Esztergom és Vidéke, 1915

1915-07-11 / 54.szám

Olaszországról. (Reminiszcenciák.) Irta: Dr. Kőrösy László. Mennél régebben szerettük azt, akiben csalódtunk, annál keserűbb kiábrándulásunk. Olaszország alattomos hit­szegése valóságos briganti tőr­szúrás gyanánt hatott különö­sen azokra, akik gyakran meg­íorduitak Itáliában es gyönyör­ködtek nemcsak természeti szép­ségeiben, hanem páratlan mű­remekeiben. A*z erőszakos irridentizmusz veszedelmes járványa tört ki azonban a szerencsetlen or­szágban. Épen azért nem is sajnálkozunk már azon, hogy az elkapatott Olaszország két régi, erős szövetségese mellett idővel még világhatalomra is emelkedhetett volna. Olaszország azelőtt valóban az egész művelt világ otthona volt. Ma teljesen elszigetelten nyúlik a tengerbe Európa neve­zetes sarkantyús csizmája, mert az Aetna és a Vezúv alattomos tüze heviti boldogtalan vezéreit. A páratlan Velence és a föl­séges Nápoly ezidőszerint olyan prózai hadikikötő, mint a kiet­len Spezia és a zord Tarents. Ágyús sorhajók, páncélos cir­kálók, nyurga torpedózúzók és alattomos búvár hajók laknak benne. Negyvenezer olasz ten­gerész és másfél millió száraz­földi hadsereg van bejelentve papiroson — ellenünk. Csakhogy az Oiasz katona, aki eddig az abyszinai és tu­niszi kudarcok véres iskoláit járta, nem edződött, hanem még inkább megtorpant. Az olasz katonai szellem, még sze­szélyesebb és fantasztikusabb, mint a francia, mert nem a fe­gyelem tartja össze, hanem a romantikus kalandvágy. Ilyenféle kalandos jelszó ez is: — Éljen az olasz Dalmácia! Ilyen olthatatlan kaland­szomjusággal vágyódik az Adria keleti partjaira is, hanem a horvát partvidéknek eszeágában sincs ltáliához vágyakozni. És hiába akarja fölszabadí­tani a mi birodalmunkban élő honfitársait, mert hiszen Krajn'a és Isztria szlavjai épen olyan jól érzik magukat nálunk, mint Cörc, Trient, Tritszt vagy Dél­Tirol olaszai. Vájjon miért nem fáj a foga déli Svájc olasz test­véreire ? Persze azokat is a ha­talmas Alpesek erős bástyái védik. Idáig jutottunk tehát. Bezá­ródtak már az olaszországi kin­cses muzeumok érckapui. Ki­nyíltak ugyanakkor a középü­letekből átalakított kórházak faajtai. A szegény nép most kezdi megismerni a háború igazi nagy böjtjét. Mert ahol najdan a világ dúsan költekező vendégei jártak, ott most rend­őrök uralkodnak. Ahol azelőtt hintokorzón vonult föl az elő­kelőség ott most mar sebesült szállító kocsik döcögnek. Elszakadt tehát az a varázs kap. cs, mely Italiát eddig a művelt világgal kötötte össze. Csak a régi szép emlékek hul­lócsillagai tűnnek föl néha Olaszország elborult egén. tályu volt az ipai iskola, amikor Maros az igazgatását átvette és hány osz tályu most? mennyi államsegélye volt akkor es mennyi most, mely többlet mind a Te fáradhatatlan agi­tálasodnak eredménye 1 Az iparos­tanonc otthon felvirágzása, itjúsagi könyvtára, az iparostanonciskola ta­nítóinak könyvtára, a körülmények­hez képest gazdag tanszergyüjtemény, megfelelő bútorzat és sok más ki­sebb-nagyobb dolog, melyet elsorol­ni is nehéz volna, mindenkit meg­győznek arról, hogy az iparostanonc iskola bármely ügye és Maros Antal egy test egy lélek voltak. Az elismerés, mely az illetékes hatóságok részéről kijárt a minta­szerű, rendezett és szép eredménye­ket felmutatni képes intézetnek, Té­ged c.-ak új munkákra ösztönzött. A kot a reggel már az ipariskola íróasztalánál talált, melyet még a a nagy szünidőben is csak pár napra hagytál oda, hogy szerető rokonaid körében üdülést találj. Alig értesül­tünk elutazásodról, 1 harmad-negyed­napra már ismét aktáid mellett talál­tunk, hol iskolád javáért nem törőd­tél még egészségeddel sem eleget! Boldogult Vargyas Endre kir. tan­Régi mesének látszik, hogy hányszor gyönyörködtünk az Adria gyöngyén, a Ticiánó lo­bogó színeitől tündöklő Velen­cében ! Hány ezer és ezer gond­talan idegen gondolázott a Canale-grandé-n, melynek ele­ven tükrében kacérkodtak a bájos paloták mosolygó lelkei. Hány száz barsonykéz szórta naponként az olasz árú magyar búzát a Márk-tér szerelmesen búgó galambjainak. Milyen sok forgalmas vendéglő és népes diszkereskcdés. hizott meg a vi­lág minden tájáról pereglő ki­rándulók kövér pénztárcáitól. Megszámlálhatatlan sok velencei üveg és mozaik emlék vándo­rolt Velencéből a világrészekbe. Firence rózsás vidékét, föl­séges műemlékeit és hatalmas múzeumait nem áz olaszok bá­multák, hanem a nemzetközi rajongó természetimádók és a lelkes művészetkedvelők. A tö­méntelen sokfele firencei mű­kereskedést sok millió Iii a. tá­mogatta. Az örö^városnak, a mai olaszoktól megszentségtelenített szent helyén, Rómában majd annyi vendéglő van, mint templom. Fényes otthont terem­tettek ezekben a költekező amerikaiaknak, a válogatós an­goloknak, az élvezetvadász franciáknak, az okos németek­nek, sőt a művelődő oroszok­nak is. Valahányszor a Szent Péter bazilikában a pápai mi­sére ötvenezer jegyet utalt ki a Vatikán hivatala, mindannyiszor az ünnepi közönség háromne gyedé vendég volt. Jellemzetes épület Rómában felügyelő a legtermékenyebb magyar tankönyvíró mellett tanultad meg az iskolai ügyek iránt való érdeklődest, hol elismert szakemberré váltál min­dennemű tanügyi dologban. Az ő hi­vatalának szelleme az éjt-napot egy­befoglaló munkásság vezérelt egész igazgatói működésedben, melyet cso­dálni igen, de tökéletesen követni nem voltunk képesek. Ä magyar nemzeti haladás Gé­niusza méltán teszi sírodra a győzel­mi palmat, hiszen te nem „elkese­redve hagytad ott pályádat," mint annyit emlegetted, hanem alKotóerőd munkakedved egész teljében; az arató, a munkás azon boldog remé­nyében, hogy a sok fáradsággal megművelt föld biztos termést fog hozni Nem szólok azon veszteségről, melyet az esztergomi társadalom, az egyesületek, főleg a Kisdedovó Tar­suiat, — melynek oly buzgó pénz­tárosa voltál, — szenvedeti halálod alkalmával, nem említem azon pótol­hatatlan ürt sem, melyet forrón sze retett családod érez a megpróbálta­tások ezen legnagyobbikán, csak még pár szóval kartárs .id igaz ke­gyeletének virágait akarom rátenni b us sirhalmodra. Mi ismertünk, mint tanítót és mint embert is a legjobban. Nem voltál komor, visszahúzódó, rideg, sőt el lenkezőieg: aki egyszer beszelt ve led, jóbaratodda, tisztelőddé vált. Szívesen részt vettél örömeink ben, szórakozásainkban, de itt is mint mindig, megőrizted azon mél tóságot, melyet a hivatás és az őszinte vallásos érzés kelt az igazi jellemes férfiakban. Ha félreértettek, gáncsos kodtak utadban, nem lökted félre az elődbe allot, hanem meggyőző sza­vakkal iparkodtál őt igazadról meg­győzni, ami legtöbbször sikeiüu is Ezért n m is volt senki ellenséged d e annál több volt, aki megsiratott amikor halálod híréről értesült. Mem irok tovább. Minél többet foglalkozom most Veled, annál job 'ban látom, mennyi jót lehetne még irni Rólad; ami azonban úgy is meg van irva az örök Bírónak, a jutal­mazó Istennekama könyvében, „mely­ben — a zsoltár szavai szerint — minden foglaltatik." Nyíljanak sirod felett örökké ba­rátságunk illatos rózsái! Viszontlá­tásra Maros Antal! Homor Imre. a királyi palota. Nem az olasz nemzet építette, hanem hajdan a pápaság. A quirináli elkob­zott pápai kastélyon ma is a tiarás római pápai címer díszlik. Az örökváros üde tüdejé­ben, a kies Monte Pincio-n nemcsak a királyicsalád, de az olasz főnemesség tagjai azelőtt mindennap büszkén gyönyör­ködtek a soi / ezer idegen nagy­jelentőségű forgalmában. A római világhíres muze­umok és nagybecsű látványos­ságok, sőt az ősi romok több jegyet adtak ki naponkint a vendégeknek, mint a római színházak. A nemzetközi előkelő kö­zönség azonban sohasem a ró­maiak szép szeméért özönlött a világ legrégibb és legérdekesebb városába, hanem a hajdani ki­rályi, császári és mindenekfö­lött a pápaság emlékeiért. Nápoly a világ legszebb ten­gerparti városa. Népes lakossága azonban a legszegényebb lett volna, ha nem árasztja el az olajfás Pozilippo fönséges ma­gaslatát és Pompei tanulságos romjait a külföldiek nagy hadi­sarcot szívesen fizető seregei. A festői tengerparton he­nyélt egész nap néhány ezer lazzazoni, akinek szájába rö­pült a hal, a pók, a rák és a tenger egyéb ajándéka. (Vége köv.) A polgármester távozása. Vim­mer Imre polgármester hosszú szol­gálat után, tekintettel magas korára, indíttatva erezte magát kijelenteni, hogy pihenni óhajt és nyugalomba vonul. Ezen óhaja valószínűleg már a legközelebbi közgyűlés elé fog ke­rülni. A magunk részéről ez idő sze­rint bővebb kommentárt fűzni nem akarunk a nyugalomba vonulás, va­lamint az ezzei kapcsolatban felme­rült polgármester választás kérdésé­hez, de már most Ígérhetjük, hogy tárgyilagosságunk folytán még fogunk annak idején Vimmer Imre szemé­lyének erdemeiről emlékezni és a varos érdekeben figyelemmel fogjuk kisérni a polgármester választás min­den mozzanatát. Elvünk az, hogy személyi és egyéb érdekeknek hát­térbe kell szorulniok a polgármester választásnál. Katonai kinevezések. Őfelsége alezredessé nevezte ki Klempa Kál­mán őrnagyot; századosokká : Ma­kay László és divekujfalui rudnói Rudnay Miklós főhadnagyokat; fő­hadnaggyá : Letár Péter hadnagyot; tartalékos főhadnagyokká: Melichár Rudolf, Koller Sándor dr., Barna Ernő hadnagyokat; tart. hadna­gyokká : Reich Sámuel zászlóst és kivételesen Őfelsége különös kegyé­ből Farkas Henrik tart. zászlóst tart. hadnaggyá léptette elő.

Next

/
Thumbnails
Contents