Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-25 / 24.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., riOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. POUTIHRI és TRR5RDRLMILRR FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÖRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A jövő tervei. (Dr. K. L.) Az új közép­európai szövetségről tárgyalnak ma a germán világ nagy szel­lemei. Ibsen Szigurd, a nagy költő íia és hazája kiváló államfér­fi*, a megboldogult európai egyensúly fölött mondott em­lékbeszédet. Az európai egyensúly kor­szakában a világ egyes biro­dalmi területben nem igen gya­rapodhattak. Ezt az egyensúlyt a balkáni forrongás döntötte meg. Ekkor a mi szövetségünk­kel szemben már kialakult az antant túlsúlya. Az angol, a francia és az orosz szövetség oszlopai voltak Grey, Poincare és Szaszanov. Az Észak nagy fia, Ibsen Szigurd azonban egészen más­képen határozza meg az európai „Esztergom és líidéke" tárcája. Megfagyott sereg. Irta: Orion. Ma drága ára van a vérnek. De nem hozott még dicsőséget, Nincs vetve még a kocka; A szemek szilaj szikrát hánynak, A kard az öldöklő halálnak Ma árága bérét osztja­Mint gabona a jégesőben A jó vitézek hullnak bőven A fölá tiport füvére, Rohan a vérnek áradása Folyásával mély medret ásva S még nincs a harcnak vége. Vaá indulat gyúl a szivekben . . • Ugy küzd az ember ember ellen, Lángol heve a harcnak; Szikrát vet a kardnak villáma, Vagy győzelemre vagy halálba Mint fúriák rohannak A vérpatak hiába áraát . . . Fátyolt borít a napleszállat Az irtózatos képre; Fáradt fejét Ü nap lehajtva Mint szem födő a ravatalra Kúszik az éjsetétje­egyensúly helyébe került u. n. túlsúly fogalmát. Az ő túlsúlya szerint ezévben új perspektíva nyílik előttünk. Ibsen Szigurd ugyanis meg van győződve arról, hogy mind­azok a semleges országok egye­sülnek diadalmas hadseregű birodalmunkkal, melyek a nagy háborút tétlenül szemlélték. Az új erkölcsi szövetségben tehát a győztesek a semleges erők álíandó barátságára számít­hatnak. Habár még korainak tetszik, a jövőről nyilatkozni, századunk kiváló gondolkodói mégis bíz­tató reményekkel kecsegtetnek. Ibsen után Liszt Ferenc, (a mi világhírű művészünk ne­vének tulajdonosa), az első­rendű német birodalmi-politikus és hírneves büntető jogász szó­lalt föl szintén a jövő terveiről a nagy nyilvánosság előtt. A harc heve alábbra szállott, Az ágyú nem röpít villámot - • . A föld nem reng szavától • . • Kard nem csattog, a hős leventék Véresen a hüvelybe tették • • . S fáradt szemök lezárul­Ott van a testek romhalomja Lovak patáitól tiporva És döntetlen a pálma, Pihenni térnek . . - virradatnak Óráin ismét összecsapnak Ujabb, bőszült csatára­S még nyugalom szemök lezárja Szivükbe száll az álmok álma . • Nehéz hófelhők szállnak, Fújja a szél sebes iramba, Szárnyát megtépve• neki hajtja Az alvók táborának­A hópelyhek sűrűn omolnak, Mint tolla fehér galamboknak, fia az ölyű megtépte, Mik látták a dúló csatákat, Felhőbe nyúló koronát ad A bércek tetejébe­Felkelt felettök már a hajnal, Szól már a kürt, harsan robajjal . Megmozdul im a tábor, Fegyver zörög . • . repül a gránát Hallgatva szörnyű robbanását Az ágyúknak poklából A hatalmas tudós világosan bebizonyította, hogy a nagy küzdelmek- után első sorban is gondoskodnunk - kell a béke végleges föntartásáról, az egy­máshoz illő nemzeti erők egye­sítésével. Azt hirdeti azután, hogy a forrón óhajtott új erkölcsi és hatalmi egyensúly megterem­tésére hivatott, dicsőségesen küzdő német-, osztrák és ma­gyarbirodalmak mellé kell tö­mörülnie a skandináv államok­nak, Hollandiának, Svájcnak, Itáliának, Törökországnak, Ro­mániának, Bulgáriának és Gö­rögországnak is. Ennyi erő egyesülése két­száz milliós új szövetséget je­lentene. Ez pedig már olyan számottevő hatalom, melynek elsőrendű jelentősége lesz szá­zadunkban. Ilyen döntő erővel szemben De túl az ellen mintha alva . . . Nem indul meg véres rohamra, Pedig vitézeink várják, Kinek lészen ma itt halála • . . Kinek teszik a homlokára A győzedelmi pálmát. De túl az ellen mintha alva • . . Nem indul meg halál rohamra, . • Nincs már szivökben élet, Szederjes ajkuk • • szemök nyitva A leikök többé nem száll vissza Egy szebb hazába réved - • Epizód. Irta: Könyves Jenő. A mai élet forgatagában, termé­szetesen magam is, a > milliókkal tartok. Minden kis mozzanat érint és érdekel. Lehet, hogy az én lelkü­letem borongósabb, mint sok ezer és ezeré, mert nincs a napnak oly órája talán perce, amikor megtestesülve nem rajzolódik képzeletem elé a világháború nagy tragédiájának min­den borzalmas jelenete. A halál maga is megunta már a megszűnnék minden pánszláv ábránd, de Anglia világhatalmi erőszakossága is. Az üdvös szövetkezés még izmosabb le­hetne, ha előbb-utóbb Spanyol­ország és Portugállia, sőt Francia­ország megkapható lesz az új középeurópai szövetség megte­temtésére. Ez a hatalmas szövetség azután már nemcsak a békét állandósítaná, hanem összes al­kotórészeinek, a szövetkezett nemzetek szabadságát, hagyo­mányait és biztosságát is ga­rantálná. Ez az új korszak tehát, vég­kép kiirtaná az alattomos irigy­séget, az aljas áskálódást és a jogtalan követelőzést. Ekkor újjá születnék az uralkodók őszinte barátsága, a diplomácia becsületes^ egyetér­tése és a kormányok önzetlen támogatása. Szóval leraknák az mindennapiasságot. Megunta rideg komolyságát és egyszerre ledobta magáról az ős álarcot; letért a meg­szokott útjáról, melyen a megdicsőülés örök pihenőjéhez vezette a nagyra­vágyó emberiséget. Azt kell hinnem, hogy a világ tengelye tényleg kifordult sarkából és pusztító tüzéből kibukkant a ka­ján ördög, mely mozaikot rak magá­nak garmadára a gyarló emberekből, saját mulattatására. Az ördög és a halál 1 Az első az úgynevezett modern bohém, a má­sik az ős fanyar irigység, aki művé­szi új irányával > túlszárnyalni akarta az ördögi bohémiát és beált a világ nagy forgó cirkuszába zsonglőrnek, hogy ő is résztvehessen abban a nagy játékban, mit az emberi ördög vagy ördögi ember tervezett. A két versenytárs szembeszállt egymással kihívón, dacosan és idő­pontossággal nekivágtatnak a verseny­pályának. Megindul a verseny. A halál őrülten neki iramodik a pályán és az ördög megáll. Bicegő lábával nem

Next

/
Thumbnails
Contents