Esztergom és Vidéke, 1915

1915-05-23 / 40.szám

Lepold Antal dr. hercegprimási irodaigazgató. A hercegprimási iroda élére dr. Csárszky István praelatus és a miniszteri osztálytanácsossá kinevezett dr. Breyer István utódaképpen dr. Lepold Antal került. Az esztergomi hatalmas egyházmegye, sőt Esztergom varos és megye civil lakossága is igaz örömmel fogadta a biboros-hercegprimás ő eminenciájának, választását, mellyel nemcsak egy valóban tudós, hanem egyszersmind szeretetre méltó s minden tekintetben minta-papot emelt irodája élére. A legjobb szerencsekívánatokkal közöljük itt a kinevezett igazgatónak rövid találó jellemzését és életrajzát — az Egyházi Közlöny nyomán! Végtelen egyszerűség, szerénység, mesterkéletlen alázatosság, nemes lélek, közvetlen, lekötelező modor. Krisztus szive szerinti lelkület: ezek Lepold Antal ismertető jelei. Két éve áll az esztergomi egyházmegye kötelékében, talán a legfontosabb pozícióban, a hercegprímás oldala mellett, de ez a két eszteftdő elég volt arra, hogy nagy lelki tulajdonait, kiváló kvalitásait, rendkivül értékes egyéniségét megismerjék azok, kik vele ez idő alatt érintkeztek. Meg kell ismerni Lepold dr.-t, hogy megértsük a herceg-primás nagy bizalmát, mellyel eddigi titkára, most már irodaigazgatója iránt viseltetik. Bámuljuk herceg-prímásunk nagy emberismeretét, amellyel az igazi értéket oly könnyen megtalálja és tiszteljük azt á céltudatos és a jövőre nézve mérhetetlenül fontos törekvését, hogy a nagy munkát és hoszszu gyakorlatot igénylő állásokhoz akkorára mint az apja, ő is harconi fog a cár atyuskáért. Dimitrij fakardot faragott Nikolajnak. Nikolaj pedid a lábai előtt gunyaszkodott s kíváncsian nézegette, hogyan lesz az alaktalan fából csinos kis kard. Mikor már megunta a bámulgatást a kis Nikolaj, eltipegett az apjától tovább az anyja felé, aki a folyó partján mosott. Már messziről rikoltozott. — Mami, mami . . . Az anyja kitárt karokkal hívogatta magához Nikolaj t. Futott is az, ahogy pi ny, erőtlen lábacskái engedték a folyó szélin az illatos, nagy fűben. Már majdnem odaért az anyjához, amikor megbotlott szegényke. Nem esett nagyot, de mikor feltápászkodott, csöp fejecskéje megszédült. A locsogó szőke Volga pedig incselkedős viz. Nem engedi el magától, aki az ölébe hullott. Dimitrij meghallotta a kis Nikolaj kétségbeejtő kiáltását. Rohant eszeveszetten a folyó felé. Nikolaj szőke fejecskéje még ott bukdácsolt a tova rohanó széles hullámokban. Dimitrij már elkésett. Hiába erőlködött. Mire odaért volna, Nikolaj fejecskéjét nem átmeneti embereket juttat, hanem olyan fiatal, de már kipróbált munkaerőket állit, akik fiatalságuk minden ambícióját, kvalitásaik minden értékesét beleviszik uj állásaikba. A jövő nagy egyházi vezetőit készíti igy elő, olyan állásokba juttatva őket, hogy egyházkormányzati bölcsességet, tapintatot, az elintézések módját s a sokszor kényes helyzetek átfogó megértését az ő providentiális nagyságától tanulhatják. Ebből a szögből nézzük Brey er dr.-nak osztálytanácsossá történt kinevezését és elsősorban ezért örülünk most Lepold dr. uj magas pozíciójának is. Az értékesek emelkedése nem privat szerencse, hanem az Egyház java. S a legnagyobb érdem azé, aki ezeket az értékeket megtalálja és felemeli. Lepold dr. is fiatalon került a magas és nagyfontosságú munkakörbe. Mindössze 35 esztendős. A hercegprímásnak bizalmas embere és ez a legszebb elismerése nagyértékü voltának. Aki Csernoch bibornoknak, ennek a lelkek mélyére látó nagy emberismerőnek teljes bizalmát és szeretetét élvezheti, annak nem véletlen a szerencséje: az igazi érték. Lepold Antal dr. született 1880 január 22-én Szentfülöpön. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, a theolugiát a budapesti tudományegyetemen mint a központi papnevelő-intézet növendéke végezte. Tehetségével mar a szemináriumban feltűnt, ahol társai a Magyar Egyházirodalmi Iskola elnökéve választották. Pappá 1904. évi június 29-én szenteltetett. A kalocsai egyházmegyében két helyen káplánkodott: Zentán és Horgoson. 1906-ban Kalocsára t

kerüit, ahol egyideigmint karkáplán, hitszónok és tanitóintézeti tanár működött; innen rövid egyévi működés utan 1907-ben az érseki udvarba került magába zarta egy éhes gyomrú örvény . . . Dimitrij a nag; küzködésre felébredt álmából. Odakünn nem zajgott az ének. Társai jóizüen horsogtak körülötte, Felült fekvőhelyén. Már úgyse bir elaludni. Tenyerébe hajtotta fejét s eltöprengett. Hátha valami baj érheti a kis Nikolajt tényleg odahaza. Hiszen ő nincs otthon, aki megvédené őt minden veszélytől. Az anyja beteges asszony. A dolga is sok. Nem ügyelhet fel annyira Nikolajra. Ha most úgy elmehetne haza! . ... Épen fel akart kelni helyéről, hogy rögvest útnak eredjen álmos ésszel haza felé, amikor eszébe jutott, hogy ő voliaképen nem is szabad most. Hadifogoly. Neki addig itt kell maradni, ebben az ismeretlen orszájban, mig a cár atyuska ki nem váltja őt a fogságból. Annak pedig kisebb gondja is nagyobb annál, hogy eyy Dimitrij szabadságáról gondoskodjék, mert hogy Dimitrijnek kis maszatos képű gyermeke van. (Vége köv.) mint levéltáros és 1908 óta egyúttal főszentszéki jegyző. Onnan hozta magával mint titkárát 1913-ban dr. Csernoch János bibornok hercegprímás, aki most május J 4-én nevezte ki a hercegprimási iroda igazgatójává. A kalocsai egyházmegyéből való exkardinációja alkalmával a kalocsai érseki főszentszék tanácsossává neveztetett ki. Irodalmilag sok katholikus lapban közölt -cikkeivel működött. Önálló jogi munkát az Excommunicatioról irt. Már Kaiocsán is igen élénk és áldásos működést fejtett ki, főleg az ifjúsági egyesületekben, melynek elnöke volt. Esztergomban is folytatta ezt a munkálkodást, ahol a különféle egyesületekben tevékenykedik. Amellett buzgón lelkipásztorkodik: a szószékben és gyóntatószékben igen gyakran láthatták a kalocsaiak és látják.most az esztergomiak is. Fiatalsága az oka, hogy a múltja nem nagy. A jövője az. Sorsa a korán felismert tehetségek sorsa. És ezért hálásnak kell lenni a hercegprimás iránt mindazoknak, kik a jövő embereiben folytatását szeretnék látni az iskolának, amelynek Csernoch bibornok a bámulatraméttó képviselője. A háború és az értelmiség. Az ország sorsát irányító férfiak rég átlátták már, hogy hatalmas hadseregen es ügyes diplomacián kivül van még mas nemzet védelmi eszköz is, melynek az emiitettekkel szemben még az is előnye, hogy béke idején produktiv célokat szolgál : a nép tanultsága értelmisége. Ha a népet, mint a muszkáknál csak ágyutölteléknek tekintik, ugy az a legnagyobb veszélyben: háborúban sem állja meg a helyét. A csordaként előre hajtott katonák nem képesek felfogni azokat az ideális célokat, amiért küzdeni keli, — de hát ez kell olyan hadvezetőségnek, amely tudja, hogy a hadakozása nem a honvédelem ideáljáért, hanem csak vérengzés, pusztítás, békés népek letiprasáért és zsarnokság aiá vetéséért folyik. A háború megmutatta, hogy az ily érteimet en katonák bárminő nagy tömege sem alkalmas a döntő győzelem kivivására, béke idején meg bebizonyult, hogy a szellemileg elmaradt nép az élet követelményei és kereseti viszonyok között mutatkozó rikító diszonancia következtében beálló nyomornak esik áldozatul, — mert rég elmultak a patriarkális idők, amikor elég volt, ha a paraszt, a mesterember a maga sablonos kézimunkáját napról-napra elvégezvén, bőségesen vagy legalább is annyit keresett, hogy magát és övéit gond nélkül eltarthassa. Abban a nagy herce-hurcában, abban a minden képzeleten tulcsapongó vetélkedésben, melyet az egyes nemzetek hatalmuk megerősítése és a többieken való tultevés érdekében tanúsítanak, nincs győzelmesebb fegyver a tudásnál. Nemcsak a vezető férfiak, hanem az egész nép tudása, értelmisége. Helyesen mondta az a német államférfiú, kitől megkérdeztek: minek köszönhettek a németek leginkább, hogy a franciákon 1870—71-ben győzedelmeskedtek, hogy ez elsősorban a németországi néptanítók érdeme. Ok voltak azok, akik oly értelmes katonaanyagot neveltek a hadsereg részére, amellyel könnyű volt még a túlerőt is lebírni. A nép értelmisége, ereje Németországnak, sokat említett militarizmusa csak eszköz az erő sikeres kifejtéséhez. Az úgynevezett „driü" mechanikai regulatorrá törpülne, ha nép értelmisége nem lehelne bele lelket. Magas értelmiséget a német a nép azoknaK a sokféle tanulási alkalmaknak köszönheti melyekről kormánya gondoskodik. A fiatalság részére sürün árinak rendelkezésre mindenütt kitüno népiskolák és a felnőttek nemcsak lehetővé teszik, hogy az ismereteiben mutatkozó hiányokat, kenyérkereső munkája elhanyagolása nélkül szakavatott tanerők vezetése alatt pótolhassa, hanem erre lelkesen buzdítják, sőt ha kell kötelezik is. Hű szövetségesünknek, Németországnak hadi ,elkészültsege tehát nemcsak a kitűnően fegyelmezett katona anyag, a nagyszerű fegyverek és hadiszerek, hanem a nagyfokú nepinteliigencia, a versenytársait, ellenfeleit messze túlszárnyaló tudománya. Jgy fegyverkezett Németország, hogy hathatósan védekezhessék az évek óta fenyegető háborús veszedelem ellen, melyet az angolok kapzsisága nyiit kenyértörésre gerjesztett. A nép műveltségével fejlesztette erejét, azzal igyekezett épségben tartani hatalmát. Minden áldozatot meghozott, hogy a hadsereg fejlesztésére fordított-milliárdok kárba ne vc-sszenek. Ez legmegbízhatóbb garanciája annak, hogy győzni fog és veleegyütt természetesen mi is. Dr. S. A magyar becsület és kötelességérzet parancsolja, hogy mindnyájan résztvegytink a hadikölcsön jegyzésében !!