Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-08 / 28.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN, i4 Latorság. Ez a legmegfelőbb szó azokra a köz és magán tulajdon ellen elkövetett felháborító csinytevésekre melyeket nyilvános megbélyegzésképpen itt szóba akarunk hozni. Ha a durvaság, vagy a barbárság kifejezést használnók, elnézés, gyengédséget tanúsítanánk velük szemben. Nevezzük hát, miként apáink szokták az ilyen gaztetteket, magyarán: latorságnak! Ugy mondják, hogy a háború szeliditőleg, tisztitólag szokott hatni a népek erkölcsére. Lehetséges. Hiteles statisztika nélkül is elhisszük. Elhisszük még azt is, hogy a magyar nép erkölcsei szintén javulóban vannak a háború kitörése óta. Az újságok legalább azt konstatálják a bűnügyi hivatalos kimutatások alapján. „Esztergom és ffidéke" tárcája. De — Esztergomra, fájdalom, nem állhat meg ez a megállapítás. Itt a néperkölcsök a világháború ellenére sem engedtek hagyományos durvaságukból. Különösen nem engedtek pedig egyben: a tulajdonjog szentségéneksemmibevételében. Hosszú lajstrom teliének belőle, ha mindazt a vétséget íel akarnók sorolni, melyeket az esztergomi nép söpredéke (mert hiszen nem akarjuk vádolni egészében csak, fattyúhajtásában!) a jelen háború alatt a közmegrendültség ^és magábaszállás közepette a tulajdonjog ellen elkövetett. De két esetet lehetetlen szóvá nem tennünk. Ismeretes, mily régóta panaszolt, gyűlésezett, kilincselt az esztergomi „nemzet" a kártevő hegyi vizek levezetésének szabályozásáért. Amit kivánt, nagysokára bár, de megkapta. Eszébejut a pacsirta Mikor otthon szántott. Otthon maradt kis családja, Kedves magyar porta, Nem csoda ha szivedelke Oda száll a gondját. Amint nézem a fiúkat Oly igazán szánom, Mert, hogy látom eszembejut Otthon a családom. Édesapám, testvéreim Drága menyasszonyom, Kik szerető jó szivükkel Aggódnak sorsomon. Oh ilyenkor úgy szeretnék Oly hatalmas lenni, Egy csapással valamennyi Szerbet kivégezni. Innét aztán fölmennék a Kárpátok bércére Minden muszkát elküldnék a Pokol fenekére. Többivel a német hősök Hamar elbánnának. Szép formában megépített betoncsatornák vezetik a lezúduló ártalmas hegyi vizeket a Dunába. Azt várhatta volna mindenki, hogy az esztergomi nép, melynek óhajára és javára e csatornázás történt, mint a szemefényét fogja vigyázni és védeni a levezető müveket. De hogy, ő volt az első, aki jellemezhetetlen durvaságában rongálni kezdte s máig rongálja a saját érdekében épült állami csatornázást. Rongálja pedig a legimpertinensebben! Több helyről kaptunk erre nézve hiteles panaszokat ; s érdemesnek tartjuk példaképpen külön is felemlíteni, hogy a Szent János kútnál a csatornavédő erős betonoszlopokat kidöntögették, összerongálták a a vaskorlátot persze méltó befejezésül elemelték. Hát érdemel az ilyen népség, kérdjük, csak legcsekélyebb támoIgy szereznék békességet Édes szép hazámnak. 1915. március 21. Báthy Dénes öakéntes, Ki a gazember ? (Elbeszélés.) Irta: Dr. Körösy László. I. Verebélyi Kázmér a trénhez került tisztirangban. A civil életben kereskedéssel' foglalkozott. A katonavilág tehát mi-, nősítése szerint értékesítette. A mi hősünk különben különleges tanulmány. Kereskedelmi akadémiát végzett, otthon, Budapesten és egy-két esztendeig azután Bécsben és Berlinben tökéletesítette szakismereteit. Az atyja, a körúti nagy fűszerkereskedés főnöke, természetesen büszkélkedett az ő egyetlen fia különleges képzettségével. ) ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA gatást is az államhatalom részéről ? Régen tudjuk, hogy az esztergomi „nemzet" legalsóbb eleme példátlanul barbár, de ekkora eldurvulást még sem mertünk volna föltenni róla, különösen nem ebben a válságos időben! A másik szóbahozandó eset szakasztott párja az előbbinek. Ez is szánalommal vegyes megbotránkozást kelthet minden valamelyes neveltséget kapott emberben. Két középiskolánk tanuló ifjúsága, mint közismert dolog, a bíboros hercegprímás kegyességéből játszóteret bir a külső sziget elején. Az uradalom tavaly a rétségtől drótkerítéssel határolta el a játszóteret s két erős vasoszlopon figyelmeztető táblákat állított rája. Előre sejteni lehetett, hogy e fölszerelés népünk megrögzött tulajdonÖnkéntesi korszaka azonban szokatlan áldozatokat követelt. Hogy a családi egyensúly meg ne billenjen valamikép, az ifjú gavallér tüneményes adósságait a mama külön titkos pénztára tüntette el diszkrétül. A hadnagyi rang fénye természetesen bőven kárpótolta a nagy áldozatokat. Kázmér úrfi egyébként inkább csak olyan díszkereskedőnek tartotta magát. A központi üzlet irodájában cigarettázott, olvasgatott vagy levelezett. Szívesebben fogalmazta azonban gyöngéd magán leveleit. Mert valóban népszerű volt a budapesti eladó leányok birodalmában. A különleges fiatalember pedig különleges hajadonokért lelkesedett. De mégis a pénzvilág legfelső régiójában találta meg az ország legkülönlegesebb tüneményit. Ennek a sportnak az a magyarázata, hogy az az ideál vegyes házasságból eredt, tehát regényes származású. A bankár úr ekzotikus báró és modern izraelita volt, aki felekezetlennek tartotta magát. Az ideál édes A Havasokból. Hóval födött fenyvesek közt Van most a lakásom. Látlak e még szülőföldem ? Látlak e családom ? Vad virágos zölderdőben Más a madár nóta, Fülemüle, kispacsirta Nem szállott a tájra. Hegyi patak csevegését Nem érti meg lelkem, Oly idegen itten minden Nem értik a nyelvem. 1 Földiekkel találkozom Vágyódás az arcuk. „ Jaj de messze elszakadtunk!" Ezt rebegi ajkuk. Nem félnek ők a csatától Magyar valamennyi. Látnátok csak e fiúkat A csatába menni. De a lelke mindeniknek Messze-messze jár most.