Esztergom és Vidéke, 1915
1915-04-25 / 32.szám
lemében elernyedt ellenség sem képes legyőzni. Egymással és egymásért küzdve könnyen elviseljük a háború muló szenvedéseit, mert tudjuk, hogy nem szenvedünk magasabb cél nélkül. Tűrjük nyugodtan, amit Isten reánk mért, tudjuk, hogy végre is az igazság gyümölcse azé lesz, aki a szenvedésekben nem szűnt meg hinni és bizakodni. Dr. L A segélyakció beszámoló ülése. A hadbavonult esztergomi katonák visszamaradt családtagjainak segélyezésére alakult jótékony bizottság f. hó 15 én csütörtökön a takarékpénztár üléstermében gyűlést tartott, amelyen beszámolt a segélyakció eddigi működéséről. A beszámoló ülésen a bizottságok tagjai csaknem teljes számmal megjelentek. Ott láttuk: Bogisich Mihály c. püspököt, dr. Fehér Gyula prael, kanonokot, Magos Sándor ny. kúriai birót, Vimmer Imre polgármestert, Bleszl Ferenc takarékpénztari igazgatót, Szecskay Kornél és dr. Katona Sándor ügyvédeket, Számord Ignác pápai káplánt, Rudoif István tak.-penztari h. igazgatót, Mátéffy Viktor plébánost, Szölgyemy Gyula igazgatót, Szvoboda Roman tankot, Dvihally Géza szerkesztőt stb., továbbá városunk jótékony úrhölgyeit mondhatni kivétel nélkül. A gyűlésen Vimmer Imre polgármester elnökölt, a jegyzőkönyvet mikor a meginduló offenzívánál tartalékban feküdt, a tűzvonal mögött, egynéhány óra múlva ő maga is ment a tűzbe; közbe, hadseregparancsra, prédikáció volt s ott a fölolvasott levélből halhatták a katonák, hogy az ország első főpapja imádkozik értük ... A régi időkben Csáky Miklós csanádi püspök maga verekedett a városa alatt, mikor a kurucok jöttek ; a mostani püspök felül a katedrára, mert onnan a tanárt elvitték tábori papnak. Prohászka püspök könyvet ir a háború lelkéről és aki ezt a lelket érteni akarja, az ne fumigálja a vallást: ha megteszi, lerí róla, hogy nem volt még ütközet alatt kötöző helyen és nem látta, hogy mit tehet ott a lelkeknek a tábori lelkész? Állam, egyház és társadalom íog minálunk össze, hogy a munka végéig segítsen föntartani védőseregünk lelkét. Nehéz a munkája, de nagy a a segítsége: a jó magyar lélek, a mi katonáinknál megvan. Hol a huszonhatosokról, hol a debreceni hármas honvédekről, hol a többiekről halljuk, hogy mindegyik ezredünk valóságos gárda; nemcsak a cisnai muszkák nézték annak, hanem azóta meg is tapaszaiták a Kárpátok falán! Magos Lajos, a segélyakció jegyzője vezette. Vimmer Imre polgármester elnöki megnyitójában meleg szavakkal méltatta a segélyakciónak a háború kezdete óta kifejtett nagyarányú áldásos működését, s a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a segélyakcíó^vezetőjének Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatónak páratlan ügybuzgalmáról. Az elnöki megnyitó után Bleszl Ferenc terjesztette elő az akció eddigi egész működését felölelő nagy gonddal egybeállított jelentését, amelyet kivonatosan itt közlünk. „MídŐn a mult évi augusztus elején kitört borzalmas világháború hős fiainkat fegyver alá szólította és ezek hazafias lelkesedéssel siettek zászlóik alá, s innen a véirózsákat termelő küzdelmes harctérre, lángoló hazaszeretettel állott talpra minden magyar lélek, hölgyek és férfiak egyaránt, hogy kivegye mindenki a maga részét a Haza védelmében. Vitéz katonáink vérüket és életüket áldozzák érettünk és Hazánkért, nekünk itthonmaradottaknak pedig az a szent kötelességünk, hogy kettőzött erővel dolgozzunk egyrészt azért, hogy önfeláldozó, félelmet nem ismerő hőseinket a harcmezőkön minden szükségessel elláthassuk, másrészt, hogy a Haza jö vőjét biztosítandó, nemzeti és gazdasági életünk a normális mederbe folyjon tovább és igy az országot benső katasztrófától megmentsük; de ezenfelül ami feltétlen kötelességünk az is, hogy a Haza védelmeben megsebesült vagy megbetegedett hős véreinket szeretettel gondozzuk és méltó ügybuzgalommal ápoljuk, továbbá, hogy önfeláldozó vitéz katonáink itthonmaradt, támasz és keresettnélküli családtagjait a nemes ügyhöz méltóan támogassuk és segélyezzük. A • mi bizottságunknak ez utóbbi emberbaráti és hazafias feladat jutott osztályrészül és van szerencsém a segély-akció eddigi működéséről, mondhatom hazafias büszkeséggel a következőkben beszámolni. Mint mindenütt, széles e hazában, úgy Esztergomban is, szives készséggel sietett a nagyközönség, osztálykülömbség nélkül a segélyező bizottságot támogatni. Ezen lélekemelő összetartás és nemes áldozatkészség eredménye, hogy a segélyezés céljaira folyó hó elsejéig 17,347 korona 90 fillér önkéntes pénzadomány foiyt be. Bizottságunk, az első naptól kezdve jelentkezi jószívű adakozásokra támaszkodva, megalakulása Utan azonnal, tehát még mult év augusztus havában egyszerre három irányban kezdte meg működését. Először is megnyitottuk az ingyenes népkonyhát azon vagyon- és segély nélküli családok részére, ahol az apa váratlanul a harctérre távozván, az asszonyok és gyermekek kenyér és támasz nélkül maradtak vissza. A népkonyha 1914. augusztus 8 ától szeptember 26-ig állott a szűkölködők rendelkezésére, midőn azonban a tekintélyes első államsegély megérkezett, nem tartottuk annak további fenntartását szükségesnek és így azt szept. 26-án beszüntettük. A népkonyhára az üzemben tartott 50 nap alatt 1358 korona 67 fillért adtunk ki. Működésünk második tere a hirtelen segélyre szoruló visszamaradt asszonyok segélyezése volt. É cimen többnyire gyermekágyas asszonyoknak, továbbá temetkezési és más okvetlen szükséges sürgős költségekre 325 korona lett kiutalványozva. A segély-akció harmadik iránya, mely eddig legfőbb feladatunkat képezte, a napközi gyermekotthonok felállítása és állandó fenntartása. (Vége köv.) A daltalan mezők. Április szeszélyes napja egyszer nyári tűzzel és szikkasztó meleg széllel szárítja a szomorú magyar mezőket, másszor megint esővel siratja. Bizony most látjuk, miiyen bus a magyar mező nóta nélkül, férfi kurjantás nélkül, most érezzük, hogy ez a keserves, nagy tél mennyi erőnket, mennyi vérünket vitt el. Láttatok már szántani tavaszi napsütésben ? Láttatok ekeszarvát tartó fiatal legényt, ki kalapját szemére vágva versenyt dalol a pacsirtával ? Ha láttatok, most nézzétek meg a röggel küzdő asszonyt, a néma, szomorú assszonyt s a sok piciny gyermeket, akik apró szerszámokkal költögetik a földet, hogy adjon élelmet, adjon kenyeret, mert a két izmos, dolgos kar, ki eddig óvta és táplálta őket, ki tudja, hol pihen, vagy hol verekszik. Most kezdjük érezni mi a háború. Mikor elindult, olyan volt, mint egy nagy, bolond farsangi játék ; virágos, nótás, mint egy arató ünnep. Ki hitte volna akkor, ki gondolta volna, hogy a drága, bokrétás legények, édes, vig fiaink rettentő áldozatul kellenek a háború véroltárán. Bőség és lángoló mámor ölelte a búcsúzó katonákat. Ma az elárvult, nagy, bánatos mezők hívják, várják haza őket, mert a néma, sötét kendőjü asszonyok karja gyenge és a mezőkre csak férfi szórhatja a termékeny magot. Várunk benneteket, ti hősei, mártírjai a kárpáti télnek, várnak, hívnak benneteket a magyar mezők s a daltalan árva mezők kiáltják a háborúra az első átkot. A daltalan, árva mezőkön a röggel bajlódó asszony sóhajtja el a béke első fohászát. Hercegprímás itthon. Több napi budapesti tartózkodás után dr. Csernoch János bibornok hercegprímás szerdán délután dr. Leopold titkár kíséretében autóján hazaérkezett. Katonai előléptetés. A hadsereg főparancsnoksága Hammer Ferenc és Csatári Ármin 26. gyalogezredben hadnagyokat főhadnagyokká nevezte ki. Adomány. Az Esztergomi Polgári Egyesület nemes céljának megfelelően ismét tanújelét adta, hogy mindenütt, ahol szegény, árváról, vagy egyébb áldozatról van szó, segélyével azonnal önzetlenül ott terem. A legutóbb elhunyt özvegy három minden támasz nélkül maradt árvájának pillanatnyi segély cimen tegnap 50 koronát adott át. Isten, az árvák atyja fizesse meg ! Az esztergomi turisták. A helybeli turista-osztály szerdán este választmányi ülést tartott és több fontos sürgős ügyet intézett el. Egyik felmerült kérdés volt a közgyűlés megtartása vagy nem tartása. Mivel az egyesület tagjai számának egyharmadánál több be van a katonasághoz vonulva, a választmány nem tartja időszerűnek a közgyűlés megtartását és így az elnökségre bízza az ügyek további vezetését. — Itt meg kell említenünk, hogy a Vaskapu menedékháznál szükséges ujabb kiadások merültek fel, melyek a látogatottságot okvetlenül fokozzák, a választmány amennyiben anyagi ereje engedi, eszközölni fogja azokat. — A választmány köszönettel vette tudomásul, hogy Farkas Elek öt és Schrank Ödön dr. 1 vaskapui részjegyet összesen 120 korona értékben az osztálynak visszaadott, illetve rendelkezésére bocsájtott. Polgárőrség. A nagynehezen megalakult polgárőrség ismét a megfeneklés stádiumába jutott, a város polgárainak hagyományos nemtörődömsége, egyesek rossz akarata és többeknek esztelen gúnyolódása miatt. A sorozások miatt megapadt létszámot, az itthon maradottak nem pótolták, mert a közérdek iránt önzetlen érzékük nincs. A földmivességnek az a része, amely kora reggeltől estig el van foglalva mezei munkával, természetesen csak nehezen tehet szolgálatot, de egyhéten egyszer ezek is megtehetnék, sőt többen vállalkoztak is újból erre, de kereskedőinket semmi sem mentheti. Csúnya, rút hálátlanság azok részéről, akik itthon maradtak, a harcba vonultak iránt, hogy heti 2 órát nem akarnak vállalni azok vagyonkájuk megőrzésére, akik hónapok óta küzdenek az itthonmaradottak biztonságáért. A parancsnokság az uj jelentkezési ivet a rendőrségnél kitette és ha nem lesz kellő számú vállalkozó a redukált őrszolgálatra, kénytelen lesz az őrség feloszlását a hatóságnak bejelenteni és akkor majd jön a kényszer kirendelés ami hű tükieés meg-