Esztergom és Vidéke, 1915

1915-08-29 / 68.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ KÖZLFMÉNYEK TOVÄBBÄ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐ k. FŐMUNKATÁRSAK: D

R- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D* KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. SYILTTÉR SORA SO FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A közvélemény meghamisítása. Sohasem mesterkedett meg senki annyi furfanggal a közvélemény meghamisítására, mint az angol. Első dolga volt a háború kitörésekor a német kábelek elpusztítása, hogy ne érintkezhessek más valaki a világrészekkel. Az angol sajtó tehát saját közvéleményét erőszakolta az egész külvilágra a saját érdekében. Semmiféle gálád mesterkedés sem zsarnokoskodhatik azonban örökké. Ma már Londonban is vannak sokan, akik megundorodtak a közvélemény rendszeres meghamasitásától. Az angol főváros legmodernebb szemléje, a Neu Age, a müveit társadalom orgámuma. Ebben a független és népszerű folyóiratban jelent meg az a pompás interpelláció : Kérdések a sajtóirodához, mely alaposan leleplezi az angol sajtó gyalázatos hazudozásainak üzelmeit. A szatirikus és szellemes közvélemény igy nyilatkozik: — Tisztelt uram! Megengedi-e kérem, hogy egy meglehetősen szórakozott polgár az ön hasábjainak vendégszeretetét használja föl a sajtóirodához való appellálás végett ? Majd egy esztendő óta háborút folytatunk Németországgal. Ez alatt az idő alatt naponta két győzelmet arattunk : egyet a reggeli újságokban és egyet az esti lapokban. A németeket ez idő alatt naponta visszavertük. Az én számitásom szerint csupán két szál német ember lehet a világon, de már azt a kettőt is kikergettük a másvilágba. Nem szíveskednék kérem, sajtócenzor ur, megmagyarázni nekünk, miért van majdnem egész Belgium és Franciaország egy része Németország tulajdonában és miért tarja viszsza a szövetségeseket mindkét arcvonalban ? A mi sajtónk kövér betűs címekkel már sokszor értesített minket arról, hogy a németeket vasgyürüvel zártuk körül. De a folytatást hiába kerestük. Mert ugyan mit müvei egy vasgyürű, ha sikerült neki a disznót körülzárni ? (Pardon, a német hadsereget.) Leguggol, hogy pipára gyújtson és megengedi a falkának, hogy a gyűrű alatt szépen elmasirozzon? Ha nem ezt teszi, akkor az ég szerelmére, mit cselekszik ? Hogyan is lehet az, hogy habár Németország valamint Ausztria és Magyarország már régóta éhen halt, föllázadt, polgári habomban pusztult és lakói ma is ugyanazok, akik eddig voltak ? Talán megtanulták ezek a bizonyos országok, hogyan maradhat az egyén erős a levegő kielégítő diétája mellett ? Ha igen miért nem árulnák el newünk azt az érdekes titkot ? Mert kérem, az rendkívüli hasznunkra lehetne, ha még néhány győzelmet aratunk. Minthogy minket eddig még nem ért semmiféle vereség, miképen került Németországba az a sok ezer brit fogoly és a négyszáz angol autóomnibusz ? Vájjon önként mentek azok oda vagy pedig a foglyok vitték magukkal a tömérdek gépkocsit ? Azután hogyan lehetséges az, hogy az elegáns kis Szerbia már többször megsemmisítette az osztrák és magyar hadsereget, mely ez időszerint erősebben küzd, mint valaha és ugyanaz a szerbia jajgat folytonosan segítségért, mert különben éhenhalna az a lakosság, melyet a győztes osztrák és magyarok hunnok gyilkoltak le? Ugyan miért vannak a porosz halálfejes huszárok még mindig az arcvonalon, mikor a belgák már a háború elején megsemmisítettek, azután a szö vetségesek pusztították el őket végre az oroszoké lett a dicsőség a halálfejesek kiirtása. Persze ez a SZÍVÓS makacsság nekünk tisztességtelen dolog, valamint a német trónörökös vonakodása, hogy nem óhajt halott maradni. Bizony, hogy ilyesmire csak a hun vezér képes, aki már egyszer halálosan megsebesült és akit már kétszer megöltek, sőt eltemettek — sajtónkban. Vagy talán a németek, az osztrák és magyarok megfoghatatlan rögeszméje az, hogy vonakodnak halottak maradni. Hogyan merte a Kaiser ideges kimerültségét, veszedelmes lázát, végzetes meghűlését, kétoldalú tüdőgyulladását, több súlyos operációját — nem is említve az állandó őrületet — kiheverni ? És mindez tizennégy nap alatt zajlott le, hogy azután még kitűnőbb egészségben visszatérjen frontjára ? Nem akarjuk tudni mikor építették föl újra a reimszi székes egyházat, melyet a barbár németek rommá lőttek ; sőt már néhány hónappal ezelőtt is tökéletesen elpusztítottak. íme végre valahára mégis csak tisztulni kezd a ködös Londonban is az a fojtó levegő, mely a sajtó erkölcseit meg mételyezte. Tehát meg fog szűnni nemsokára a közvélemény meghamisításának angol szabadalma is. Kuj'on. Háborús aratás. (Iskoláink beszámolása.) Főreáliskolánk. . (Dr. K. L.) Az értesítőt Grusz Ede Rajmond állította össze lelkiismeretesen. Élső közleménye szintén Spitkó főigazgatót parentálja. Második cikke dr. Nemtsák János érdekes jellemrajzát mutatja be a főreáliskola igazgatója. Az iskola eddigi türt helyiségeit a katonaság foglalta el. Sok küzdelembe került tehát a tanitás. A tanárikarból fegyveres szolgálatot teljesít: Berencz György, Ember József (Üszkübben szerb fogoly), Háber János (Szibériában orosz fogoly), Hasennauer Andor, dr. Raymann János (Kelet-Szibéria foglya), Roht János (megsebesült) és Krizsán István. Hét ta^ra olvadt tehát a tanárikar. És végén 171 tanuló vizsgázott, melynek zöme (167) esztergomi. A segitő-egyesület törzsvagyona közel hétezer K. A reálisták közül huszonhét tanuld cserélte föl könyvét a fegyverrel. Ezek közül három már hősi halált halt. Dicsőséges nevük : Bencze Endre, Fray Ferenc és Jedlicska Rezső. Ketten fogságba estek. A SzéchenyiÖnképzőkörben 76 tag serénykedett. Az ifjúsági segitö-csapat és tudakozódó iroda szorgalmasan működött. Az iskolai rajzokból háborús kiállítást rendezett Királyfalvi Kraft Károly festőművész és rajztanár, melyei hangversennyel nyitottak meg a tanév bezárásakor.