Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-01 / 1.szám

Két év határa között. Midőn igy két év határa között állunk, előttünk a bizonytalan jövő, hátunk mögött a mult, illő, hogy ilyenkor magunkba szállva, a múltra édes visszaemlékezéssel gondoljunk, a bizonytalan jövőbe pedig Istenbe helyezett hittel tekintsünk. Ismét elmúlt egy esztendő. Örömével, fájdalmával és bánatával együtt eltűnt a mulandóság végtelen tengerébe. Oh bár a feledékenység fátyola borulna az 1914.-ik évre, annak súlyos csapásaira, melyek az emberiséget megsemmisüléssel fenyegették ! De a feledékenység fátyola nem takarja el a naponként megmegujjuló világháborúnak eseményeit. Általános a feljajdulás, hogy miért emlékezzünk a multakról hálatelt kebellel ? Azokról a szenvedésekről, szerencsétlenségekről vagy csapásokról, amelyek bennünket a mult évben értek! Az egyik családnál hiányzik a családfő ; ott maradt eszakkeletén a csatatéren, az ellenség golyójától szivén találva, hősi halált halt. A másiknál megjött ugyan a családapa, ki eddig kenyérkereső volt, de az ellenség gránátjának egy szilánkja, egész életre koldussá, nyomorékká tette. Az egyik családnál nem találják maguk között a testvérek azt az ifjú erőt, akinek helye az apja mellett pótolhatatlan, mert messze idegenben az egyeduralomra vágyó atyuskának gyilkos birodalmában nehéz fogságban sóhajtozik a szabadulás után. A másik családnál özvegy édesanya hullatja fájdalmas könyII. Hadgyakorlaton. A hétéves háború rendkívül kimerítette a porosz nemzetet. Épen azért a diadalmas uralkodó, akinek az állami pénztárban harminc millió tallérja maradt, minden áron segíteni akart népén. Serény építkezést rendelt el. Tizennégyezer új ház épült. Sziléziát gondosan gyarmatosította. De hadseregét is fejlesztette, hogy még nagyobb hivatása legyen. A legújabb nagy hadgyakorlaton azt a föladatot tűzte ki, hogy a lovasságból négy könnyű és négy nehéz ezred — saját belátása szerint — vonuljon előre sebesen, de mintaszerűen rendben, ahogy a király kívánja. Tehát az volt az igyekezet, hogy minél gyorsabb és rendesebb támadás biztosítsa a sikert. A gyakorlat azonban csütörtököt mondott. Az indító első ezred ugyanis annyira megzavarodott, hogy a többi is utánna bomlott. Még a hires huszárezred is fejetlenül vágtatott a király felé. A vezető huszárhadnagy észrevette, hogy a király mankójávái igyekszik őt megfenyíteni, tehát villámsebesen megfordult és gyorsan rendbeszedte szétszórt vitézeit. Nagy Frigyes meglepetve nézte nyeit, hogy egyetlen fiát az emberi érzésből kivetkőzött szerb komitácsik agyon gyilkolták, w Most jajgatva igy kiáltanak fel: miért emlékezzem meg hálatelt kebellel az elmúlt esztendő eseményeiről? Ha csak azon nagy bánatról nem, amely az én szivemet érte ! Kihalt az én szivemből a hálaérzet, üres az, mint a kietlen puszta, melyben nem talál viszhangra a hálának szava. Oh de hát csak akkor emlegessük szereretettel a gondviselő Istennek nevét, csak akkor áldjuk hálával eltelve gondviselésnek munkáját, midőn atyai szeretetével eláraszt bennünket ? És mindannyiszor elforduljunk tőle amidőn a nemszeretem napok bekövetkeznek ? De nekünk magyaroknak igazságos ügyünkben nem szabad elfelejtenünk, hogy azt, akit az Isten szeret, megostorozza, s akit fiává fogad, szenvedésekkel látogatja meg. Jusson eszünkbe az ó testamentumból Jób története, kinek szenvedéseit felesége nem nézhetvén, — igy szólt: „Átkozd meg szüléidet és halj meg" — A béketűrő Job pedig igy felelt: „Ha jót elvettük, nem kell-e a gonoszat is elszenvednünk ? Istenem, ha az embernek dolgai, napjai mindig jól folynának, akkor a jót megbecsülni nem tudván, elbizakodottá lennének, embertársainkat lenéznők, megvetnők. Minthogy az aranyszabály mondja: Akkor drága az egészség, mikor meglep a betegség. Igy vagyunk jó napjainkkal és jó dolgainkkal is; akkor sóa hadnagy csodálatos lelki nyugalmát és megparancsolta, hogy most ismételjék az előbbi gyakorlatot, de teljesen megfordítva. És ekkor az új huszárezred rögtön első helyre került. Remek kibontakozása végtelen örömet szerzett a hadúrnak. Alig érkeztek azonban a huszárok haza, a hadnagy azonnal jelentkezett tábornokánál, hogy lemondjon további szolgálatáról. — Hiszen én önt ezzel adjutánsomnak szántam! —- válaszolt hüledezve a tábornok. — Köszönöm, tábornok úr. De ha nem méltóztatik lemondásomat elfogadni, kérem tessék azt ő felsége elé terjeszteni. — Mondja el őszintén, mi történt ? — Jelentem tábornok úr, hogy ő felsége ma haragjában meg akart fenyíteni mankójával és ha el nem vágtatok, örök szégyen ért volna. Valamennyi huszáromnak van erről tudomása és így nem maradhatok tovább az ezred szolgálatában. A tábornok estebédre á királyi asztalhoz kapott meghívást. A király átellenében ült. Első dolgának vélte, hogy a huszárezred nagyszerű fordulatáért és páratlan vezetőjéért gratuláljon kedves generálisának. hajtozunk utánuk, mikor elvesztettük őket. Bár kitörölhetnők emlékeztünk tárházából a most tőlünk bucsuző esztendőnek szivet szaggató szomorú képeit. De mikor fog ezen végpusztulással fenyegető veszedelmekre a feledés fátyola borulni ? Majd csak az égben lakozó Isten, kinek mindenek hatalmában vannak, ki előtt semmi sincs elrejtve, kinek elébe senki legyőzhetetlen akadályokat nem gördíthet, ki ismeri igazságos ügyünket, valamint a cselszövő hatalmak titkos bűneit látja, ő fogja majd orvosolni nehéz bajainkat, ő csepegtet gyógyirt sajgó sebeinkre. Midőn igy két év határa között állunk, igen illő dolog, hogy a bizonytalan jövőbe Istenbe helyezett hittel tekintsünk. Mi fog velünk történni a jövőben, kí tudná előre megmondani? Valamint szakadatlan boldogságot nem remélhetünk úgy véghetetlen boldogtalanságtól sem kell tartanunk. Hanem mint a természetben borút derű, azonképpen a szomorúságot is öröm fogja felváltani. De hogy melyik lesz tartósabb: örömünk vagy bánatunk, az Isten kezében vagyon. Meglehet, hogy oly szerencse, oly boldogság és oly megelégedés vár ránk ez új évben, melyre nem is számítottunk. De az is meglehet, hogy nehéz, bús, fájdalmas napjainkhoz még súlyosabb napok csatlakoznak ez új esztendőben. De legyen bármiként, azt az egyet tudjuk, hogy mindnyájan Isten kezében vagyunk. Most amikor búcsúzik az ó év az újtól, mint egykor Já— Köszönöm felséged kitüntető ítéletét, de végtelenül sajnálom, hogy a mai gyakorlat egyik legkitűnőbb hadnagyomba került. — Mi történhetett ? — Az a derék huszárhadnagy, felség, kit a burkersdorfi csata után felséged közlegényből hadnaggyá emelt, most elbocsátását kéri. A király néhány pillanatig eltűnődött, azután gyorsan ezt kérdezte : -- Hát valóban olyan kiváló katonatehetség? — Nincsen párja ezredemben. A király nem szólt többet, hanem más napra új gyakorlatot rendelt el. Ekkor Frigyes lovára ült és végig vágtatott a hadisoron, mig a szóban forgó huszárhadnagyot észre nem vette. — Te voltál a burkersdorfi csata hőse ? — Parancsára, felség. — Akkor fiam mától kezdve százados vagy. Már tegnap értésedre akartam ezt adni, de úgy elrobogtál, mintha ördög szállott volna beléd! Az új huszárszázados nemsokára új diadalokat aratott. (Bef. köv.) kob a Jabok révénél mondotta az angyalnak, mondjuk el mi is : „Nem eresztlek, nem bocsátlak el addig Uram tégedet, míg meg nem áldasz engemet." Magyaroknak Istene hozz boldog új esztendőt, szegény elárvult nemzetünkre! Pataky Béla. Használjunk hadisegély postabélyeget. Jogos aggodalmak. A jövő esztendő prespektivája nem sok jót mutat. Akár a háború ínségei töltik ki a tizenkét hónapot, akár a béke szelíd galambját hozza közénk állandó tartózkodásra, közgazdasági helyzetünk egyaránt nem kecsegtető. Sok magyarázgatás nem kell hozzá. A háborús viszonyok természete mindent érthetővé tesz egyszerre. Ahol háború van, ott nincs nyugalom. Ahonnan elűzik, a nyugalmat, ott nem lehet a megszokott, csendes, de egyedül termékenyítő munka. Hisz mar a hadjárat megkezdése előtt jóval észrevehettük a közgazdaságra káros változást, a pénzpiacon és a gabonaárak erősen megindult szűnni nem akaró emelkedésein. A pénzpiac abnormissá lett helyzete rohamosan éreztette rontó hatását, iparunk és kereskedelmünktevékenységein. Megállt minden e téren, és az a sok feltörő panasz, amely nem ritkán éles jaj-kiálltássá erősbült, bizonyítja napnál fényesebben, hogy micsoda rombolást idézett elő az újabb alakulat. Majd mikor az első behívások megtörténtek, s a részleges mozgósítás rendes arányait érte el, a mezőgazdasági érdekek fájó sérelmei is azonnal jelt adtak magukról. Midőn pedig köztudomásúvá lett az általános mozgósítás, és végrehajtása pár nap alatt megtörtént, a munkáskezektől megfosztott mezőgazdaságban okozott állapotoktól mindannyian megrémültünk és nehogy e részről katasztrófa szakadjon ránk a közel jövőben, maga a kormány is segítségére sietett a végveszedelemmel fenyegetett mezőgazdaságnak. Gondoskodott, még pedig a behivottak egy részének hazabocsátásával a takarolás és az összes őszi mezei munkálatok lehető bevégzéséről. Kétségtelen, hogy a kormány ez intézkedése a jövő esztendő