Esztergom és Vidéke, 1915

1915-05-27 / 41.szám

se, mert élet-halál harcunk kezdete ota folyton ujabb s ujabb okokat találtak ki, hogy reánk ronthassanak. És bárhogyan mentegetőztünk volna előttük, bármennyit Ígértünk volna nekik, majdnem bizonyos, hogy minden kérő és igero szavunk karba veszett volna. A gonoszság mindig talál jogcímet merényletének szépítésére. Melyik útonálló ne tudna okat adni gaztettének ? Am Ausztria-Magyarországnaü es egyetlen barátjának karjai 10 hónapi szakadatlan erőleszites utan is meg eleg erősek arra, hogy eiDánjának a világ régóta ismert leghitványabb katonaságával. Igaz, hogy majdnem az egész világ ellenünk van; igaz, hogy előttünk tüz, hátunk mögött víz fenyegett elnyeléssel: meg sincs OK rea, hogy bizodaimunkat elvesszük, mert velünk van a jo isten, aki tudja, nogy nem nodito célból, Hanem önnön eletünkért harcolunk, s aki az égbekiáltó hitszegest nem fogja, nem juttathatja ellenünk diadalra. Regi peidaszo nyelvünkben, nogy „akit az Isten meg akar büntetni, először az eszet veszi el." Eieg okunK van reá, hogy most hitszegő szövetsegeseinKre alkalmazzuk, mert ezeknek peidatian hüsegtörese nem csupán gonoszság, hanem egyenesen eszeveszettség szamába is fogta el mellét. Behunyta szemeit, meg megint kinyitotta. A bágyadtság erősen hatalmába kerítette. Kezdte elveszíteni eszméletét. Még néhányat köhögött s végső vonaglás után egészen csendes lett. Az orvos résztvevőén nézte a fogoly vergődést. Á íöldi orvos itt már nem segíthetett. Kivette a haldokló kezéből a levelet s felbontotta. Kíváncsi volt a levélre. . . . Édes jó uram, ne is neheztelj, hogy csak most irok. De nem tudtam, hol vagy. Csak most tudtam meg. A kis Nikolaj, szegényke meghűlt, ágynak esett s rövid betegség után meg is halt. Sajnálom szegénykét. Persze te is, tudom. De jó az Isten, pótolhatja a kis Nikolajt, csak mielőbb segítsen haza . . . Az orvos hol a halott fogolyra nézett, hol a levélre. Kezdte megérteni az összefüggést. Adako^ Tunk a Vöröskereszt Egyesi **tnek. — Lépjünk be a Vöröskereszt" Egyletbe. megy, melynek végső következménye csak megsemmisítő bűnhődés lehet új ellenségeinkre nézve. Ha lassan jár is a Gondviselés sújtó keze, de egyszer mégis csak le fog sújtani azokra, kik ártatlan vérre szomjaznak. Miért csüggednénk tehát ? Priscus. üager ügy. Köztudomású dolog, hogy Unger Hugo rendőrkapitány ügye anélkül, hogy a varos érdemlegesen beloiynatott volna, a varosra nézve anyagilag baiui ütótt ki. A képviselőtestület legutóbbi közgyuiesen mar erősen kidomborodott azon nézet, hogy ha mar egy eietcrős munkabíró embert aiiasnijan nyugdijcimen fizetni kell, változtassa .meg a varos a címet es alkalomadtán mint aktív tisztviselőt lizesse. Az alkalom itt van. Peterdy Kaiman rendőrkapitányt pozsonyi főkapitánnyá neveztek ki es ennek ioiytan az esztergomi rendőrkapitányt alias üresedesoe jott. Azon állás jött tehát üresedésbe, amelyóe annak idején a miniszter perújítás folyamán felmerült indokok következtében 1U0 korona bir sag sujtasaval Unger t visszahelyezte. Mivel a rendorKapitanyi anas betöltetett Ungerre a közigazgatási birosag Kimondotta a nyugdíjaztatást, üzen nyugdíj korüi ujabb nenezsegeK tamadtaK, meiyek csak huzzaK-haiasztjaK az ugy befejezését es a halogatás a v

aros pénzébe kerül. Esztergom város tiszti nyugdíjalapja semmiesetre sem oiy na

gy, hogy fedezni tudna a magas nyugdijakat, tehát már Unger nyugdijához is a községi pótadóból kell a különbözetet pótolnia a városnak. A varos ily irányú megterheltetese annai is inkább nem kívánatos, mivel Hoffmann Ferenc városi pénzügyi tanácsos nyugdija is megterheltetéssel jár, melyhez előbb vagy utóbb a polgármester nyugdija is mint lényeges tényező fog hozzájárulni. A város közönsége már most is oly magas községi adót fizet, amilyet talán három város sem az országban. A város anyagi érdeke volna tehát, ha a főispán úr őméltósága Ungert az időközben megüresedett rendőrkapitányi állásba visszahívná, illetve visszahelyezné. Ezzel a főispán úr igazi jószolgálatot tenne a varos anyagi helyzetének és véget vetne az örökös fellebbezés folytán előállott izgalmaknak. Unger Hugó igéretét birjuk, hogy visszahelyezése esetén belenyugszik a városi határozat szerinti fizetés különbözet megtérítésében és mert ez esetben a nyugdíj önmagatói esnek el, memcsak hosszadalmas ügy felett térhetne napirendre a varos, hanem e mellett tekintélyes összeget is takarítana meg, melyet Unger húzna anélkül, hogy a varosnak barminemű munka visszatérítést adna. Mindezeket összegezve nagyon kívánatos volna, ha a íóispan úr őméltósága a varos anyagi érdekeit szem eiott tartva, visszahívással kette vágna a goidiusi csomót, ami által mentesítene az adorizeto polgárokat tekintélyes anyagi megterheitetéstői. Némő. Harcoljanak az ittbonmaradtak is! Tudvalevő, hogy a hadbavonuit katonák családtagjai bizonyos torvenyszabta töltetetek meneit, az államkincstárból feihavonkint fölvehető ^segélypenzben részesülnek. Segélyre igennyel bir a bevonuitnak felesege, gyermeke, (akkor is ha házasságon kivüi született,) mostoha gyermeke, unoKaja, apja, anyja, mostoha apja, mostoha anyja, nagyapja, nagyanyja, nejének édesanyja, nejének edes apja, edes, vagy mostoha testvére, de valamennyi csak akkor, ha semmiféle állandó ellátásban nem részesül, ha magát vagyonanaiv jövedelméből, vagy onaiio keresetből fenntartani nem képes. Ehnez a törvény (1914. 45. t.-c. 7. §.) meg hozzáteszi, hogy az oiyan családtag, akiroi a hatóság megállapítja, hogy megélhetését megteieio munKa elvállalásával biztosíthatna, segélyre igényt nem tarthat. Elmondhatjuk, meg pedig jóleső érzessél mondjuk el, hogy a hatóságok igazán emberséges jóindulattal voltak a Kereső nélkül maradt családtagok iránt. A torvényeknek megszorító szigorát alig alkalmazták. Liberális gondolkozással kiutaltatták a hadseuélyt olyanok részére is, akikről pedig könnyűszerrel meg lehetett, meg lehet ma is állapítani, hogy egészségesek, dologbirok, tehát a "„megfelelő", nekik vaió munka elvállalásával állami segítés nélkül is el tudnák magukat tartani. Rendjén van. Egy szavunk sincs ellene. Csak most már az nincs rendjén, a mit különösen gazdáink tapasztalnak, hogy a hadisegélyben részesülők közül (nem mindnyájan) nagyon sokan nem becsülik meg erdeme és jelentősege szerint az állam jótéteményét. A könnyen jott (es mondnatjuk eiég bőkezűen osztott) kincstári pénz elkapat, egyeseket könnyelművé, renyhévé, dologkerülóve tesz. Faj kimondanunk, de sajnos igy van. A bajt nem lehet nem is keli eltitkolni, hanem gyógyítani Kell; ugy ahogy lehet. Ha maskep nem lehet: akar súlyosabb operációval. Gróf Tisza István miniszterelnök most leiratot intézett a főispánokhoz, mely ezzel a kérdéssel fogiaikoziK. Ez a leirat nagy tapintatossággal irányt ad a KóznatosagoKnaK, hogy miképpen kell a hovatovaob mindjobban elharapózó renyheség es dologtalanság országos veszedelmet elhárítani. Mert valóban országos veszedelem rejlik a boán, ha a most kezdődő tavaszi s majdan a nyári gazdasági mezei munKasKez. Mert egy része oda van a loveszarkOkDan, masresz,e pedig idenaza tétlenül hever a tunyasag párnáin s a könnyen jott penzooi duskaiKűdva, csak a készet fogyasztja. Dolgozni nem megy, ha mvjak se. .Pedig bírna a munkát, nekivaio is, eddigi eieieíoiyasaoan nozza is van szokva, meg azt is ieigondoinatna, hogyha dolgoziK, azzal ujabo pénzt keres, az aiiami segeiypénzt akar taKarekpenztaroa teneti, (Közbevetőleg mondván: ez voina a iegjoDb.) Végezetül pedig minden itthonmaradotmaK kötelessége arra gondoini, nogy adaz ellenségeink eilen kuzdo vitéz Katonáin * is csaK ugy győzhetnek, na mindig ^ megvan a küzdelemhez Vaiu testi erejüK es kitartásuk. Ez pedig csak ugy lesz meg, ha állandóan Kenő tapiaikozasDan reszesuineK. Az eietmczest peüig csaK a Decsuietes, haias, jo magyar ioid adja — ha,Kello iiiegaiuiikaiasDan reszeaui. Ki végezze a szántás, vetés, kapálás, gyűjtés, aratás munkait ? Csak az itthonmaradtak. Amint a határok védelmében küzdő véreink karddal, puskával harcolnak: azonképpen narcoljanak az itthonmaradtak ekével, ásóval, kapával. Csak igy fogjuk legyőzni az ellenséget. Közös erővel, közös akarattal. Fontolják meg ezt jól az államsegélyesek is. Az államsegély nem alamizsnapénz, hanem olyan jótétemény, amely hálára, dologra és tettre kötelez ! Szivart, cigarettát, dohányt, újságot, könyvet a sebesülteknek !