Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-21 / 23.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI SS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A vallás a bábomban. Manapság, mikor annyi szó esik a háborúról, gyakran szóba kerülnek azok az erkölcsi és fizikai tényezők is, melyek a mai háborúban a siker biztosítását illetőleg fontosabb szerepet játszanak. A fizikai tényezők között első helyen a pénzt szokták emlegetni, mint amely minden háború viselésének nélkülözhetetlen feltétele. Nagy súlyt fektetnek az u. n, technikai tudományokra is. Sőt sokan vannak, akik ugy vélekednek, hogy egyedül a technika dönti el a mai háborút. Gyakran szóba kerül a hadviselő államok emberanyaga és gazdasági felkészültsége is. — Az erkölcsi tényezőkről azonban — milyenek pl. a hazaszeretet, vagy a vallás — alig esik szó. Még a hazaszeretetről csak inkább, hanem a vallásról igazán ritkán. Már pedig tudvalevő dolog, hogy az igazán derék ka„Esztajom és Vidéke" tárcája. A szenvedés utján . . . Alig hogy hazát nyert kisded nemzetünk, Uram, Te máris ráhelyezted A nehéz keresztet . • Nagy nemzetek közt védőbástya lettünkFényes hivatás, nagy feladat •' Sok-sok százaá alatt! Közöttünk, ah, hányszor tombolt'a vihar! Hogy mások nyugton viruljanak: Vérünk folyt, mint oatak • . • De most, Uram, kivált most nézz le reánk-' Nem másért, minmagunkért küzdünk Veszélyben a földünk-' Eddig is súlyos volt az ősi keresztDe most — jaj — roskad térdünk-vállunkSegíts talpra állnunk'- . Add, hogy tovább is bírjuk a keresztet! Hogy teljesítsük nagy, szent hivatásunk! Megvédve létünk!', nyugton éljünk-' Most is, mint ezelőtt, Ó, addj, Uram, erőt! . . . Vince tona fegyveréhez a vallás is hozzátartozik. Legalább a német császár igy lehet meggyőződve, mert különben nem mondta volna egyik beszédében : „Aki nem derék keresztény, az nem derék ember és nem porosz katona, és az ilyen semmiféle körülmények között nem teljesítheti azt, amit a porosz hadseregben egy katonától megkövetelnek." Hanem ezt nálunk még kevesen tudják. Legalább az a hölgy és az a férfi, akikkel a napokban utaztam együtt egyik vasúti kocsiban, bizonnyára nem tudják-, mert különben aligha mosolyogtak volna oly gúnyosan az egyik velünk utazó sebesült katonának azon kijelentésein, melyekkel az a vallásnak árháborúban való fontosságát iparkodott feltüntetni. Vallás és háború ! — Micsoda paradox szembeállítás ez ? — gondolhatták az én útitársaim. Mi köze lehet a vallásnak a háborúhoz ? ! Hisz a háborúA jó barátnő. - Jós. — Fogyott mint a gyertya. Mint kedély hangulat az őszi világban. Olyan volt mint letört virág, mint síró Demeter. Vigaszt sehol sem talált. Pedig mennyien vigasztalták. Köztük a jó mama, az elköltözött kis lélek nagymamája. Hallgatott. Fájdalmában mintha anyja szavaira figyelne, pedig gyermeke, kis fia halálhörgéseit hallgatta. Szembe nézett a beszélővel, azt hitték tekintetéből, hogy a vigasztalás enyhet adó könnycseppjei csillognak abban, pedig gyermeke sápadt arcát figyelte; Istenem, lecsukódik mindjárt örökre szeme. Egy féléve, hogy eltemették. Vigasztalásba már kifáradt az anya. — Emlékszel leányom, Irénkét mi is eltemettük. Az elsőt, a legkedvesebbiket. Mi lett volna velünk, ha a fájdalom annyira letört volna, mint téged. — Az elsőt, az elsőt, de nekem nem első, hanem egyetlen volt. ban nem meghunyászkodó alázatosságra, de halált megvető bátorságra, nem a vallásos lelkület erényrózsáira, de vérrózsákra van szükség ! Talán bizony az én útitársaimon kivül mások is vannak, akik a mai idők közepette igy vélekednek a vallásról; ép azért nem tartom érdektelennek röviden is ismertetés tárgyává tenni, mily fontos szerepe van a vallásnak a mai háborúban. A vallás elsősorban is ugy az itthonmaradottakban, mint a katonákban erösiti a győzelem reményében vetett bizalmat — már pedig ezen bizalomra a háború szerencsés kimenetelének szempontjából föltétlen szükség van. Mikor a háború kitörésének a hire végigszáguldott Európán, még azok szivét is, kiknek a lelke azelőtt kevésbé volt fogékony a vallás igazságai iránt, valami csodálatos erős bizalom szállta meg s széltében hosszában lehetett hallani vagy olvasni — Erősítsd meg magad. Olyan vag ', mint egy rezgő árnyék, mi lesz belőled ? Menj, menj már sétálni egy keveset. — Reszket a lábam, elesem az uccán. Olyan rosszul esik nekem, ha látok az uccán kis babaarcú fiúkat piros arccal játszadozni s az én kis . . . kis . . . — Már megint. Ne sírj édes leányom. Látod eddig megtetted minden kívánságom, lépésem lested, s most hiába kérlek akármire, még csak meg sem hallod. — Bocsásson meg édes anyám. — No igérd meg, hogy nem sírsz többet, aztán elkísérsz engem Részvétnéhez. Nem árt hidd el egy kis szórakozás s neked milyen jó barátnőd. A temetésen, mikor felfogott • sohasem felejtem el — már csak azért is megérdemelné, hogy elmenjünk. — Jól van anyám, menjünk tehát. — Fölvette egyszerű ruháját. Olyan volt, mint egy női szobor, modell, kire bármi ruhát adjanak, minden jól áll, minden ízléses, csinos ilyen kijelentéseket: „Bizom a Mindenhatóban, hogy ami fegyvereinket győzelemre segiti." „Bízunk az Istenben, mert csak az, ki benne bizik, nem csalatkozik." „Ami ügyünk igazságos s az Isten, ha benne bízunk, nem hagy el minket." Ezt a törheteüen bizalmat juttatta kifejezésre Vilmos császár is ama beszédében, melyet dec. 3.-án az osztrák csapattesthez tartozó katonáknak tartott: „Mi ép úgy. mint eddig, ezután is sikerrel harcolunk, mert az Isten a mi pártunkon áll. Mi az Istennel vivjuk ki a győzelmet." És ez a bizalom a katonákban nagy mértékben fokozza az Isten igazságosságában való hitet. Már pedig ez annak, aki meg van arról győződve, hogy igaz ügyért harcol, nagy előnyére válik. Az a tudat, hogy a végtelenül igazságos Isten nem hagyhatja el az igaz ügyért harcolókat, megacélozza a katona izmait: növeli bátorságát, s fokozza akaraterejét s képessé és meglepő. Sápadt, fehér arca, a fekete ruhából úgy nézett ki, mint felleg közül a holdnak fénye, mint sötét éjszakában egy világító Szentjános bogár. Azután letakarta azt is. Minek ismerjék fel? Senkire nem ügyelt, senkire nem nézett, csak néha-néha dobbant nagyot szive, melytől a vér arcába futott, ha egy-egy játszi gyermek szaladt el mellette, különben gép volt. Enged az anyja kívánságának. Megy legjobb barátnőjéhez, ahhoz, kinek még nem volt hasonló fájdalma. Már pedig igazi barátnő csak az egy fájdalmat érzők között lehet. Otthon találták. Mintha várta volna. Részvétné megcsókolta Fájdalomnét. Olyan volt e csók, mint mikor hópehely hull a fagyos földre. — Elhoztam édesem az én leányomat, mert majdhogy el nem ment ő is a fia után. — Mennyire örültem volna e látogatásnak, ha nem ilyen alkalom szüli, de így is nagyon örülök, hogy én vagyok az első, akit felkerestél édes. Foglaljatok helyet.