-én. Klempa őrnagy." Ugyanilyen gratulációt ö kapott Ven­nes Jenő ud. tan. győri polgármes­ter is. Mindketten meleg üdvözlettel válaszoltak az ezrednek és Klempa őrnagynak, aki felépülve, sietett vissza ezredéhez. Betegágyon. Mint örömmel ér­tesülünk dr. Vándor Ödön kórházi orvos hosszas és fájdalmas betegsé­géből már annyira felépült, hogy 1—2 hét múlva haza jön Budapest­ről ahol az operáció után ápoltak. Ismét letört egy bimbó. Még az egyik fehér bimbót Világhy Sári­kát nem is kisérték ki utolsó útjára, mikor a halál már társat keresett neki. Egy viruló 17 éves leányra csapott le orvul, hogy megszakítsa életfonalát és mélységes űrt támasz­szon a szülői szívben. Schmiedt József Első Magyar Biztosító titkárá­nak Irmuska leánya alig másfélnapi rosszullét után meghalt. A szelíd, kedves gyermek nagy ambícióval készült magánúton a tanítónői pá­lyára, fiatal gondtalan lélekkel örült az életnek, mikor hirtelen szinte orvul támadta meg őt a betegség. Ártatlan szive, ez az életkamra hagyta cserben Irmuskát és hiába volt minden orvosisegély, orvosita­nács, mert az injekció csak rövid időre adhatta már vissza eszméletét s szive megszűnt dobogni, hogy hallgatásával megtörje a kétségbe esett szőlők szivét. Fehér virágokkal borított koporsóját nagy és megille­tődött közönség a Mária-Kongregáció leánytagjai sorfalai között kisérte a feltámadásig örök nyugvóhelyére a belvárosi temetőben. A mély gyászba borult család a következő gyászje­lentést adta ki: Schmiedt József és neje szül. Szuchy Irma mfnt szülők Szuchy József és felesége Widder Franciska mint nagyszülők, László, Rezső, Gyula és Jenő mint testvérek vigasztalan fájdalommal jelentik for­rón szeretett leánykájuk illetve uno­kájuk és testvérük Schmiedt Irmus­kának folyó hó 16.-án életének 18.­ik évében, haldoklók szentségének ájtatos felvétele és rövid szenvedés után beállott gyászos halálát. Drága halottunkat a királyvárosi sírkertben lévő kápolnából f. hó 18.-án d. u. 3 órakor adjuk át az anyaföldnek. Az engesztelő szentmiseáldozat f. hó 19.-én d. e. 10 órakor a szent Fe­rencrendiek templomában lesz az Úrnak bemutatva." Hadifogság. Kárpáti Miklós tart. hadnagy és Bárdos István tart. zász­lós a 26. gyalogezredben, az ezred­től nyert értesítés szerint orosz hadi­fogságba jutottak. Hősi halál. Berger Károly, 26. gy. ezredbeli zászlós, karácsony es­téjén 6 órakor a wislicai csatában hősi halált halt. A gyilkos golyó ge­rincoszlopon találta s nyomban ki­oltotta ifjú életét. Karácsony másod ünnepén az egész ezred tisztikarának jelenlétében Lukács Dezső r. kath. tábori lelkész megható beszédben búcsúztatta el s azután holttestét koporsóba zárva barátai Krakóba szál­lították, hol az izraelita szertartás szerint eltemették. A zászlóalj pa­rancsnoka megható levelet intézett a családhoz, melyben a fiatal zászlós hősies magatartását dicséri, ki nem­csak a reá bizott legénység szerete­tét, de elöljárói tiszteletét is teljes mértékben birta. Az ifjú hős még alig volt 25 éves, ő vitte a csatatérre az ezred zászlóját, csak nem régiben léptették elő. A legszebb jövő várt reá s ő mégis nemes bátorsággal ál­dozta ifjú életét a hazáért. Választások a takarékpénz­tárban. Az Esztergomi Takarék­pénztár Részvénytársaság igazgatósá­gának f. hó 16-án tartott ülése jórészt személyi ügyekkel foglalko­zott. Az utóbbi időkben nagy vál­tozásokon ment át az intézet több oszlopos tagja kidűlt, eltávozott s azok pótlásáról volt hivatva gondos­kodni ez ülés is. Bleszt Ferenc el­nöklő igazgató az ülés elején üd­vözölte az igazgatóság jelen volt két új tagját Erős Rezső főkáptalani jószágigazgató, Magos Sándor c. ny. kúria bírót, kiken kívül új tagjai meg az igazgatóságnak ifj. szobi Luczen­bacher Pál és Zsiga Zsigmond. Az elnöki előterjesztés őszinte fájdalom és részvét hangján emlékezik meg az intézet gyászáról, mellyel Mattya­sóvszky Kálmán ügyvéd elhalálozását jelenti be, ki 1879. év óta az igaz­gatóság lelkes tagja, 1896. év óta pedig a társaság köztiszteletben álló ügyésze volt és ki fáradhatlan, 18 évi ügyészi működésével felejthetlen emléket hagyott maga után. Az ügyészi állás betöltésére vonatkozó­lag az igazgatóság úgy hatá­rozott, hogy pályázat mellőzésével saját kebeléből választja meg a tár­saság új ügyészét. Az igazgató-ta­nács előzetes határozatában dr. Wip­linger Ödön ügyvédet szemelte ki ez állásra, ki viszont pályázati kér­vényében megválasztatása esetére már előre dr. Mattyasóvszky Béla ügyvédet jelelte ki állandó helyette­séül. Mivel pedig dr. Wiplinger Ödön, mint ügy észhelyettes már 18 éve áll a társaság szolgálatában az igaz­gatóság őt egyhangúlag s nagy lel­kesedéssel ügyésszé megválasztotta.

Next

/
Thumbnails
Contents