Esztergom és Vidéke, 1915
1915-04-01 / 26.szám
talán jövőbe a feléjük közelítő inség letöri lelki bátorságukat és összetett kezekkel kérik a hadak Istenét, hogy vegye le rólunk sujtoló karját, hős katonáinknak fényes győzelmet adva szüntesse be e megsemmisítő háborút. Midőn az állam kívánja, hogy hazánk szabadságáért még a 19 éves fiaink is elhagyva a múzsák templomát, kardot kötve a csatatérre menjenek, egyesült imában kérjük az igazságos Istent, hogy hazánk boldogságát, nemzetünk naggyá fejlődésének uj munkásait: nemes ifjainkat, mielőbb vezérelje vissza győztesen édes családi körükbe. Pataky Béla. Takarékoskodjunk. Soha nem volt olyan parancsszerü a takarékosság számunkra, mint a mostani háborús viszonyok között. És pedig kivitel nélkül mindnyájunkra szól a parancs mindenben és minden vonalon. Nincs kibúvás ez alól. A megszokásnak, a jómódnak, a kényelemnek is meg kell előtte hajolnia. Igy diktálja ezt most a közszükség. A szenvedésből, az áldozatból, a nélkülözésből valamennyien arányosan vegyük ki részünket. Katonáink a harcmezőn érettünk hullatják vérüket, tőlünk nem kivan mást a haza érdeke, csak s most itt fekszik Szerbiában, ki tudja mi lesz továbbra is vele. A fal felé fordítja arcát, kezeit lassan összetéve, vértelen ajka halkan mormolja: Oh csodatevő boloszovi szűz Anya végy oltalmadba és oltalmazd húgomat a kicsi Ankát. • *. Galíciában a kedves kis Staniszlau mellett, küldi a két ellenséges tábor egymás felé, halált osztó golyó üzenetét. Az ágyúk tompa moraja, a gépfegyverek berregő kattogása, egyegy srapnel süvöltése vegyül. Ahol leüt halál támad nyomában. A katonák bátran szemébe néznek, annak az óriási rémnek, amelyik már hónapok óta kegyetlen csont kezeivel szedi áldozatait. Sőt dalolva várják, hogyan jön feléjük a halált osztó löveg, s ők is biztos kézzel viszonozzák a véres üdvözleteket. S amikor a bajtárs sebesülve dől a fedezék aljára, a többiek életük kockáztatásával nyújtják neki az első segélyt. Éppen egy fiatal gyermek-arcu honvéd karjára tesz ideiglenes kötést az öregebb bajtárs, s azután megmagyarázza neki, merre keresse a kötöző helyet. A kis katona megindul de minden lépésénél mély fájdalmat érez karjában. Aztán meg egész testét forróság járja át. Csak legalább egy azt, hogy személyes kívánságainkat korlátozzuk és az abnormis viszonylatoknak megfelelő áldozatot hozzunk megszokott életviszonyaink rovására. Ez nem sok! Takarékoskodjunk hát az élelmiszerrel. A korlátozás célja világos. Ugyanis az uj aratásig biztosítani kell a mindennapi kenyeret abból, ami jelenleg megvan. — Élelemhiány, avagy éhínség még nem fenyeget. De csak abban az esetben, ha beletörődünk, hogy az az előbbinél barnább és kevésbbé finomabb kenyerünk legyen, sütemények, kalácsok ritkábban és szűkebben kerüljenek asztalunkra, húsból és a husnemüekből böjthöz szoktatjuk magunkat, röviden : ha gyomrunkat lemondáshoz szoktatjuk. Kár, hógy a kormány oly sokáig várt azokkal a rendszabályokkal, amelyek a közélelmezés zavarát vannak hivatva megakadályozni. A maximális árak megállapítása, a lisztkeverési rendelet s a gabpna-requirálás éppen hogy a 12-ik órában jelentek meg. De éppen e késedéi mezessel bizonyos károkat hárítottak a közszükségletek jövőbeli előállítására, amely károkat és hátrányokat érvényesülni nem engedett volna, ha a megszorítások legalább két hónappal előbb látnak napvilágot. No de most már ne emlegessük a multat. A fő dolog az, hogy a rendeletek okosak, szükkis vizet találna, hogy égető szomját enyhítse. Leül a földre, fejét fáradtan hajija egy kopaszán álló fa törzséhez. Halk zengzetes szláv beszédet hall maga körül. Egy 16 évesnek látszó gyermek leányka korsóval kezében megy a tűzvonal irányában, s vizzel kínálja tikkadt katonákat. Amint meglátja a kis hőst, rögtön feléje tart. Látja a laza kötésen áttörő vérfoltokat, a sápadt arcon a láz rózsapiros ecsetjének nyomát. Melléje térdel és részvéttel kérdi lágy anyanyelvén: „Tzo panu brakuje ?" — (Mi baja van ?) Akis katona értelmetlenül bámul a leányka nagy kék szemeibe, nyilván nem érti őt. Az meg kutaíóan nézi a felkötött kezet s újra kérdi: „Gdsje pana boli?" — („Hol fáj?") A sebesült vágyva néz a korsóra azután kis leányra. E néma beszéd a legjobb tolmács. A leányka készséggel merít korsójából és megitatja a kis honvédet. Azután kutatóan néz körül. Gyakorolt szeme hamar felismeri a tőlük elég messze haladó szanÍtészt. Futva igyekszik elérni, s jelekkel magyarázza, hogy segítségre van szükség. S mint ki dolgát jól végezte, veszi korsóját s megindul az ellenkező irányba . . . Éles süvöltés szeli át a levegőt, mibe gyenge sikoly vegyül. ségszerüek és mindenkire egyenlően kötelezők. S hisszük, hogy a hatóságok mindenütt a közönség jól felfogott érdekeit tekintik e rendeletek szigorú ellenőrzésénél. S erre annál is inkább szükség van, mert ami vállainkra nehezül még Ausztria élelmezésének egy része is. Ezt közös érdekeink hozzák igy magukkal. S ha most mi nem vigyázunk arra, hogy a rendeleteket se eltitkolások, sem kijátszásokkal hatályukban ne gyöngítsék meg, akkor a kormányi intézkedések nem érik el teljesen céljukat s mielőbb az az állapot köszönt ránk, a melytől rettegünk, az inség borzalmas képe. Ezt egyetlen okos polgár, egyetlen igaz hazafi sem kívánhatja. Ipartestületi közgyűlés. (Vége.) A jelentés eddigi pontjai, melyek az elmúlt évnek békés felében zajlottak le, már is fényesen igazolják, hogy testületünk a helyes választás révén Magyary László személyében oly kiváló elnököt nyert, ki széleskörű tudása, tiszta jelleme, igazság szeretete és fáradhatlan tevékenysége alapján az iparügyek élére, vezetésére határozottan praedestinálva van. Minden egyes mozzanat, mely a testület életében támad, vagy országos alapon előfordul, az ő nagyrabecsült személyétől nyert és nyer tápot, útirányt és igazságos, helyes elintézést. A hős kis leány elesik és piros vértócsa támad körülötte. Egy katona mint pelyhet kapja ölébe, s viszi a kötöző sátorba. Az orvos csodálkozva néz az ájult gyermekre, majd vizsgálni kezdi sebét. A fiatal honvéd, aki nem sokkal előbb érkezett ide, már rendes kötéssel a karján, részvéttel nézi az ő kis pártfogója kínjait. Az orvos csendes kézmozdulatot tesz, mi az ő nyelvükön azt jelenti: Én többet nem tehetek, a többi Istennél van. A beteg fölnyitja szemeit, mire az orvos föléje hajol s tört lengyelséggel kérdi, hogy mi a neve. A kis lány halkan felel: „Woloschak Anka." —Az orvos a gyermektől hozzátartozói után tudakozódik. A csillogó kék szemek értelemmel szegződnek a föléje hajoló komoly arcra, s a gyermek kit e néhány pillanat, felnőtté hőssé tett, lemondólag int. Kezével jelzi, hogy írni akar, mire az orvos szolgálatkészen veszi irónját és figyelemmel írja, mit a kis lány halkan előmond. Csak azt izeni Kázmér bátyjának, hogy ő elmegy a boloszovi csodatevő Szűzhöz és ott várja a viszontlátást. A levelet aztán kérő arccal nyutja a kis sebesült honvédnek. Tán valahol messze összejön az ő bátyjával, akkor átadhatja izenetét. Aztán nagyot sóhajE megbecsülhetlen tevékenységet azonban a mult év második fele sokkal fokozottabban igényelte, mert kiütvén a háború — e nagy családnak tekinthető testület atyai gondja, a súlyos helyzetváltozás nyomán beállott elnöki szereplés rendkívül nehézzé, gondterhessé vált. Igazán magyaros érzelem, kiváló férfiúi energiára vall az a kedves körülmény, hogy e valóban nehéz helyzet közepette szeretett elnökünk nemes hivatásának magaslatán állva testületünk és tagjainak érdekeit nemcsak őrzi és oltalmazza, de az adott viszonyok között a lehetőség szerint még elősegíteni is igyekezik. Első feladatként a haza kívánta anyagi áldozat meghozatalát ismerte hadikölcsön jegyzés alakjában. A testület rendelkezésre álló helyiségeit katonai célokra engedte át. A hadbavonult önálló ipafosok hozzátartozóinak segélyezési ügyét istápolta s a hadisegélyek jelentkezése iránti ügyben számtalan útbaigazítás és tanácsok nyújtása mellett személyesen járt el az illetékes hatóságoknál mindaddig, míg a kérelem elintézést nem nyert. Városunk közbiztonsága érdekében a rendőrhiány pótlása céljából alakult polgárőrség hazafias ügyét is kedves kötelmének tekintette, s az e célból összehívott népes értekezleten lelkes felhívása 60 új tagot toborzott a nemes szolgálatot teljesítő intézménynek. Hasonló gonddal figyelte a közszállítások ügyét is. Sok utánjárás, személyes tisztelgés úgy a minisztériumok, mint a helyi polgári és katonai hatóságoknál azt eredményezték, hogy iparosaink egyes szakmái jelentékeny munkához, nem várt üztott és hősies fehér lelke felszállt a boloszovi csodatevő Isten anyja-, hoz. Az idén korán esett az első hó.' A virágok még egész őszi díszükben állottak mikor minden átmenet nélkül teljesen váratlanul lépett be a fehér ruhás tél. Vagyis inkább csak egy bemutatkozó rövid látogatást tett, hogy bejelentse, hogy néhány hét alatt állandó vendégünknek érkezik. A főváros egyik hadikórházában vöröskeresztes méltóságos asszonyok sürgölődnek az újonnan jött sebesültek körül. Vannak közöttük üdülők is, kik az első nagy betegséget hazájukból messze, idegenben szenvedték át; ezeknek az elnöknő ozsonát oszt, míg a nehezebb betegeket az orvosok és apácák veszik körül. Egyik szobából halvány arcú apáca lép ki, egyenesen a tanár felé tart. Halkan jelenti, hogy a 49. számú beteg, a Woloschak Kázmér állapota nagyon rosszra fordult. A kimondott' névre, egy a közelben ülő katonák közül fölugrik, nem törődve az őt kisérő csodálkozó felkiáltásokkal gyors léptekkel megy a tanár után, kabátja zsebét kutatva, sietősen, majdnem zavarosan beszél. —Tanár úr legyen olyan szives! A kis huga.