Esztergom és Vidéke, 1915
1915-09-05 / 70.szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÓRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Koszorúnk VASZARY KOLÍOS sírjára. Valóban rendkívüli időkben került Vaszary Kolos panonhalmi főpapát az esztergomi érseki trónra Simor János halála után. Az egyházpolitikai izgalmas törvényjavaslatokat tárgyalta akkor főrendiházunk, a hol az új hercegprímás küzdött a hatalmas áramlat ellen. A törvényjavaslatok megszavazása után pedig Vaszary Kolos hivatása lett a íöldult társadalmi békét bölcseségéveí újjáteremteni. Ez volt tehát nemes élete legnemesebb eseménye. Azután két évtizeden át gyakorolta szive szerint a jótékonyság áldásos cselekedeit, mert egész vagyonát a katholikus kultúrának és az elhagyatottaknak szentelte. Örökké emlékezetes marad az a klasszikus szónoklata melyet a budavári Mátyás-templomban intézett Ferenc József királyunkhoz a koronázás jubileumán. Ez a történeti becsű akta szintén hervadatlan babérlevél Vaszary Kolos nemes emlékezete koszorúján. Mikor élete hivatását már betöltöttnek érezte, elhagyta az esztergomi érseki széket és visszavonult balatonfüredi csöndes Tuszkulánumába. Itt töltötte azután áldott élete estéjén utolsó békés napjait szent áhitattal és lelki elmélkedéssel meghitt társaságában. Végre ütött földipályája, végső órája. A biboros aggastyán tehát már az örök békesség égipályájára érkezett. Sírboltját szülővárosában, Keszthelyen építtette. Oda vágyódott tehát végső akarata szerint és nem a főszékesegyházi fönséges kripta egyházfejedelmei sorába. Valóban rendkívüli idők, rendkívüli egyházfejét vesztettük el, kinek azonban fény száll nevére és áldás emlékére. Őszinte hódolattal, meleg szeretettel és benső hálával küldjük el tehát Vaszary Kolos sírjára esztergomi hivei kegyeletének hervadatlan babérkoszorúját! Az elhunyt egyházfejedelemnek életét főbb mozzanataiban a következőkben adjuk: Született Keszthelyen 1832 febr. 12.-én. Az atyja szegény takácsmester volt. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. 1847-ben a bencés rendbe lépett. Theologiai és tanári felsőbb tanulmányait Pannonhalmán elvégezvén, J85ó-ben pappá szenteltetett. A bencések közül az elsők egyike volt, ki a tanári állami okvelevet megszerezte. Elsőben rövidebb ideig Komáromban, majd hoszszabban Pápán volt tanár,j hol szónoki rátermettségével és tudományos irodalmi működésével már többszörösen kitűnt. Pápáról 1861-ben hozzánk került tanárnak Észtergomba és 8 évig tanított az itteni főgimnáziumban. Tanárkodásának nálunk töltött idejére mindig mini élete egyik legkedvesebb szakára szokott volt később viszszaemlékezni. A szülők és tanítványok közt egyaránt a legnagyobb tiszteletnek s szeretetnek örvendett. Páratlan jószivének már mint egyszerű esztergomi tanár is számos jelét adta. A szegények a hétnek bizonyos napján rendszerint seregesen szokták őt fölkeresni lakásán. Ilyenkor válogatás nélkül mindegyiknek kijárt részéről a szives arc, a biztató szó, meg a lenyes „hatos". A rend főapátja 1869-ben a győri főgimnázium élére állította ; s e jónevű középiskolát azután 16 éven át vezette mintaszerűen. Ő alatta épült a győri főgimnáziumnak máig hasznait szép épülete. Kruesz Krizostom halála után, 1885-ben nagy többséggal főapáttá választották, s mint ilyen hat évig tartó uralma alatt áldásos tevékenységet fejtett ki a rend erkölcsi, szellemi s anyagi színvonalának emelésében. Még mint főapát megkapta a királytól a Ferenc József-rend nagykeresztjét melynek lovagkeresztjével már győri igazgató korában kitüntették. Az áldatlan egyházpolitikai harcok az ő szelid, békülékeny egyéniségét tolták előtérbe ; s igy történt, hogy a királyi magas kegy 1891-ben, hosszas vonakodása ellenére, őt állittota Simor örökébe : a primási székre. Nehéz viszonyok közt foglalta el a magas állást s ugyancsak nehéz körülmények közt töltötte, be 21 évig 1912-ben bekövetkezett kényszerű nyugalomba vonulásáig. Primási működéséről a történelem van hivatva ítéletet mondani; a mai kor és viszonyok nem alkalmasak a róla való tárgyilagos itéletmondásra. Annyit azonban már most is meg lehet állapitanunk róla örök időkre, hogy igazi, Isten szive szerinti főpap volt, ki mindenkinek és mindenkivel csak jót cselekedett. Az egyház jogaiból egy jottányit sem alkudott el. A katholikus öntudat, hitélet és szervezkedés tagadhatatlanul nagyot emelkedtek primássága alatt. A katholikus nagygyűlések soha oly látogatottak és impozánsak nem voltak, mint az ő érájában. Mindenét a szegényeknek osztotta ki csendben, zajtalanul. A bibliát követte következetesen : mindig a pillanatnyi szükségen akart segíteni. Sokak rosszallották is ezt nála, de a szent aggastyán javíthatatlan maradt élete végéig. Esztergom város egyik legnagyobb jótevőjét gyászolja benne. A 21 éves primássága alatt nem kevesebb, mint másfél millió koronát juttatott jótékony intézményeinknek. Soha sem kereste a magas polcot, a fényt, a tündöklést : a Gondviselés mégis magasra emelte őt. Mint kálváriát járta meg a biboros utat s krisztusi megnyugvással fogadta még azt is, mikor méltóságából minden igazságellenére félre vonultatták. Ha valakinek, hát Vaszary bíborosnak készen váró keszthelyi sírjára lehet joggal rávésni a VII. Gergely-féle mondást : „Dilexi iustitiam, odi iniquitatem, propterea morior in exsilio."