Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-22 / 31.szám

taszteri holdnyi terület állott lángok­ban. Szerencsére az erdei fában semmi kár nem történt, de könnyen áldozatul eshetett volna az uradalmi erdő a pusztító elemnek. Pro Pátria. Gyászba borult sok magyar család, kinek fia, , család­tagja küzdve az ellenséggel, fegyver­rel kezében a haza védelmében esett el a dicsőség, a becsület, véresha­zafiság mezején. Elszálló lelkük élni fog örökké sziveink és utódaink szi­vében, kiömlő vérük fokozottabb harc­ra buzdít bennünket, csak lelkünk­ben marad sötét gyász az elvesz­tettért, ilyen mély sötét árny borult egy fiatal asszony lelkére, akinek férjét ragadta el a harctér, ahol hő­sihalált halt városunk fia Huszár Antal t. főhadnagy, takarékp. tiszt­viselő. E hó 7-én midőn a Kárpátok egy magaslatán elsáncolt oroszok el­len rohamra vezette vitéz 72. gy. e. egyik századát, fejlövést kapott és azonnal meghalt. Holttestét tiszttár­sai Zemplén megyei Dara község is­kolája mellett egy terebélyes fa alatt temetette el. A hősi halált halt főhadnagy hosszú ideig városunkban szolgált a 76. gy. ezrednél, majd Trebinjébe helyeztetett át, ahonnét nyugalmaztatta magát és a helybeli takarékpénztárhoz jött. Szivének régi vágyát követve, Weisz Mihály kály­hagyáros Mariska leányát, a női ke­reskedelmi iskola gépirótanítónőt vette el. A szerelmi házasságot alig 16 nap mulya végzetesen zavarta meg a háború kitörése. Huszárnak a 16 napos férjnek mennie kellett. Fel­sőbb parancsnoksága Zsolnára ren­delte a hadtáphoz, ahonnan nemrég kitüntető okmánnyal a 72. gy. ez­redhez lett vezényelve és a harctérre került. Alig néhány csatában vehe­tett hősi részt, mikor katona sorsa utolérte. A fiatal Özvegyre a váratlan hir irtózatos hatással volt és ágynak döntötte. Mély és igaz részvétünk és a haza hálája enyhítse fájdalmát. Halálozás. Mély részvéttel érte­sülünk, hogy özv. Miedler Rezsőné Gostayer Berta Esztergom város ta­nítónője életének 50. évében rövid szenvedés után tegnap reggel 5 óra­kor meghalt. A megboldogult hosszú éveken át volt tagja az esztergomi tantestületnek, mely igaz részvéttel van az árván! maradt három gyer­mek iránt. — Ugyancsak egy má­sik gyászhír is érkezett hozzánk. Zsigmöndik Anna muzslai tanítónő e hó 15 én Bazinban meghalt és csa­ládja az ottani rk. temetőbe 17-én helyezte a hült tetemet örök nyu­galomra. A Párkányi Vöröskereszt Egye­sület megalakulása. Természete a magyarnak, hogy mikor valamely közhasznú egyesületnek közvetlenül nem érzi a szükségét, nem támo­gatja azt szívesen. Ez az oka annak például, hogy megyénkben eddig csak egy Vöröskereszt fiókegyesület volt, az esztergomi. Igaz, hogy szük­ség idején — miként azt a mostani világháború is bizonyítja — népünk áldozatkészsége csodálatraméltóan nagy és szinte pótolja a nyugalmas idők nemtörődömségét. Ha kevés is ha­zánkban a Vöröskereszt egyesületek száma, kevesek a tagjai, azért nagy­számú sebesültjeink megfelelő kór­házakban vannak elhelyezve és kel­lő szeretetteljes ápolásban részesül­nek, mert népünk az adakozásban, a hazafias áldozatkészségben szinte önmagát multa felül és anyagi ere­jét meghaladó mértékben áldozott és áldozik e szent ügy oltárára. Ez megbecsülésre érdemes jó tulajdon­ságunk, de mennyivel nagyobbak lennénk ebben a dologban is ? meny­nyivel kisebb megerőltetésünkbe ke­rülne a kórházak fenntartása, ha a régi nyugalmas időkben előrelátók lettünk volna. Legalább most, utó­lag lássuk be, hogy a jövőt illetőleg előrelátók legyünk. Bizonyára ez a jobb belátás vezette azokat is, kik a Párkányi Vöröskereszt Fiókegylet megalakulásához a magot elvetették, az eszmét elterjesztették és a tago­kat összegyűjtötték. A Párkányi Vö­röskereszt Egyesület a párkányi já­rás bevonásával f. hó 11-én alakult meg 70 rendes, illetve alapító tag­gal. Kezdetnek igen szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy ezideig csak Párkányban toboroztak tagokat. Az alakuló gyűlés elnökké Palko­vics László főszolgabirót, társelnök­nővé pedig Palkovics Lászlóné úr­hölgyet választotta meg. Alelnökké Ivanits Gyula főjegyző, alelnöknővé dr. Kuffier Hugóné, az egyesület or­vosává dr. Wertner Mór járásorvos, gondnokká Renner Géza gyáros, tit­kárrá László István jegyző, pénztá­rossá Istvánfy Elemér banktitkár, jegyzővé dr. t Frühauf Béla ügyvéd választattak. Felügyelő hölgyeküL a választmány dr. Kuffier Hugóné, Ist­vánfy Elemérné, Renner Gézáné és Nagy Istvánné választmányi tagokat kérte fel. Megvagyunk győződve, hogy az új egyesület ugy a most folyó háborúban, valamint a netán bekövetkező elemi csapások ujabb veszedelmek idején ideálisan befogja tölteni hivatását. Iskola látogatás. A helybeli iparostanonciskolát f. hó 18-án Ma­gyar Endre iparoktatási főigazgató dr. Göncy miniszteri titkárral együtt meglátogatta és felülvizsgálta. Miután a tanmeneti naplókat áttekintették, felülvizsgálták az iskola adminiszt­ratív dolgait és teljes megelégedésü­ket fejezték ki Maros Antal igazga­tónak a tapasztalt előmenetel és az ügyek rendbetartása felett. Mint ér­dekes dolgot kell megemlíteni, maga a főigazgató figyelmeztette a várost, hogy haladéktalanul adja be az eddig élvezett államsegély kér­vényt, mert különben azt figyelem­be nem veheti és igy a város évi 6000 K államsegélytől esnék el. Ez igazán oly páratlan jóakarat amilyen­nel vajmi ritkán találkozunk, de ugyanolyan a nemtörődömségis a mu­lasztó közeg részéről. Egy rendelet. Köztudomású do­log, hogy különféle élelmi cikkek­ben nem bővelkedünk, aminek első oka vidékünk szegénységében kere­sendő, másodsorban pedig az ide­özönlő idegen bevásárló közvetítő kereskedők garázdálkodásában. Az árak kezdenek tűrhetetlenek lenni vá­rosunkban ép ugy, mint a vidéken s hogy ezek a normális mederbe te­reitessenek az alispán egy nagyon helyén való rendeletet bocsájtott ki az egész, vármegye községi elöljá­róságaihoz. Szigorúan meghagyja a vármegye területén levő összes elöljáróságnak, hogy azon keres­kedőket, kofákat, akik összevásá­rolt élelmi cikkeiket Budapest ^és környékére szállítják, a községből tiltsák ki és bevásárlásaikat akadá­lyozzák meg. Rézgálic. Szőlősgazdáink aggód­va gondoltak azon lehetőségre, hogy nem lesz rézgálic és ha lesz is, va­lami csekély mennyiség, annak oly magas lesz az ára, hogy nem fog­ják birni beszerezni és igy szőlőter­mésünk tönkre megy. Tekintettel azon közgazdasági tényre, hogy a buza után a bor egyik legfontosabb ter­ményünk, a kormány gondoskodni kivan ennek biztosításáról és követ­kező sürgönyt küldötte a vármegye Főispánjához aki is az alispán utján azonnal a községi elöljáróság és Esztergom város polgármesterének adta azt ki. — Itt közöljüK magát a sürgönyt á rendelettel együtt: „Esztergom vármegye főispánjá­tól. 133/1915. szám. Határidő 4 nap Távirat. Érkezett: 1915. április 18. d. e. 6 óra. ad. 47749 Főispán Esz­tergom. — Törvényhatósága területén azon szőlős gazdáknak, kik rézgálic szükségletüket még nem szerezték be, mennyi rézgálicra lenne szük­ségük. Habár még nem tudom mennyiben juttathatok oda rézgálicot, kötelező nyilatkozatot kérek, vájjon ha a rézgálic összesítve szétosztás végett métermázsánként körölbelül 140—150 koronáért utánvéttel tör­vényhatóságnak küldetne, kiválthat­ná-e és szétosztást foganatosíthatná-e ? || KÖZGAZDASÁG. [ | Háborús eledelek. Ugyan ki tudná, mikor lesz vége a világháborúnak ? De ki nem tudná, hogy mi a nélkülözés ? Nem a nyomor kétségbeesett szemével tekint reánk a mai nélkü­lözés, hanem a lemondás erélyes pillantásával. Mert első kötetessségünk ima minden eddigi kényelmünkről és él­vezeteinkről lemondani harcoló test­véreink javára. Ez most a mi adónk kivétel nélkül. Addig is azonban, mig éléstá­runkban ismét a búzaliszt lesz az első lakó, még nagyon sok véres viz fog elfolyni a harcterek patak­jaiban és folyóiban. Tehát fel kell fegyverkeznünk olyan eledelekkel, melyek a nélkü­lözés korszakában legnélkülözhetet­lenebbek. Házasítsuk ennélfogva össze a hü burgonyát a mai hütelen liszttel. Ebből a frigyből keletkeznek a kö­vetkező eledelek: Burgonyás galuska. Reszeljünk meg egy-két nyers burgonyát és azt csak épen annyi liszttel gyúrjuk ösz­sze, hogy kemény tésztánk legyen. Ne adjunk hozzá vizet, hanem in­kább tojást. Nyújtsuk ki, azután jól meglisztezve vékony rétegre és kéz­zel kockára szaggatva sós forró víz­ben főzzük ki. Akár töpörtyüvel, akár túróval, egészen jóizü eledel. Természetesen a nyers burgonyás tészta több főzést követel. Burgonyás lepény. Reszeljünk tálba néhány nyers burgonyát, ke­verjük össze egy tojással és éppen annyi liszttel, hogy körülbelül olyan tészta félénk legyen, amilyenből az előtt a fölvert galuska keletkezett. Az alaposan fölvert anyagot némi tört borssal hintjük meg, azután a tepsiben ujjnyi vastag rétegre ido­mítjuk tűzön készítjük. Persze min­denféle burgonyás eledel frissiben legzamatosabb. Külön sült burgonyás lepény ér­dekes különlegesség. A főtt burgo­nyás tésztát két centiméteres lepeny­kekre varázsoljuk és a tűzhely vas­lapján sütögetjük többed magával. Gondosan meg kell azonban késsel forgatnunk, hogy mindkét oldala egyenletesre piruljon. Ez a külön sült különlegesség teljesen pótolhat­ja a néhai péksüteményeket, melyek hónapról-hónapra annyira összesor­vadtak, hogy végre is lathatatlanok­ka váltak. Kirántott burgonyás szeletek. Ne gondoljunk a kirántott csirke kor­szakárai Mert akkor még külön ter­mett a morzsa. A mi háborús ele­deleinkhez nem illik a néhai luxus. De a kirántott burgonyás szeletek a békekorszakában is megállják he­lyüket. Melegen ajánlom minden bajtársnőmnek, hogy lepje meg ez­zel a csemegével egyszer az urát melegen. Tehát: Szeleteljünk össze ötkoronás vastagságú, finoman meg­sózott nyersburgonya cikkeket. Zsí­ros tepsiben rántsuk ki gyorsan. Mentül több, annál jobb. Különb izü mint a néhai péksütemény. íme ismét néhány háborús ötlet­tel szolgálok. Mindez korszerű ma. És valamennyinek ez a jelszava: segítsünk önmagunkon és akkor meg­segít s jó Isten is. Viszontlátásra ! Esztergommegyei gazdasszony. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik szere­tett rendtársunk, Terlanday Emil temetésén megjelenni és ezzel részvétüket kife­jezni kegyesek voltak, hálás köszönetet mond a szentbenedekrendi tanári kar.

Next

/
Thumbnails
Contents