Esztergom és Vidéke, 1915

1915-07-08 / 53.szám

tendő minden nagy percében. Legyen az ő végtelen sok, szenvedéséért, páratlan fáradozásaiért és áldásos jóságáért az az égi jutalma ezen a földön, hogy birodalma győztesen kerüljön ki a világháború forgatagaiból és ragyogjon még sokáig reá hűséges magyarjai boldogságának glóriája. Királyunk bizalma az ősi erényben épen olyan állhatatos maradt, mint rendületlen hite a mi igazságos ügyünk győzelmében. Örökölje tőle ezt a nagy erényt az uj Magyarország, melyet ez a nagy esztendő ujjá fog teremteni. Bízva bízzunk tehát meg harctereinben és tűzhelyeinken I Dr. Kőrösy László. Az „emberségesség" elvei. Wilson elnöknek a német kormányhoz intézett jegyzekében, a „Falába" és „Lusitania" hajók megtámadásának tárgyalásánál, sokszor van szó az „emberségességéről, í.melynek alap eivei Amerika magatartásánál irányadók. Tiszteljük az emberségességre vonatkozó hitvallást. De miért történik ez csak most, miután német tengeralattjárók angol hajókat pusztítottak el? alaposan meghízva vigan söpri az udvart és boldogan mosolyog, ha valaki oroszul szól hozzá, mekkora változás ment végbe ebben a becsületes katonalélekben, azt nem olyan könnyű elmondani. Már eddig is durcásan gondolt a pópára, aki szent ember, aki mindent tud es aki csak igazat mondhat, — de hát akkor miért mondta nekik, hógy itt barbárok laknak, akik kegyetlenek az igazhitűekkel szemben? Hiszen nem engedik rnég haza, az igaz, de ezt érti mert most háború van, de szépen kigyógyították a sebéből, még láncra sem verték, békében hagyjak dolgozni a többiekkel a korházban, enni kap — hát mi kell meg ? Aztán ezeknek a barbároknak is éppen olyan szép nagy házaik vannak, mint aminőket ő látott Moszkvában, éppen olyan ruhában járnak, mint azok, ágyban alusznak, csak a nyelvüket nem lehet érteni. Talán csak ezért mondta volna róluk a pópa, hogy barbárok? És Waszilij megcsóválta a fejet. De a legnagyobb meglepetés most néhány hete erte őt. Megengedték neki, hogy azzal a sok szaz iabbadozó, gyógyuló katonával, akiknek ő most, mint egészséges bajtárshoz illik, Wercholenszkben szerzett orvosi tudományával, meg a testi ereTehát nem történt eddig semmi, ami az emberségesség államát és szócsővét tiltakozásra, vagy legalább jegyzékváltásra bírhatta volna? Emberséges dolog volt, hogy a két szövetséges állam tönkretételére ugyszolva a világ öszszes katonáit hadba vitték s ezenkívül a legalábbvalo rágalmazási hadat indították ellenük, amelyet a történelem valaha látott. Emberséges volt Japánt az anyaországtól távol való és majdnem védtelen Tsingtaura uszítani ? Emberséges minden világrész vad embereit az európai harctérre szállítani, a németek lemészárlására? Vagy talán hadifoglyok és internáltaknak lassan ölő vidékre való depo-tálasa emberséges dolog? A francia-angol és angol-barát amerikai sajtó dühtől és gyűlölettől duzzadó viselkedése emoerséges? Vagy talán a kiéheztetési lerv emberséges? Minek minősíti az ember,-égesség elvének elnöke a háború kitörésének jeladását, a szer^jevói kettős gyilkosságot, Findlay angol követnek szir Basement Roger ellen való orvgyilkossági, életére törő összeesküvését, az oroszok garázdálkodását Poroszországban és Galíciában, a keresztény misszionáriusok kulturizaló munkájának a franciak és angoloktol való tönkretételét ? Hol maradnak az emberségesség alapelvei a fegyver és hadianyag gyártásának és száljével szolgálatot teljesít, ő is elmenjen a mi körmenetünkre. És Waszilij lelke ezen a vasárnapon valami csodálatos változáson ment át. Bámulva lattá, hogy ezek a magyarszkik milyen istenfélő emberek, hogy csak a harcban kiabálnak olyan nagyon, de itt milyen szépen énekelnek, — olyan ájtatosan, hogy öröm hallgatni! Hogy milyen szép ereklyéjük van egy igazi szenttől, aki királyuk volt, — hogy hogyan tisztelik azt 1 Hogyan megy mögötte a l9gelső főpapjuk pirosselyem díszben ugy, ahogyan a pátriárkák és az apostolok vannak festve az Uszpenszkij katedrális ragyogó ikonosztázán, — mennyi pap megy az ereklye előtt és utána, akik mind szépen énekelnek és imádkoznak és a kikre éppen olyan kegyelettel tudott nézni, mint a batyuskákra otthon, éppen csak hogy szakálluk nincsen . . . És mennyi zászló és mennyi imádkozó ember; ő is szívesen imádkozna velük, csak tudná, miért kell ? És ezen a vasárnapon nagyot, nagyon nagyot nyillott' a Waszilij lelke. Rájött valamire, amit nem tudott eddig és amit kár volt megtudnia most is. Rájött arra, ami egy orosz muzsikra a legnagyobb csapás mert fölforgatja a lelkét; hogy ő most többet tud, mint odahaza a lításának tűrésénél és elősegítésénél ? Hisz itt is érvényesülhettek volna ezek a sokat hangoztatott emberséges elvek, ha nem is tiltja el a magányosokat semmiféle törvény e szállításoktól. A szószerinti jog, amelynek alapján az egyesült államok ily szállítást megengednek, az ő részükön van, de Wilson elnöknek most hangoztatott emberségessége, amelyből kifolyóan utasok szállítására használt, hadianyagot vivő hajók elsülycsztése ellen tiltakozik, nem zarkozhatik el annak belátásától, hogy az emberségességnek a másik oldalon is vannak következményei. Már a nemzetközi illem is megkívánja, hogy Wilson elnök jegyzékének őszinteségén és emberbaráti érzésein ne kételkedjünk, hanem reméljük, hogy a tőle hirdetett emberséges elveket egyformán alkalmazza az összes hadviselő államok és semleges, hadianyagot szállítókkai szemben is. Háborús vidámság. Nyaraló a lövészárokban. A puskagolyó zápora vagy a srapnel és gránát jégesője ellen vitézeink földalatti kunyhókat vájnak. Ilyen vakandturá^ba került véletlenül a zász lós valami paranccsal a gondtalanul pipázó vitézek közé. — Hogyan tetszik zászlós ur a /mi villánk ? kérdi a nagybajuszu muzslai őrmester nagy tisztességtudással. pópa! Hogy a pópa odahaza azt hirdeti, hogy az mind rossz és bűnös dolog, ami a szent ortodox egyházon és a cár hatalmán kivül van, — hogy azok mind pogányok, hitetlenek és vademberek, ő pedig most a saját szemével látja, hogy az nem úgy van. Hogy ezek is istenfélő keresztények, jó emberek, akik segítik egymást, bőt még őt is, a szegény foglyot, — de hát akkor mirevaló verekedni velük ? A pópa azt mondta hogy a hitért, de ebben tévedett, mert öt ugyan itt senki sem bántja á hite miatt: ha ebben tévedett a pópa, ki tudja, igaza van-e a többiekben is, amit a cárról meg a háborúról beszél ? Én azt hiszem, hogy Nikolaj vtaroj, második Miklós, a béxecár, sokat veszített ebben a háborúban. Elveszített sok százezer embert a Kárpátokban, elveszítette a mire olyan nagyon büszke volt, Przemysl várát, de a legnagyobb vesztesége az lesz, ha majd a háború végén vissza fogj i kapni ezeket a Waszilijeket, Fedorokat és Ivánokat, a kik most nálunk vannak és máris veszedelmesen sokat tudnak, meri többet tudnak, mint odahaza az eddigi legfőbb tekintélyük, a batyuska, a pópa! (Vége.) A fiatal zászlós, aki ezer veszedelem között érkezett a földalatti villába, ezt fe elte : — Nagyon jó, csakhogy egy kicsit zajos helyen van. Sorozáson. Kegyetlenül besorozták a kőhidgyarmati özvegy öreg asszony egyetlen magzatát, az ő kenyérkereső, drága jó Bálintját. A jámbor asszony keservesen sírdogálva, tipeg a sorozóbizottsághoz és azt tudakolta nem lehetne-e az ő egyetlen kincsét és föntartóját kiszabadítani. — Nena lehet! — dörgi az egyik tiszt — Lassa, minket is besoroztak, azért vagyunk most katonák. — Könnyű maguknak tiszt uraim, de nehéz nekem, mert hát az én Bálintom kitanult asztalos ! A törzsasztal körül gyülekezik vasárnap déielutt, mise utan, nénany szorgalmas párkányi polgárember egy-két pohár sörre es néhány jó szóra. I Mindegyik asztaltárs beszámol heti viszontagságairól. Csak az egyik hallgat, túlságos bölcseseggel és folytonosan sörös pohara fenekére barnul — Mi lelte öreg ur ? — kérdik tőle. — Talán valami bajba kerültek a fiai a háborúban? — Dehogy kerültek bajba. Csak az nem kerül az eszembe, hogy miről is beszéltünk tavaly ilyenkor a mi törzsasztalunk körül ? Nomen est omen. A legtapasztaltabb és humorosabb öreg esztergomi őrmester mondta el egy csöndes öreg estén vigadó nyájának : — Hapták ! Vigyázzatok jó esztergommegyeiek, mi sül ki a nevetekből ! A 26-osok közt akadt eddig egy lábatlan vitéz, aki csakugyan Lábatlanban született; de jóval több bátorkezü, aki BátorkeszibŐl való; hanem mégis legtöbb muszkairtó .sárkányi, aki Sárkányban került napvilágra. Minden bajnai baka ezzel a szóval riasztja a srapnelt: Baj na 1 Nem tudnám megszámlálni mennyi sápot szedett már a nagysápi meg a sárisápi baka a muszkákon. Akad köztünk néhány libád! bajtárs, aki minden vasárnap sült libát álmodik, azért olyan dühös azután hétfőn az oroszra. A búcsiak arról híresek, hogy sohasem búcsúztak el még jó kedvüktől. A fiatal táti sem öreg táti, a süttei is alaposan elsüti a puskáját. A dunamocsi mocskosnak hivja a rusznyák tisztet. A keményfejű kéméndiek néha csolnakra kerültek a csolnokiakkal muszka vizeken. A maróti bicskás maródivá teszi az ellenséget. Végre a párkányi a sir párkányára teremti az oroszt. Hog} ne felejtsem el még a Szentlélek is ezredünkben van, mert akad köztünk néhány jámbor mészégető, aki ma a muszkát égeti. Nem tudom bajtársaim nem azért e olyan hires a 26-os ezred, mert szülővárosunk nevében is benne van a latin ezer szó. (Eszt ergo M.) Kujon,