Esztergom és Vidéke, 1915

1915-05-06 / 35.szám

előre: meddig fog tartani a háború; de igenis annyit minden józan eszű ember eleve sejthetett, hogy — bármeddig is tartson a háború — a drágaság bizonyosan emelkedni fog alatta, sőt még esetleges gyors befejezése után sem fog hamarosan megszűnni! Nos, ha ezt bizton előre lehetett látni, akkor idejében minden bizonnyal meg lehetett volna előzni. Az ősz folyamán minden családfő beszerezhetett volna magának, ha nem is olcsón, de a mostaninál kétségkívül tetemesen olcsóbban, anynyi lisztet és zsírt, amennyi háznépének egy évre elegendő. Itt minden mentegetőzés és magyarázás hiába való, mert annyira szegénynek igazán csak kis percentjében tarthatjuk polgárságunkat, hogy egy évre ne birta volna magát előre ellátni a legszükségesebb eleséggel. De mi tücsök módjára csak fütyürésztünk, mig tartott régi készletünk. Méltó tehát, hogy most, amikor már mindenünk elfogyott, üres hassal táncoljunk. Hja, mert ki számíthatott arra, hogy ilyen soká tartson egy világháború! És ki gondolhatta volna, hogy ez a gazdag ország még ki is fogyhat bő készleteiből! Ilyen a rossz számítók rendes okoskodása! A királyi pár, kastélyukban még mindig nem szándékozott menekülni, mert azt hitte, hogy Antverpen hónapokig ellenállhat. Ekkor a belga miniszterelnök így fenyegette meg a tétovázó királyt: — Ha felséged itt marad, abból semmi haszna sem lehet az országnak. Mert mi történhetik ? Királyunk vagy megsebesül vagy fogságba jut. Éz pedig a nemzetre és a hadseregre sokkal rosszabbul hattna, mintha Antverpen elesik. Tehát ha menekül felséged, akkor még; hasznára lehet országának! Mikor az egyszerű katonai gépkocsi elindult, a királyné sírva fakadt, a király pedig szomorúan nézett az égő városra. Nagy nehezen bírtak áthaladni a sok akadály közt. Végre egy katonai hidon a határon, Selzaebe siettek. Itt, Hollandia mellett, egy belga uri családnál szállottak meg. Antverpen eleste napján Albert még mindig ott járt a kis városban, tábornoki ruhában, egy angol tiszttel. Végtelen levertnek látszott. Lehajtott fejjel szalutált azoknak kelletlenül, akik üdvözölték. A király menekülése után sok ezren elhagyták a várost. A tízezer Sebajj a háború után majd meg fog okosodni a magyar. Morc. A táp vonatok. Ebben a háborúban igen sok uj fogalommal, uj kifejezéssel kell a laikus közönségnek megbarátkoznia. Ezek közül a kifejezések közül egyike a leggyakrabban előfordultaknak, a tápvonalak jelentik azokat a fontos összekötő vonalakat, a melyeken a hadsereg táplálása, felfrissítése, kiegészítése történik és amelyek igy valósággal ütőereit képezik az egész haditervnek és az összes hadmüveleteknek. A hadsereg egy mindig éhes óriás. Nemcsak naponkint mérhetetlen tömeg élelmiszert nyel el, hanem egyéb szükségletei is vannak, Mindenekelőtt szüksége van friss erőknek folytonos utánaszállitására. Minden sereg, amely a harctéren áll, néha ijesztő mértékben apad, nemcsak a harcban szenvedett veszteségek folytán, hanem még inkább azokban az emberekben, akik nem birják ki az óriási fáradalmakat. A leggondosabb rendszabályok és a legkiválóbb orvosok is tehetetlenek ezzel szemben. Á századok, amelyek 250 emberrel indultak el a harcvonalba, nemsokára csak 150, néha csak 100 emnerből állanak. Hogy ezeket a vesztességeket pótolni lenesen, az első mozgósítási naptól kezdve tartalék csapatokat formáltak az ország angol sebesültet kocsikon belga katonák húzták az utcákon végig. Különös iróniája az eseményeknek, hogy az utolsó három polgári személy, aki csónakon menekült: az angol, a francia és az orosz követ volt. Jellemző, hogy az angolok sokkal inkább sajnálták Antverpent, mint a belgák, mert a brittek jól tudták, hogy német kézen mit jelent Belgium első kikötője? Meghódították tehát a németek az utolsó belga erődöt is, a bevehetlen Antverpent. Beseler tábornok bevonulásakor a következő proklamációt adta ki: — „Antverpen lakói! A német hadsereg győztesen jön várostokba. Egyetlen egy polgárnak sem lesz bántódása, valamint tulajdonába sem fognak senkit sem háborgatni, ha óvakodtok minden ellenségeskedéstől. De bármilyen ellenséges cselekedetet a hadijog alapján büntetjük, ami végtelenül szép várostok pusztulását okozhatja I" Antverpen eleste után Belgiumot vesztette el a hontalanná vált király, aki serege romjaival azonban még mindig sikra szállt a németek ellen. Meghatóan ülte meg a hontalan különböző garnizónjaiban, kiképezték őket és elszállították a harctérre. Természetesen a honvéd, tartalékos és népfelkelő csapatokat is kiképezik és beosztják, mihelyt annak szükséges volta mutatkozik. Németországnak és a monarchiának felsőbbsége az entente felett abban nyilvánul meg, hogy a két középhatalom a fegyver forgatható férfiainak szinte kimeríthetetlen tömegével rendelkezik. A kaszárnyák és gyakorlóterek dacára annak, hogy a hadsereg legnagyobb része a harctéren van. ma ép ugy meg van rakva katonasággal, mint a béke idején. Mikor azonban egy tartalékformációt a harctérre szólítanak, akkor nemcsak emberekről van szó, hanem fegyverekről, ágyukról, mindenféle kocsikról, lovakról, az egész nagy szervezetről, amit egy csapat nem nélkülözhet, a 42-sektől kezdve a repülő vagy dróttalan táviró osztagig. Mindezt a tápvonalokon kell a tábor, illetve a harctér felé vinni. De a telhetetlen óriás még többet kivan mindennap uj muníciót kér a tüzérség számára és a gyalogságnak, az elhasznált ruhák és felszerelési cikkek pótlásáért kiáltozik, automobilokat és benzint követel, ajándékokat és híreket hazulról, tábori postát. De amily nagy a szükséglete ennek az óriásnak, ép oly nagy a tömeg az is, amit viszszaadogat foglyokban és hadizsákmányban, továbbá sebesültekben és betegekben. Valamikirály születés napját idegen földön. Az angolok siettek őt köszönteni. És mesteri frázisokkal emlékeztették ismét gyászos sorsára. A furfangos angol nyelv és toll azonban különlegesen alkalmas a legnagyszerűbb, altatásokra. Tehát azzal vigasztalták, hogy a világháború első célja Belgium függetlenségének visszaállítása, épen azért az angolok és franciák első kötelesséjge ezt az Ígéretet teljesíteni. A franciák azonban már kezdik megismerni a titokzatos ángliust, aki ravaszul megszállotta Havre-t, a legnevezetesebb franciaországi kikötőt, Dover átellenében. Anglia olyanformán értelmezi ezt a kisajátító műtétet, hogy neki a francia parton van szüksége biztosítékot szerezni a szigetország kapujának védelmére. A belgák szintén megismerkedtek már az angol önzéssel. Csak a kényszertartja még össze őket ugy ahogy. A hontalan Albert Belgium harmadik királya, tizenöt év előtt foglalta el trónját. Pedig nem is számított uralkodásra, mert ő csak másodszülötte volt a flandriai grófnak és így Balduin bátyjára várakozott a korona. 1891-ben azonban a trónörökös herceg váratlanul elhunyt és kor régen a tápvonalakon hoszszu sorokban vonszolták magukat az emberek, a tréncsapatok, marhacsordák, ma elsősorban a vasutak alkotják az Összekötő kapcsokat a hadsereg és az otthon között. Mert ha a hadsereg szükségleteinek egy részét a meghódított területen fedezi is, nagy részét mégis otthonról küldik meg neki. Goltz pasa, német tábornok, aki nemrég Belgium katonai kormányzója volt, egy alkalommal a hadsereget Anteushoz, a görög hőshöz hasonlította, aki csak addig erős és harcképes, amig újra és újra érintkezik az anyafölddel. Mindez a tápvonalak nagy, eminens fontosságát bizonyítja és annak a szükségességét, hogy e tápvonalakat zavartalanul fenn kell tartani, mert a legkisebb zavarás megszünteti a harcosok fennmaradási lehetőségét. Ezek a tápvonalak egy nagy gépezetnek a részei, amelyeknek feladata, hogy a gépet magát állandóan üzemben tartsa. A szervezet élén egy főfelügyelő áll, aki a főhadiszálláson tartózkodik. Alája van rendelve a vasút és távirdaszolgálat vezetőjeként a tábori vasúti felügyelő. Minden egyes hadtest számára is külön vannak ilyen felügyelőségek szervezve, egy vagy több vasútvonal felügyeletére. A főintézkedéseket mindig a főhadiszálláson levő intézőség teszi meg, viszont a kocsiknak és mozdonyoknak megszerzését és beállítását az alsóbb hatóságokra bízza. Hogy ekkor következett Albert herceg tizenhat éves korában. Most kellett rohamosan az uralkodás tudományát elsajátítania. Eddig úgyis tartózkodott a nyilvános szerepléstől. A brüsszeli gránátos ezredben kezdett a katonai mesterséggel megismerkedni. Már ekkor megismerték közelebbről jellemét. Vonzó szerénysége nem tűrte ugyanis sem a címzést sem a kiváltságot. Még több érzéke volt azonban az ifjú trónörökösnek az ipari, gazdasági és kereskedelmi ismeretekhez. Főképen a nemzet-gazdaságtant kedvelte. Gyakorlati ismereteit azután személyes tapasztalatokkal szerezte. Sorra megszemlélte a serény belga ipartelepeket. Sőt egyszerű munkás ruhában tanulmányozta a vasbányák és vasgyárak jelentőségét. Érdeklődéssel nézte a halászat ősfoglalkozását és a hires csipkeverő munkásokat. Megismerkedett tehát kis országa nagy szorgalmával. Hírhedt nagybátyjától Lipót királytól, nem örökölt nagy terveket, de léhaságot sem, mert Albert valóban példás családi életéről nevezetes.