Esztergom és Vidéke, 1915

1915-07-29 / 59.szám

idegen fürdőhelyeken nyaralnunk. Székesfővárosunk világhires artézi fürdőkkel rendelkezik. A világ egyetlen metropoliszában sincs annyi gyógyító forrás, mint Budapest áldott jobb partján; ezeket már a pannóniai rómaiak is magasztalták. Töméntelen számú idegent gyógyított meg Trencsén-Teplic csodálatos erejű iszapja. Itt díszlik az ország szivében hazánk drágagyöngye a Balaton. Gyógyító hévvizén kivül maga a festői vidékű tó is ritka arányú hatalmas üdülő- és fürdőtelep. József kir. herceg feledhetetlen emlékű édes atyja teremtette a Margitsziget remek artézi fürdőjét és ő épített először otthont magának és családjának a fölséges Tátrafüreden. A fenyőillatos, magaslati erdei levegő és a páratlan szépségű környezet valóban fejedelmi élvezetet kinál.j Rákóczi Ferenc fejedelem a szklenói és vihnyei szénsavas gyógyító fürdőket kereste föl uj erő gyűjtésre. Bártfa, Koritnyica, Marillavölgy stb. a külföldön már régesreg világhírű csodafürdő lett volna. Herkules-fürdő, az állam gondos kezelésében a legtökéletesebb fürdőhely hazánkban. Gyógyító forrásait már a régi rómaik csodálták, ők nevezték el az erőtadó fürdőt az erő megtestesítőjéről, Herkules fürhelybe mentünk. Utunk egy elkerített hely mellett vitt el, a hol más foglyok dolgoztak, mint a mit eddig láttunk. Mert itt a tányérsapka az uralkodó. Ezeknek a foglyoknak pedig magas, papos sapkájuk volt. Már messziről látszott, hogy szerbek. Villogóbb a szemük, a tartásuk keményebb, a mozdulatuk rugalmasabb. Azt mondják, szívesebb és jobb munkás mint az orosz. Drót, meg deszkapalánkkal fonták körül a foglyok városát melynek 8 és fél kilométer a körzete. A pékműhely kivül esik a bedrótozott helyen. Már messziről kipárázik a frissen sült kenyér illata. Orosz foglyok dolgoznak benne. Tisztaság, rend mindenütt. A kenyér jó. A mikor belépünk, egy orosz katona elkiáltja magát és feszes állásba vágja magát valamennyi. Engedelmes, derék nép. De csak az újonnan érkezett, a ki még a hátán érzi a kancsuka szellentését. Aki már régebben itt van, nehezebben mozog, lanyhább. No, de nincs sok baj velük. Innen az úgynevezett Ujtáborbá mentünk. Csupa modern barakk, frissen kátrányozott deszkavár. Itt egy víztorony üti magasba a homlokát, amott villamostelep. (Folyt, köv.) dőnek. Ide özönlöttek a bojárromán-családok és a Balkán jó módú vendégei. És hány csodaforrás buzog a kies urdélyben ? A pezsgő borszéki, a szovátai sós vizek, még mindig nem olyan értékesek, mint dédelgetett külföldi rokonai. Legtöbb magyar nyaraló két okot emlegetett, mikor a hazai fürdőket mellőzve, külföldre sietett : — Kevés idehaza a kényelem meg a szórakozás a kisebb lelyeken és hallatlan a drágaság elsőrendű fürdőinkben ! És ugyan ki ennek az oka? Az, aki igy okoskodik. Mert ha az a sok elúszott nyári millió idehaza maradt volna évtizedek óta, akkor magyar fürdőink már régesrég világhírűek lennének. A nagy idők nagy leckéi azonban bizonyára ki fogják ábrándítani azokat, akik eddig a külföldet bálványozták. Igaz, hogy az idén nagy fürdőink első vendégei a mi első honfitársaink üdülő harcosaink. Hanem azért még mindenütt akad elég hely a civilmagyarok számára is. Megyénk nyaraló telepei közül eddig Dömös volt leglátogatottabb, ötven-hatvan fővárosi család nyaralt itt nemrégiben. Ma egyedül a budapesti nyaraló tulajdonosok üdülnek kedves nyári otthonukban. Nagymaroson, a háború előtt ezrével tanyázott a legnépesebb és legzajosabb budapesti elem. Ma üdülő katonáinké a dunaparti Siófok. A nemesebb érzésű fővárosi uricsaládok hajadonjai az idei nyáron is a kórházakban, vagy hadi érdekű irodákban végzik legmagasztosabb honleányi hivatásukat; ifjai pedig a legönzetlenebb társadalmi szolgálatban találnak üdvös foglalkozást. És ez a legideálisabb és egyúttal korszerűbb életelv az idei nyaraló szezonban. Hiszen másmilyen a naptárunk, egészen más az életünk, az érzésünk, gondolatunk és passziónk. Mert igazság szerint minden érzésünk, gondolatunk és cselekedetünk ma a társadalom jóléti hadseregének szolgálatában áll idehaza. Dr. Kőrösy László. A városi főügyész nrboz! Hosszú védekezéseért fogadja őszinte köszönetemet az adófizető közönség nevében is és a legnagyobb sajnálatomnak kell kifejezést adnom, amiért annyi munkát szereztem csak azért, hogy a Főügyész ur is beismerje, miszerint igenis megakarta akadályozni Unger úr hivatalba lépését. Ennek alapján talán nem leszek szerénytelen, ha az „alaptalan vádaskodás" és a „meggyanusitás"-t magamról tisztelettel elhárítom és a közvéleményre bízom annak megítélését. Midőn ezeket előre bocsájtottam ki kell még jelentenem, de ezt már komolyan sajnálom, hogy a polgármester ur kellemetlenségnek és támadásnak volt kitéve éppen a Főügyész ur jogi véleménye következtében. Most pedig térjünk át a Főügyész ur idézeteire. Ha a Főügyész ur oiy bizonyos volt jogi véleményének helyességében, miért nem méltóztatott ezen jogi véleményét fentartani akkor is, mikor az alispán urnák „egy rendelkezése jött Unger Hugó urnák azonnali és feltétlen hivatalba helyezés ügyében". Az igazság, igazság marad még az alispáni rendelkezéssel szemben is és azt védeni kell. Ha már a Főügyész ur jogi véleményt adott és a közönség tájékoztatására annyi végzési számra és az orvosi bizonyítványra hivatkozni szives volt, sőt talán abból nem ís egészen a közönség elé való passzust idézett, amiből bizony kiérezni egy keveset, ugy nagyon finoman — az antipatiát — miért nem méltóztatott a főispáni átiratban is idézett eme belügyminiszteri passzusra is hivatkozni, mely 1913. évi 198. 922/XXX sz. a. Esztergom vmegye közönségéhez intézett leiratában foglaltatott „Az újrafelvételi eljárás jogszerű következményeképen panaszlónak (Unger Hugónak) előbbi jogviszonya helyreállítandó, tehát állásába visszahelyezendő és illetményei újból folyósítandók lettek volna. De ez nem volt keresztül vihető, miután az állas időközben betöltetett". Pedig egész bátran hivatkozhatott volna rá a Főügyész ur, hisz a főispán ur őméltósága is citálta a belügyminiszter rendelkezését. Itt szabad legyen kérem hivatkoznom a Főügyész ur közleményének eme részére: „a vármegyei tiszti főügyész urnák velem egyezőleg ugyancsak az a véleménye, hogy Unger Hugó ur hivatalába vissza nem helyezhető, hanem kinevezhető". Ehhez én kommentárt nem fűzök. Nem szándékom tovább vitatni az Unger ügyet, mint nem volt soha célom, hogy Unger urat védjem, hanem tisztán csak a városi érdek késztetett eddig és e tárgyban való felszólalásra is csak pusztán ezért van még néhány szavam. Ha már tényleg történt is volna némi formahiba Unger ur visszahelyezése körül, amely formahiba folytán a város megszabadul évi 2400— 2600 korona nyugdíj fizetésétől azt éppen a város érdekeit védő főügyész urnák kell észrevenni és szóvátenni? Vagy annyiralelkismeretes a Főügyész ur, hogy inkább fizetteti a saját kliensével, de a formát betartja? Lám a kliensei, a város közönsége nem igy gondolkozik, mert osztatlanul örül az Unger ügy ilyetén való befejezésének. Végül biztosítom a Főügyész urat hogy mindenkor, valahányszor a közönség érdekéről van szó sem Némó, sem a Némók nem fognak némák maradni. Némó. * * * Ezzel a vitát lapunkban bezárjuk. Stterk. Háborús vidámság. Halálraszánt orosz foglyok. Az utolsó rettenetes kárpáti harcokban tömérdek orosz került fogságba mindenféle ezredből. Az egyik elfoglalt galíciai falu legépebb háza csakhamar megtelt a mi tisztázkodó hőseinkkel és sebesülteinkkel. A folyton növekedő orosz foglyokat az udvaron gyűjtötték össze. Egyik hadnagyunk kiszemelt a változatos seregletből néhány tipikus alakot és azokat beterelte a lakásba. A négy óriás a szobában rögtön térdre borult a tisztek asztala előtt és keservesen elkezdtek jajgatni. „ — Mi bajotok? — kérdi tőlük a hadnagy. — Jaj, jaj érezzük, hogy meg kel halnunk — sóhajtozta a torzonborz fejű góliát. — Mert azt mondta a kapitányunk, ha fogságba kerülünk, akkor a magyarok levágják kezünket, lábunkat. A hadnagy megcirógatja a kócos óriást, megkínálja nyájasan a halálraszánt oroszokat cigarettával, azután mosolyogva igy szólt: — Keljetek föl 1 Azután tudjátok meg, hogy nálunk az ellenséges katonának is megmarad a katonabecsülete, mert mi magyarok vagyunk. Szabályos elemelés. Köztudomású, hogy vitézeinknek tilos a rekvirálás. De olykor-olykor tilosban vadászik néhány szabályos elemelő. A szemléző tiszt rajtakapja egyik bakánk zsákjában a frissen lőtt malacot. — Azt a kutyafádat! — rivall reá — hát szabad ilyesmit csinálnod? — Jelentem alásom, — szól a mi bakánk esztergomi flegmával — szabályosan emeltem el. Mikor őrségen voltam valami izgett-mozgott közelemben. Rákiabálok szabályosan: HaltJ Werda? De meg se nyikkant. Hát kérem, kötelesség szerint tüstént le is puskáztam. Ez a malac vót, jelentem alássan a félreértés áldozata. Teli Vilmosaink. Őrségre küldtek egy kárpáti községből hat esztergomi újoncot a szomszéd falu kiszimatolására. # — Ne lőjjetek ám hiába, mert elárulnátok magatokat I — magyarázta nekik parancsolómódban a parancsnok. Alig haladtak száz lépésnyire az erdőben puskaropogás hallatszik. A mi katonáink már azt hiszik, hogy orosz előőrsök közelednek. A hattagú őrségünk sokáig nem tért haza. Már-már aggódni kezdtek bajtársaik. Egyszerre csak egész jókedvvel betoppannak a parancsnokságra. — Mire lövöldöztetek gaznációk az erdőszélen? — vallatta őket a parancsnok.