Esztergom és Vidéke, 1915

1915-06-06 / 44.szám

fölszárítani. De vájjon ki képes ma arra, hogy a reá kénysze­rített szerencsétlenség alól ki­vonja magát ? Az aranytakaró. Nem arannyal hímzett, sem fáradt testünket jótékonyan me­legítő s azért „arany"-nak mon­dott takaróról van szó. Hanem arról a nemes fémről, arról a sárga aranyról, amely a jegy­bank pincéjében felhalmozva a kibocsátott papírpénz fedezetéül szolgál. Ezen 1 aranyfedezet legkisebb aranyát az egyes államokban a törvény állapítja meg. Nálunk az aranytakaró minimuma 33 1/8 °/o, vagyis háromszor annyi papír­pénzt bocsáthat' ki az Osztrák­magyar bank, mint amennyi aranya van. A jegybankok időnkint ki­mutatásokban — nyilvánosságra hozzák, hogy mennyi az arany­készletük s ezzel szemben menyi bankjegy van az országban íor­galomban. Ezen kimutatásokkal dokumentálják, hogy az ország pénzügyi viszonyai rendezettek. A háború kitörésekor az ál­lamok pénzszükséglete határta­lanul megnövekedett, a jegy­bankoknak elő kellett teremteni a tömérdek pénzt. Adtak ki te­hát bankjegyeket anélkül, houy kellő aranyuk lett volna. Ez minden hadat viselő államban igy történt s dacára a jó előre összeharácsolt nagy aranykész­letnek, mindenütt leromlott az aranyfedezet iránya ; ezért szün­tették be a jegybankok a kimu­tatások közlését. Az összes jegybankok kö­zül a németbank volt az első, amely között kimutatást s ez­zel tudtára adta a világnak, hogy meg van a törvényes ércfede­zet. Németországnak nagy arany­készlete volt már s ez a há­ború folyamán még több mint 250 millióval gyarapodott. A mi jegybankunk még nem közölt kimutatást. Valószínűleg a viszonyok a háború kitörése óta még nem javultak annyira, hogy megvolna a szükséges aranyfedezet. Jegybankunknak ugyanis nem sikerül aranykész­letét gyarapítani, pusztán a ha­dikölcsön révén folyt be, cse­kély mennyiségű arany a bank­ba. Pedig szakíérfiak hozzáve­tőleg 70 millióra becsülik a még forgalomban Kvő aranyat, eb­ből egy csekély részt az ipar foglalt le, a külföldre is mehe­tett valami, oroszlánrésze azon­ban ugy vélik, a ládafiában rej­tőzik. Az arany kicsalogatására a ládafiából keresnek utat, mó­dot. Legújabban hangoztatják az „aranyjegyeket". Az arany­jegy papírpénz, amelyet a jegy­bank tényleges arany beszol­gáltatása fejében adna és kö­telezné magát, hogy bármikor a jegy ellenében, minden kö­rülmények között visszafizeti a beszolgáltatott aranyat. A né­metbank mindjárt a háború ele­jén kezdte meg az aranyjegyek kiadását. Hogy nálunk érnének el sikert velük, az nagyon kér­déses; kétségtelen azonban, hogy haza iránti kötelességét teljesiti, aki ahelyett, hogy aranyát ka­matozatlanul heverteti otthon, siet átadni a banknak, hisz az aranykészlet oly fontosságú, hogy tőié függ az egész pol­gárság anyagi léte, no meg a háború sikere, a végső győ­zelem. Az Egyház és a győzelem. A háborgó, örvényekkel telt világvihar, mely milliók életét, megnem mérhető vagyont, ta­lán nemzeteket és országokat nyel el, mintha egy pillanatra elült volna és helyébe az áhí­tat fakasztotta könyörgés tele­pült a magyar szivekbe. Az Egyház a háború kitörése óta imában könyörög az Úrhoz bé­kéért. Milliók ajakán buzgó bé­keima fakadt hazánkban is. Ha­nem most mintha megérezték volna a szivek, hogy mig ed­dig csak ellenséggel állottunk harcban, most áruló szövetsé­gesünk ellen is fegyverrel kell mennünk és itt már nem elég a béke. Hazánkban a magyar kath Egyház, nemzeti öntuda­tának, becsületességének, fegy­verei tisztaságának, ügyünk iga­zának teljes tudatában a béke fohászhoz még egy ^óhajjal já­rult a Mindenható zsámolya elé és könyörgött, hogy győzelmes békét adjon, mert a tiszta er­kölcs védelmére fogtunk íegy­vert és annak megsértőjét pél­dásan kell megbüntetnünk, mert minket választott ki az Ur a hűtlenség ostorozóiul. A nemzet lüktető szive fe­lekezeti külömbség nélkül meg­értette a magyar kath., Világot és olyan díszbe öltözött, amelyet csak királyok fogadtatásakor szo­kott. Házai ormán büszkén lo­bogott a nemzeti trikolor, a hű szövetségesek zászlai és harmo­nikusan vegyültek bele a zász­lódiszbe az osztrák szinek is. A történelem megismétlődött. Morvamezőn ölelkezett először trikolor az osztrák zászló­val és most ismét találkoztak. A török lobogó kétszer adott védett otthont a magyarnak és most együtt küzdünk az egész világon egyedül közel álló faj­testvéreinkkel. Történelmi sze­mélyek is feltámadtak s ott lát­juk buzdító beszéddel ajkán Kapisztrán, Jánost, Prohászka püspök személyében és a had­vezető Tomori személyesitője a bíboros hercegprímás vezeti né­pét s vele együtt a királyt, nem rohamra, hanem a győzelem ki­könyörgésére. Budának ősi fa­lai közül a Szent jobb is útra kel, mert népe zarándokol a legfelsőbb Ur elé és az áldott kéz mintha ökölbe szorulva ké­szülne lecsapni az áruló, az el­lenségre. A hazát alkotó szent király dulo csatákkal tudta ha­záját rendezni, mintha kifeje­zést akartunk volna ennek adni most is, hisz a harcban kitün­tetett négy katona emeli válán a Szent Jobbot. Százezrek hő imája szált az Úrhoz, százezrek könyörögnek a győzelemért, mert csak t en­nek révén lehet béke és a száz­ezernyi könyörgő nép között ott lépked a király megifjult alakja. Velünk együtt imádkozik az ősz király is Bécsben, mert a felséges ur most az ország szol­gája, nem mehet ünnepelni, reá a munka mezején van szükség. Lelke velünk van, hisz kifeje­zést adott szive igaz érzelmei­nek táviratának eme részében. „ hü magyar nemzetem­mel együtt imádkozom a Min­denhatóhoz, kisérje áldásával igaz­ságos ügyünk védelmében tiszta lelkiismerettel folytatott küzdel­münkety hogy szeretett népeim boldog békét biztositó diadalban lelhessék méltó jutalmát, példát­lan áldozat készségüknek és hő­siességüknek. ft És amíg Magyaroszág bíbo­ros hercegprímása áldozatmisét mutat be az Urnák, egy nép térdel és győzelemért könyörög hittel, tele lélekkel; addig mesz­sze északon és délnyugaton az ellenség futva menekül győzel­mes fegyvereink előtt, mert hisz a magyar kath. Egyház az ő Frigyszekrényét vitte Jerichó falai alá. Bátorszivü, acél izmu fiaink igazuk tudatában, élő hit­tel lelkükben, a Szent Jobb vé­delme alatt győzelmesen har­colnak és a véren szerzett bé­kében része lesz a magyar kath. Egyháznak is. Úrnapi körmenet a Várban. A katholikus egyház legmagaszto­sabb ünnepe az úrnapi körmenetben domborodik ki, melynek magasztos­ságához nálunk még a nagy egy­házi pompa is járul, amit kifejt a bíboros papi fejedelem. Az úrnapi szent misét maga dr Csernoch Já­nos biboros-hercegpiimás szolgálta az Urnák nagy papi segédlettel. Az ünnepi szent mise után ugyancsak ő végezte az úrnapi körmenetet is tel­jes ,egyházi díszben. A körmenetben fényes díszmagyarban vett részt «a vármegye, város és dr Krasznay Gábor kir. közjegyző, valamint a katonai tisztikar is. Minden fény, pompa, áhítat mellett is meglátszott a háború nyoma a körmeneten. Hiányoztak a növendékpapok és kevés volt a férfi, mert ez utóbbiakat most a haza és a király szólitotta el. A fehér ruhás ájtatos nők között pedig már sűrűn lehetett látni feketeruhás asszonyt és gyermeket. Szent Margit kis kirándulása. A budapesti egyetem nőhallgatóinak Szent Margit köre csütörtökön váro­sunkban tanulmányi kirándulást ren­dezett. Mintegy 30-an voltak Zichy Sarolta grófnő és dr Hanny Ferenc egyetemi tanár vezetésével. Meg­tekintették a műgyüjteményeket, ba­silikát, résztvettek az Urnapi kör­meneten. Ebéden a „Fürdő"-ben voltak. Délután tisztelegtek Őemi­nenciájánál. A főegyházi könyvtár­ban Keményfy K. Dániel könyvtárőr­nek, a primási képtárban dr Mada­rász István primási levéltárosnak kalauzolásával néztek meg mindent. A bécsi hajóval tértek vissza. Varga Dámján Esztergomban. Az országos nevü kiváló iró s egy­házi szónok, dr Varga Dámján cisz­tercitarendü főgimnáziumi tanár va­sárnap Esztergomba érkezik s dél­után 5 órakor a vízivárosi plébánia­templomban a „Jézus Szentséges Szíve Tiszteletőrsége" társulat ájta­tossága alkalmából ünnepi szent be­szédet mond. Érettségi a főgimnáziumban. E hó 1„ 2. és 4. napjain folytak le főgimnáziumunkban a szóbeli érett­ségi vizsgálatok, melyeken dr Morvay Győző budapesti állami főgimnáziumi igazgató, miniszteri kiküldött elnö­költ. Kérdező tanárok voltak a ma­gyar és latin nyelvekből: dr Prik­kel Marián, a történelemből Serédi Déness a mennyiségtanból dr Mattya­sóvszky Kasszián. A vizsgálatra 27 tanuló jelentkezett, kik valamennyien keresztül mentek. Az eredmény mind a feleletek színvonalára, mint számra nézve olyan, hogy — miként a mi­niszteri kiküldött befejező bírálatában megjegyezte — „Magyarország bár­melyik középiskolája büszke lehetne reá". Jelesen érett lett: 9, jól érett: 13 s egyszerűen érett: 5 tanuló. Jelesen érettek : Etter Jenő, Gigler Károly, Jancsáry Béla, Leimdőrfer Pál, Sántha József, Soóky Gyula, Torda Pál, Uxa József és Kling J. Leont. Jól érettek: Akács István, Czahel Emil, Guttmann István, Hajdú János, Kemény Miklós, Laurisin La­jos, Marosi Tibor, Peczár István, Pick László, Szarkásy György, Szé­kely István, Eszterle J. Péter és Stromf Margit. Egyszerűen érettek : Bader János, Balog Kristóf, Roth­nagel József, Szí kora József és Bo­rús Károly. A segély-akció támogatása. Honmentő vitéz katonáink között hova tovább több van olyan, ki nemcsak szerető hitvest, hanem na­gyobb számú családot is hagy hátra, még pedig sok esetben támasz nél­kül, szomorú helyzetben. Ezek, kü­lönösen a visszamaradt apró gyer­mekek ellátása és gondozása képezi a segély-akció legsürgősebb felada-

Next

/
Thumbnails
Contents