Esztergom és Vidéke, 1915

1915-09-02 / 69.szám

Ausztria és Magyarország közel nyolc milliárdot teremtett eddig Össze. Ez olyan teljesít­mény, mely a dunai monarchia gazdasági helyzetében a legna­gyobb elismerésre méltó. Franciaország ellenben, a tőkepénzesek hires országa föl­tűnően távol maradt a mi tel­jesítményünktől, mert hosszú lejáratú kölcsöneinek tiszta ered­ménye alig emelkedik két mil­liárd frankra, a mi ^körülbelül egy negyede a mi vívmányunk­nak. Oroszország és Olaszor­szág pénzviszonyairól szándé­kosan nem nyilatkozott a né­met államtitkár, ne hogy pel­lengérezésnek lássék. A pénzszükséglet megszer­zésében tehát vitathatatlanul fel­sőbbségben vagyunk, mert a többi hatalom kölcsönjegyzésé­nek sikere nem is hasonlítható a mieinkéhez. A nowo-gyorgyewszki híres orosz vár eleste után sok ezer berlini polgár gyülekezett össze a birodalmi kancellár palotája előtt, a hol hazafias dalokon kivül az Erős várunk nekünk harcosok megjelenését, összecsapá­sát, halálát vagy csonkán tovaván­szorgását; — néztem semleges kö­zömbösséggel. Páholyból. Valami kegyetlen és hideg fölülemelkedett seggel, — mig odalenn tömegek pusztultak nekem idegen érdekekért és értelmetlen ideállokért. Ah, és ak­kor hirtelen elém tünt, hogy fölöt­tünk, a mi harcoló és vérző hadse­regeink fölött is bámészkodik igy, ilyen páholyban terpeszkedő és szó­rakozó közvélemény, mely miként én ezt a hangyaháborut, csak szín­játéknak nézi ezrek pusztulását, egy­egy napon annyi ember lebomlását a véres földre, mint a mennyi Her­kulánumban, Pompéjiban, Lisszabon­ban, Messzinában és a világtörténe­lem legiszonyatosabb katasztrófáiban pusztult el. Boldog, nyugodtan alvó és megelégedetten emésztő országok, melyek kiesnek a dicsőség és enyé­szet szellemének vitájából és útjából, melyen mi sodratunk. Irigylésreméltó nyárs polgár birodalmak és városok, melyeket nem érintett ez az uj hős vagy barbár-kor, a csodák és bor­zalmak esztendeje, mely minket ra­gyog be az égő fél világ tüzglóriá­jával, melyek nyugodtan folytatják a régi civilizáció munkáját, mig mi s velünk a földi népnek fele, kizök­kentünk mindenből, a miben folyt életünk utja. Ugy éreztem magamat itt, a hangyaháború fölött, mint érez­heti magát például Amerika, a mint az óceánon áthajolva gyönyörködik a verekedő ó-világban. Csak éppen hogy muníciót nem szállítottam va­lamelyik félnek. (Folyt, köv.) Sebők Zsigmond. az Isten! c. zsoltárt is énekelte. Ekkor igy nyilatkozott Bismarck utóda: — Az önök éneke valóban visszhangja a keletről zengő csatazajnak és népünk öröm­ujjongásának, mely hadaink hős­tetteit ünnepli. Az orosz vára­kat sorra felbontottuk, akár csak a cserépfazekakat. Forró szív­vel mondjunk tehát hálát Isten­nek, ki eddig megsegített min­ket. A harc azonban még nem ért véget. De ha Isten is ugy akarja, eljön az a nap, a mi­kor diadalmaskodik az az elv, hogy a ki meg nem hajlik, an­nak meg kell törnie! íme ilyen rendületlen hit és magasztos erkölcsi erő hatja át legyőzhetlen szövetségesünket is. Éppen azért tartsunk ki erős bizalommal a döntés nagy kor­szakában ! Dr. Kőrösy László. Városi közgyűlés. A vármegye tanácstermében tar­fotta, rendes közgyűlését Esztergom város. A hangzó teremben olyan ve­sékig hangzó, kritizáló beszédek vol­tak, amelyek kell, hogy viszhangot adjanak, de nem csak a rossz akusz­tika teremben, hanem magában a közönségben is. Hanem tartsunk sor­rendet. — Napirend előtt Brutsy Já­nos szólalt fel a katonaság álial fo­golytábor céljára elfoglalt legelő ügyében, kérve a polgármestert, hogy tájékoztatná a város közönségét ez ügyben. A polgármester, az ügyész és a mérnök feleitek is Brutsy fel­szólalására, de bizony csak annyit, hogy ez ideig dacára mintegy 300 hold elfoglalásának még egy fillér kártalanítást sem kapott a város. Ez az őszinte, de szomorú nyilatkozat késztette azután Gróh József drt., hogy nem csak konkrét adatok alapján adjon útbaigazítást az ügy, hol és miként való megindításához, hanem ujabb' kérdéseket is intézett a város elöljáróságához, nevezetesen pedig a fogoly tábor villamos világí­tása és a fogyasztási adó ügyében. Amig a villám világításra nézve megnyugtató felvilágosítást kapott a a képviselő testület, addig a fogyasz­tási adóra nézve a számvevő egész őszintén tárta fel a város teljes te­hetetlenségét a képviselőtestület elé. Amig inas gyerekek, iparosok és magán látogotók is nyertek belépési igazolványt a táborba, — a város hivatalos közegeinek ezt a táborpa­rancsnokság megtagadta és igy tör­tént, hogy a kantinossal kénytelen volt a város havi 700 koronában megegyezni. A közel 30.000 lelket számláló összes fogyasztása után a város évi 8400 korona fogyasztási adót kap.. (Itt, ezzel szemben érde­kes volna tudni, hogy a 18.000 lel­ket számláló Esztergomnak mennyi az évi fogyasztási adója ? Szerk.) Mindezeket összefoglalva a képviselő­testület a Iegközellebbi közgyűlésre az egész fogolytábor ügyről befeje­zett és megnyugtató tényekről kér jelentést. A reáliskolai rajztanári ál­lásra a képviselőtestület ideiglenes minőségben Bayer Ágostont bizta meg. Ugyancsak tárgyalta a közgyű­lés a reáliskolai tanárok háborús drá­gasági pótlékát is, melyet a képvi­selőtestület 10 és 15 százalékban szavazás utján megadott ugyan, ha­nem olyan kritika kíséretében, ami­lyenben még aligha volt része Ma­gyarország valamelyik tanintézetének. Brutsy János felhozta a tanárok kö­zött duló, de már a nyilvánosságra került egyenetlenséget, melyet azu­tán Bleszl Ferenc valóságoson ölő sta­tisztikává tetézett meg, mire a kép­viselőtestület a legszigorúbb és leg­meszebb menő vizsgálat megindítá­sát rendelte el. A képviselőtestület még fel sem ocsúdott a hallottakból, már is refe­rálta a tanácsjegyző Osváth Andor főjegyző kaionai ügyét, melyben a tanács javaslat a fizetés meghagyása volt. A képviselőtestület ezen javas­lat ellen nem szólalt ugyan fel, ha­nem Bártfai képviselő felszólalása következtében ismét mellékvágányra tért, mely csakhamar fővonallá nőtte ki magát, mert Gróh József dr. oiyan csokrot kötött a városi tisztviselők viselkedése és viszonyaiból, amely nemcsak illatozott, hanem be is vi­lágított a városháza rejtelmes mély­ségeibe. A kritika kemény volt, me­lyet a polgármester enyhítő válasza sem tudott meglágyítani. Ezután azt hisszük most már utoljára irunk az „Unger ügy"-ről. A képviselőtestület elfogadta a tanács javaslatát, mely szerint a város 15292 kor. fizet Unger rendőrkapi­tánynak. A liszt ellátás ügyében Magyary László indítványa következtében a képviselőtestület egy négy tagu bi­zottság javaslata alapján a fogyasz­tási szövetkezet és Oblat cégei bizta meg a szükséges liszt szállítással. A képviselőtestület eloszlott s mindenki gondoskodott azokon a ,su­yos vádakon, a melyek a teremben talán még most is viszhangzanák. Nómó, Kinevezés. A folyó évi április 8-án Teleszky János pénzügyminisz­ter elnöklete megtartott szaktanács­kozás alkalmával történt megállapo­dásból kifolyólag, a létesítendő Pénz­intézeti Központ alapszabályai s a revisióra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó ügyviteli szabályok terve­zetének összeáilitására, Schmith József, a Magyar országos Központi Takarekpén ztár vezérigazgatói ának elnöklete alatt a pénzügyminiszter egy bízottságot létesített. Ezen bi­zottság munkálataiban leendő részvé­telre városunkból Blesz Ferencet az Esztergomi Takarékpénztár r. t. igaz­gatóját kérte fel. Az országos érdekű s háborús viszonyok szülte Pénzin­tézeti Központ létesítésében résztvevő szaktekintélyünk emez örvendetes ki­tüntetését egyéni és városi szempont­ból szívesen tesszük közzé. Iparunk pártfogója volt már néhai ünnepelt József nádorunk, va­lamint fia, István helytartó és a bol­dog emlékű József királyi herceg, kinek ékes szavai még ma is csen­genek : — „Csakis az ipar hatalmas fejlődése lesz képes elviseltetni az ország fokozódó terhét és édes ha­zánkat abba a biztos révbe kormá­nyozni, a hová a haladó kultúrállam eljuthat. Tehát a magyar ipar fejlő­désében látom az ország boldogulá­sát és jövőjét". — Mikor a Habs­burg-ág szivünhöz simult hajtását, József kir. herceget a király had­testparancsnokká nevezte ki, az Or­szágos Iparegyesület sietett őt a ma­gyar iparosság nevében üdvözölni. Ekkor József kir. herceg ezt vála­szolta aug. 18.-án: — „Felséges urunk által a VII. hadtestparancsno­kává történt kineveztetésemhez a magyar iparosság nevében küldött hazafias érzelmektői áthatott üdvöz­létÜKet, hálás szívből köszönöm. A magyar iparosság szeretteljes üze­netére legjobb kivánatoktól áthatott, legmelegebb üdvözletemmel felelvén, hálás köszönetet monáok vitézjcsa­pataim nevében azon odaadó mun­kálkodásukért mellyel a mi küzdel­münket megkönnyitik.' 1 Ezt a lélek­emelő elismerést örvendező szívvel fogadják Esztergom tisztes mester­emberei is. Hitelbank igazgatósági ülése. Mult hó 29-én az Esztergom-vidéki hitelbank részvénytársaság igazgató­sága Mátéffy Viktor h. igazgató el­nöklete alatt félévi üzleti eredményét tárgyaló, ülést tartott, melyen Einczin­ger Ferecz takarékpénztári könyvelő, a társaság jelenlegi ügyvezetője, részletes beszámolóban ismertette a háborús viszonyok szülte helyzetet s rámutatott azon örvendetes jelen­ségekre, melyek a háború dacára az intézet mozgékonyságát és ez irány­ban megnyilatkozott bizalmat tükrö­zik vissza. Nevezetes intézet Bécsben az Augusztinnm, mely a jövő évben éri meg száz esztendős fönállását. 1816-ban alapította ugyanis Frint Jakab fölszentelt püspök a Szent Ágostonról nevezett felsőbb papne­velő intézetet Bécsben, hogy a föl­szentelt fiatal papok nagyobb teoló­giai képzésben részesüljenek. Össze­sen nyolc magyar pap tanult ott állandóan a monarchia egyéb fiatal papjain kivül. Az intézet élén a min­denkori bécsi várplébános őrködik és igy félig-meddig az udvar papjai 0g. Augusztinium hallgatói. Közéletünk több kiváló egyházi férfia nyerte el ott doktori diplomáját. Dr. Csernoch János biboros hercegprímás, báró Hornig Károly veszprémi püspök, Fischer-Colbei kassai, Nóvák István eperjesi püspök: dr. Baner zágrábi

Next

/
Thumbnails
Contents